|
Nagy Magyar Jenciklopédia XXI.
Boldog/boldogtalan emberéletek
Életbölcs/balga önsorsrontás ABC
Rossz szellem, holt lélek, beteg test
Segítő tükör az életminőség vizsgálatához –III.
Weöres Sándor
ÓDA A KISPOLGÁRHOZ
Mikor a pásztornak, szántóvetőnek
gyökere már nincs
a fenol és a töf-töf korában,
egyetlen akinek gyökere van már,
te folyton gúnyolt,
aki sose én, mindig csak a másik:
gúnyoljalak én is? Inkább
néked dalolnék, egyetlen fülnek,
de hogy is jut hozzád dicséretem?
hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:
a szoros bestia ott szorong;
s ha visszaküldöd a feladónak,
én elfogadom,
de hát tükörbe daloljak?
Nem gúnnyal, áldozatos
lélekkel szólok hozzád,
egyetlen eleven emberi valóság
korunkban, új nemes-osztály!
címered autó, zászlód miki-egér,
jelszód szerezni ami még nincs,
kardod fényes könyököd,
taposó talpad;
hajdani lovagok utóda te,
aki akarsz, aki hódítsz,
ha tágas léttel szemközt nem lehet,
szűk lehetőség kanyarjain át.
Megvallom, már gyerekkoromban
vonzottál: akarásod, erőd
az eszközök és tárgyak sürüjében.
Inkább, mint kutyabőrös
aluszékony pereputtyom,
vagy a lomha tempós
munkájú parasztok:
ámulatomra te voltál,
átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,
Varvácshoz és Kogához:
sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,
nem nézed a holdat, vagy ha mégis,
érzelmes gramofon-zene mellett;
haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor
körülötted, és bohém kedélyed
az ellenlábas nemre vadító,
ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,
de jósz[i]vü vagy, mint senki más,
csak ha megsértik önérzeted,
hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen
csodálatos ember a világon!
Feltalálsz mint Faust,
hódítsz mint Casanova,
és te vagy Byron is, alanyi költő,
csupa ábránd, zabolátlan képzelet,
dallal, mókával, nekibusulással
ontod önmagad nagyszerüségét!
Te vagy a lírai lélek;
a hivatásos poétákban
nyoma sincs költőiségnek.
Jártam Ungarettinél,
Babitsnál, Eliotnál:
hűvös, tiszta szeretet fogadott,
cifrátlan, unalmas.
De mindeniknél a házmester
motort berregetett,
két-három felesége volt,
öt-tíz szeretője,
rengeteg adóssága,
s este részegre itta magát
és sírt, mert senkije,
semmije a kerek érzéketlen
végtelenségben!
Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.
S mert irigységem alád-rendel:
belőled és jelenedből
bár szűkösen, részesülök én is.
Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?
Hajdan Göcsej, a bugris vidék,
mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.
Ha veled beszélni akarok,
csak magamhoz fordulhatok,
sokmillió lángeszű egyéniség közt
egyetlen kispolgár a világon.
