EGY BOLDOG(TALAN) EMBER ÉLETE/KORTÜKRE Napi jegyzetek - életképek, szellemtörténetek: Mo. XXI.
A szeretet ünnepén és utána
Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.
*
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem, Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám Csak a javamat akarod, és el is veszed Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg Csak az fényemben akarsz sütkérezni Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb. Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz Csak háttered vagyok, hogy villoghass Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz” Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg Csak kapcarongynak előveszel a talonból Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok Csak kísérleti alanyod vagyok Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel” Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal Csak rajtam akarod élezni az eszedet Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni Csak szükséged van egy jó munkaerőre Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”… Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass
*
A szent ember egy nap Istennel beszélget. - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak..
*
József Attila Mama
Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.
*
Mért nem jó József Attilával barkochbázni? Mert mindig csak a mamára gondol.
*
Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaflicheproduktionsgenossenschaft még szebb.
* Mt 10,17-22
De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
|