Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete - Mo. XXI.
Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

*

Milyen hosszú távra tervezel?
Megnyersz egy csatát, de háborút veszítesz?
És mi az a Pirruszi győzelem?
Még egy ilyen győzelem és végünk!

*

Mily tiszteletre méltók a mártírok,
S mily nevetségesek a mártírkodók!

*

Elég egy csepp méreg, s oda a kútvíz
Elég egy szál gyufa, és felgyullad az erdő
Elég egy bolond és menten százat csinál?

*

Helyettesíthetőség
Ló helyett olykor a szamár is jó
De már alvás helyett nem lehet enni
Vagy a gyereket kedvenc állattal pótolni

*

Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?

*

Aki első akar lenni, az mindenkit szolgáljon
A miniszter - a ministráns szolgáló, Szolgálatot végző

*

Az egyik tudja, a másik nem
Találd ki - vagy találd meg: Hideg, langyos, meleg - tűz!

*

Három a magyar igazság és egy a ráadás

*

Amikor a katonát szabják a ruhához -
Prokrusztész ágy:
Belenyomorítva, belecsonkítva
vagy ki-kínfeszítve, szaggatva kinyújtva…

*

ARS EROTICA

Vagyunk végső játék
Hörgő légcső ágyék
Pörgő szem térd far tompor
Combtő bőr fénylő táj
Vad nyelv örvénylő száj
Vágy karmol tép mar tombol
Kéz láb ín izomzat
Széttárt kín mi mozgat
Együvé facsar rombol

Ringó halmok mellek
Hajzat bomló felleg
Ajzott íj gyors szemöldök
Vagyunk sebhedt sértő
Tág húsban kísértő
Tűzhányó kráter köldök
Öl forrongó börtön
Mélyedet betöltöm
Mindenségem felöltöd

Vagyunk végső játék
Lét lélekző lágyék
Has mell hullámhegy vállak
Űrben rángó tagok
Szervek szétszórt magok
Szép zűrzavar szent állat
Készültünk öröknek
Mi forgat pörögtet
Világ csak velünk szállhat

Kovács András Ferenc

*

Legyen mestered,
De ne a mestert kövesd, utánozd,
Hanem azt, amit a mester is követ
(Krisztuskövető - Szentlélek lovag - Istengyermek)

*

Ma már nincs példakép?
Minden ismerős példakép, legfeljebb rossz,
S „csak” olyan hiteles ember nincs, aki a Példaképed

*

Vagy minden véleményre hallgatsz,
És úgy jársz mint az öreg, a gyerek és a szamár meséjében,
Vagy senkire nem hallgatsz, senki véleményét nem kéred…

*

Virtuális életpótlék folyósítása -
Mintha az üvegen át nyalnád a fagyit…

*

Cinkosságra nevelve -
Neked elnézik a kis disznóságokat,
Te belemész a stiklikbe, umbuldákba,
Elvesztve így erkölcsi alapod,
Hogy a nagy rablókat megítéljed…

*

"Ránk, emberekre nagyon jellemző,
hogy amíg a dolgok függőben vannak,
és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy
a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,
és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy
ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.
De mihelyt megállapodunk,
és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker,
ott állunk egy téglafal előtt.
Nem fordul felénk a szerencse,
sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára.
És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,
amikor még elszökhettünk,
és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk.
Így ígérünk magunknak
mindig újabb országokat, újabb esélyeket,
csodálatos dolgokat,
és kergetjük egyre tovább az álmokat,
és közben provizórikus életet élünk."
C. G. Jung:

*

Ha nem tudjuk, hogy ki a bűnös,
De tudjuk, hogy abban a csoportban van,
Akkor megbüntethetünk mindenkit, s így őt is,
Vagy futni hagyjuk, hogy ártatlanok ne szenvedjenek

*

Amikor az iskolában
Az osztály tudja, ki követte el a diákcsínyt,
És kiadja vagy nem adja ki a tettes nevét,
És vállalja vagy sem a kollektív büntetést
(a spicli szó értelmét és súlyát megtanulók)

*

Indirekt bizonyítás -
Ha biztos, hogy csak ez a tíz lehetett a tettes,
Akkor közvetett módon is azonosítható a bűnös,
Ha közülük kilenc ártatlanságát bebizonyítjuk…

*

Ha leoltják a villanyt,
Akkor a süketnémák nem tudnak
Sem tovább vitatkozni, sem tovább veszekedni:
Nem látják egymás arcát, gesztikulációs jelnyelv-beszédét
(De lehet árnyékbokszolni - csípni, rúgni, harapni: verekedni)

*

A szó veszélyes fegyver,
És van, aki fegyvertelen….
(Pláne a mi túl verbális kultúránkban,
Ahol túlértékelődik a beszéd- és íráskészség)

*

Antonius beszéde
Avagy a szónoklat mestersége-művészete
Mert ő úgymond temetni jött Cézárt, nem dicsérni
(S a hatásos indirekt védőbeszéd áthangolja a népet…)

*

Kányádi Sándor
ELŐHANG

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

*

A királyon nincsen ruha!

