Az akaraterő félelmetes dolog. Képes csodát művelni, hegyeket megmozgatni. Beteg emberek gyógyulnak meg, minden nehézség ellenére új életet lehet kezdeni a segítségével, vagy szakmát tanulni, esetleg a szakma legjobbjává válhat általa az ember. Valahogy a párkapcsolatban azonban nem igazán van segítségére az embereknek. Megfigyelhető – bár nem általános szabály –, hogy sokszor éppen a nagy akarás tesz tönkre egy kapcsolatot. S ha valaki társat keres, és ezt elszántan, minden erejét megfeszítve teszi, szinte biztos, hogy nem találja meg a nagy Őt.
De vajon miért van ez így? Miért teszi tönkre a bimbózó kapcsolatokat, a lehetőségeket az akaraterő? Az alábbiakban egy rövid listát adunk arról, hogy milyen hibákat követ el az, aki görcsösen keresi párját. A lista persze nem teljes, és nem minden pontja igaz mindenkire, aki ebben a cipőben jár, de igyekszünk felhívni a figyelmet néhány alapvető hibára.
1. Aki nagyon akar valamit és küzd, az feszült, stresszes és ideges. Mint amikor vizsgára készültünk (készülünk). Ám az ideges ember nem a legjobb oldalát mutatja a külvilágnak! A párkapcsolatban olyan embert keresünk, aki mellett megpihenhetünk, akiben megbízhatunk, nem pedig egy ugrásra kész „farkast”. Ezért igen sok férfi nem találja vonzónak az ilyen állapotban lévő nőt már eleve, vagyis már a megismerkedés pillanatában óvatos hátra lép, ha kell, menekül.
2. Menekülésre késztet az is, hogy „prédává” silányul a leendő partner. Senki nem szeret áldozat lenni, főleg a férfiak irtóznak ettől. (Természetesen vannak kivételek.) Ha vadászt látunk, ösztönösen menekülünk.
3. A vadászó nő idejét és energiái jelentős részét az köti le, hogy hogyan szerezhet magának társat, és hogy ő mennyire boldogtalan egyedül. Mert csak társsal szép az élet – gondolja. Ám ez a boldogtalanság szintén sugárzik róla, lehet csinos, megnyerő, közvetlen, kedves: a szemében ott fészkel az elkeseredettség. És persze vannak férfiak, akik szeretik a nőket megvigasztalni, de az ilyen boldogtalanság mégsem jó belépő egy viszonyba: életerős, vidám partnerről álmodozik mindenki.
4. Az az asszony, aki túlságosan a párkeresésre koncentrál, beszűkül. Gondolatai mindegyre a párkapcsolatok, a lehetőségek körül forognak, például a társaságokat, a filmeket, más embereket, a munkahelyét is a jó-rossz párkapcsolatok tükrében szemléli. Mondhatni, csak ezeket veszi észre. Ez ismét nem egy vonzó tulajdonság, hol van az a férfi, aki egy olyan nővel akar beszélgetni, aki folyamatosan mások kapcsolatait vizslatja, és láthatóan nem is érdekli más? Főleg, ha a férfiakat elemzi hideg fejjel a nő!
5. Sok ilyen nő kialakít a fejében egy ideál képet, milyennek is kellene lennie élete párjának. Ám mint tudjuk, tökéletes férfi nincs, az ilyen elvárások csak csalódást okoznak mind a két félnek.
6. A görcsösen párt kereső nő a tettek mezejére lép: megragad minden lehetőséget, hogy ismerkedjen, hogy tesztelje a lehetséges férfiakat. Így hamarosan nagy tapasztalatra tesz szert, egykettőre megállapítja valakiről, hogy milyen típusba tartozik. Ám ez a tudás ismét csak gátolja a jó kapcsolat kialakulását! Hiszen éppen az egymásra találás véletlenségét, ártatlanságát írtja ki az életéből. A szerelem olyan, mintha egy angyal simítana végig két embert a szárnyaival, nincs ebben semmi racionális. Aki viszont rögtön elemzi és kategorizálja a helyzetet, az nem is tudja magát átadni a hétköznapi csodának.
7. S ha létre jön egy kapcsolat, sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a görcsösen akaró nő hamar elrontja az egészet. Hosszú évek kemény harca vágott mély sebeket a lelkén. Ahogy elégedetlen volt az élettel, a sorsával, hasonló módon elégedetlen lesz a párjával is. S ha elhagyják, a harc kezdődik elölről.
Mindebből az következik, hogy aki egyedül maradt, az ne keressen magának társat?
Azt hiszem, nem. Az élet szebb párban, egy szerelemben pedig valóban kiteljesedik az ember: van, aki segít, és van, akiről gondoskodni kell, vagy lehet.
Csakhogy egy jó kapcsolat akkor jön létre, ha az ember képes egyedül is boldog lenni, ha nem töri meg a magány, ha nyitott marad. A nyíltszívű, vidám és őszinte ember tud olyan ártatlansággal belépni egy új viszonyba, hogy abból valóban harmonikus és hosszantartó kapcsolat legyen. Ahhoz, hogy párt találjunk magunknak, előbb meg kell tanulnunk egyedül boldogulni, előbb a saját lelki békénket kell megszerezni.
Mert a szerelem már csak ilyen bolondos természetű: ahhoz kopogtat be, aki a legkevésbé számít rá, és messzire elkerüli azt, aki űzi, keresi.
(Sorozatunk következő részeiben néhány magányos nő mondja el élete kálváriáját. Először Klári mesél, aki végül megtalálta párját, majd Zsuzsi, a szerencsétlen magányos nő.)
Kapcsolódó anyagok:
Egy elkeveredett kulcs története
Fájdalommal teli napok, évek
