Erotika az irodalomban: Régi magyar pajkos énekek Írta: Tóth Judit 2007. September 15.
A pajkos szó a régi magyar nyelvben elvetemült gazembert, „népnek moslékit”, „ocsmány bordélyból kőlt” embert jelent. Nincs olyan kedves, játékos hangulata, mint mai szóhasználatunkban. Az énekek szerzői a legtöbb esetben ismeretlenek. Vándorló énekesek, akik kocsmákban, kastélyokban, várakban adják elő a hallgatóság igényeinek megfelelő történeteket kóborlásuk, hányattatásuk eseményeiről. Az énekmondás hivatásként a XVII-XVIII. században eltűnik, deákok alkalmi pénzkeresetévé válik. A pataki és debreceni deákok repertoárja kimerítetlen: kitalált kalandok, képtelen hazugságok mellett legszívesebben a bor mámorító hatásáról, a részegeskedésről és természetesen a szerelemről szólnak. Az itt közölt énekek igazi ritkaságok, zömében a XVI. századból. Gúnyolódó és humoros versek mellett vaskos strófákat olvashatunk; a testi szerelem gyönyöreiről szabadszájúan szóló énekeket, melyeket meglepő szókimondásuk miatt szigorúan a 18 év felettieknek ajánljuk!
(AZ ÉN FARKAM BORBÉ LEGÉNY...)
Az én farkam borbé legény, Hugom asszony beteg szegény, Jöjjön hozzám vacsorára, Meggyógyítom virradtára.
Nincs jobb pipázni pipábúl, Mint a tajtékos pinábúl, Abba virgonc farkat tolni, Azt is egy réfre pótolni.
*
(ÉN VAGYOK A HALÁSZLEGÉNY...)
Én vagyok a halászlegény, Én állok a tó közepén, Én fogom az aranyhalat Világoskék paplan alatt.
Engem szeress, ne bátyádat, Boszantom a termő fádat, Én vagyok a rózsa virág, Engem szeret egész világ.
Nem eszik a pina lencsét, Sem uborkát, sem gesztenyét, Hússal él ő, mint a vércse, Mégsem csömöllik meg tőle.
Félre fattyú, megrúg a ló, Szép asszonybúl lesz a ringyó, Száraz fábúl pedig hernyó, A cigánybúl a kis rajkó.
Nincsen a pinának álla, Mégis kinőtt a szakálla, Olyan legény borotválja, Nincsen szeme, mégis látja.
Sárga csikó, kopasz nyereg, Baszhatnék a szegény gyerek, Tőled rózsám, mégsem kérek, Mert jól tudom, lenne gyerek.
Tartsuk meg a régi szokást, Fasznak ád a pina szállást, Benne duzzog, keménykedik, Okádásig gyönyörködik.
Leterítem köpönyegem, Szeretőmet ráfektetem, Bevetem a halász horgot, Ugy fogdozom a szép pontyot.
Lábod közi fügefészek, Mikor tetszik, beletészek, Akkor vigad árva faszom, Mikor gyenge pinát baszom.
* [NEM ADNÁLAK E VILÁGÉRT...]
Nem adnálak e világért, A keresztúri vásárért. A vásárral mit csinálnék? De teveled véled hálnék.
Véled hálnék, lefeküdnék, Lábod közé nyújtódzanék, Úgy a közepiben tennék, Harmad napig ki sem vennék.
Hajja szívem gyöngyvirága, Kunkorodjál a farkamra, Úgy kunkorodj a farkamra, Mint a kódus a mankóra.
* [A KIS UTCA SZEGÉLET...]
A kis utca szegelet, Basztam én ott eleget. Trallala, trallala. Basztam, baszok, fogok is, Ha mindjárt meghalok is. Trallala, trallala. Azért laktam festett házba, Mindég basztam télbe-nyárba. Trallala, trallala. Az én farkam íródeák, Nem kell annak gyertyavilág. Trallala, trallala. A kendé meg szolgabíró, Nem kell annak kocsi, hintó. Trallala, trallala. Azért vagyok ilyen görbe, Sokat basztam a gödörbe. Trallala, trallala. Azért voltam kurta vason, Sokat basztam a városon. Trallala, trallala. Nem messze van ide Ujhely, A viganó jó búvóhely. Trallala, trallala. Azért vagyok ilyen sovány, Hogy a farkam igen pogány. Trallala, trallala. Nem messze van ide Nyitra, Hol a picsa tátva-nyitva. Trallala, trallala. Ez az utca végig vasas, Az a kislány tőlem hasas. Trallala, trallala. Ha megbaszod a papot, Majd ád egy vaskalapot. Trallala, trallala. Ha megbaszod a papnét, Jó helyre megy a bagnét. Trallala, trallala. Nem messze van ide Kőrös, Nem is pina, ha nem szőrös. Trallala, trallala. Ez az utca végig sáros, ltt baszik a patikáros. Trallala, trallala. Voltál-e már Csanádon? Van-e szőr a pinádon? Trallala, trallala. Voltál-e már Ecseden? Van-e szőr a pecseden? Trallala, trallala. Nem messze van ide Tállya, Szőrös az anyád picsája. Trallala, trallala. Mondjad kislány: mandola, Mondom uram : nyomd oda. Trallala, trallala. Mondjad kislány: kútágas, Mondom uram : jó tágas. Trallala, trallala. Mondjad kislány: dióbél, Mondom uram : bele tér. Trallala, trallala. Azért ittam csokoládét, Hogy a farkam járjék prádét. Trallala, trallala. Azért adtam egy garast, Hogy a pinád egy arasz. Trallala, trallala. Azért adtam egy petákot, jól kétfele vesd a lábod. Trallala, trallala. Jó éjszakát a pinának, Nem kell már a juristának. Trallala, trallala. *
(KUKORICA HAJTÁS, HAJTÁS...)
Kukorica hajtás, hajtás, Kell-e pina, pajtás, pajtás? Ha kell pina, pajtás, pajtás, Szabó Sára szívesen lát éjszakára.
Könnyen állja, ha taszítják, Nem csiklandik, ha vakarják, Könnyen enged a szép szónak, Mint a kanca a mén lónak.
Singuláriter lefekünni, Plurariter belé tenni, Lefektették Szabó Sárát, Megtekerték szőrös várát.
Berzétei lefektette, Legényesen megtekerte, Béfűjtötte kandallóját, Jól tartotta vak matyiját.
Addig mérték a vak vágást, Hogy megdöfték ketten egymást, Ketten bújtak a pendelybe, Ugy mulattak a setétbe.
A kandallót béfűtötték, Szabó Sárát feldűtötték, Pulsusát megtapogatták, A lapsátivát béadták.
De bezzeg forr is torkára, Mér vágyott májas hurkára, Ugy ráesett a hasára, Hogy fattyat vet nemsokára.
Meg az haja nem konkorul, Addig hasa nem domborul, De ha feltette a kontyát, Hordozza már a porontyát.
Azért szűzek vigyázzatok, Hogy ti is így ne járjatok, Ígér jár, aki bujaságra Magát adja kurvaságra.
Ez verseket azért írtam, Mivel őzet én is bírtam, Azért gondja a bőcsőre Légyen a keresztelőre.
Forrás:
Pajkos énekek. Magyar ritkaságok sorozat.
Szépirodalmi könyvkiadó, Bp. 1984.
|