Feleség.

1700. — Fiatal korunkban kivánjuk s ha megkaptuk, épen nem kivánjuk. Mi ez ? — A feleség. — Ki mondta ? — Édes apám. — Igaza van, habár én tulajdonképen az öregséget gondoltam.

1701. — Hogy tudsz te ilyen késő éjszaka hazabotorkálni, te ember? Hát nem félsz te a sötétben a hétfejű sárkánytól, a vasorrú banyától ? Mi ? — Hagyd el, anyjuk, már mi az ördögnek félnék én ezektől? Hát nem szokhattam meg őket már huszonöt éve itthon?

1702. — Feleségem megrövidíti életemet, mert édelgései s enyelgése által a napokat órákká varázsolja, — monda egy uj házas férfi egyik ismerősének. — Barátom! cseréljünk asszonyt, — monda az ismerős. — Az én feleségem is megrövidíti életemet, hanem veszekedése és civakodása által. Az eszközök különbözők ugyan, de az eredmény egy.

1703. — Hogy van ma? — kérdi a lá­ togató a betegtől. A beteg felesége közbeszól: — Nem tudja . Mert a doktor azt mondta, ne mondjuk meg neki.

1704. — Hidd el, ha meghalok, még egy ilyen asszonyt nem fogsz kapni a világon! — De hát ki mondja neked, hogy nekem — még egy ilyen kell?

1705. Legénykorba lépett a gyerek; egy nap aztán előfogja az apja: — Fin, neked feleség után kell nézni. — Már néztem. — Igen ? Ki után ? — A szomszéd fiatal felesége után.

1706. — Az ön neje jó családból való. — Kétlem, csak az anyját ismerem, d© erről jót nem mondhatok.

1707._ — Tetszik még egy pohár sör? — Én nem tudom, kérdezze meg a feleségemet.

1708. Pazar felesége volt. Sokat veszekedtek ezért. A férj nem tudott eleget szerezni, a nő nem eleget költeni. — Nem szerzek én eleget, hogy csak egy kissé meghúzódva, igen jól élhetnénk ? — Mit szereztél eddig ? — kérdi dühö­ sen neje. — Gonosz feleséget, — volt a nyugodt

1709. — Már hogy verheti meg az urát ? — Tetszik tudni, tisztelendő ur, nekünk is van néha egy-egy — gyönge pillanatunk.

1710. — Remélem, maga meg én, ha majd férj és feleség leszünk, nem fogunk ugy veszekedni és perlekedni, mint a kedves papája és mamája. — Oh, nem ! Azt hiszem, magával könynyebb lesz elbánni, mint a papával.

1711. — Hát miért nem akarod meghallgatni. kérődet ? Mindenki csak jót tud róla! — Csak nem leszek olyan ember felesége, akinek sohasem tehetek szemrehányá­ sokat ?'!

1712. — Miért válsz el kedves nődtől? — Azért, mert elég ostoba voltam feleségül venni.

1713. — Mikor ismerted meg kedves nődet? — Sajna, csak azután, mikor már elvettem.

1714. Szemfényvesztő (egy szekrényre mutatva): Kérek egy hölgyet a t. közönségből, méltóztassék ebbe a szekrénybe belépni. Én majd rázárom az ajtót, s mikor újra kinyitom, látni fogják, hogy a hölgy nyom nélkül eltűnt. Egy férj (súgva a feleségéhez): Hallod-e anyjuk, eredj be abba a szekrénybe.

1715. „Meghalt feleségem, — Debuisset prideni, Oda reménységem, — Satis tarde quidem. Be jó gazdasszony volt, — Cuncta dissipavit, A bort sem szerette, — Csak semper potavit. Bárcsak visszajönne, —: Quod Deus avertat, Böjtölnék érette, — Ut ibi maneat. Bezzeg megbecsülném, — Crinium tractibus, Csókokkal illetném, — Per dorsum fustibus. Oh keserű halál, — Cnr sero venisti ? Mért vetted el őtet? — Quam bene fecisti! A templomba megyek, — Adibo popinam, Imádkozom érte, — Moerorem deponam. Már mit cselekedjem ? — Ducam pulchriorem, Magam felakaszszam ? — Quaeram meliorem !!" (Wajdits: Magyar Dalkönyv 216. oldal.)

