 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
József Attila
KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
1935 / 1936. december
*
Porhintés és figyelemelterelés -
A tömött buszon hozzád dörgölőzik egy szexbomba,
Miközben a bűntársa megszabadít pénzedtől, értékeidtől
*
Ott állnak a sírodnál
És Ők mondják meg, hogy ki voltál
*
Elveszik és összetörik a szemüveged,
Nem kaphatsz könyvet, olvasnivalót,
És átkutatják cellád papír és ceruza után,
*
Az édes szülő majomszeretettel, kényeztetve
Nevel magának magánéletét terrorizáló zsarnokot
*
Nemi erőszakból fogantál,
Nem sikerült kikapartatnod téged,
Majd kihalásztak a pöcegödör tetejéről,
Azután meg gonosz mostohaanyád lett…
*
Leoltják a villanyt
És a sötétkamrában szabad a „szerelem”
Senki nem ismer senkit - mindenki mindenkivel
Majd mindenki inkognitóját megőrizve távozik el
*
Vagy komplikálsz, túlbonyolítasz
vagy szimplifikálsz, túlegyszerűsítesz
*
Összekevered a vizet és a vizeletet,
S amnesztiának hiszed, ha amnéziát kapsz -
Sokat hiányoztál és pont akkor az élet iskolájából
*
Tantaluszi kínokat kell kiállni:
Nem csak úgy éheztetnek egy zárkában,
De egy terített asztal, dínom-dánom mellett
*
Ügyeletes sztárként
Előbb nagyon magasra emelnek,
Majd onnan nagyot zuhanva esel pofára
(hiába várva egy újra felkapó divatáramlatra)
*
Előbb felfűtik,
Majd lehűtik a várakozásodat
*
A vendég túl korán jön,
Nem hoz semmi ajándékot,
Berúg és kötekedik, botrányt csinál,
És három napnál is tovább marad
*
Szereptévesztésbe esel és úgy maradsz:
A gyereked szülője helyett annak barátja leszel
(aminek az lehet a vége, hogy egyik sem sikerül)
*
Amit kegyelemből megengedtek,
Arra te legközelebb jogot formálsz,
S így örökre kiesel ezekből a kegyekből
*
Kormos István
Szegény Yorick
Halálon túl kicsit
mondjuk ötszázöt évvel
senki nem tudja rólam
hogy én valék Yorick
koponyám partra vetve
fűrésszel elfelezve
egy jó öreg sírásó
pohárnak kinevez
széléről kortyint fecske
Hajha barátaim
akkor már ti se lesztek
Valaha magyarul
éneklő nyelvemet
árva ükunokáim
a kutyának se mondják
mert nyelvem elrohad
szívem is elrohad
mivelhogy aki élt
rohad egy miccenésre
Dunnyogtam nagymamának
tarló tű-tengerén
mezítláb átszaladtam
lábam csont dobverő lett
ujjam a betűkön
motozgatott riadtan
sillabizálva ó-
s újtestamentumot
térdeltettek sarokba
nagy vödröket cipeltem
vállam kulcscsontja orsó
térdemben stroncium
Sakkoztam veletek
röhögtem veletek
ha ültem veletek
nem voltam veletek
Báthory utca 8
nyaktilóm fabrikáltam
csak elértem gyalog
Atlanti partokat
Kormos családnevem
anyámtól örököltem
keresztelésben Istvánt
mint ama vértanú
sok néven szólitottak
Pistika Piska Pista
utóbbi főleg lónév
volt amig lovak voltak
Cicelle Cormieux
végül csak Yorick voltam
azaz szegény Yorick
*
Sokat ígérnek, keveset adnak, s az is keserű
*
Senki nem bánt,
Csak valaki pontosan mindenben utánoz,
És ez ellen nem tehetsz semmit, el kell tűrnöd…
*
Amit szabad Jupiternek, azt nem a kisökörnek
*
A zajártalom ellen a füldugó kicsit véd,
De a penetráns bűz ellen már nincs védőeszköz
*
Kígyót melengettél a kebleden -
Akit befogadtál édes otthonodba,
Az elszereti nőd és kitúr a lakodból
*
Aki barátként ölelget,
Az a gyenge pontod keresi,
Hogy majd hova döfje a tőrét
*
A babérkoszorú, a virágvasárnap igen,
A töviskoszorú, a korbács és a Golgota nem?
