Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 20.
Babits Mihály
A vén kötéltáncos
I.
Nosza feszítsd ki font köteled kösd lábra táncos cipellődet. Fogd kézbe hosszú súlyzórudad: tudnád-e még, mint egyszer tudtad? Amíg élsz, ugrálj! Lássuk, hires! Győzi-e jobban más ha kiles? Kilestük titkod, csináljuk is még néha-néha cifrázzuk is. Lépted habozó, bokád remeg, könnyekbe vakul gyönge szemed: de a mi falkánk halad, halad előre, vissza könnyen szalad. Felhők mezője lábunk alatt: mit bánjuk, mi van a felhők alatt!
II.
Addig beszélnek: fogom magam kihozom súlyos aranyrudam fölveszem táncos cipellőmet vonom kötelem felhők felett. Jól tudom, mi van a felhők alatt: szájas mélységek, szúrós falak. Mint roncsolt arc a fátyol mögött, olyan a táj és rajta a köd. Szikla kisebzett, föld megrepedt. Görcs húzza össze a hegyeket. Borzong a bozót, az erdő fut, lázas a város, elakad az út minden bérc fojtott tűz-csobolyó vonaglik ágyában a négy folyó.
III.
Kínpanoráma! iszonyu sors! Óh bús bátorság, mire sodorsz? Bár volnék könnyű, hólyag gyanánt, ne látnék semmit, jó vak gyanánt, Szirt engem öklel, tűz nekem fáj fojtó folyó és tályogos táj. Kásás hidegláz! zöld szédület! Lerúgom táncos cipellőmet. Szorul a szívem, ámolyodom vad vízbe ejtem aranybotom. Óh folyó, ránts le iszapodba! Vak tűz, égess el kicsapódva! Temess el, erdő! taposs el, út! Boldogtalan ki magasan fut.
*
Saját
keresztje mellett
egy darabig még másokét is cipeli
fel-fel a Kálvária dombra…
*
Olyan
szigorú
kritikát igényelsz,
hogy az már-már
mazochizmust súrolja…
*
Ha
legalább egy,
egyetlenegy értő
befogadó lenne,
már nem vagy
félkarú szellemóriás!
*
Az
erotika
új költői
nyelvén kísérletezik,
de csak a Dörmögő Dömötör,
vagy a Pajtás szerű újságokba írhat…
*
Lehetsz te
egy Pege Aladár –
a Vígmatrózban
kell éjszaka vendéglátózni…
*
A
túl sok
gyónás, panasz
és Gulag visszaemlékezés
meghallgatásába, rögzítésébe is
megbetegedhet a lélek…
*
Oly
korban él,
amikor a bölcselőket
feleslegesnek, sőt károsnak,
nemkívánatosnak tartják…
*
Pillanatonként
ötlenek fel a gondolatok,
amiket éppily gyorsan el is vetsz,
majd megbánod…
*
A
papíron
még alig valami
olvasni érdemes,
de a papírkosarat
egyfolytában üríteni kell…
*
Előbb
gúzsba kötik,
majd táncra cukkolják:
most mutasd meg, mit tudsz!
*
Hiába nő
idővel a rutinod,
ha ezzel nem fordított arányban
a lámpalázad is…
*
Úgy kell
elvégezni iskolákat,
letenni vizsgákat,
papírokat szerezni,
hogy közben
mégse mossák ki agyad…
*
Nappal
szervezkedsz,
adminisztrálsz,
éjszaka csillagászkodsz –
alvás helyett élénkítők…
*
Egy
kócerájban
kell eszközeid
összebuherálni
s nagy intézeteket kihívni
és magad mögé utasítani!
*
Szonettjeid
ívre, kilóra mérik –
még jó, ha nem
a hentes zsírpapírja lesz…
*
A
csatában
őt tolják előre,
győzelem után
nevét is törlik a történelemből…
*
Kimeríthetetlen
arzenállal demoralizálnak,
hátha sikerül elérniük:
magadtól is feladod…
*
Ha
egyik
klikk székét
sem foglalod el,
könnyen a pad alatt,
két pad között találod magad…
*
Fütyülés
és lehurrogás légkörében
mondod parlamenti „szűzbeszédedet”…
*
A
passzív
diákok rád ásítoznak –
az aktívabbak köpő-csővel becélozgatnak,
a még pofátlanabbak nyíltan inzultálnak….
*
Lehallgatják
a hálószobád,
s még jó, ha nem
az interneten szellőztetik ki…
*
Sok
tudás,
lelemény
és bátorság kell
a Döbrögi uraságok
háromszori elfenekeléséhez!
