ZSIDÓ KÖZMONDÁSOK

MEGJELENT: 2014. április 25. | SZERZŐ: Rácz András

A holokauszt 70. évfordulójához kapcsolódó megemlékezés-sorozathoz is köthető Zsidó közmondások című kötet az elpusztított kelet-európai jiddis kultúra szellemét eleveníti föl. A könyvben szereplő közmondásokat a XIX. században gyűjtötte össze a zsidó folklorisztika úttörője, Ignatz Bernstein. A zsidó népi közmondások a számunkra is ismerős kelet-európai valóságnak hol sima, hol görbe tükrei. A Kelet Kiadó Zsidó közmondásokat összegyűjtő új kötetéről a szerkesztő, Halasi Zoltán József Attila-díjas költő, író, műfordító nyilatkozott.

Jiddis eredetiből
– A kötetben szereplő közmondásokat XIX. század utolsó évtizedeiben Nagy-Lengyelország, a mai Fehéroroszország, Ukrajna területéről gyűjtötte Ignatz Bernstein – magyarázta a fordító. – Az én feladatom az volt, hogy jiddis eredetiből lefordítsam és szerkesszem a kötetet. Tudtommal magyar nyelven eddig ilyen nem született. 
– Én úgy tudom, hogy a holokauszt tragédiájáig az európai zsidóság zöme ezen a területen élt. De azt nem tudom, miért. 
– Magam sem vagyok szakértője a zsidóság történetének, de természetesen utána néztem sok kérdésnek. A zsidóság a középkori európai üldöztetések során jelent meg Kelet-Európában, és Lengyelország felosztása után, a XVIII. század végétől – egy költözést tiltó cári rendelet hatására – be is szorult nagyjából a mai Ukrajna, Belorusszia területére. Az iparosodással összefüggően azután a XIX. század és a XX. század között megnyolcszorozódott a zsidóság lélekszáma, így a huszadik század elejére már hárommillióra emelkedett. 
– Tudom, hogy akkoriban robbanásszerűen gyarapodtak a közép-kelet-európai népek, de ez mégis nagyon nagy növekedés… 
– Valószínűleg a zsidóság körében kisebb volt a gyermekhalandóság. Ezek az emberek túlnyomórészt városokban éltek. Ugyanakkor vidéken ezen a területen még sokan együtt laktak az állatokkal. Egy 1930-as miniszterelnöki rendelet írta elő a falusi lakosság számára a latrina létesítését. Elképzelhetjük a vidéki higiéniai viszonyokat. Másfelől a zsidóság, vallási előírásainak is köszönhetően, előnyösebb higiéniai szokásokkal rendelkezett. Így náluk kisebb volt a gyermekhalandóság.

Zsidó élet
– Megjelenik ez az életmód a közmondásokban? 
– Éppen azáltal jelenik meg, hogy a falusias környezet nincs jelen. A magyar, román, lengyel közmondások igen-igen agrárius jellegűek. A zsidó közmondásban szinte nincs olyan, ami a mezőgazdaságra utalna. Urbánus jellegű szövegek ezek. 
– Más is van a közmondásokban, ami a zsidóságra utal? 
– Egyenként nehéz kihalászni a mondásokból a zsidó jelleget. Összességében azonban az egész kelet-európai zsidó történelem, életmód benne van a könyvben. De az például másokra nem jellemző, hogy a zsidóságnál általános volt az írni-olvasni tudás. A XIX. század végén gyűjtötték össze ezeket, akkoriban a környező lakosság túlnyomó része írástudatlan volt. „Sötétben drágább a fény” – tartja az egyik mondás. Ami összefügg azzal, hogy a zsidó gyerekeket négy-öt éves koruktól tanították olvasni a, memorizálták a Tórát. Úgy vélték, a Tóra tanulmányozása az istennel való eleven kapcsolatot jelenti, ezért a vallásos elmélyülés nem pusztán magának az elmélyülőnek, de az egész világnak javára válik, isten figyelmét, szeretetét, áldását hozza el a világnak. Ebben az értelemben az isteni fényességre is utal a közmondás. Sötétben az istent is nehezebb megszólítani, a világ harmóniáját is nehezebb fenntartani. Persze a sötét is utalhat a világ gyászba borulására is. 
– Nyilván a zsidó vallás is sokszor visszaköszön…
– A vallási szövegeket nem válogattam be a gyűjteménybe, mert meg kellett volna jegyzetelni. Viszont, ami így maradt, az igen realisztikus. Azt mondták például: „Már látszik a madár”. Ami azt jelenti, hogy levesestál alján gyakran madárábrázolás volt. Ha fogyott a leves, látszott a madár. De ezt átvitt értelemben is használták, ha valaki szegényedett, egyre jobban látszott a madár… Igen realisták ezek az emberek.

