|
Pandora szelencéje
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
20.
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
I
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
*
Nemkívánatos személy
Persona non grata a házban, országban -
Hontalan a Földön, akit máshova száműznek
*
Bűnbak
A belső ellenség keresése és találása,
Ezért nincs még itt a Kánaán, az ígéret földje
(Osztályellenség - kém - szabotőr - kulák stb.)
*
Akár az nép többségét be lehet börtönözni -
Van is rá törvény, nem is kell macerás koholt per.
Szabadlábon lenni: bármikor megvonható kedvezmény.
*
A trójai faló
A görögök ajándéka,
Amit te viszel be a védő váradba,
Magad „csempészed be” az ellenséget
*
A barátság intézménye ellen ható
Ha beszerveznek a MLM rabszolgái közé
Ha beszerveznek, hogy jelents barátodról
Ha üldözési mániád van, s mindenki gyanús
Ha egyszer becsaptak, és azóta senkiben se bízol
Ha a szülőd vagy a gyereke akar a barátod lenni
Ha tisztességtelen dolgot kérsz a barátodtól
Ha a házasságkötés után elhanyagolod, nem ápolod
*
Akinek az élete nyitott könyv
Akinek mindig minden az arcára írva
Aki semmit nem tud leplezni és titkolni
Aki képtelen magát tettetni, megjátszani
*
Akinél sohasem tudható,
Hogy most komolyan beszél vagy pedig „csak” tréfál
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
II.
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
*
Addig-addig szimuláltál, míg úgy maradtál és belehaltál
*
Lánctartozások kárvallottjai
*
A hátad mögött állt az isten,
De te mégis megkerülted érte az egész Földet
(addigra meg már ő is odébbállt, nem várt meg)
*
Alattomos kórok
Mire jelentkeznek a tünetek, már alig van esély a gyógyulásra
Mire felfogod, hogy egy hazugság mennyit szül, már elrákosodsz
Mire rájössz, hogy elrontottad a gyereked, már alig lehet javítani
Mire elmeséled, hogy megromlott a házasságod, már nincs híd…
*
Mielőtt agyonlő, még kiásatja sírod,
Hogy megadhassa a végtisztességet…
Saját fogaiddal ásod ki a sírt magadnak,
Tápláló élelem helyett mérget fogyasztasz…
*
Csak a kisujjad nyújtod az ördögnek,
S ö már beránt magához, elkap, mint a gépszíj, s bedarál
Csak egy könnyelmű ígéretet tettél az ördögnek: szavadon fog
*
Kompromisszum
A feleség tűzforrón, a férj jéghidegen szereti,
Így abban maradnak, hogy holtukig langyosan isszák
*
Ne ölj!
Kivezényelnek a frontra:
Vagy te ölsz, vagy téged ölnek
(és már nem is kell az áldozat szemébe nézni…)
*
Az út lélektől lélekig
Én csak meg akartam simogatni a nyuszit,
De ő ezt nem értette és menekülésre vette a dolgot,
Ami engem annyira felbőszített - nem akarja a jót?! -,
Hogy a kezem ügyében levő baltával kezdtem üldözni…
*
Az egyik nő a végletekig szemérmes és prűd,
A másik meg szemérmetlen, és rettenetesen trágár
*
Más a te farkaddal veri a csalánt - vagy megfordítva
*
Mintha autista lennél -
nincs benned semmi empátia
nem tudod beleképzelni magad a másik helyzetébe
s így fel nem foghatod, hogy ő miért nem úgy él, mint te,
s a legnagyobb jóakarattal örökké szemrehányással nézed…
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
III
Ősz
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
*
Élményhalmozó
Úgy szervezed, intézed a dolgaidat,
Hogy csak akkor tudnád jól elvégezni azokat,
Ha száz karod lenne, vagy egyszerre több helyen lehetnél,
Így gyártod, begyűjtöd és felhalmozod a kudarcélményeket
*
Űrodüsszeia
Évekig tart az űrutazás - s csak oda…
Még a társaidat sem választhatod meg
Fogalmatok se lehet, hogy ott mi vár rátok.
A visszaút pedig teljesen bizonytalan
*
Illegalitásban
Éveken át földalatti veremben bujkálni,
S közben feleséged tőled lesz áldott állapotban,
De el kell viselnie, hogy házasságtörőként lekurvázzák
*
Vox antihumana
Csak mint egy beszélő robotgép,
Csak az előre bemagolt mondatokat mondja
Csak mindenre ugyanazt a betanított szöveget szajkózza
(mindezt egyhangon, értelmi/érzelmi tagolás, hangsúly nélkül)
*
Metabeszéd - kényszer
Mivel többször hazugságon kaptak,
Mindig hozzá kell tenned: az igazat szólva,
Mindig külön bizonygatnod kell: most nem füllentesz
*
Most légy okos, Domokos!
Ha csúnya nőt veszel el, egy életen át bántja a szemed,
Ha szépasszony a feleséged, akkor meg mindenkitől féltheted
(Egyébként is: ha megnősülsz, megbánod - de ha nem, azt is…)
*
Az ablakod alá szarik és még bekopog vécépapírért
*
Olyan vagy, mint az a majom,
Aki ahányszor a szőnyeg közepére kakilt,
Kapott egyet a fenekére, és „kidobták” az ablakon.
Ebből okult - továbbra is odarondított a szoba közepére,
De amint lebukott, maga csapott az ülepére és zsupsz, ugrott…
*
Hogyan készülsz a halálra?
Unokáim is fizetni fogják csodakriptára felvett hitelem,
S így legalább nem felejtenek el, így majd megemlegetnek
*
Ahol a kincsed, ott a szíved
Minden baj gyökere a kapzsiság, a pénzsóvárság
A pénzből soha nem lehet elég, abból mindig kevés van?
*
Aki nem az állítás vagy a kérdés lényegére figyel,
De fontoskodva vagy kötekedve kipécézett szavakon lovagol
*
Mintha kivették volna érző, dobogó, hús-vér szíved,
S helyére műszívet, valamiféle kőszívet, jégszívet operáltak
*
Kecskére bízzák a káposztát,
És pedofil pesztonkára a kisgyereket
*
Csokonai Vitéz Mihály
A békétlenkedő
IV
Tél
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
|