Gyermekszáj és a független értelmiségi:
Aki még nincs lekenyerezve, korrumpálva,
Aki nem látja a hazugságot igazmondásnak,
A csúnya, rút banyát világszépének

*

Az irgalom barátokat szül,
Az igazság önmagában inkább ellenséget -
De a legjobban a hízelgő álbaráttól óvakodj!


*

Ha nem tudom eltalálni a helyes közepet,
Akkor vakmerő legyek, mint gyáva - ha bátor nem lehetek
Akkor inkább prűd legyek, semmint mocskos szájú trágár,
Akkor már inkább legyek papucs, mint házi haramiavezér?


*

Az én zseniális kezem

Ami simogat és üt, és elhárítja a csapást,
Amivel a húrokat pengetem vagy számolok,
Amivel vakarom, ahol viszket - lecsapom a szúnyogot,
Amiből ihatok, amivel ehetek és masszírozhatom hátad,
Amivel rajzolok, írok - kézimunkázok, fúrok és faragok
Amivel árnyképet formálok - fityiszt stb. mutatok


*

Kutyaharapást szőrével -
Szerelmi bánatot nem evéssel, ivással stb.,
De egy másik szerelemmel lehet igazán gyógyítani…

*

Önbeteljesítő jóslatok
Be fog következni az, amitől annyira félsz
(s te hiába tudod ezt, nem tudod elhessegetni)

*

Tanulj meg fiacskám komédiázni

Szegény-szegény apró legény,
Ma este munkába állsz!
Mókázz, nevess, hogy pénzt keress!
Ha kell a fejedre állsz!
Most még tiéd, mező s a rét,
Most még van játékszered,
De este már a munka vár,
Kezdődik az életed!

Refrén:
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia.

Nem voltam én mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt,
Ágyam fölött Ő őrködött,
Altatódalt énekelt.
Múlt az idő és jött a "Nő"
Én hittem neki bután,
Cirkuszban volt, ott lovagolt,
Mentem a cirkusz után!

Refrén:

Ő volt a fény, éltem egén,
Miként egy oltári szent,
De jött egy más komédiás,
Ő most a másikkal ment,
Anyuska volt... anyuska nincs,
Anyuskád cserbenhagyott,
De jó apád vigyáz reád,
Ő lesz őrangyalod.

Refrén:

*

Mondvacsinált dolgok
Vigasztalni - dorgálni - gratulálni - felköszönteni
Mentséget felhozni - vitatni - beleegyezésed adni
Felkérni - meghívni - méltatni - viccelődni - sérteni

*

A kellő távolság -
Ha túl közel vagy a képhez, vagy ha túl távol állsz tőle
És ugyanez passzol az időbeli távolságra, rálátásra is?
(Kapcsolódó: insider-outsider segítő tanácsadó)

*

Az én istenem - az én istenképem:
• Mindig hívható - sohasem foglalt
• Tud magyarul - kitalálja mit akarok
• Nem zavarja, ha már megint kérek valamit
• Paternalista: ő jobban tudja, mi jó nekem
• Szabadon hagy - enged saját káromon okulni
• Nem engedi magát zsarolni, megvesztegetni
• Stb. stb. stb.

*

A vétlen áldozat, a túsz
Egy idő után azonosul a tettes, az elrabló eszméivel,
És már egyáltalán nem tiltakozik, vádol vagy lázad - sőt…
(Az ún. Stockholm szindróma)

*

A rablók bűnét az áldozat gyalázásával takargatják

*

Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,
és a fiárabízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz.

Ahogy visszatér,
a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.

Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... Eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló!? Mito›l gyulladt volna ki az istálló!?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett!?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama??! Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám
megszökött a postással...........
- Megszökött a postással?! Hát akkor minden rendben van fiam.
- Hát ezt mondtam én is.