EUGÉNIUSZ NAGYKÖNYVE ABCD
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkert helyett pokol és állatorvosi ló
Életromlás/rontás szókincs és példatár – 1.
Reviczky Gyula: Magamról
Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszúságod,
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát,
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod ég,
Csak hiúság, buborék.
Óh, pedig hány perced, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott,
S kiderült rá szíved, arcod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed;
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta?... Semmiség!
Nem tudod, mi nyomja szíved,
Semmiségek üdvezítnek,
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet;
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhítod,
S holnap küzdve élni jobb.
Ember! Önző vágy vezérel!
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szíved:
Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Míg, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe',
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod búban éled;
S csak ha lelked szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő szív sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája?
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ - hangulat.
* * *
- Félreértések tragédiája
- Pont a jó borok nem kapnak cégért
- Az első éjszaka joga a főnöködet illeti
- A legjobb főnöki védekezés a támadás
- Házadból bunker, kvázi börtön lesz
- Amikor a kevesebb több lett volna
- A kecskére bízzák a káposztát
- Hamupipőke és mostohaanyja/testvérei
- Hófehérke és a gonosz mostoha
- A rád ragadt csúfneveden szólítva…
- Egy csepp méreg elrontja az egészet
- Minden rossz, ha a vége rossz
- A hajcsár helyébe lépő önkizsákmányolás
- Önuralomból elégtelen osztályzat
- Ahová lép, ott fű nem terem
- Vagy nincs kertje, vagy ott csak fű terem
- Jégeső – lássuk Uramisten, mire megyünk ketten
- Jobb ügyhöz méltó túlbuzgóság – pl. rossz tréfák
- Szájhősök, akikkel Dunát lehet rekeszteni
- Megalakul a rókák tyúkvédő tagozata
- A farkas megindokolja a bárányevést
- Korcsma-gőzös tömegverekedés a semmiből
- Kivagyiság – ki, ha nem én…
- Időérzéketlen – rosszul időzítő
- Nincs szemmértéked, arányérzéked
- Dögunalmas emberrel dögkútból enni
- Dög – végignézni gyermeked boncolását
- Felnőtt emberek - házastársi összeszokás
- Kevés rossz ember nagy helyen se fér el
- Tyúkért perelsz, disznót veszítesz
- Az ember „büszke dög”- arról koldul
- Két kicsi kecske baktat a hegyre…
- Az utcán angyal – otthon ördög
- Az emberélet véges – a kárhozat örök
- Carpe diem – csak egy nap a világ…
- Miért légy tisztességes: kiterítenek úgyis
- Ki minek nem mestere, hóhéra annak
- A kimondott bántó szó visszaszívhatatlan
- Sokat mutogat, rászokik a lopásra
- Holtbiztos tipp – lóversenyre fogadók…
- Örökös átmeneti pénzzavarban - tarhás
- Boldog, mint a disznó a pocsolyában
- A te farkaddal verik a csalánt
- Nem ér a neve – kiszáll az életjátékból…
- Kompromittálod – lejáratod magad
- Életkezdési pánik – infantilis örökifjak
- Menekülés a felelősség elől: bolond vagyok
- A gyógyulás felelősségét orvosára hárító beteg
* * *
Reviczky Gyula
Az uj nyolcz boldogság
Boldog, ki nem hajszol szünetlenül
Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!
Ki mértéket tart, higgadtan hevül
S járt útadon halad, középszerűség.
Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő
Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;
Ki a gyönyör kertjében vakmerő,
Közelségét nem sejtve a kigyónak.
Boldog, ki mint az óraszerkezet
Szabályszerűen jár le minden órát,
Egyformán ütve, delet, éjfelet,
Mert gép törvénye hajtja mutatóját.
Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,
Ha rendben van veséje, mája, gyomra!
Kinek, mint kit természet olta bé,
Fogékonysága sincs más fájdalomra.
Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.
Vak ösztönét követve, mint az állat.
És nem vesz ama küzdelembe' részt,
Mely új Bábel-toronyt építni fárad.
Boldog, ki elveket könnyen cserél;
Igazságot tipor, ha ez a haszna;
Ki megfogadja, hogy szemet szemér'
S a sértést kamatostul visszaadja.
Boldog, ki czudarok közt czudarabb,
S tanulva emberek rosz fajzatátul,
Magának útat fölfelé harap
Furfangosan, fortélyosan, falánkul.
Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!
Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;
Önzés az élet, háború, vihar,
S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess
|