 A LÉTROMLÁS-ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Csokonai Vitéz Mihály
A kevély
Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -
Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti. -
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -
Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.
*
Elég egy csepp méreg a kútba,
egy ember is elronthatja a játékod, az ünneped stb.,
a mindenkori nérók, sztálinok is megkeseríthetik életed,
de ez mind kismiska, kutyafüle ahhoz képest,
amit te magad árthatsz önmagadnak
*
Ki a felebarátom?
Hány nép neve jelentett eredetileg "embert"?
Aki nem a mi fajtánk, az nem is ember,
aki nem közülünk való,
azzal szemben minden megengedett?
Nincsen felebarátság, nincs emberi kötelesség -
az idegennel szemben nincs erkölcsi korlát:
aki nem magyar, nem cigány, nem zsidó,
nem rokon, nem haver,
azzal szemben nem bűn hazudni,
sőt: egyenesen érdem?
*
Jó szerencséből bal
A mesék ősi bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített...
*
Hogy például pont teneked
milyen és mennyi tudásra vagy vagyonra van szükséged,
arra nincs recept,
erre nem jó válasz, hogy minél több, annál jobb -
gondold meg, mekkora nyűg és gát a felesleges tudás,
a károsról nem is beszélve
(pl. akár egy maffia üldözhet emiatt) -
ahogy például sok embert tehet és tett is tönkre
a túl nagy nyeremény…
*
Külföldi szabadosságok
A külföldiektől most már be lehet hajtani
az itt elkövetett szabálysértések után járó pénzt....
De mi volt eddig? Törvényen kívüliség?
Ezzel lehet idecsalni turistákat,
hogy itt elengedhetik magukat -
sokan amúgy is csak azért utaznak el hazájukból,
hogy"kitombolják" magukat -
mi mindent árul ez el ottani életükről...
*
A szög miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a lovas elveszett
A lovas miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
*
Homo mohó
A jótündértől csak azt kérném,
hogy egyetlen kívánságom teljesítse:
azt, hogy ezek után minden kívánságom teljesüljön...
*
Ördögi kör
azért iszok, mert bánatos vagyok,
azért vagyok bánatos, mert iszok
*
Arányérzék
Végszükségben ne légy szerény,
néma gyereknek anyja se érti a szavát -
de ha már egy szúnyogcsípést kigyómarásnak mond,
legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását
*
Optimális méreten túl
Ha egy csoportban már tíznél többen vannak
és bármit is begyűjtenek és újraosztanak,
ott elkezdődhet a kleptokrácia kialakulása?
*
Permanens életveszély
Huzamos időn keresztül abban a tudatban lenni,
hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet -
vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:
például a veled szembejövő kamionoknak...
*
A nevető harmadik
Elég ha egy kicsit megbomlik az egység,
az ördög beteszi a lábát - éket ver, majd tágítja,
vagy ha két riválisát sikerült összeugrasztania...
*
Oktalan időgazdálkodó
Mennyi drága időt pazarolsz?
És hány időrablót fogadsz és tartóztatsz?
*
Majd holnap?
Időm van temérdek!
Pedig már születésedkor elkezdődik
a végső visszaszámlálás,
és sosem tudhatjuk,
hogy éppen hol tart...
Ej, ráérünk arra még?
*
Orvos és beteg
Ha látsz egy halat a parton vergődni,
akkor orvosságot tömsz bele,
vagy simogatod, vigasztalod,
vagy minél előbb visszajuttatod az elemébe,
a saját közegébe, a vízbe?
(Elveszítve egy potenciális pacienst...)
*
Zsák és a foltja
A bolond légvárakat épít,
a pszichiáter meg szedi a lakbért
*
Kommunista emberismeret
Hogyan tegyünk két magyar családot
egymás szinte halálos és örök ellenségévé?
Költöztessük be az egyiket a másik családjába,
hogy naponként súrlódjanak és ütközzenek -
kényszertársbérletbe,
ki bírja tovább, ki nyírja ki, üldözi el a másikat...
*
A kevesebb több
Az egyiknek van barátja, a másiknak nincs -
de ennél még rosszabb, ha azt hiszed, hogy van,
pedig csak szesztestvéred vagy álbarátod van…
*
Dönt vagy dől?
Amikor nem választhatsz:ha nem te döntesz,
maguktól is eldőlnek a dolgok,
legfeljebb nem a te kedvedre...
*
Nincs tertium datur
Ha nem az isteni,
akkor az ördögi szellemben fogsz hinni,
s életeddel be is bizonyítod,
hogy ez a lehető legrosszabb…
*
A levert szabadságharc hőse voltál,
Hosszú kemény börtönévek után szabadulsz,
De az emberek nem hősként ünnepelnek-tisztelnek,
Hanem mint köztörvényest kezelnek, kerülnek,
S minden szart és bajt rád kennek
*
ADY ENDRE
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
|
