KARINTHY FRIGYES

PANORÁMA

Az emberszelidítő

Drága Leónám!

Egy évi hallgatás után csak most jutok hozzá, hogy beszámoljak Neked eddigi eredményeimről, - sietve tehetem csak és vázlatosan, mert a fecske, aki itt ül ketrecem szélén, félóra mulva csatlakozik Egyiptomba induló ezredéhez, hogy Neked elvigye ezt a levelemet.

Én Neked, egyetlen Leónám, hüséges és szelid őrangyala életemnek, annakidején, mikor erre a nehéz expedicióra rászántam magam, csak általánosságban és nagyon szükszavuan jeleztem, hogy tulajdonképpen mi a célja annak a tudományos és lélektani vállalkozásnak, aminek végrehajtása annyira lelkesitett, hogy ott tudtalak hagyni érette, aggódó és féltő marasztalásod ellenére. Most, hogy a nagyfontosságu kisérlet befejezése felé közeledik, büszkén vallhatom, hogy nincs okom megbánni elhatározásomat: megcsináltam, amit akartam, az expedició célját általánosságban megközelitettem és megfigyeléseim, az eredmények, amikről annakidején az Oroszlánerkölcs Ligájának közgyülésén módomban lesz majd beszámolni, azt hiszem, kielégitően bizonyitják feltevésemet, amivel utnak indultam s amit az oroszlán-közfelfogással szemben régen hangoztattam: hogy a szelidités és idomitás lehetősége olyan általános elveken nyugszik, amik a Föld legvérengzőbb és legvadabb állati fajtájára, az emberre is vonatkoznak.

Pályatársaim nagyon óvtak a vállalkozástól, mint olyantól, amibe eddig még minden kisérletezőnek beletörött az agyara. Hagyományaink szerint embert nem lehet szeliditeni és mikor szándékomat a Dsungel-cirkusz igazgatójának, Orang-Utangnak bejelentettem, vállat vont és meg sem próbálta, hogy a kisérlet végrehajtására társakat próbáljon szerezni nekem.

Egyedül indultam tehát utnak, mint tudod, gondosan előkészitve tervemet. Abban az időben előörseink több ember betörését jelezték a székhelyünket körülvevő erdőség északi ritkásai felől: a legveszedelmesebb, ugynevezett puskáshátu emberféleségek fejlett példányainak jelenlétére lehetett következtetni a jelentésekből. Ezek a fenevadak igen nehezen közelithetők meg, - a hátukon lévő mirigyekből halált okozó tüzes folyadékot lövelnek az oroszlán felé - amellett gyávák és rosszindulatuak: a viselkedésük csaknem kiszámithatatlan.

Vállalkozásomat megnehezitette, hogy nekem egy eleven emberpéldány birtokába kellett jutnom, - megsebesiteni, vagy harcképtelenné tenni se igen lehetett a megfelelő embert, akivel kisérletezni akartam. Cselhez folyamodtam hát, éjnek idején kimásztam a cserjék közül és meghuzódtam egy ugynevezett kelepce közelében, amit ezek a fenevadak otthagyogatnak táborhelyük közelében, nem tudni, milyen okból. Galyakkal letakart gödör volt a kelepce, bemásztam a fenekére s nem minden izgalom nélkül vártam a következőket.

Hajnalban régebbi embervadászataimból jól ismert szuszogást és motozást hallottam a fejem fölött, óvatosan kinyujtva fejem, jólfejlett embert pillantottam meg a gödör szélén, fehérbőrü, ugynevezett európai puskáshátu volt, a legveszedelmesebb fajtából, abból, amelyről természetrajzi utazóink azt állitják, hogy egymást sem kimélik mirigyeiknek váladékától.

Helyzetem kritikus volt, mert a fenevad, ugy látszik, észrevette jelenlétemet. Szerencsére a puskáshátu mögött kereken mozgó rejtekhelyet, ugynevezett ketrecet pillantottam meg, erős anyagból készült bozótféle ez, ami Európában, az oroszlánok őshazájában terem, s aminek magvát, ugy látszik, az emberek hurcolták be hozzánk. Egy merész szökéssel átvetettem magam a kelepcét boritó galyakon s a ketrecbe ugrottam, a fenevad azonnal rávetette magát a ketrec oldalára, de nem tudta keresztülharapni, hiába ugrált, nem tudott hozzámférkőzni, a hatalmamba került!

