N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

39.

Reviczky Gyula

I. N. R. I.

Templomba tévedtem, s a félhomályban
Megálltam, búban elmerülve mélyen,
Hol a zsidók királya haloványan,
Bágyadt szemekkel halni készül éppen.
Megtört kedéllyel, búsan, létunottan,
Magamba szállva révedeztem ottan -
S egy gondolattól nem volt pihenésem:
Boldog, ki túl vagy földi szenvedésen.

Istenhalálra vágyó ördögök,
Hitvány cselédség, mely megköpködött;
Júdási csók, főd véres koronája,
Az igazságnak kézmosó bírája,
Kereszthalál! Az áldozat betelt.
Van-e megváltás? Szívem nem felelt.

Orgona zúg. Ünneplő hangot ad,
Piros ruhában mond misét a pap.
Tömjénfüst száll; fölzeng a glória:
Örvendezz szív, légy boldog, föld fia!
A Messiás, ki megvált tégedet,
Ma jött világra. Békesség veled! -

Az istenember képe bús marad.
Átvert kebléből foly bíborszalag.
Szelíd jóságaért ekkép fizettek.
Békét hirdetni jött, s harcot teremtett.
Pax vobis! Béke veletek! - ...De hol?
Nincs béke itt a földön, nincs sehol!
Kereszt alatt görnyedve vérzünk,
Ahasvér bujdosása létünk.

Örvendő népek gyűlnek, gyülekeznek.
A misemondó énekhangja reszket:
Dicsőség néked, istenünk az égben! -
Én a haló Jézust merengve nézem.
Isten betűi lelkem' égetik.
A gaznak nem elég, hogy fölfeszít.
Dicsekszik: Csúf halálnak én adám át,
A názáretit, a zsidók királyát.

Te csak tűrtél, isten báránya, némán.
Ó, nézz alá vigasztalólag énrám!
Taníts meg, hogy harag nélkül lemondjak,
Szeressem a gyöngét, az elnyomottat.
Bú, gond között taníts meg hő imára,
Bocsánatosztó, szenvedők királya.
Ó, mert a földet megvevé az átok!
S aki még megválthatná a világot,
Kinél az isteneszme megfogamzott:
Erőtlen ördögökkel vívni harcot!
Magát emészti, míg nem hallja ezt:
Mehetsz pihenni: Ite missa est!

1881

*

Csak gazdagak tanácsát kéri: Isten vihette fel dolgukat,

s akinek ő pénzt ad, annak észt is ad - aki boldogul, az boldog)

A kis lépések – step by step - biztos taktikáját vallod,

pedig most éppen egy széles, átléphetetlen szakadék áll utadban

*

Csak a rendőri körözés esetén derül ki,

neki tulajdonképpen nincs is különös ismertetőjele…

Nem bízz semmit a véletlenre: már most tudd.

hol leszel fél év múlva este és mi lesz a vacsorád?

*

Hiába beszélsz az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs benned, lópikulát sem ér

Egész napod arra megy el, hogy helyet keress magadnak,

ahol ma éjjel egy alkalomra olcsón-ingyen meghúzhatod magad!

*

Te nem vagy egy panaszkodós típus:

neked akár még a fejedre is tojhatnak

Semmi hatalmat senkinek, semmi paternalizmus:

döntsön mindenben a gyereked, vagy legyen vétójoga

*

Csak semmi két-három lépés távolság,

ő a gyerek bratyizós barátja: így modern szülő, tanár

Fő a békesség? Kerülöd a legkisebb konfrontációt is:

fejedre nő a nő,  a főnök, a kolléga és a szomszéd…

*

Sokáig csak nyelsz, nyelsz, majd egyszer csak szétrobbansz…

Nem tudván a lényeget, egy vesszőt sem enged el a szentírásából…

A bölcsőtől a koporsóig az osztályon aluli fapados életre fizetsz be?

Mert tegnap jót főztél, ezért ma is ugyanazt és ugyanúgy főznéd?

*

Annyira megtetszik a teremtett mesevilág,

hogy végleg beköltözöl, kivonulsz a való világból

Minden közeli és távoli ismerőst mélyen és hosszan meggyászolsz?

Szigorúan betartja a törvényeket: méltányosságból se „kivételez”!?

