 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Forbáth Imre: Na Bojiti 14
A költő hazaballag. Megitta immár keserű sörét,
S e hideg folyosókon, mik kurták-furcsák
S a lépcsőházban, mely szuroksötét,
Á1gyrajárók, apacsok, kurvák
Között igyekszik fölfelé. Szobája várja,
Hol egykor – mondják – a dics Svejk lakott,
Fura kalandok hőse s kutyák barátja. –
Most poloskák ólja e szoba!
Bűzöknek trösztje! Tört ablakok
Grimásza! S künn, október híg levében,
A ház előtt, mely régente jeles bordély
Volt, a szél bús lámpásokat himbál.
Árnyékán hosszasan tűnődik egy életunt borbély,
S körülötte, a baljóslatú éjben,
Marcona hölgyek zászlóalja cirkál.
*
Egy nép eljátssza kiválasztottságát
Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk:
,,Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel,
présgödröt ásott és őrtornyot épített.
Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz,
hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből.
Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
Erre másik szolgát küldött hozzájuk;
ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették.
Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték,
azután még másokat is.
Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.
Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk.
Azt gondolta ugyanis:
,,A fiamat tiszteletben fogják tartani.''
A bérlők azonban így szóltak egymáshoz:
,,Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!''
Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre.
Mit fog ezután tenni a szőlő ura?
Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
Vagy nem olvastátok az Írást:
,,A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;
az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben''?''
Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől.
Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
Otthagyták hát őt, és elmentek.
(Mk 12,1-12)
*
Az emberélet a legolcsóbb
Egy falat kenyérért már kapni bérgyilkost
*
Holt betűk tengere
Az ördög ismeri a legjobban a Bibliát,
És a legmocskosabb bűnöket takargatja vele,
Ideológiát szolgáltat a gonoszság legitimizálásához
*
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
(J.A.)
*
Szómágia
Olyan nagy varázslónak képzeled magad,
Hogy neked elég a szart aranynak nevezni,
S az máris azzá változik –
Minden csak elnevezés-ráolvasás kérdése!?
*
Kevés a fantáziád ahhoz,
Hogy játszásiból egy akármi dolgot
Hol aranykoronának, hol csodapalástnak lássad,
Aszerint, hogy varázspálcát mivé transzformálja…
*
Illyés Gyula: Külváros
Gyanús pajtások, szomjas némberek
közül a költő végre hazabaktat;
méri magán, mint hőmérőn, melyet
beteg és nyirkos test hevébe raktak,
a bűnt, a bűzt, az undort, undorát,
a lázt, lázálmait e külnegyednek,
hol az ember is úgy kúszik tovább,
ahogy az álmok népei lebegnek.
Ez hát a föld, amelyen énekelnem
himnuszt rendeltél – szól és föltekint.
Mögötte tolvaj lép. Emitt rekedten
két korhely áldja a rend őreit.
Arrébb egy lámpa dicsfénye alatt
több hölgy mereng, akár hajóra várna.
Ám ezt, bocsátva mély sóhajokat,
már a lépcsőház ablakából látja,
hol minden fordulónál visszanézve,
dús ihletével feljebb félve hág;
minél magasabb régiókba ér fel,
annál kísértőbb: vesse le magát.
De mindez ködlő bosszúvágy csupán.
Egy hősi álom! Tündöklő regény-vég!
Élni fog, tudjuk. Annyija után
ídzenként tépi ronggyá a szegénység.
Vidám hangokkal mint vadász sereg,
jön a razzia rendes karavánja.
Aztán a hajnal. Vad érdemjelet,
rőt koszorút vág poros ablakára.»
*
A nyílt vízen átépíteni a hajót?
*
Olcsó húsnak híg a leve
A nagyon olcsó eszköz lesz a legdrágább:
Hamar elromlik, ki lehet dobni,
S ha így megint egy újat kell venni,
Akkor a kettő árából már kitelt volna egy jó,
Ami tovább is tartana és több szolgálatot tenne…
*
Kéz kezet mos
Ma nekem, holnap neked
*
Száraz tónak nedves partján
Döglött béka kuruttyol,
A kopasz ember a haját tépi,
A néma meg óbégat…
*
Meghunyászkodó és behódoló
*
Éppen azt teszed könnyelműem kockára,
Amiből csak egy van, csak egy lehet:
Az életed, az élettársad, a barátodat, a hazádat…
*
Bumeráng
Mint aki felfelé, az égre köpköd,
És minden az ő fejére, nyakába csurog vissza
*
Addig-addig hajkurászod a népszerűséget,
Míg rá nem találsz a jogos népszerűtlenségre…
*
Redundancia
A szó elrepül és sok a háttérzaj,
Ott nem árt ismételni, kétszer is elmondani –
Mindezt te írásban teszed:
Maga mindent kétszer ír le?!
*
Tautológia
Úgy teszel, mintha valamiről állítanál valamit,
De közben csak ugyanazt mondod más szavakkal,
A magyarázandóval magyarázol
*
Te a munkában hiszel –
Egyre többet dolgozol, amennyit csak bírsz:
Olykor akár napi 16 órán át is írsz, írsz és írsz…
S szörnyű igazságtalannak érzed: sehol a remekmű!
*
Alacsony a fájdalomküszöböd
Már egy szúnyogcsípésre is felüvöltesz és jajgatsz
Sőt – még meg sem csípett, de már anticipálod…!
*
Szabó Lőrinc:
Hazám, keresztény Európa
Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
1923
|
