|
Nagy Magyar Jenciklopédia XXI.
Boldog/boldogtalan emberéletek
Életbölcs/balga önsorsrontás ABC
Rossz szellem, holt lélek, beteg test
Segítő tükör az életminőség vizsgálatához –V.
Nem ismertem az örömet
(Szék, Mezőség)
nem ismertem az örömet
azt sem tudom milyen lehet
a bánatot jól ismerem
mert az itt van mindig velem
elosztották a bánatot
ott sem voltam mégis jutott
ha még egyszer elosztanák
talán mind is nekem adnák
mikor a bút elosztották
három felé szakasztották
nekem a nagyobbját adták
hogy ne kelljen többet osszák
feljött a nap elhaladott
búval kapott búval hagyott
bús anyának bús gyermeke
én vagyok annak egyike
nem virradok örömömre
nem sötétülök kedvemre
este napszentület után
könnyemmel áztatom párnám
reggel napfeljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb
mosdóvízre nincsen gondom
mert a könnyembe megmosdom
*
Háborog
az én lelkem,
ha ebül szerzett javaimat
tőlem is el- ill. továbblopják
*
Polgári reggelit,
koldusebédet fogyasztok,
este dőzsölök mint egy nábob
*
A
bohóc
tréfáján
megsértődök,
s párbajra hívom.
vagy feljelentem…
*
„Eklektikus” rongyokból
madárijesztőként öltözöm:
elriasztom magamtól, köreimből embertársaimat
*
Annyira
jellegtelen vagyok,
hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
*
Mint
sok kínai nő a lábfejét,
bepréselem magam… és elsatnyulok
*
Előre iszom
a medve bőrére,
s elbizakodottságom
hozzájárul a medve sikeréhez
*
A
teremtés
koronája -
a táplálkozási lánc végén állva
nem csodálod az állatokat, nem tanulsz tőlük
*
Ha
képes
voltam
csúzlit gyártani,
és tudom használni,
akkor miért ne
lődözném le
a szelíd galambokat
*
Hősködve
magadnak akarsz
minden sikert –
a várható kudarc csak a tiéd lesz…
*
Halmozódó
titkolt-szégyellt bűneiddel
egyre zsarolhatóbbá teszed magad
*
Előbb
alaposan kiélvezek
minden tiltott gyümölcsöt,
majd jön az öregkori szánom-bánom
*
Ha ma este
nyer a csapatom,
akkor zsákbamacskaként is elveszem ezt a nőt
*
Ismert
hős katonája
voltál a hidegháborúnak,
s lettél annak „hősi halottja”
*
Megcsömörlesz
az „édes semmittevésben”,
mert ezt nem fogja közre a „hajrá”
*
Drágakő,
csiszolt gyémánt
lehettél volna,
de korán szürke hamuvá égtél ki
*
Készakarva
eltorzítod magad:
eszed kidagasztja fejed,
szíved viszont összezsugorítod
*
Hogy
időt spórolj:
moslékká kevered
egybe a fogásokat -
úgyis egy helyre megy
*
Ellenségednek
mindent őszintén bevallasz,
barátod előtt makacsul hallgatsz
*
Nem
az emberek megbecsülése
számodra a pozitív visszajelzés,
de a kapott címek, rangok, plecsnik…
*
Neked
nincs új a Nap alatt,
minden „déja vu” –
semmin nem csodálkozol
*
Felveszed
a kesztyűt:
belemész a sárdobálásba,
s meglepődsz, hogy nézel ki
*
Rabló-
gazdálkodást
folytattok a közös legelővel,
és ott fű többet már nem terem
*
Bármire
képes lennél azért,
hogy csak öt percig
csak rólad beszéljen a világ
*
Ha
mediátor,
békebíró kell:
csak az egyik felet
hallgatod meg, de azt kétszer is
*
Részegen,
bujakórosan
teherbe ejtesz egy világcsúfját:
a nyakadon maradnak
*
Meglopod magad:
a gyönyörű pásztorórákat
pár perces kóbor numerákra redukálod
*
Hát
már hogy
ne lennék boldogtalan:
rosszkor és rossz helyre születtem!
*
Te tényleg
nem mész biztosra:
egy sötét lóra felteszed összvagyonkádat!
*
Még
unokáid is átkoznak majd
síremlékműved és berendezésed kamatait nyögve
*
Hogy csak
rövid álörömöd volt,
ezt bizonyítja tartós és valódi ürömöd
*
Hiper-érzékeny,
sértődős mimózaként
futballbírónak ön-jelölteted magad
*
Csak
a karod
kéne kinyújtanod
szíved választottjáért,
de te „Istenre vársz”…
*
Nem
ülsz bele
a feléd kerülő
mentőcsónakba,
neked maga
a Nagy Isten
ígért segítséget
*
Árnyékbokszolva
mindenkit ütsz, vágsz:
így a téged bántót bizton megbünteted
*
Alig
várod már,
hogy „megboldoguljál”,
ezért két végéről égeted a gyertyát
*
Mindenki
eszén túljárva próbálsz
mindkét hadban álló félnek kémkedni
*
Egyik nap
tehetetlen
porszemnek,
a másik nap viszont
mindenható istennek
képzeled magad…
*
Már
csak azért is
a te bánatod a legnagyobb,
mert nincs kivel megosztani
*
Kis
örömed
csak 1-gyel
tudod „szorozni”,
mert nincs kikkel megsokszorozni
*
Individualista
önfejűségedben
lemondasz a kollektív bölcsességről
*
Úgy akarsz
remekművet alkotni,
hogy egyszerre tízen fogják a kezed
*
Annyira
unikum kívánsz lenni,
hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak
*
Kerek e szőlő levele,
Vártalak, rózsám, ezeste.
Vártalak, hozzám nem jöttél,
Váratlan máshoz elmentél.
Kivel, szívem, dicsekedtél,
Attól elidegenedtél.
S e kit leginkább gyűlöltél,
Annak hajlékjában estél.
Idegenek, idegenek,
Ne egyetek meg ingemet,
Ne egyetek meg ingemet,
Én es idevaló vagyok!
Én es idevaló vagyok,
Hol e fényes csillag ragyog,
Én es idevaló vagyok,
Hol e fényes csillag ragyog.
|