*
Még egy
Hrabalnak
se volt könnyű
tartósan elfogadni azt a helyzet,
hogy „ingyenélő” - az asszony tartja el…
*
Amikor
osztozkodik
a cigánybanda,
és hiába járna
mindenkinek:
de nem jut…
*
Sokáig
maradsz
„fiatal pályakezdő”,
amíg ki nem halnak
a nagy öregek,
a gerontokraták…
*
Más fix,
zsíros állami
megrendelésre dolgozik,
te a labilis piacon
naponként küzdesz
a fennmaradásért…
*
A
mindenséggel
méri meg magát:
egyre magasabb
és magasabb csúcsot
kísérel először,
vagy másként megmászni…
*
Az
ámokfutó gyilkost
szabályosan üldözi,
míg az semmilyen
eszköztől nem riad vissza…
*
*
Fertőtlenítni
akarnád az ivóvizet –
a nép meg kútmérgezéssel vádol,
s akár meg is ölik az életmentőjüket!
*
Nagy dolog
a törvény adta
sajtószabadság,
de ezt újra és újra
neked is ki kell harcolni…!
*
Beleremeg
kezed és hangod
amilyen nagy felelősség
százezrekhez szólni…
*
Önhibádon kívül
vagy nincs munkád,
vagy gyilkos tempót
diktál a határidő…
*
Minimum
8+4+5= 17 év
„diákmunka” után
se lakásod, se állásod, se hiteled…
*
Amíg mások
pankrációzgatnak,
te élethalálharcban
küzdő gladiátor vagy…
*
A
rablógyilkos
kárvallottjai
tömegben mégis
inkább Jézust feszítik meg…
*
Nincs
nyugodt légkör
szellemi munkádhoz:
zaklatás, feljelentés,
becitálás váltják egymást…
*
Hogy
tehetséges
diákokat menthess,
fogad szíva egy protekcióst
is fel kell venned…
*
Ha
teológiát
akartál tanulni,
egy évvel tovább
sorkatonáskodhattál,
végignézve: a többiek
civilben hazamennek…
*
Ha
nincs
mellette
Sancho Panza,
Balga stb.
fantaszta lesz,
ha meg ott van,
a földhöz ragad?
*
Hol
találsz
egy olyan társat,
aki életed végéig
hisz benned és ki is tart?
Enélkül meg szinte lehetetlen
nagyot, világrekordot dobni…
*
A
hazai
pályán maradsz,
pedig jobb feltételekkel
„idegenlégióskodhatnál”…
*
Külországban
karrier csinált,
mégis hazajön
hazát emelni,
de itt meg
lehúzza a mocsár…
*
Még
életében
„leleplező”
könyvet ír róla
a szomszéd és
a fűszeres segéd…
*
Kabátlopási
ügyekbe kevernek –
a pedofília vádból
hátha rád ragad valami!
*
Még
sírjában
se lehet nyugtod:
ott is foroghatsz
a szellemi hullarablók miatt…
*
Kik
állnak
majd a sírodnál
és kik mondjál el,
hogy ki voltál?
*
Még
meg se haltál,
máris meghamisítják
vagy szétrabolják, széthordják
a teljes életműved…
*
A kiszámíthatatlanul hullámzó
kultúr- és tudománypolitika elszenvedője:
mire megszokná és alkalmazkodna,
már teljesen más a főirány…
*
Lennél
mozgássérült gyerekek
emberfeletti türelmű, invenciójú
mínuszból nullára felhozó konduktora?
(miközben kiközösít az orvostársadalom)
*
Hogy szavai
hitelt érdemeljenek,
a cigányövezet közepébe kell költöznie…
*
Hiába
őstehetség
vagy későn érő típus:
kegyelem-ketteseken
múlhat iskoláinak elvégzése…
*
Latinovits Zoltán
sem végzett főiskolát,
mégis vagy épp ezért
lett bolond és király…
*
Életfogytig elítélt
nehéz fiúk börtönében
próbálsz igét is hirdetni,
megtérést prédikálni?
*
Korrupció
ellen fellépő,
koncepciós perrel
elítélt zsaruként a börtönben…
*
Politikai fogoly,
akit a smasszerek mellett
a közbűntényesek is szívatnak…
*
Nemcsak
elérni nehéz
a magas szintet,
de hosszú távon
azt meg is kell,
kellene tartani…
*
Ha
valamiben
te vagy a legjobb,
mindenki téged akar
megelőzni, legyőzni,
s nem mindig a fair
play szabályait betartva…
*
Járni
siralomházba
vigaszt nyújtani:
lelki békét-
megbocsátást katalizálni –
fel van adva a lecke!
*
Babits Mihály
Cigány a siralomházban
Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat.
Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain.
De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny.
Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó.
Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya.
És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört -- átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld.
Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
|