1716. —• Az én feleségem a szememből kitalálja minden gondolatomat s aztán — ép az ellenkezőjét teszi!

1717. — Sohase búsulj, kedves férjem! Ha minden vagyonodat lefoglalta is az a barbár végrehajtó, de a kedves feleséged mégis megmaradt. - — Ne beszélj te nekem. Jobb szeretném, ha tégedet foglalt volna le az egzekutor és meghagyta volna a vagyonomat.

1718. — Az orvoshoz sietek, a feleségem sehogy se tetszik nekem. — Vigy magaddal: az enyém sem tetszik nekem.

1719. — Gyűlölöm azt az embert; bárcsak tudnám, mivel mérgezhetném meg az életét: megtenném ! — Miért nem leszesz a felesége?

1720. Háborús időben a polgárokat felszólították, hogy jövedelmük negyedét áldozzák fel a haza oltárára. — Hazafiságból a felemet hozom, — monda a suszter s feleségét hozta el.

1721. — Nem lehetek a felesége, de — —• Ne mondja ki, már tudom, mit akar mondani: nővérem óhajt lenni. — Nem a, hanem nag}r nénje, tegnap váltottam gyürüt a nagybátyjával.

1722. A nőm csakis kíváncsiságból jött a világra.

1723. — Jó gazdasszony a nőd ? — Elhiszem azt, ha éjfél után jövök is haza, mindig kezében tartja a seprőt.

1724. Vőlegény: Na, gyerekek, Isten veletek . . . Egy kis nászút, aztán ismét jövök közétek a klubba. — Kedves öcsém, az utolsó leányod nászutja után kerülsz ismét közibünk. Előbb nem ereszt a feleséged.

1725. Sörházba indul a férj és igy bú­ csúzik a feleségétől: — Ha tiz óráig haza nem jönnék, ne várj rám tovább. — Ha kilencig itthon nem leszesz: érted megyek.

1726. — Mért nem mert Jákob hazamenni ? — Mert otthon. két feleség várta.

1727. — Feleséged fiatal is, szép is, jó is. — Cipőm is uj, szép és jó, de mégis szőrit.

1728. — Feleségeink a tegnapi estélyen igen csinosak voltak. — Az enyém még ma is az.

1729. Lessing azt mondta, hogy feleségnek inkább óhajtana oly nőt, ki nem tudja nevét leirni, mint olyat, a ki az Írással nevet szerzett.

1730. — Hogy van becses neje ? — Remélem, jól .. . A mikor a minap a békéltetési tárgyaláson találkoztunk, mondhatom, igen jól festett. . .

1731. — Hogy van a kedves felesége? — Hála Istennek, jól: be van rekedve.

1732. — Ki volt az a nő, a kivel tegnap sétált ? — Feleségem. — Ön tréfál. — Nem én, a keserű valóságot mondottam.

1733. — Mit búsul? — Megszökött a feleségem. — S ezen búsul? — Nem ezen búsulok, hanem azon, hogy — visszajött.

1734.—Az első feleségem csendesebb volt. — Majd a mostani is megcsendesedik. — Adná Isten!

1735. — Azt hallom, férjhez mégy . . . No hiszen ideje már egyszer. Elég soká vártál. — Igen ám, de most egyszerre a harmadik felesége leszek férjemnek.

1736. •— És boldog ön a férjével? — Még csak az kellene, hogy ne volnék vele boldog, tudom Istenem, jól elverném.

1737. A gigerli, miután megnézte magát a tükörben, igy kiáltott fel: Teringettét! szeretnék az a nő lenni, ki a feleségem lesz!

1738. Tudom ám, bácsi, hogy maga miért szereti a nénémet? Mert ő magához szeretne feleségül menni!

1739. A tejúton legyen a feleséged milimári.

1740. — Hány ember köszönheti sikereit a feleségének. — És hány ember köszönheti a felesé­ gét a sikereinek!

1741. — Az van itt az újságban, hogy Patagóniában öt koronáért lehet feleséget kapni. — Hát meglehet, hogy ott van olyan asszonj' is, a ki ennyit megér.