Most már csak az volt hátra, hogy védett helyzetemből megfelelő szuggesztiókkal irányitsam azokra a cselekvésekre, amik céljaimnak megfelelnek. Egyelőre a durvább hatásokat próbáltam ki rajta: orditással és merev, ellenállhatatlan tekintettel igyekeztem szellemi felsőbbségem tudatára hozni; sikerült is annyira megfélemlitenem, hogy néhány órai ellenállás után megértette, mit akarok tőle és engedelmesen tolni kezdte ketrecemet, amit nem tudtam volna megmozditani.

Programmom másik pontjának megvalósitásához fogtam: hogy foglyomat most már átszállitsam Európába, ahol a természetének megfelelő éghajlat és életfeltételek közt tüzetesebben tanulmányozhatom, hogy azután akaratom igájába hajtsam. Nem akarom leirni a hosszadalmas és ravaszul kieszelt módszereket, amivel célomat elértem: röviden csak annyit, hogy nehány hét mulva Párisba vergődtem, ketrecestül, mindenütt nyomomban emberemmel, akit puritán megfélemlitéssel és szigorral láncoltam sarkamhoz s akit egyébként Bumpó-nak neveztem el.

Bumpót megtörte a hosszu ut; szándékosan alkalmaztam a kifárasztásnak ezt a talán oroszlántalan, de ilyen veszedelmes fenevaddal szemben egyedül célravezető módját a letörésnek. Kényelmesen heverészve ketrecemben, rákényszeritettem, hogy emelje, tolja, hurcolja a ketrecet, csakhamar beleroskadt ebbe és mert már alig tudott ellenni nélkülem, nem kellett tartanom tőle, hogy megszökik. Mire Párisba értem vele, ott tartottunk, hogy bátran kinyittattam vele a ketrec ajtaját és beengedtem magamhoz.

A többit most nem akarom részletezni. Röviden csak annyit, hogy fáradozásomat teljes siker koronázta, Bumpó meg van szeliditve! A dolog tudományos jelentőségét, mint emlitettem, megfelelő formában fogom feldolgozni; a Dsungel-cirkusz igazgatójával már most közölheted, hogy jövő évre, ha isten segitségével hazajutok, olyan attrakciót hirdethet közönségének, amire nem volt még példa Szaharában! Ha látnátok ezt a rosszindulatu és fékezhetetlen fenevadat, hogy veti alá minden ösztönét akaratomnak, hogy idomul egész élete az én életem szerint, hogy tölti egész napját környezetemben, hogy töri magát hozzám, hogy kedvembe járjon! Naponta pontosan, meghatározott időben bejön a ketrecbe, ő szolgál ki, ő megy vadászni helyettem, az elejtett vadat nem falja fel, hanem engedelmesen elém teszi és csak a maradékot sepri ki aztán, hogy valahol, egy zugban, ellakmározzon belőle. Meghatóan kómikus látvány, ahogy ugrál, sürög-forog körülöttem, lesi minden mozdulatomat, néha, ha látja, hogy szomoru vagyok, honvágy fog el, sóhajtozom, megretten és egy hosszu, fonott kötélfélével a kezében mókásan csattogtatni kezd, hogy mulattasson és elterelje a figyelmemet. Most már bátran nyitva is hagyhatom a ketrec ajtaját, nem kalandozik el. Ha néha ősállapotban dühöngő fenevadtársai közeledni próbálnak, ő zavarja el őket mellőlem s a világért nem engedne bántalmazni! S mindezt nem erőszakkal és szigorral, hanem okossággal és oroszlánságos bánásmóddal értem el!

Drága Leónám, remélem, csakhamar viszontlátjuk egymást. Csókold meg helyettem drága kis kölykeinket és tanitsd meg őket is, hogy nincs az a bestiális gonoszság és gyilkos természet, amit egy oroszláni tekintet erkölcsi fölénye igába ne hajtson, ha kitartás és türelem párosul a magasabb belátás biztos erejével. Téged és kedves rokonaimat gyöngéden ölel

Párizs, augusztus.

sirig hü  
Leód

Kamatos kamat

Feleség: Ugyan, mit akarsz ezzel a három millióval... Nevetséges! Mit lehet azzal kezdeni?

