EUGÉNIUSZ
A BOLDOG/TALAN EMBER ABC
Életminőség-vizsgálódások - XXI.sz.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 22.
Klári néni
Én nem tudom - sóhajt Klári néni, - Mire venni, mi dologra vélni, Hogy most mindent megváltozva látok: Magamat és az egész világot. Ha az ajtón csinos urfi jön bé: Nem szökik a vér arczomba többé, És ha csókrul olvasok regényben: Nem kezd mindjárt csiklandozni vérem.
Hogy változik, hogy fordul az élet! Megváltozott bennem is a lélek, Hangos vígság csak terhemre válik S szivem csendre, nem bálokra vágyik. Jobban illik a konyhába' lennem, Mint forognom fényes bálteremben. Úgy se nékem hegedűlnek ottan, Mint régente, fiatal koromban.
Nem is tudom, én változtam-é meg, Vagy a nap lett hidegebb, sötétebb? Csak azt tudom, érzem, hogy a rózsa Nem nekem nyit - húsz esztendő óta. Az udvarlók hízelgő beszéde Rég elhangzott; - vége, vége, vége! Férfit látva, nem tüzel az arczom, S éjjel mást nem művelek, csak - alszom.
Reviczky Gyula
*
Ha
valamit
megígérnek neked,
azt úgy veszed,
mintha már a tied lenne
*
Ha
választhatsz,
elhagyod szeretett
szülőfölded, lakhelyed
a csak csodált távoli tájért
*
Ha
van egy
boldog pillanatod,
akkor szeretnéd a
homokórát megállítani
*
Ha véletlen
ráléptél főnököd lábára,
hetekig esedezel sokszoros bocsánatáért
(lásd Gogol tüsszentős figuráját…)
*
Ha
véletlenül kitudódik,
hogy feltaláltál valamit:
te csak becsmérled azt…
*
Ha
véletlenül,
„meggondolatlanul”
kölcsön is adsz valamit,
nem alszol nyugodtan addig,
míg nem jön/nem kapod vissza
*
Háborog a lelkem,
ha ebül szerzett javaimat
tőlem is el- ill. továbblopják
*
Hagyod
magad manipulálni:
bőven termő bamba
diófává növöd ki magadat
*
Hagyod, hogy
rágalommal
éket verjenek
megbonthatatlannak
tűnt párosotok közé…!
*
Hagyod, hogy
telhetetlen feleséged
egyre többet és többet követeljen
(téged és kapcsotokat is megszakítva)
*
Hajnalban
álomfejtőkhöz rohansz,
addig bele se kezdesz egy új napba
*
Halált megvető
bátorsággal meglopod
az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre
*
Halmozódó
titkolt-szégyellt bűneiddel
egyre zsarolhatóbbá teszed magad
*
Hárommilliárd nőt
egyenként szemügyre véve
keresed azt az egyetlen igazit…
*
Hát már
hogy ne lennék boldogtalan:
rosszkor és rossz helyre születtem!
*
Hatalmas
pofonokat osztasz,
de az első meglegyintésre
rád számolnak – knock out
*
Hátrafelé
nézegetsz, így
vagy a fejed vered be,
vagy karambolozol autóddal
*
Házasság-
kötési ügyedben
egy nőgyűlölőtől
vagy riválisodtól
kérsz jótanácsot
*
Helyet
és pénzt lekötve
úgy vásárolsz be,
mintha holnap kitörne a háború
*
Helyre-
hozhatatlanul
megcsonkítod magad
az esetleges rokkantnyugdíjért,
a kényszermunka alól mentességért
(és esetleg nem jön be a számításod…)
*
Hiába utaztad be
keresztül-kasul a nagyvilágot,
magadhoz közelebb nem jutottál
*
Hiper-érzékeny,
sértődős mimózaként
futballbírónak ön-jelölteted magad
*
Híres emberek
„barátsága” után kajtatva
elveszíted a neked tálcán kínálkozókat
*
Hiszékenységed
nem ismer határokat:
eladják neked a Lánchidat is
*
Hiszel
annak a papnak,
aki örök életet ígér
neked, pedig sohase
lehet tőle számon kérni
*
Hitegeted magad:
te nem aprózod el,
egy nagy dobásra készülsz majd…
*
Hiúságból
nem viselsz szemüveget,
s így nem olvasod el az apró betűs részeket
*
Hogy
„divatos” légy,
véglegesen eldeformálod
lábad, tartásod, látásod stb.
