EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarán szólva – 9.
Kőműves Kelemenné
Tizenkét kőműves összetalálkozék,
Hogy magas Déva várát is felépítenék
Egy véka aranyért, két véka ezüstért,
De csakis aranyért, nem pedig rossz rézért.
Hozzá is fognak ők magas Déva várhoz,
Mit délelőtt raknak, estére elkárhoz.
Mit délután raknak, éjjelre leomlik,
Mit este felraknak, reggelre megbomlik.
Meg is tanakodja tizenkét kőműves,
Ezen segíteni miként lehetséges?
– Az asszonyt megfogjuk, tűzzel megégetjük,
Szép fehér hamvát a mész közé keverjük.
Amék felesége legelébb idejön,
Haj, aztat megfogjuk, áldozat az lögyön.
– Istenem, Jézusom, adj egy sötét erdőt,
Asszony-feleségem elé adj ködfelhőt.
Azt is adott Isten, mégsem tért ő vissza,
Hogy nem tért ő vissza, a levét megissza.
– Jó napot, jó napot, Kőműves Kelemen.
– Hozott Isten téged, asszony-feleségem.
– Eljöttem tehozzád látogatásodra.
– Eljöttél énhozzám a magad bajodra.
Ezzel azt megfogták, a nyakát elvágták,
Tűzzel megégették, a mész közé hányták. {573}
Föl is építették magos Déva várát,
Meg is kapták érte annak a nagy árát.
Most pedig Kőműves Kelemen ment haza,
Ahogy hazaére, elébe áll fia.
– Apám, édesapám, hol maradt az anyám?
– Elmaradt messzire, de hazajön talán.
Eljött az este, de mégsem jött ő haza,
Másnap ezért épp úgy elébe áll fia.
– Menj el, fiam, menj el magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van zárva.
El is ment a fiú, háromszor kiálta:
– Anyám, édesanyám, hallgasson fiára!
– A nagy kőfal szorít, nem szólhatok, fiam.
A nagy kőfal miatt nem hallik a szavam.
Szíve ott meghasadt, a föld is alatta.
Kőműves Kelemen fia belehulla.
*
Fele-
barátainak
se szeri, se száma –
kár: ezekből egyetlen
egy egész se rakható össze
*
Korpa
közé keveredve
miért csodálkozol:
felfalnak az éhes disznók
*
Élet-
hossziglan
méltatlanra
pazarolod véges
lelki-fizikai energiáidat
*
Aki
nem dolgozik,
az ne is egyék –
se a kisgyerek,
se az öreg nem kap!
*
Mielőtt
elmész otthonról,
nem zárod be az ajtót,
vagy ha igen, akkor meg
még több nyelven ki is írod:
„Kulcs és pótkulcs a lábtörlő alatt!”
*
Minden
általatok
elkövetni vélt rosszat
szeretnél teljesen jóvátenni!
*
Nagyon lassan,
sokat tépelődve
hoz meg egy-egy
kis-nagy döntést,
de aztán rögtön
megbánja és visszavonja,
és újrakezdi a rágódást!
*
Mindenkinek
könnyen megbocsát –
magának meg nehezen (sem)?
*
Inkább
bűnhődjék mindenki,
így az ismeretlen tettes is köztük lesz!
*
Neked
a papád,
majd a papod
szava isten szava:
az utolsó házi papolás,
vagy a templomi prédikáció
a fix eligazítás…
*
Nincs
türelme várni,
pedig rángatózva
csak szorul a hurok a nyakán
*
Ön-
kínzással,
szerekkel
izompacsirtává gyúrja magát:
több – felesleges - ereje lett mint esze
(bár a szántást, a kaszálást nem bírja…)
*
Nem
akar bajlódni,
kockáztatni
alkalmi fogamzásgátlókkal!