Férj: Ez a te beszéded, tudom... Ez a te elved, ez a legyintés, ez az "ugyan mit lehet azzal csinálni?" - ez a te házi politikád, amivel engem tönkretettél, amivel lezüllesztettél, engem, akiből lehetett volna valami... ez a lebeszélés, ez az elkedvetlenités, ez a leforrázása minden tervnek és kedvnek és reménynek, ami néha még kicsirázik bennem, hogy segitek magamon, kitépem magam ebből a nyomoruságból... hogy nekem is lehet szerencsém, mint annyi másnak... Mit lehet kezdeni, mit lehet kezdeni!!... Szóval, ha nem lehet kezdeni vele semmit, dobjam a kályhába, vagy szórjam ki a nép közé... Más asszonynak vannak ötletei, más asszony biztatja a férjét, spórol, hisz a jövőben, akar valamit... te meg csak: "ugyan, mit lehet kezdeni?". Minden szavad sértő és megalázó!... mindent keveselsz... minden semmi, amit én csinálok...

Feleség: Velem ne veszekedj, én már nem is beszélek. Már nem is semmi, óriási vagyon, három millió! Vedd meg a Ganz-gyárat rajta és csinálj belőle operettszinházat és szerződtesd le a Jeritzát hat évre, az egy jó befektetés, három millióval.

Férj (dühösen): Nem vagyok kiváncsi a savanyu humorodra! Igenis, lehet valamit kezdeni három millióval, igenis... ha ez a három millió véletlenül megvan és fölösleg... fölösleges három millió több, mint harminc millió, amire szükség van... mert a harminc milliót ki kell adni, de a hármat kamatoztatni lehet, be lehet fektetni valamibe... kisérletezni lehet vele, növeszteni lehet, el lehet vetni magnak...

Feleség (szárazon): Az egy nagyon régi vivmány, hogy a férjnek, akire egy család rábizza a szemefényét, valaminek vagy valakinek kell lenni mindenesetre - gazdagnak, vagy tehetségesnek, vagy jó családból valónak, vagy kiváló embernek, vagy legalább szépnek.

Férj (fuldokolva): Szóval én egyik se vagyok?

Feleség (könnyedén): Nem rólad beszéltem. Csak ugy általánosságban.

Férj: Hát akkor én csak ugy általánosságban, csak ugy közmondásszerüen, csak ugy aforizmából, csak ugy minden személyeskedés nélkül, anélkül, hogy rólad beszélnék, igazán, távol legyen tőlem, megjegyzem, hogy... hogy... te se gazdag nem voltál, se szép nem voltál, se müvelt nem voltál.

Feleség (szárazon): Érdekes. Akkor hogy van az, hogy mégis megevett a fene értem. Akkor miért kellett a kilencedik kosár után, amit kaptál tőlem, engedni mégis az édesanyád könyörgésének, hogy mentsem meg az életedet, hogy énekeljek neked egy boldogitó igent, amitől kiesik a revolver a szádból, amivel minden pillanatban főbe akartad lőni magad miattam.

Férj: Szegény édesanyám, tévedett.

Feleség: Mért, nem akartad főbelőni magad?

Férj: Dehogynem. Abban tévedett, amiért nekem ajánlotta, hogy tegyek ugy, mintha főbe akarnám lőni magam. A nagybácsiban tévedett.

Feleség: A nagybácsiban?

Férj: A te nagybácsidban, a Géza bácsiban, a nábobban, a milliárdosban, akiről azt hitte, hogy te a kedvence vagy neki és hogy nagy hozományt fog adni neked, ha férjhezmégysz.

Feleség (szünet után): Szóval te csak azért vettél el engem, mert azt hitted, hogy a Géza bácsi áll mögöttem.

Férj: Á, én csak általánosságban beszélek.