*
Hogy
a legközelebb
legyél istenhez,
a Csomolungma tetején táborozol
*
Hogy
csak rövid
álörömöd volt,
ezt bizonyítja tartós
és valódi, intenzív ürömöd
*
Hogy
egész legyél:
fél életed férfiként,
felét transzvesztita nőként töltöd
*
Hogy
időt spórolj:
moslékká egybekevered
a fogásokat, úgyis egy helyre megy
*
Hogy lehetnék
itt és most boldog;
holnap tragikus csapás érhet!?
*
Hogy levert legyél s lehangolt,
mindent feketére vagy szürkére festesz
*
Hogy
milyen
agyalágyultak is lehettek
a geocentrikus világkép kidolgozói!
*
Hogy
ne kelljen kidobni,
a romló almát eszed
s így az épet sohasem
*
Hogy
ne kövess
el kis hibát,
a nagyot követed el:
nem csinálsz semmit
*
Hogy
ne lehessen
a kulcslyukon leselkedni,
leakasztod a hálószobaajtót
*
Hogyan
lehetnék boldog
ebben az életemben -
legfeljebb halálom után
majd esetleg azzá avathatnak
*
Holt tested
szellem nem kelti életre:
de kómában el-elvegetálsz
*
Agglegény karácsonya
Ha elközelg a szent karácsony (Örömnek éje, áldalak!) S angyalka jár kis csöngetyűvel, Hol gyermekek zsivajganak: A házhoz tartozók szemében Mosolygó békefény derül. Mindenki vígad a családban, Az agglegény busúl csak egyedül.
Vannak talán jó ismerősi, A kik meghívják szívesen? Mit ér! az agglegény e körben Karácsony-este idegen. Az egygyé tartozó családdal Érzése, kedve nem vegyül. Csak elmereng, busul magában. Mily szomorú sors lenni egyedül.
És mennél hangosabb a kis kör, Annál inkább elmélyed ő. Az ifjuság elszállt fölötte. S ki még hozzá megy, lesz-e nő?... Óh, mert olyan sivár az élet Feleség és család nélkül. Köznapnál szomorúbb az ünnep, Nem izlik a falat sem egyedül.
Leverten tér rideg lakába, S vádolja némán önmagát: Elvesztegetted ifjuságod', S ujat az ég többé nem ád. Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy, Nyüg nélkül élsz, függetlenül... Ah, annál nehezebb leszen majd Utód nélkül halnod meg egyedül!
*
Holtodiglan
áltatod magad:
csak pénz és protekció
híján nem lettél operaénekes…
*
Hozzád
be se kell törni:
mintha tálcán
kínálnád javaidat a rablóknak
*
Hősködve
magadnak akarsz
minden sikert –
a várható kudarc
is csak a tiéd lesz…
*
Idő-
rablóknak
nyitsz ajtót és
szinte végtelen
türelemmel vagy hozzájuk
*
Időre
mindent
meg akarsz kóstolni
a potya svédasztalról
és: elrontod a gyomrod
*
Időutazást
teszel visszafelé,
mintha még a kerék
stb. sem lenne kitalálva
*
Ifjan adod
a kissé rezignált „bölcset”,
öregen felforgatnád a világot
*
Igaz,
hogy
életedben csak
egyetlenegyszer léptél félre,
de azóta még nem léptél vissza…
*
Igyekszel
megideologizálni
napi áramlopásod,
titkon szégyelled is,
hogy kivételezel magaddal
*
Illumináltan
fantasztikus ötleteid vannak,
kijózanodva fabatkát se érnek
*
Illuzionista
mutatványként
tovább osztod magad
szívemberre és észemberre
*
Imponál neked
egy fiatal rajongása,
szerelemnek veszed és pofára esel…
*
Indiánnak
becsületére váló
ravaszsággal törököt fogsz,
csakhogy az meg nem ereszt el…
*
Individualista
önfejűségedben
lemondasz a kollektív bölcsességről
*
Inkább
térdig koptatod a lábad
mintsem hogy rossz időben
üzemképes autód használnád
*
Iránytű
és világítótorony nélkül,
eszménytelenül hánykolódsz
az élet viharos, háborgó tengerén
*
Irigykedsz
beteg testvéredre, hogy
most kényeztetik, kívánságait lesik
(te is próbálsz tüneteket produkálni)
*
Ismeretlen
tettes meglop,
s te mindenkin levered,
ezért így ő is benne lesz
*
Ismert
hős katonája
voltál a hidegháborúnak,
s lettél annak „hősi halottja”
*
Isten
kegyelméből
egyszer sikerült
átúszni a folyót,
de te megint kísérted…
*
Isten
nem ver bottal:
azzal bűnhődsz, hogy
ronda lelked teljesen kiül arcodra
*
Isten
teljesíti kérésed:
azt kapod, amit érdemelsz:
akasztófakötelet…
*
Játéknak
véve az életet
amikor nem megy,
ki akarsz szállni:
nem ér a neved!?