egyszer s mindenkorra
sterilizáltatja/kiherélteti magát
*
-- Anyám, édesanyám, Menjen az urakhoz, Kérje az urakot, Lesz-e maradásom? -- Menyek fiam, menyek, Menyek az urakhoz. Megkérem urakot Lesz-e maradásod?... Jártam fiam, jártam, Jártam az urakhoz, Azt felelték urak: Nem lesz maradásod. Csütörtökön délkor Lesz felakasztásod. Csütörtökön délkor Lesz felakasztásod. -- Anyám, édesanyám, Édességes dajkám, Ki kilenc hónapig Méhedben hordoztál, Kilenc hónap mulva E világra hoztál. Jobb lett vóna, anyám, Méhedbe elveszni, Hogy ne értem vóna Íly nagy bánatokat, Az akasztófára Kegyetlen ítilnek. Anyám, édesanyám, Jobb lett vóna nekem, Mikor fereszgettél Gyenge meleg vízbe, Fereszgettél vóna Forró bolygó vízbe. Hogy égett vóna el Minden ízem csontja, Hogy ne éltem vóna Íly búbánatokat, Bánat a szüvemen Halálra búsított. Anyám, édesanyám, Én keserves dajkám, Mikor takargattál Gyenge meleg gyócsba, Takargattál vóna Forró parazsába, Hogy égett lenne el Minden ízem csontja, Hogy ne értem vóna Sok keserves napot. Anyám, édesanyám, Édességes dajkám! Kár vóna énnekem A fán megszáradni, Szép sarkantyús csizmám Széllel kocogtatni, Szép bogláros szijjam Rozsdával étetni, Ropogós gyócsingem Széllel lobogtatni, Szép sárga hajamat Széllel elfútatni, Szép szálkás húsomat Hangyákkal hordatni, Szép fejér csontomat Csókákkal liggatni, Szép piros véremet Főddel elitatni. Lészped
(Moldva)
*
A
sors-
húzás után
kitölti a nyertes szelvényt:
majd jó alaposan beolvas és
be is mázol egyet a főnökének
*
Irigykedsz
az épp most
beteg kistestvéredre,
akinek ez idő alatt minden
kívánságait lesik, s rögtön teljesítik
*
Aki
mindenből
vitát provokál,
majd veszekedést csinál,
amit enged verekedéssé fajulni –
így a bolhából elefántot varázsol
*
Aki
verembe,
fogságba esik,
és ezt a helyet
otthonává teszi,
meg sem próbál,
már nem is akar
innen szökni, menekülni
*
Aki
a szart
aranynak nevezi,
az aranyból szart csinál,
és a mi szar, azt meg sem
próbálja arannyá változtatni
*
Aki
a háza
tetején kuporgva
imádkozik isten segítségéért,
de nem ül be mentőcsónakba –
ő magát az Atyaúristent várja…
*
Aki
oly kegyetlen,
hogy még magának
sem tud irgalmazni,
kimondatlan alapelve:
legyen igazság akkor is,
ha belepusztul is a világ
*
Akinek
a kérés nagy szégyen,
aki nem kér segítséget,
és berendezkedik a veremben,
vagy saját hajánál fogva húzná...
*
Akinek
ha egyszer valaki
visszaélt a bizalmával,
akkor már a büdös életben
nem fog megnyílni, „levetkőzni”
*
Aki
csak soká
veszi észre, hogy
ha belemegy kis stiklikbe,
akkor a nagy bűnök láttán is
cinkos hallgatásra kényszerülhet
*
Aki
jó játéknak veszi,
ha segélykiáltására
riadalom támad,
s nagyon nem érti:
amikor tényleg jön a farkas,
akkor azt miért nem hiszik el…
*
Aki
tényleg
mindent tudni akar:
azt is, amit nem érdemes,
azt is, ami felesleges teher,
vagy egyenesen veszélyes, káros
*
Aki
tisztában van
az emberi test
anatómiájával,
az anyagcserével,
s mivel úgyis minden
egy helyre megy,
moslék formában étkezik
*
Aki
akkor is üzemel,
amikor nincs ihlete,
nincs munkáján áldás,
s aki bele se fog semmibe,
csak imádkozik, s szidja frigid múzsáját…
*
Aki
ugyan félt
a vértől, s a szagtól,
így nem orvos, csak doktor,
így akarván meghálálni édes szüleinek,
hogy élte első harmadában gondját viselték
*
Aki
a szükséghelyzetben
rászokott a fizikai/lelki mankóra,
s így annak elmúltával sem mer
a saját két lábán állni és járni
*
Aki
túl erősnek
hiszi magát,
nincs tisztában
gyönge pontjaival,
és így nem óvatos,
nem kerüli el
a neki veszélyes kísértéseket
*
Aki
mindenbe
belekóstol,
mindent maga
akar megtapasztalni,
nem hiszi el másnak
vagy a „tan” meséknek,
hogy pl. a tűz nem játék
*
Először
a szomszéd,
vagy kóbor kis házi állattal,
majd másokkal, embertársaival,
végül nem kivételezve:
magával kegyetlen…
*
Csak
a borral
akarod elűzni
minden gondod:
az kijózanodás reggele után
ők bumerángként vágnak fejbe!
