Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 18.
Sajó Sándor: Magyarnak születtem Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája, Édesanyám keble azzá ringatott; Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja, S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog. Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik, Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén: Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig Ezer változatját mind átérzem én. Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban Arcomon az érzés büszkébbre pirul: Nemzeti létünkben ami fénysugár van, Mind lelkembe árad multak ormirul! Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái, Dicsőséges hősök, véres viharok! Rajtatok hevülni, titeket csodálni- Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb? Magyarnak születtem. Keblembe hordom Tünt századainknak fájó örökét: Kedvembe' ha víg is, van valami zordon, Mint sorsunkba' mindig valami sötét... Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre, Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt, S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne, Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt... Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,- Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,- Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé... Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem, Aki köztünk él bár, mégsem él velünk; Idegen bolygóként jár a magyar égen S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk; Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza, Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül, S féltett eszményinket gyáván meggyalázva Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül... Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot: Dicsőség, szegénység égi végzetét; De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot, Aki megtagadja magyar nemzetét! Honát pazarolva bolyong a világon, Itthon léha gőg van szívén és szaván,- Bús haragom üszkét a szemébe vágom: Félre innen hitvány, ez az én hazám! Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve Virrasztom a nemzet jogos álmait, Érte buzdolok föl búra vagy örömre, Érte gyúl szívemben a kétség s a hit; Érte száll fohászom az Ég trónusához: Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt, Hitvallása légyen: hűség a hazához És szeresse bölcsen, férfitettel őt! Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted Számomra e sorsot népek Istene! Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted, Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele. És ha van még árnyék ezen a szerelmen, Óh világosítsd meg vágyó lelkemet: Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem, Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!
*
Vagy
családi
könyvtár se volt,
vagy csak éjjel
titokban olvashattál,
és ha rajtakaptak,
akkor kaptál a fejedre…
*
Mint első-
generációs értelmiségi
otthonról kevés motivációt kaptál,
sőt: lebeszéltek, elrettentettek –
neadjisten, még ki is tagadtak…
*
Ha
színésznő
akar lenni,
akkor ismerősei körében
máris leendő kurvának nézik…
*
Pálya-
alkalmassági
vizsgafeladatok:
olvasd el mit írt
a kortárs kritika
Csontváryról, Karinthyról,
vagy Babits és Kosztolányi
a késve érő-érkező Adyról…
*
Szétosztod
királyi kincseidet,
neked viszont naponta
alamizsnáért kell koldulni…
*
Ha
netalántán
„kigojózást”
észlelnél is,
akkor sem eshetsz
az antiszemitizmus csapdába…
*
Bármennyire
aláaknázott terület:
tisztán fel kell tenned
az égető zsidókérdéseidet,
nem utolsósorban a kis zsidókért
*
Neked kell
akasztófa alatt
példát mutatnod,
hogy csak a bűnt
gyűlöld, a bűnös embert nem!
*
Akt-
festményed
sorsáról nem
a publikum,
vagy a zsűri,
de erkölcsrendész
vagy a közterület-
felügyelő dönt
*
Rengeteg
gyakorolás
teszi a mestert:
te még indiszponáltan
sem mehetsz egy szint alá…
*
Eleve
túl sok stressz,
hogy a csúcsformádat
hajszálpontosan kellene időzítened
*
Annak
tudatában kell
kőkeményen dolgoznod,
hogy ettől még nem biztos a siker…
(és sokkal valószínűbb a kudarc…)
*
Életfogytig
kutatsz gyógyszert,
ásod fel a sivatagot stb. –
és mégis jó esélyed van rá:
a végén szinte semmi eredmény
*
Napi
szinten
visszajelzett
sikerélményed akkor van,
ha a munkád szünetben
gulyást főzöl és mosogatsz…
*
Mire
minden
elemi lét- és
munkafeltételt előállít,
addigra már nem is akar
semmit vagy elbóbiskol…
*
Már
éppen
publikálnál,
levédenél stb.,
mikor értesülsz róla:
éppen megelőztek!
*
Olyan
Isten háta
mögötti helyre kerülsz,
ahol nincs kivel eszmét
cserélni, vitatkozni…
*
Egykor
a világ meg-
váltására készült,
ma meg még
az írógépét sem tudja
a zaciból kiváltani…
*
A
zsákba-
macskában
oly feleség volt,
aki cerberusként
őriz dolgozószobádban…
*
Kénytelen vagy
szeretett néped-
nemzeted bűneit
keményen ostorozni –
ami nem éppen hálás szerep…
*
Neked
kell a fájó
igazságokat kimondani,
s nincs teljes érzéstelenítés,
hiába lesz később hálás érte az érintett…
*
Bírnod
és tűrnöd kell,
hogy érzéstelenítés nélkül
vagdossanak a fejedhez fájó „igazságokat”,
hisz aki ítél, az irgalmatlanul megítéltetik!
*
A
gyermekszülés
bábáskodására esküdt,
de sokkal többször inkább
magzatelhajtást várnak tőle,
olykor nem legális és
nem normál körülmények között.
*
Csak
a balsors
nyitott neked teret:
bugyuta reklámversikéket írogathatsz,
hogy éjszaka megírhasd ihletett műveidet…
*
Mágusedző
vagy a győzelmekig,
de vereség után már
kötik az útilaput talpa alá…
*
Akármilyen
méltányos ítéletet is hoztál,
az elítélt és családja zaklat és fenyeget,
és némelyiket be is váltja…
*
Egy
ismeretlen
öngyilkos önjelöltben
kellene telefonon át tartanod a lelket…
*
Nem túl
hálás szerep
sokkolva felébreszteni
szellemi álomszuszék „tesóidat”…
*
Amit kutatsz,
arról nem beszélnek –
s a dokumentumok 25 évre titkosítva...