*
Ölelgetsz,
tapogatod a hátam,
hogy kipuhatold gyenge pontjaimat
*
Pofátlanul lopod az időmet
*
Prokrusztész ágyba fektetsz
*
Ha
nem figyelek,
kilopod a szemem is
*
Elkerülöd
a kis nehézségeket
és szembetalálkozol a legyőzhetetlenekkel
*
Addig-addig
üldözöl egy szúnyogot,
hogy összetörsz mindent lakószobádban
*
Nem keresel
ingyen felüdülést
egy sétában, felhőjáték-nézésben: „kivagy”
*
Nem
a bajt előzöd meg,
hanem a téged előző kocsit: ha törik, ha szakad
*
Csak
a felhergelt-felheccelt csőcselékben
érzed a kollektív erőt, össznépi bölcsességet
*
Kísérletből
fogadást kötsz:
a neked legtaszítóbb lénybe próbálsz beleszeretni
*
Most már
leharapnád a nyelved,
de átokszavaid visszavonhatatlanul repülnek
*
Elővigyázatlan voltál:
az ördög tétlenül talált,
s így könnyebben gaztettre késszé tett
*
Te
győztél ugyan a verekedésben,
de életfogytiglan rokkant-kocsiban ülhetsz
*
Negyvenévesen
bakfis-szép akarsz lenni:
elcsúfítod és nevetségessé teszed magad
*
Úgy „szerettek beléd”,
ahogy pont akkor kinéztél,
s így keservesen erőlködsz a konzerváláson
*
Szekta- és pártvezérek
hangoskodását hallgatva
nem figyelsz a halk szavú belső „daimonra”
*
Tengerre szállsz…
Nyugodt tavi vízen kiképezve
csoda jó kormányosnak képzeled magad
*
Jó előre
végrendelkezel,
s vagyonod zömének örököseként orvosodat jelölöd meg
*
Nem maga
az a kis mennyiségű-erősségű ital,
hanem a lebukástól való félelem sodor közúti balesetbe
*
Az ördög lekötelez
„parafenoménséged” ajándékaival
és be is nyújtja a kárhozatos számlát
*
Szégyelled
bevallani, hogy bekakiltál
s így egész nap becsináltan mászkálsz
*
Komolyan veszel
minden vicces ugratást,
s nem tréfával felelsz meg rá
*
Minden vágyat
elfojtasz vagy kiölsz magadból,
hogy sohasem érhessen téged csalódás
*
A szabadosság
szül neked rendetlenséget:
kupi van lakodban és lelkedben
*
Szépségideál
A kozmetikázott plakátarcokra
nem tudván hasonlítani: inkább „elásod magad”
*
A Niagara
feletti kötélen menve
nem előre és föl, hanem lefelé nézel és esel
*
Te nem
hallgatsz „nyálas” dalokat,
világvég-hangulatú zenével letargiázol
*
Nem elég,
hogy beteg vagy,
de még a kedved is hagyod elrontani: így nem javulsz
*
Munkádon nem tudsz
játékossággal könnyíteni,
s úgy játszol, mintha dolgoznál
*
Csak egy
fogaskereket spórolsz ki,
s nem érted, miért döcög a gépezet
*
Egy betegséggel
sok orvoshoz rohangálsz,
s mindnek követed tanácsát
*
Jobb
gazdája vagy vérszívó bolháidnak,
mint házőrződnek, haszonállataidnak
*
Nem tudsz
belenyugodni, hogy ma kikaptál:
szidod a bírót, átkozod Fortunát stb.
*
Bánt
az emberek hálátlansága:
ugyan kifosztod őket, de utána adakozol nekik
*
Ha
eljutsz a holtpontra,
nem veszel új lendületet, beletörődsz „sorsodba”
*
Mesterséges
próbákat eszelsz ki,
hogy teszteld szerelmed, míg az Övé el nem hamvad
*
Egy
holtbiztos tippért
a lóversenyen elzálogosítod házad és feleséged
*
Példaképed
minden elejtett szavát
összegyűjtöd és szentírásnak veszed
*
Oly
sokra tartod magad,
hogy már csak holt költőfejedelmekkel állsz szóba
*
Gúnyos
nyilaid célba találnak
és halálra sebzik potenciális barátaidat
*
Minden
időd elveszi, hogy
mindenkitől mindenben különbözzél: különcködj
*
Egyszer beadod a derekad,
egyre jobban meggörnyedsz,
s azután már nem is tudsz kiegyenesedni
*
Hiába utaztad be
keresztül-kasul a nagyvilágot,
magadhoz közelebb mégsem jutottál
*
Csak
kicsit rossz irányba indulsz,
mégis egyre messzebb kerülsz a Céltól
*
Nem végzel
semmi kétkezi munkát
– kertészkedést, barkácsolást –, ami megfogható
*
Versek
és regények olvasását
nemcsak haszontalannak, de károsnak tartod
*
Az ingyen tévé
szellemi moslékát fogyasztod,
hogy maradjon pénzed pótszerekre
*
Az ijesztő jövő
képével riogatod magad,
ami tetszhalott állapotba merevít
*
Túlteng
benned a szolgálatkészség,
s így kapcarongynak ajánlgatod magad
*
Tudni akarod,
hány hajszálad van –
ezért egyenként téped ki azokat
*
Kegyetlen
túlélőtúrává átszervezve
egy kirándulásból is „kihozod a maximumot”
*
Olyan nagy
alapsebességet veszel fel,
amihez vésztartalékaidat is mozgósítani kell
|
