A boldogtalanságunk tényei és tétjei, okai és következményei
Rövid-tartós, intenzív-extenzív életminőség hiányok és létrontások
Gonosz szellemiségek, rossz lelkületek és világcsúf megtestesülések

Kosztolányi Dezső
Boldog szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.

*

Az óvatos duhaj,
Aki kerüli a veszélyeket,
Hisz az ő fejére is eshet éppen egy tégla,
Ezért csak szobakerékpározik, s tévén néz tájakat

*

Aki arra teszi fel az életét,
Hogy mindegy, hogy miben és mivel,
De bármi áron bekerül a Guiness rekordok könyvébe

*

Megalomániás
Nagyzási hóbortban szenvedő
Mint aki koplalva-nélkülözve síremlék-palotát épít magának

*

Bedőlsz az álrevizornak,
S még megvesztegetéseid is pocsékba mennek

*

„Sebaj Tóbiás”
Majd csak lesz valahogy
Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna

*

Nehézkedés - nehézség
Minél tovább vársz a bocsánatkéréssel, annál nehezebb

*

Pótolhatatlan kincseit elkótyavetyélő

*

Lendülettelen
Nekifutás nélkül, helyből átugrani a kerítést?

*

Mindenre vigyorgó fakutya

*

Vaskalapos és fafejű akadémikus

*

Tapintatlan igazmondó – szalonképes szadista

*

A még sajgó lelki sebeit folyton feltépő

*

Aki nyakát a hurokba dugja

*

Lakásból óvóhelyet berendező

*

Nem egyenes úton járó
Tántorgó, dülöngélő részeg disznó

*

A disznók elé gyöngyeit elszóró

*

Ügyetlen – ügyefogyott

*

Tessék-lássék táncoló és szerelmeskedő

*

Biztonsági játékos – bunkerfocista

*

Saját farkába harapó kígyó

*

Trójai falovat
A saját otthonába önként becipelő

*

Faltörő kos
Aki fejjel megy a falnak

*

Elviszed a balhét
Balekként magadra vállalod mások bűneit

*

Halottnak tettedet magad és úgy maradsz

*

Az enyhítőket letagadó,
A súlyosbító körülményeket gyarapító-gyártó

*

Hátra-arcú,
aki annyit néz hátra,
hogy orra bukik egy kis akadályban

*

Felszisszen minden szilánkra
Évekig nyalogatja a sebeit, babusgatja kis sérelmeit

*

Akiből csak az alkohol beszél
Csak addig vagy bátor, míg felöntesz a garatra,
De sehol nincs, ha veszély van, s legény kell a gátra

*

Aki mindenét felteszi egy sötét lóra

*

Bértollnok vagy fizetett tapsoló

*

Aki azért jár vendéglőbe, hogy pénzéért tiszteljék

*

Nyeretlen kétéves
Aki leáll „Itt a piros, hol a piros”-t játszani

*

Aki csak a tulajdon szemének hisz
Vagy annak se, mint a zsiráfot először látó…

*

Önünneplő – önéljenző – öndicsérő
Aki kitüntetést akaszt a saját mellére

*

Ál-öngyilkossággal magát érdekessé tevő

*

Egy icipicit bohémkodó nyárspolgár

*

A Vezérben vakon hívő kívülről vezérelt

*

Frivol komolytalankodó:
Csak a kísértésnek engedő

*

Halott embert keltegető, csókolgató

*

Piperkőc ficsúr
Mű-toprongyos, koszos, büdös, ápolatlan „vadember „

*

A házba ajtóstól rohanó
A nyitott nagykapu mellett meghívóra várakozó

*

Síró-pityogó, aki az óvodába nem való

*

A nyilvánvalót hévvel és hosszan magyarázó

*

A fekete bárány szerepében tetszelgő budai zsúrfiú

*

Tizenkettő egy tucat
Akinek semmilyen különös ismertetőjele sincs

*

Aki nem számít
Akivel nem kell számolni
Aki alig vehető emberszámba
Aki nem oszt és nem szoroz – nem tényező

*

Egy púp a hátatokon

*

Aki sosem találja a fején a szöget

*

Áruló-árulkodó Júdás, aki nem kap piros tojást

*

Egy született vesztesnek mondott,
Aki berendezkedik ebben a skatulyában

*

Kosztolányi Dezső

Litánia

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.