Feleség (hevesen): Szóval, hogy én nem vagyok a kedvence a Géza bácsinak, csak ugy tettem, mintha az volnék.

Férj: Ugyan kérlek...

Feleség (egyre dühösebben): Hát tudd meg, hogy igenis az vagyok... tudd meg, hogy tegnap is azt mondta... még tegnap is... hogy képes volna rámiratni a köruti négyemeletes házát, csak azért nem teszi, mert neked volna hasznod belőle és ő téged utál.

Férj (sápadtan): Hazugság.

Feleség: Hazugság?!... Hát akkor idehallgass!!... Kijelentette és hajlandó irásban adni, hogyha gyermekem születne, abban a minutumban rám iratná a házat. Mert akkor, ugy érzi, nekem adná és annak, aki az enyém, és aki hozzám tartozik!!... Nem akartam megmondani neked!...

Férj (szünet után): Ez igaz?

Feleség: Ha akarod, elkérem tőle az irást.

(Hosszu szünet.)

Férj (óráját nézi).

Feleség (gunyosan): Félsz, hogy lekésed a kasszirnőt?

Férj (lágy hangon): Ugyan kérlek... azt nézem, hogy ma nincs is kedvem elmenni...

Feleség: Nem mész el?

Férj (mosolyog): Talán nem veszed szivesen, ha itthon maradok?

Feleség (vállat von).

(Szünet.)

Férj: Ezt a ruhát - izé - most csináltattad?...

Feleség: Miért? Talán nem tetszik?

Férj: Dehogy... Inkább azért kérdem... Nagyon jól áll... Nagyon csinos vagy benne.

Feleség: Mi az, megőrültél? Még sose hallottam tőled bókot.

Férj (mosolyog): Nem tehetek róla, ha nem vetted ki a szavaimból... (szünet után) Szóval rossz néven veszed, hogy itthonmaradtam?!...

Feleség (vállat von).

Férj (kinyujtja a kezét, halkan, melegen): Margit...

Feleség (duzzogva): Eregy... utálatos...

Férj (viharosan megöleli): Utálatos... hát legyek utálatos... csak te legyél jó és aranyos... (halkan)... hát... maradhatok?

Feleség (vállat von, elneveti magát): Ó, te... szélkakas...

Férj (élénken, felvillanyozva): Tegyél fel teát... van még abból a barackpálinkából?... Görbe estét csapunk... kettesben...

Feleség (hozzásimul): Ó... te nagy gyerek... Mi ütött beléd?

Férj: Belém?... Semmi... Mi ütött volna? Szerelmes vagyok...

Feleség (duruzsolva): Kibe?

Férj: Kibe!... Kibe!... (viccesen) A Géza bácsiba... (csók. - Szünet. - Szórakozottan.)... Apropo, a ruhacsinálás... mondd csak... kapni hárommillióért csecsemőkelengyét?!... (átöleli, enyelegve) Nem rossz befektetés volna... azt mondják, az őszre nagyon felmegy az ára..

TARTALOM

Panoráma
"Olivia két lelke"
Arab irodalom
Élő tükör
Hogy van?
Kamatos kamat
Gyerekek és bolondok...
Abécédé
A költő és a lepke
Nagyságos asszony
A helyzet képe
Tanáccsal el vagyok látva
Influenza
Vizözön
A nagy drámairó
Én...
Ünnepi szám
Élet, a nagy drámairó
Nem irok szinházról
Paraj ur pünkösdi királysága
Csoportosulás
Sakkozók
Bátorság, fiatal barátom
Népek öröme
Megszólal a telefon
Mokan
"Világegyetem" kaucsuksarok
Autótaxi
Résztveszek a drámapályázaton
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanus...
Johnson-Jeffries boxmérkőzés
Levél tisztelt cugszfüreremhez
Heraklesz tizenharmadik hőstette
Hetyegés
Vesztőhely
Kész kroki!
Protekció
Költő és kritikus
Az inkarnátor
A becsületes ember
A kalap
Férfi-ideál
Az emberiség városa
Feltámadás
Nagybeteg a cipőm
Feljebbvalóval senki se ideges
Daliás idők
Az emberszelidítő
A rendező
Átalakulok részvénytársasággá