Így október 23-a környékén általában az 1956-os forradalomról szokás megemlékezni (többször tettem így én is), de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy másik jelentős esemény is kapcsolódik ehhez a dátumhoz, persze 56-tól egyáltalán nem függetlenül: 1989-ben ezen a napon kiáltotta ki Szűrös Mátyás a harmadik magyar köztársaságot. Nemrég belefutottam egy ehhez kapcsolódó, igencsak érdekes rejtélybe.
Nem nagyon lehet olyan szubkultúrát mondani, amely ne lenne jelen a Facebook-on, de azért azon még én is elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy még a Munkásőrség is rendelkezik ott saját oldallal, ahova egy rakás fegyveres-egyenruhás fekete-fehér fotó fölött sirathatják komcsi nyugdíjasok a fiatalságukat. Na itt osztottak meg egy fotót a hozzátartozó háttértörténettel:
Tanulmányozásra, sőt talányok megfejtésére inspirál minket ez a kitüntetés és a hozzá adott emléklap. Aki kapta munkásőr volt, akitől kapta, az Németh Miklós, őt nem kell bemutatni...
Ez még talán rendben is lenne, de az már nem annyira, hogy a dátum 1989. október 21., a pecséten pedig az szerepel, hogy Magyar Köztársaság Minisztertanácsa. Miért is fura ez? Azért, mert a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása csak két nappal később történt meg, 1989. október 23-án. Némileg vicces, hogy a munkásőrök voltak azok, akik az új magyar köztársaság első elismertjei voltak, ráadásul két nappal korábban dátumozva kapták elismerésüket, semmint az új államforma létrejött volna. Azt persze tegyük hozzá, hogy a munkásőrök valószínűleg jobban örültek volna egy "népköztársaságos" pecsétnek...
A fenti oklevél a rendszerváltás egyik fontos pillanatának emléke: 1989. október 20-án ugyanis a Németh kormány jogutód nélkül feloszlatta az MSZMP párthadseregeként működő Munkásőrséget (tehát a kormányfő jó sok, a fentihez hasonló elbocsájtó szép üzenet írhatott alá), 23-án pedig a kormány utasítására a Honvédség lefoglalta a Munkásőrség fegyverraktárait. Elévülhetetlen érdeme Németh Miklósnak, hogy ezzel bebiztosította a vér nélküli átmenetet, és így felhőtlenül tudunk nevetni a Csapd le Csacsi revánsot tervező munkásőrein.
Németh egyébként ezzel a döntéssel elébe ment a csak egy hónappal később megtartottnégyigenes népszavazásnak is, így a Feloszlassák -e a Munkásőrséget? kérdésre érkezett 94,94%-nyi IGEN szavazat már csak arra volt jó, hogy utólag szentesítse a feloszlatásról szóló törvényt.
Az oklevélen látható pecsét igazi kuriózum: a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG felirat együtt a Népköztársaság vöröscsillagos címerével. Keresve se találhatnánk jobb szimbólumot arra a pár átmeneti hónapra, amikor már szabad volt a sajtó (sok tekintetben szabadabb, mint most), már voltak ellenzéki pártok, de még nem volt szabad választás. Ez a pecsét így, ebben a formában csak az új címer következő évben történő elfogadásáig lehetett használatban.
Igazi rejtély viszont, hogy miért ezt használták az oklevélhez? A titkárnő lett volna hanyag, és véletlenül a már elkészített és leszállított, de két napig még nem érvényben lévő verziót kapta volna elő a stemplizéshez? Nem valószínű, hisz nem csak a pecséten, hanem az oklevél fejlécében is a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG felirat szerepel, így esélyesebb, hogy tudatos döntés volt. Az okokat illetően viszont csak találgatni tudok.
Lehet, hogy Némethnek, aki még konspirálni is kényszerült a demokratikus átmenet érdekében, nagyon a bögyében volt a Munkásőrség, és ezzel finoman és jelképesen beléjük rúgva jelezte, hogy bár az illem miatt szépeket és jókat kíván, de ezzel végleg vége? Hisz már a törvénynek a népszavazás eredményét be sem váró elfogadása, de még inkább a fegyverek lefoglalásának az időzítése is valami hasonlót sugall. Pont annak a forradalomnak a frissen rehabilitált évfordulóján, amelynek ellenében jött létre maga a Munkásőrség?
Jó lenne ezt megkérdezni egyszer Németh Miklóstól.