Korok, rétegek
– Tetten érhető-e az, hogy mikor, hogyan keletkeztek a közmondások? 
– Néha felfedezhető, hogy egy-egy közmondás valójában tanult ember aforizmája lehetett eredetileg. Máskor a szájról-szájra járó népi bölcsesség megnyilvánulása. De némelyik mondáson az is érezhető, hogy igen régi, mások újabb eseményekkel hozhatók összefüggésbe. Egy középkori zsidó hagyomány szerint isten gondoskodik arról, hogy mindig éljen a földön harminchat igaz ember. Ha egy meghal, születik egy új. Ők az isteni igazság képviselői, az istennek tetsző életvitel példaképei, egyszóval az isteni rend fenntartói. Ezt tükrözi a mondás: „Mikor meghal egy igaz, születik egy másik.”Hasonlóan középkori eredetű lehet a mi garabonciás hitünkre hajazó közmondás, a jó és a rossz harcát tükröző, alighanem közös közép-európai hitvilágunk emlékét őrző mondás:„Dörög az ég, lövik a démonok seregét.” Azután a XVII. század derekán volt egy messianisztikus mozgalom. Egy szélhámos azt terjesztette, hogy ő a messiás, íme, megérkezett. Sokan hittek neki, sokan követték. A mozgalom hanyatlása is tetten érhető például abban a közmondásban: „A messiás nem születik máról holnapra.” A későbbi, XIX. századi szekularizáció is jelen van: „Régen az angyalok a földön jártak, ma már az égben sincsenek.”

Üldöztetés és biztonság
– Hogyan tükröződik az antiszemitizmus, illetve az antiszemitizmusra adott zsidó válasz?
– Amikor a gyűjtemény keletkezett, a zsidóság kevéssé volt kitéve az antiszemita nyomásnak. A komolyabb pogromok, antiszemita kilengések, csak 1881 után, a cár elleni merényletet követően kezdődtek. Ennek így nincs nyoma ezekben a közmondásokban, de a korábbi pogromok, üldöztetések emléke megjelenik. Állandó kérdése a zsidóságnak, hogy mennyit áldoznak fel a megmaradásért. Ilyen például a „Jobb egy rossz béke, mint egy jó háború.” De megjelenik az alkalmazkodás kérdése is. A zsidóság számára mindig ahhoz a közösséghez kellett alkalmazkodni, amely befogadta őket. A gyakori üldöztetések, menekülések, vagy elvándorlások miatt a közmondásokban is megjelenik az alkalmazkodás: „A király törvénye a törvény.” Megjelenik a félelem, a szorongás: „Új király, új üldözések, újesztendő, újabb vétkek.” És természetesen megjelenik a hála is, amelyet egy biztonságos környezetben megél a zsidóság: „Többel tartozunk a világnak, mint istennek, magának.” Igazi, kultúrtörténeti érdekesség ez a kötet. Érdemes belelapozni.

Halasi Zoltán a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (Millenáris rendezvényközpont, Kis Rókus utca 16-20), április 25-én, péntekeken, 14 órától, a Könyvtárellátó pavilonjánál dedikálja megjelent könyveit.