Magyarok IX. Világkongresszusa
Ópusztaszer – Székesfehérvár – Budapest – Pásztó 2016. augusztus 15-20.
“Rohamosan közeleg az ez év augusztus 15-20. között megrendezendő Magyarok IX. Világkongresszusa, amelynek keretében a nemzetben gondolkodó, magyarságát vállaló, azért rendületlenül tenni akaró magyarok jövünk össze számos országból, hogy a magyar nemzetet és minden nemzetet érintő tárgykörben, az itt összesereglő és népét segíteni akaró értelmiség, hat napon át tárgyalja, vitassa mindazokat a tennivalókat, amelyek segíteni fognak bennünket a globalizálódó, a független államokat megszüntetni akaró törekvések vészes időszakában. Ezt az új világrendet erőlteti az európai fehér ember barnítása, és erkölcsének, civilizációjának eltörlése.
A tíz konferencia bőven ad minden érdeklődőnek kellő ismeretet arra, hogy az itt megszerzett ismeretek következtében nemzetérdekű, magyar cselekvő szellemű honvéddé váljon, és így szolgálja a magyar fennmaradást. A Kongresszusra az MVSZ székházában, 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. szám alatt kerül sor.
A konferenciák sora megtekinthető a Magyarok IX. Világkongresszusának honlapján.”
„Élet, vagy halál!”Petőfi Sándor
Ezer küldött tíz konferencia keretében
keresi a választ
a világ és a magyarság létkérdésére.
Magyarok Világkongresszusa:
1929 óta a magyar nemzet szolgálatában!
Petőfi Sándor: Élet vagy halál!
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála!… vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog…
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?
Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!
Erdőd, 1848. szeptember 30.
Forrás: wikipedia.org