|
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
18.
Koncz Zsuzsa :
Nyíló vérpiros rózsa - dalszöveg
Nyíló vérpiros rózsa,
Sötét éjjel is rózsa.
1. Kővel dobálják, széjjelrombolják otthonát,
Fészkéből űzik a békés fecskepárt,
Pillangó szárnyát ollóval vágják, nem repül,
Parányi teste kínlódva menekül.
R1. Megölnek minden szépet, megölnek százszor is,
De egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.
2. Pénzedre lesnek, ellopják legszebb álmaid,
Források vizét sötétre szennyezik.
Felkínál néked ezernyi szépet életünk,
Mi rajtunk múlik, ha mégis szenvedünk.
R2. Hát ne ölj meg minden szépet, vagy megölnek téged is,
Lám egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.
*
Lopod az áramot,
S ehhez még ideológiát is gyártasz:
Túl sokat adózol, kevés a jövedelmed stb.
De nyíltan mégsem mered vállalni,
A polgári engedetlenséghez gyáva vagy,
S bízol benne: a szomszéd rendesen fizet…
*
Ha nem csalsz, meghalsz,
Ha csalsz, belülről elrohadsz
*
Folyton kapkodsz és rohansz,
Mert mindig attól félsz,
Hogy éppen most maradsz le valamiről,
Ami érdekesebb és fontosabb…
*
Kettős nevelés
Otthon vallásos nevelést kapsz,
Az iskolában, a „második otthonodban”
Harcos ateistát és antiklerikálisat
(még rosszabb, ha itt is, ott is „semlegeset”)
*
A börtönre ítélt rabra
Többet költ az államunk,
Mint egy pedagógus hivatású,
Szabadlábon ügyködő honpolgárra
*
Neveletlen „vadember”
Vagy félrenevelt komisz kölök
*
Egy lélekvesztőn
Átkeltél a viharos tengeren,
Majd részegen belefulladsz a kádba
*
A pszichológia tudásával
Tudat alatt befolyásolják az embereket,
S képeznek belőlük ideális fogyasztógépet
*
Egy lusnya fráterhez
Bátya, tám kend még azólta,
Hogy a bába felmarkolta,
Mosdóvizet sem látott?
Talán még enni is restel,
Azért van oly hitván testtel,
Szakasztott, mint a váltott.
Volt-é már, aki örvendett,
Mikor tisztelhette kendet?
Barna-é avvagy szőke?
Mondja meg, mert e színébe
Valaki tám ijjedtébe
Vélné, hogy szenes tőke!
Bújjon el kend frissen, bátya,
Mert ha valahol meglátja
Ida szép istennéje,
Szereti a férjfi-nemet,
De félő, hogy többé szemet
Sem fog vetni feléje.
(Debreceni diákirodalom)
*
Húsz évesen nem voltál forradalmár,
Nem volt szíved,
Harminc fölött lázongsz és lázítasz,
Mert nincs eszed
*
Hangosan olvasol
De nemcsak az unokádnak,
De amikor a villamoson utazol, akkor is…
*
Hangosan gondolkodsz
Mert máshogyan nem is tudsz/akarsz,
Akár jelen vannak mások, akár nincsenek
*
Kiszorítósdi
Egy kört húztok a földre, s elfelezitek,
Majd bicskát dobtok a másik térfelére,
S ha beleáll, akkor az élét meghosszabbítjátok,
S az így kapott két részből a nagyobbat elcsatoljátok,
Mindaddig, amíg a másiknak marad talpalatnyi helye…
*
Pygmalion
Amikor az alkotó szerelmes lesz a művébe
*
Sárból dagasztasz, gyúrsz emberformát,
S próbálsz lelket lehelni belé,
De ez csak isteni ihletre sikerülhetne…
*
Visszafordíthatatlanságok
A kolbászból kéne ismét disznót csinálni
*
Kemény fába vágtad a fejszéd,
A fa nem hagyja megmunkálni magád,
S beletörik a bicskád
*
Ungvárnémeti Tóth László
A béka és a bika
Méltán lakol, s méltán gúnyoltatik a szegény,
Midőn hatalmasbat követget, mint maga!
Megláta a mezőn a béka egy bikát,
S megírígyelvén neki, hogy olly nagy test barom,
„Brekeke, Kloáx, Tuu! megállj, kiált, megállj,
Még én ha csak nálad nagyobb barom leszek.”
Ekkor pofára szedvén a lélekzetet,
Mereszkedék egész erővel, s kérdezé
Fiait, ha testesebb e már, mint a bika?
Majd pedig az aprók: Még-nemet mondván neki,
Megint mereszkedik, s megint megkérdezi,
Mellyik legyen mármost nagyobb, a marha-e,
Vagy ő? – felelvén pedig az aprók, hogy nagyobb
A marha: mindjárt csak! s mereszkedik szegény
Harmadszor is, mígnem kidülled a szeme,
S megpukkad a nyomorult Brekeke, kloáx, tuu!
*
Fecsegő csecsebecsék
*
Maximalistaként
Annyit kóstolgatod a készülő ételt,
Míg te degeszre eszed magad, s meghízol,
A csendes többség meg éhen marad, soványodik
*
Vagy senki sem köszön (vissza)
Vagy úgy mordulnak rá,
Hogy lefagy az arcodról a mosoly
*
Úgy élsz,
mintha börtöncellában zártak volna:
Alig látod a napot, a felhők játékát,
s szemed nem pihen a messzeségen
*
Skalpvadászok
Kinek hány ismerőse és „barátja” van,
Kinek hány férfi-nő volt az ágyában stb.
*
Az egyik meg se tanult, s nem is szeret játszani,
A másik meg a felnőtté-válás elöl a játékosságba bújik
*
Bábel tornya
Vak süketnémák „párbeszéde”
*
Tóth Árpád:
Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
1923
|