*
Jegyet véve
magadtól szállsz
fel a szellemvasútra,
hogy frászt hozzák rád
(„Nem utazom többé…”)
*
Jó előre
végrendelkezel,
s vagyonod zömének
örököseként orvosodat jelölöd meg
*
Jobb
gazdája vagy
vérszívó bolháidnak,
mint házőrződnek,
haszonállataidnak
*
Jobb ügyhöz
méltó buzgalommal próbál
fából vaskarikát barkácsolni
*
Jobbnál
jobb ötletek
burjánoznak fejedből,
de a kezed mégis tétlen marad
*
Jog-
orvoslatért
fordulsz az államhoz,
miközben igazság-
szolgáltatást vársz el
*
Jogot
formál rá:
kisistenként
– mint Raszkolnyikov –
maga szolgáltasson igazságot
*
Jómódú
és
megbecsült polgárként
boldog lehetnél, „csak”
éppen álmaidat adtad fel…
*
Kar-
nyújtásnyira
van tőled, mégsem
élsz az összművészet
ingyenes katarzisával
*
Karót nyelt
fapofa – vagy:
idétlenül vihogsz:
elég kisujjam mutatni
*
Kecskéhez elölről,
lóhoz hátulról közelítesz:
csoda, hogy nagyon megjárod?
*
Kegyetlen
túlélőtúrává átszervezve
egy laza kis kirándulásból
is „kihozod a maximumot”
*
Képesnek
érzed magad
egy minden eshetőséggel
számoló „tökéletes bűntényre”
*
Képtelen
vagy beletörődni
bajusztalanságodba:
szélhámosok martaléka leszel
*
Képtelen
vagy beletörődni, hogy
neked kell alkalmazkodni
a helyi busz menetrendjéhez
*
Képtelen
vagy dönteni
két egyenlő lehetőség között:
két szék között a pad alá esel
*
Képtelen
vagy eldönteni,
mikor nem esel
érzéki csalódás áldozatául
*
Képtelenség
jobb belátásra téríteni,
mert zárt elméjű fanatikus vagy
*
Képzelgésed
és szemed egyre
többet kíván, s így
elrontod gyomrodat
*
Keresed a bajt:
felébreszted és ingerled
a vérszomjas házőrző cerberust
*
Keservesen próbálsz
poénosakat „beköpni”,
hogy imponáljál valakinek
*
Készakarva
eltorzítod magad:
eszed kidagasztja fejed,
szíved összezsugorítod
*
Reviczky Gyula Egy menyasszonynak
Menyecske lesz hát belőled?... No derék, én gratulálok. Kösd fel azt a főkötődet, Hiszen ez a hivatásod!
Egykor az jutott eszembe, Hogy én leszek a te férjed; S ez nem is volt ellenedre!... Boldog évek, gyermekévek!
És azután mást szerettem Épen úgy, mint kedvesem, te. S gyakoroltuk mindaketten Magunkat a szerelembe'!...
Milyen ember vőlegényed? Szerelembűl mégy-e hozzá?... Vonzalom-e vagy csak érdek Szerepelt a kézfogónál!...
No, de mindegy! az a boldog, Ki nem él a puszta vágynak, Ki megszokja azt a sorsot, Melyet ő szerez magának.
Hiu ábránd ne zavarjon! Legyen sok fiad, leányod; S légy serény, jó háziasszony: Hiszen ez a hivatásod!
|