*
Veszélyes
misszióddal járhat,
hogy szőröstül-bőröstül
felfalnak a „vadak”,
ha éppen Isten,
vagy a felettes
kannibálokhoz küld,
s te engedelmességi
fogadalmat tettél
mindkettőnek!
*
Mintha
naponként
újra le kellene tenned
a pályaalkalmassági vizsgádat –
nemcsak a világ, hanem saját magad előtt is
(csak a dilettánsok nem bizonytalanodnak el!)
*
Hiába
vagy felkészült,
tehetséges és szorgalmas,
jól időzíted csúcsformádat,
ha a szerencse nem pártol,
ha a publikum rosszindulatú…
stb. stb.
*
Vagy
bűntudatosan lóg
lázas semmittevésben,
vagy az égő, összedőlő házból
próbál embert menteni!
*
A
vad-
rezervátumban
olykor testi épséged,
életed is kockáztatod
a mindenre kész orv-
vadász bandát üldözve…
*
*
Ha
beválik
előrejelzése,
az természetes,
ha nem, akkor
szidják, átokozzák
a meteorológust,
a jóst, a futurológust…
*
A
te verseddel
vallanak szerelmet
pont annak a lánynak,
aki még csak rád se néz…
*
Házi-
tanítóként
az úrfi lelki
vezetője vagy,
de a taknyát és
csizmáját beléd törölheti…
*
Hospice
szolgálatban
végstádiumban levő,
leépült, megkeseredett emberek
testét-lelkét ápolod és gondozod…
*
Gyanakvó,
zsémbes és keserű
öregek házába vagy elfekvőbe
varázsolna derűt, jó hangulatot, békét…
*
Szép,
korszerű,
ökonomikus
és a családra
szabott házat tervez,
de az újgazdag „kisisten”
egész másként végez…
*
Szülőanyja-
apja volt a műnek,
de annyit „adaptálták”,
annyira átdolgozták
hogy már ő sem ismer rá,
de az ő rossz hírét kelti…
*
Sóvár
gyerekszemek
kalácsot kérnek tőled,
de te csak tanácsot tudsz adni…
*
*
Ha győztek,
az a csapat érdeme –
a vereségért viszont ő
egyedül viszi el a balhét…
*
Nem
korlátolt,
de teljes anyagi
felelősséggel tartozol
minden egyes kisebb és
nagyobb baklövésért…
*
Szülei már,
munkája még
nem tudhatja
értelmiségiként eltartani:
koldusdiákként nyomorog
*
Ha
nem
lövöd le
gyereked
fejéről az almát,
akkor biztosan meghal,
így csak lehet…
*
Neked
kellene győzni
a maratoni táncversenyen,
vagy minimum félbeszakad pályád…
*
Csak
leállítottad
a félrebeszélő
önjelölt néptribunt
a magyar március idusán:
ezért az egyetemről kitiltva
börtönbe kellett menned!
*
Se
a börtönben,
se szabadulásod után
nem képezheted tovább magad –
neked ez büntetés, másnak jutalom..
*
Kényszerrel
egy lebutító és lélekdurvító
szociális és szellemi közegbe telepítenek
(ami meg is edzhetne, ha nem ölne meg…)
*
Incommunicado:
teljesen elvágva
a híradástól és a hírvételtől,
az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől
*
Rendőri
megfigyelés
alá helyeznek,
hogy elriasszák
tőled pályatársaidat,
és – sajnos – jó eséllyel
sikerül is téged izolálniuk…
*
Ha
jó pap,
tanár, orvos akar lenni,
akkor neki tényleg holtáig kell
mégpedig nem tessék-lássék,
hanem igen intenzíven tanulnia…
*
Elég
egy hiba-műhiba
a szülés levezetésekor,
máris egy életre, haláláig
autista lehet a gyerek…
*
Nagy
zajt csap
körülötted
az életpiac –
alig hallod
az isteni sugallatokat…
*
A
te „vétkeidért”
gyermekeden állnak bosszút,
meggátolva továbbtanulását,
vagy jobb elhelyezkedését stb.
*
Rágalom-
hadjárat indul ellened:
ráadásul pont abban az időszakban,
amikor te védekezésre képtelen állapotban vagy!
*
A
humorista
nem kap díjat,
vagy ha kap,
az olykor még annál is rosszabb,
akár csak a szégyen jár vele…
*
Hogy
pár percig
önfeledten nevess,
a humorista napokig
gyötri az agyát,
ahogy Heltai verse írja:
„de ronda pálya”
*
Régóta tart
alkotói válságod
s depressziód
és nincs fény az alagút végén,
és nincs már mániás szakasz sem.
*
Vajon
kapsz-e
égi segítséget?
Tudsz-e évekig
türelemmel várni,
míg eljön a te időd?
Nagy kérdés.
*
Az
erkölcsi etalon
szerepét osztva rád
a pályatársaid elvárják:
„éhezzél!” vagy halj meg…
*
Lassan
emelkedett
nagyon magasra,
majd meredeken
zuhant a mélységbe
*
Ady Endre:
Seregesen senkik jönnek
Minden semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül
Maradok.
Sürög a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bősz iram
Felrepit.
Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyűlt, mindenkié
A vagyon.
Mind a szépet, amit hoztam
S ami uj, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be.
Álmagyarok s jöttment népség
S cimeres, ronda cselédség
S nagyúri nagyok:
Ez időben, itt, valaki:
Én vagyok.
Uj igéim tán nem hatnak,
Rossz frigyesim elhagyhatnak
S nőhet a fülem,
De nem lesz itt semmi, soha
Nélkülem.
Nyugat • / • 1911 • / • 1911. 6. szám
|