1742. Kossuth az egynejiiség mellett igy érvelt: A ki szerencsésen választott, az nem kivan többet, a ki pedig szerencsétlenül vá^ lasztott, azt az egyet is sokalja, nem igen van kedve még többet kockáztatni.

1743. — Nem tesz a férjével soha kirándulást ? — Nem, mert a férjem nagy természetbarát és én nem szeretem, ha rajtam kivül mást is csodál.

1744. — Nagy baj az, ha az embernek van fiatal felesége s az mindig beteg. — Még nagyobb baj, mikor a feleség vén és egészséges. 1745. És ha nem vettél volna feleségül, akkor is ugy szeretnél, mint most? — Még jobban. 1746. A feleségem áldott asszony, mert nem tud főzni és nem is főz.

1747. — Te oly arcot vágsz, mintha az életnek nem volna semmi értéke előtted. — Tévedsz, az életnek nincs ugyan értéke előttem, de azért téged szeretlek, mint az életemet.

1748. — Mért nem csinálsz üzletet a szomszédoddal ? — Nálamnál okosabb emberrel nem csinálok üzletet, pedig hogy ő nálamnál okosabb, onnan látom, hogy jegyben járt a feleségemmel, de nem vette el.

1749. — Fejfájása van a feleségemnek. — Ideges fejfájás ? — Nem a', hanem kalapos, mert minden hónapban uj kalapot akar.

1750. Aki másodszor nősül meg, nem érdemli, hogy az első feleségétől megszabadult.

1751. — Mióta megnősültél, egészen elhanyagolod magadat, nem is fésülködöl. — Hogy fésülködjem, mikor a feleségem éjjel-nappal a tükör előtt áll?

1752. A szerelemben mindig boldogtalan voltam. Az első ideálom meghalt, a második megszökött, a harmadik meg a feleségem lett.

1753. — Harmadszor is ugyanabból a családból nősülsz ? — Ki akarom irtani.

1754. — Nős vagy nőtlen? — Nős vagyok, de ha jó pártit tud, hajlandó vagyok elválni a feleségemtől.

1755. Mikor a feleségemet először megláttam, felkiáltottam: Ez lesz a feleségem vagy senki — most pedig, hogy jobban megismertem azt mondom: Inkább senki, mint ő.

1756. Légy szives mindent megenni, mert magam főztem, nehogy a szakácsné előtt kompromittáljam magamat.

1757. — Mért oly durva a kalauzzal? — Ö ültetett abba a kupéba, hol a feleségemmel megismerkedtem.

1758. — A férjem ugy bánik velem mint egy kutyával. — Ugy megver? — Nem, de azt kívánja, hogy hű legyek hozzá.

1759. — Hallod, hogy ropog a hó ? •— Az a feleségem fogcsikorgatása, mivel, hogy nem vagyok odahaza.

1760. — Leányka ne lármázz, lásd a fivé­ red milyen csendes. — Persze hogy csendes, mert apát anyát játszunk s ő az apa.

1761. — Saj'nálattal tapasztaltam, hogy tegnap nem volt a szent beszéden. .. — Olyan idő volt, hogy a kutyát sem lehetett volna kikergetni, — de a feleségemet elküldtem...

1762. A mennyország ajtajánál megjelent a lélek. Szent Péter kérdi: — Voltál-e már a tisztitóhelyen ? — Nem, de feleséges ember voltam. — Az felér a purgatoriummal, lépj be az egek országába. Jön egy másik, az is bebocsáttatasért esedezik. — Voltál-e már tisztitóhelyen ? — kérdi szent Péter. — Nem, de kétszer nősültem. — Akkor pusztulj innen, mert az ostobák számára zárva vannak az egek.

1763. — Nincs kifogása a tanuk ellen ? — De igen, az egyik nekem köszönheti a feleségét s igy nem lehet pártatlan.

1764. Tiz évet adnék az életedből, ha lányunkat férjhez adhatnám.

1765. — A nő követni tartozik a férjét. — Ez nálunk lehetetlen. — Miért? — A férjem adóvégrehajtó.