*
Amikor hegyek vajúdnak és egérke születik
*
Nincs türelmed kivárni az időd,
Félkész munkával állsz elő, ami megalapozza rossz híred
*
Vagy eladod gyereked egy pedofil kéjencnek,
Vagy ő is, meg a többiek is hamarosan éhen halnak
*
A középszer
nem nyílt, de igen hathatós terrorja
*
Egy púp a hátadon, egy kolonc,
Egy ballaszt, ami miatt nem emelkedik fel a léghajó
*
Nincs társ a bajban,
Előtte sokan voltak az asztalodnál
De kevés volt az emberismereted átlátni a szitán.
*
El kéne titkolni, vissza kéne tartani
A köhögésed, a csuklásod, a tüsszentésed
(ja és még heteken, hónapokon, éveken át a szerelmedet)
*
Egy tyúkért mentél pereskedni,
S mire évek múltán véget ért a hercehurca,
Az időn és idegeid épségén túl már több disznót is vesztettél
*
Ököljog van - az erősebb kutya párosodik
Semmit nem kell indokolni - az ütés az ultima ratio
*
A legjobban attól félsz,
Hogy magaddal maradsz kettesben,
Egy festmény vagy egy vers tükrében magadra ismernél,
S ettől a pillanattól már nem élhetnél úgy tovább, mint eddig
*
Mindenki beléd rúghat,
A kutyádba te is beletörölheted a csizmád
*
Senki nem meri a fogában tartva
Átvinni a Szerelmet a túlsó partra
*
Nem találod meg a műfajod,
S teknősként a nyúllal futsz versenyt
(eleve biztos kudarcra ítélve önmagad)
*
Éppen a saját hazádban nem lehetsz próféta?
*
Semmi paternalizmus,
A gyerek majd eldönti: mi akar lenni: fiú vagy lány
*
Alacsony a bizonytalan bér,
holtbiztosan emelkedő élelmiszerárak táguló ollója…
*
Aki már maga sem tudja,
hogy mikor, kinek és mit hazudott
*
Jobban vigyáztál
a pénzedre, mint a becsületedre –
ez előbbit a szerencse visszaadhatta volna. az
az utóbbinak már bottal ütheted a nyomát…
*
Az akarót repítené a sors,
De a nem akarót csak vonszolja
*
Nincs ki mind a négy kereke
*
Kellér Dezső
Valahol az ember mindig elhibázza
(nóta dalszöveg)
Fejem fölött gyorsan repülnek az évek,
Merengek a múlton, vissza-visszanézek:
Mért nem lettem boldog?
Ezt a titkot semmi meg nem magyarázza,
Valahol az ember mindig elhibázza.
Lassúbbodó szívvel magamra maradtam,
Aki hű volt hozzám, azt én kikacagtam.
Mért van az, hogy szívünk azért dobog jobban, aki megalázza?
Valahol az ember mindig elhibázza.
Hamis lelkű lányok, hazug jó barátok,
Ami elmúlt-elmúlt, mindent megbocsátok...
/:Aki ennyit átélt, akit ennyi kár ért, már csak fejét rázza:
Valahol az ember mindig elhibázza...:/
www.youtube.com/watch?v=91SKOrXZ9QU
*
Fokozatok:
Kis hazugság,
Nagy-nagyobb hazugság
És a statisztika
*
Statisztika
Dehonesztáló, sértő kijelentések száma-aránya
*
Fenn az ernyő, nincsen kas
*
Tovább nyújtózkodik, mint amíg a takarója ér
*
Prokrusztész ágyban
Ha rövidebb vagy, megnyújtanak
Ha hosszabb vagy, lefaragnak belőled
*
Az orvos nem mer elsősegélyt adni,
Mert fél, hogy esetleg (mű)hibát követ el,
S olyan pert akasztanak a nyakába,
Hogy holtáig koldulhat…
*
Míg szerepeid játszod,
Addig mások dolgoznak helyetted
*
Berezel
Inába szállt a bátorsága
Megremeg a keze, térde
Remeg, mint a miskolci kocsonya
*
Kőtörők
Ráz a villamos
Vibrációs ártalom
Megrázza, mint Krisztus a vargát…
Testi és lelki megrázkódtatás – sokk, trauma
*
A társadalomra veszélyes elemeket,
A régi életformát alapjában megkérdőjelezőket,
A „veszélyes” új életformákkal kísérletezőket,
Ezeket ön- és közveszélyes bolondként stigmatizálják,
Nehogy „fertőző gócuk” járványt okozzon
*
Rab Zsuzsa
Vaspántok
Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?
Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
- Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddelgélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer - maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ...
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?
Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szivünket.
 |
