|
ANTIPARAINESIS - EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
AZ ÖNMAGUKAT ÁLLATORVOSI LÓVÁ TEVŐ EMBEREK
A MESE RÓLAD SZÓL – ISMERJ MAGADRA ÉS VÁLTOZZ!
* * *
Rövid-tartós, intenzív-extenzív életminőség hiányok és létrontások
Rossz szellemiségek, ártó lelkületek és boldogtalan megtestesülések
Petőfi Sándor
AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ
Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sükert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mint hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még sincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!
Pest, 1848. február
*
Neked nincsenek dilemmáid,
Neked csak terjesztendő rögeszméid vannak,
S minél kevésbé vagy meggyőződve az igazadról,
Annál hevesebben győzködsz engem,
S azért nem tudok segíteni neked,
Mert te nézel rám úgy mint orvos a betegére…
*
Mert te most nem vagy boldog,
S életgyávaságod miatt titkon érzed, hogy így maradsz,
Arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,
Hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió
*
Azzal áltatod magad,
Hogy csak azért nem vagy boldog az egynemű kapcsolatban,
Mert a környezeted olyan elutasító, megbélyegző, intoleráns
*
A ritka forintra hiába várva
Elmulasztod megbecsülni és gyűjteni a sűrű filléreket
*
Hiábavaló?
Akit frusztrál az, hogy meghal az, akiért imádkozott,
Mert nem tudja elképzelni, hogy ez lehetett Isten akarata,
S az imádságra esetleg éppen neki volt szüksége,
Mert így tudott megbékélni azzal az emberrel,
Aki amúgy éveken át az utált főnöke volt…
*
A hiba az ön készülékében
Mint aki dühödten csapkodja a rádiót,
Pedig nem abban van a hiba, csak be van dugva a füle,
Vagy a sok fülbedugós zenehallgatástól nagyot hall,
S más lett az észlelési küszöbértéke…
*
Nem tehetek másként
Ez lehet pozitív is, mint pl. Luther híres hitvallása,
Amikor szent meggyőződésből teszel valami bátrat,
De ez a kijelentés lehet negatív önigazolás is,
amikor úgy teszel, mintha csak egy tehetetlen test lennél,
aki/ami sodródik az árral, a felborított autóval stb.
Ilyenkor nincs választás, a fizika törvényei uralkodnak…
(De ez az eset a ritka kivétel, ami „erősíti a szabályt”…)
*
Feltétlen kapituláció
Meghajolsz és behódolsz a körülmények hatalmának
Saját tehetetlenségi nyomatékodról terelnéd el a figyelmet,
Amikor amazt felnagyítod és lefegyverzőnek láttatod…
*
Annál rosszabb a tényeknek,
Miért nem idomulnak elképzelésed Prokrusztész ágyába
*
Szélsők és közép
Ha már nem tudsz/mersz bátran viselkedni,
A gyávaság szemszögéből levakmerőzöd a bátrat,
Vagy a vakmerőségéből legyávázod az arany középutat
*
A tüneti kezelő
Mint aki csak fájdalomcsillapítót vesz be,
- mintegy hatástalanítva szervezete vészjelzőjét -,
de nem távolítja el testéből a szálkát vagy golyót,
s így becsapja magát, s elfedve tetézi az eredeti bajt,
s még hozzáadódik ehhez a szer mellékhatása…
*
Pótcselekvő vagy,
Mert nemcsak felesleges dolgot művelsz,
Hanem ezt valami más, életbevágó helyett teszed
*
Mintha azon dolgoznál, hogy gyanússá tedd magad
*
Hátralékhalmozó
Aki addig halogatja azt, amit ma is megtehet,
Míg azok hegyekké gyűlnek, s maga alá temetik
*
Elég egy szembeköpő árulás
És oda van egy életen át építgetett hitelességed háza
*
Damaszkusz kardja
Hiába, hogy csak egy cérnaszál tartja, befészkeli alá magát
*
Önvádló – öngyanúsító
Senki nem vádol, s te mégis védekezel
*
Hasalva és puskázva
Az élet vizsgáit is megúsznád egy kegyelemkettessel
*
Se füle, se farka
Csak beszélsz, hogy halld a hangod
*
A végletek embere vagy:
Vagy semmin, vagy mindenen csodálkozol
*
Az imádkozást összetéveszted a kunyizással,
Istent nem – mennyei – atyádnak, de nagyapának tekinted
*
Ferde utakon jársz, folyamatosan túlizgatottan.
S még te csodálkozol, ha szíved kiakad, gyomrod kilukad
*
Parancsolni akarsz a szélnek, Napnak,
És stresszeled magad, hogy csodát művelj
*
A voluntarista,
Aki belei, szervei működését is irányítani akarja
*
Aki nem szarik a kútba, csak a kávájára
*
Semmirekellő sehonnai senkiházi
*
Annyira jellegtelen,
Hogy nincs se testi, se más különös ismertető jegye
*
Aki hisz a történelmi fejlődésben,
De leginkább faja és így a maga fensőbbrendűségében
(Aki előtte élt vagy más nép, az mind barbár)
*
Önismétlő automata ember
*
Minden csoda három napig tart nála,
Régóta nem úgy néz magára, ahogy csodára nézni illik
*
Minden újdonság teljesen elvarázsol, s rabul ejt
*
Mint egy részeg vad oroszlán a porcelánboltban
*
Nem életrevaló – életrevalótlan – élhetetlen
Vagy szemtelenül-pofátlanul élelmes
*
Akkor sem vágsz bele,
Ha már tényleg nincs vesztenivalód
*
A lelkiismeret kínpadja
Ráfekszel és odakötözöd magad – össze is nősz vele
*
Akiről a nyegleség szobrát lehetne mintázni
*
A rossztettért és jót váró
Magára a figyelmet rosszalkodással felhívó
*
Semlegességnek állítod be,
Hogy istenigazából közönyös kívülálló vagy
*
A dodonai jóslatokat tevő
Minden kijelentésed így is, úgy is lehet érteni
*
Te még abban tetszelegsz,
hogy egy nagy kérdőjel vagy –
de az már rég kiegyenesedett…
*
Aki szerint neki minden alanyi jogon jár,
Ezért nem is tud semminek mint ajándéknak örülni
*
Unalmas és hosszú életfilmedben
megelégedtél a statiszta szerepével
*
Mintha alvajáró lennél,
aki az élet hangjaitól kizökken, lezuhan a tetőről…
*
Nem hívsz vendégeket,
hogy ne lássák műkincseidet
*
Amire Milne mesebeli királya fanyalodik,
Magadat kell karácsonyi ajándékkal meglepned
*
Amit nem tud lemérni,
kvantifikálni, az nincs is
*
Aki másnak vermet ás és maga esik bele
*
A szabadság felelőssége elől
paramilitáris Rendbe menekülő
*
Kemény szél fúj...
Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtül-talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Léssz-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!
A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban;
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Oh magyarok istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelit,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!
Pest, 1848. február
|