1766. Az ó-év elmúlt, de az öregem megmaradt.

1767. Ma nem ihatunk kávét, beteg a szakácsné.

1768. — Az egész város megbotránkozott azon, hogy nem ment el a neje temetésére. — Nem hagyhatom ott a boltot és tetszik tudni: először jön a kötelesség s csak azután az élvezet.

1769. — Mi bajod, szőrit a cipő ? — Nem, hanem a papucs.

1770. •— tSok baja van a gyerekekkel, ha nem akarnak szót fogadni? — Oh nincsen. Ha rosszak, azt mondom nekik: nézzék csak apát, hogyan szót fogad, amikor a mama szól neki.

1771. — Lehet most a prímással beszélni? — Most nem, most a primásné beszél!

1772. — Hogyan ismerte meg ő nagyságát ? — Ugy, hogy feleségül vettem.

1773. — Negyedszer vettél asszonyt! Alig vette el az Isten a harmadikat, te már negyedik után nézesz ? — Hát a meddig az Isten elveszi őket, hogy tartsa meg a jó szokását, én is elveszem őket.

1774. — Nézd, mily szép termete van annak a nőnek. — Vehetnél róla példát.

1775. — Megnősülsz? — Igen. — Miért váltál el akkor az első felesé­ gedtől ? — Mert megmérgezte az életemet. — Dacára ennek újra nősülsz? — Csak kell egy kis ellenméreg!

1776. — Szeretnél velem a másvilágon találkozni ? — Ha én egyszer meghaltam, nyugtot akarok.

1777. •— Ideje, hogy megnősülj ! — Édes apám könnyen beszél, az anyá­ mat vette el, de én egy egészen idegent vegyek feleségül.

1778. Szép a házasélet, csak az a baj. hogy a feleség sokáig tart.

1779. — Miért szomorkodol? — Beteg a feleségem. — Akkor szomorkodjál, ha felgyógyult! 404 Feleség.

1780. — Hogy vagy megelégedve a feleségeddel ? — Finom portéka, csak a csomagolása kerül sokba.

1781. — Leányunk, ugy látszik, reménytelenül szeret! — Bárcsak te is reménytelenül szerettél volna engem!

1782. Menjünk a színházba ! — Nem megyek. — Hát akkor maradj itthon s udvarolj nekem. — Akkor csak inkább menjünk színházba !

1783. — A múltkor részegen jöttem haza s a feleségem azt mondta, hogy négy hétig nem szól hozzám. Tényleg, két hét óta nem beszél. Mit csináljak? — Várj még két hétig, aztán csípjél be újra.

1784. — Feleség létére, hogy merte az urát igy elverni ? Hiszen ő a családfő s igy magának is feje ?! — Hát még a fejemet sem szabad egy kissé megsimítani?

1785. — Miért jársz jómodu ember lé­ tedre ilyen rongyos kabátban? — Mert a feleségem addig nem jön velem sétálni, mig ebben a kabátban járok.

1786. — Felesége cseppet sem tetszik nekem, — szólt az orvos. — Nekem sem. ha

1787. — Mi a fonográf? — Olyan valami, ami visszabeszél, bele beszélnek. — Akkor a feleségem is fonográf.

1788. Hátán viszi a feleségét a plébánoshoz s mikor ez csodálkozva néz rá, igy szól: A mai prédikáció szavait tartom szem előtt: „Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét." íme itt a keresztem!

1789. — Veszedelmesen beteg a felesé­ ged? — Feleségem csak akkor veszedelmes, ha egészséges.

1790. — Hová küldöd a ruhádat? — A tisztitóba: felfrissittetem. — Hát te nem maradhatnál benn a ruhában ? 406 Feleség. — Felhő.

1791. — Miért nevezed a feleségedet napodnak ? — Mert ugyancsak tüzel rám!

1792. — Menyasszonyom egész más leány7 mint a többi! — Elhiszem, különben nem lenne a feleséged !

1793. — Már hazamegy? — Igen, dolgom van! (Tiz perc múlva visszajön és sört rendel.) — Hát már elvégezte a dolgát? — A kapuban jutott eszembe, hogy feleségem elutazott.

1794. — Miért követte el a betörést fé­ nyes nappal ? — Mert éjjel nem enged el a feleségem !