*
Életed
teszed rá, hogy
a vad oroszlánt
doromboló házi
cicussá szelídítsd
*
Úgy
adod
a bölcsészt, hogy:
szemüveget viselsz és
elhanyagolod külsődet,
vastag könyvekkel járkálsz,
éjjel fekszel, délben kelsz fel…
*
Te sem engedsz
a „Haragszom rád!” játszmában:
inkább akkor te is piszkosul szenvedsz –
a kapcsolatod meg lassan-biztosan kiszenved
*
Annyira büszke
hajnali felkelésedre,
hogy estig nem telsz be vele:
mindenkinek ezzel dicsekszel,
miközben üresjáratban közlekedsz…
*
Élőszó párti…
Spontán rögtönzéseidet
szóról-szóra, hang-híven
lejegyzed, legépelteted…
(csak semmi szerkesztés,
szöveggondozás – ez cenzúra…)
*
Mire
kínkeservesen
felépült végre a
lakóházad, „otthonod”,
addigra teljesen leépültek
kapcsolataid: kit látnál vendégül?
*
Híres,
gazdag, hatalmas
emberek „barátsága” után kajtatva
figyelemre, törődésre se méltatva
elveszítette a tálcán kínálkozókat
*
Felszáll
a Mars-expedíció járatra,
pedig nincs is retour jegye…
(One way ticket to the Moon)
*
Neki
senki sem
parancsolhat:
még a Grammatika
se diktálhat, korlátozhat…
*
A
tűz
elvarázsol
és megigéz:
egyre közelebb-
közelebb köröz fölötte,
míg előbb-utóbb beleszédül,
belehull és teljesen meg is semmisül…!
*
Mindig
csak az árral,
a nagy többséggel,
a kábult tömeggel úszol,
egyre biztosabban sodródva
a félelmetes Niagara vízesés felé…
*
A halálra táncoltatott lány
– Jó estét, jó estét, Csáti bíróasszony! Talán alszik is már a kedves galambom?
– Alszik már, alszik már az utószobába; Be is van takarva piros paplanába.
– Ha alszik, költse fel, küldje el a bálba, Kék selyem ruháját öltse fel magára.
Karmazsin csizmáját vegye a lábára, Két pár aranygyűrűt húzzon az ujjára.
– Jó estét, jó estét, hát minek hívattál? – Gyere, ülj le mellém, majd megmondom mindjár.
– Nem jöttem én ülni, sem pedig pihenni; Kedves szeretőmmel egy kicsit mulatni.
– Húzd rá cigány, húzd ár, estétől éjfélig, Éjféltől hajnalig, hajnal hasadtáig…
– Eressz ki, bocsáss ki egy kicsit pihenni, Karmazsin csizmámból a vért kiönteni.
– Nem lehet, nem szabad, nem lehet kimenni, A muzsikusoknak nem szabad pihenni…
Átkozott az apa, az az édesanya, Ki egyetlen lányát bálba elbocsátja.
Este elbocsátja, reggelig nem látja, Reggel nyolc órakor halva viszik haza…
Harangoznak délre, fél tizenkettőre, Csáti bíró jányát most teszik a földbe.
Szép selyem ruhába, szép fehér fátyolba, Szép gyöngykoszorúja vállára van hajtva…
Gyűjtötte: Vargyas Lajos; Áj, Abaúj megye
|