Jelenleg a drogról való beszéd Magyarországon a leggázabb téma, olyan téma, amit a sajtó is a lehető leggázabb módon tárgyal. A sajtóban nem a realitások, hanem az extremitások jelennek meg. Az ugyanis nem hír, hogy egy társaság egy buliban elszív egy spanglit, majd hazamennek aludni.
A fenti megállapítások „a Zachertől”, a jelenleg a Honvéd kórház sürgősségi osztályát vezető Zacher Gábor sztártoxikológustól származnak. Zacher nem véletlenül lett annyira népszerű, az ország egyik legjobb előadója. Magas szintű szakmaiságát ugyanis remekül képes tolmácsolni. Időnként egy-egy beszólására a közönség leesett a székről nevettében.
Merkel-fikázás után három mondat a kopasz szakállastól
Mint azt már rebesgettük, a doktor egyik legnagyobb problémája, hogy a média (és ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság átlagban napi 5 és fél órát ül a televízió előtt) eltorzítja a kábítószerek témáját. A törökszentmiklósi eset kapcsán is borzasztónak ítélte meg a televíziók, és főként a kereskedelmi televíziók szerepét.
„Este rémhíradó van, Merkel-fikázás után jön a Magyarország jobban teljesít, majd három mondatot bevágnak a kopasz, szakállas toxikológussal készített interjúból, utána jönnek az ormányosmedvék, akik most születtek a veszprémi állatkertben.”
A mai ötveneseknek ráadásul semmiféle tapasztalatuk nincs a témában. Az információkat a televízióból gyűjtik. Ugyanis míg a hatvanas években szocializálódott nyugati populációnak van első kézből származó élményei, addig, mint Zacher fogalmaz: „az én korosztályomnak segédlila gőze nincs a témához, mert Magyarországon a klasszikus kábítószerek ismeretlenek voltak”.
A rendszerváltás után mi is célország lettünk, azonban ezek évtizedek óta ismert szerek voltak, ismert hatásmechanizmusokkal. Ha valaki átolvasta a szakirodalmat, három hónap alatt up to date lehetett a témában.
Sanghaji nagyüzemekben készülnek a legveszélyesebb drogok
2008 körül azonban felrobbant a világ, megjelentek a szintetikus dizájnerdrogok a piacon. Ezek hatásmechanizmusával, toxikológiai profiljával nem vagyunk tisztában. Például a szintetikus kannabinoidszármazékok, utcai nevükön biofüvek, melyek neve rendkívül megtévesztő, ugyanis teljes mértékben szintetikus hatóanyagokat tartalmaznak. Ezek erőssége legalább 20-30-szorosa a normál marihuánának. A neten úgy is jellemzik a hatásukat, hogy „Like a hammer falls in your face” (mintha arcba vágnának egy kalapáccsal).
Átlag három és fél naponta jelenik meg új szer a piacon, amelyek általában Sanghajban készülnek. Itt nem Breaking Bad-féle lakóautós fusimelót kell elképzelni. A laborok állami szemhunyás mellett nagy vegyi gyárakban működnek, és horribilis összegekkel a legális piacról átcsábított nagyon profi vegyészek dolgoznak ezekben.
Az elit és a szegénységi droghasználat
Zacher néhány érdekes adatot is elmondott a magyarországi droghasználókról. A szerhasználók aránya a magas végzettségűek között a legmagasabb, Budapesten körülbelül 40 százalékos. A másik véglet a szegénységi droghasználat. Minél kisebb a családi jövedelem, annál erősebb a szerhasználat. Ezek az emberek a saját pszichoszociális gettójukban élnek.
„Nem lehet kitörni. Apa iszik és dobálja a pénzt a gépbe, anyuka napi öt órában tévézik és dobálja magába a 'leszarom tablettát'. Ennek kapcsán fel kell idéznünk egy tabut. Ma Magyarországon a gyógyszerfüggőség tabutéma, holott 70 ezer nyugtató, és 100 ezer hashajtófüggőnk van.”
Még egyszer a média torzításairól: Magyarországon évente körülbelül negyvenöten halnak meg kábítószerektől. Tekintve hogy évente 45 millió droghasználat történik, minden egymilliomodikra jut egy ilyen eset.
A különböző szerek biztonságosságáról Zacher annyit mondott: „Nem én mondtam, de ha valaki mindenképpen ki akar valamit próbálni, akkor az a THC legyen.”