*

Másból sem áll az élete, mint próba-szerencse kísérletezgetésből

Még lakása bejárati ajtaját nyitandó is végigpróbál minden kulcsot

Nem tudva-merve kifejezni-kimutatni érzéseid,

azok - szép lassan, de biztosan - sorra elsorvadnak…

*

Isten apácának teremtette: de megfelelési késztetésből férjhez ment

Kitartásként éli meg, ami már csak csúcson túli szánalmas vergődés

Szeretnél megszépülni, ezért sminkeled agyon idegen mintára arcod

A komolytalan játékot kerülendő úgy focizol mintha az vérre menne

*

Ha „csak” szeretne gyereket, akkor valószínűleg lehetne,

de ő NAGYON AKAR - így viszont csak nem fogan meg…

Előzékeny: átengedi a kiválasztottnak a csoda művelését:

ő eleve feladja, s beéri a másodlagos, a magyarázó szereppel…

*

Annyi erotika van a táncában, mint mikor a fiú az anyját kéri fel…

Mielőtt „szól”, előbb fogalmaz, majd leír és a végén óvatosan felolvas

Röstelli, hogy neki is baja lehet – egészségesnek szimulálja magát?!

Szobornak szép lennél, de ahogy feléledsz, elcsúful az összkép…

*

Csak azért ócsárolod oly dühösen hazád,

hogy ne fájjon annyira az elhagyása, cserbenhagyása…

Még fizetésnapon sem engedsz meg magadnak

egy kis költekezést, egy kis luxust, „felesleget” ?

A szükséghelyzetben megtanult és gyakorolt spórolás

a szokásoddá, véreddé, „második természeteddé” vált?

Csak nyeled, csak nyeled a mérget,

s az csak gyűlik-gyűlik, halmozódik benned…

*

Depressziós, mert hitelre hamar megvan már mindene,

amire az ideális  amerikai és európai fogyasztó vágyik

Jó ember vagy, ezt végül is egészében mondhatni rólad,

de senki nem mondta meg, hogy viszont rossz zenész/költő

*

Erőszakmentesen könyörögsz, rimánkodsz gyerekednek,

hogy legalább tüntetően,  s főleg az utcán ne köpjön szembe…

Minden újszülött kismacskát, kiskutyát meghagysz:

életüket nem te adtad, nem veheted el - kitúrnak otthonodból

*

Már-már szinte a vízbe is löknél, csakhogy életmentő hős lehess?

A hazugság glóriája a munka, ha azt rabszolgalélekkel végzed…

Ha egy kicsit is hibázol, nyilvánosan-szigorúan dorgálod meg magad

Makacs Keraban: inkább megkerüli a tengert, de hídpénzt nem fizet

*

Nem fogadja el a talált pénzt – mindenért keményen akar dolgozni!

Méltatlanra pazarolod bókod, csókod és leleményes önfeláldozásod

Mintha a fogát húznák, mégis úgy tesz, mintha igen szívesen adna…

Mintha sose józanodna ki: keblére ölel minden idegent, ismeretlent

*

Minden orvosra hallgat – állatorvosi ló lesz,

az édes étel helyett keserű orvosságokat nyel

Megöregedve feleslegesnek minősíti magát:

kimegy a nagy hegyre, a büdös barlangba vagy a jégre

*

Ha kicsit megkapirgáljuk azt a nagy derűlátásod,

az nem több és nem más, mint kincstári optimizmus

Annyira félsz a nevetségessé, a közröhejessé válástól,

hogy inkább csigaházba bújsz, s olykor ki-kikukucskálsz

*

Úgy komponálod életed, hogy egy eszme tankönyvi példája legyen

Félsz elaludni, főleg álmodni, hisz tudod, az álmok nem hazudnak…

Magaddal szemben is szociáldarwinista, fajnemesítő vagy:

ha gyengének születtél, vagy kicsit is gyengülsz: akkor pusztulj

*

Csak időmennyiséget áldozol a hozzátartozóidra, a rászorulókra,

a minőségi időd más, Nagy Dolgokra tartalékolod – sírba is viszed

Mily szürke, elfojtott, beregulázott stb. életed lehet amúgy,

ha a „nyaraláson”, távol külföldön így kell kitombolnod magad?

*

Hiába talál rá először életében a Szerelem:

gyáva kiköltözni a már jól bejáratott érdekházasságából…

Ami sorkatonaként túlélő taktika, a beolvadás -

az később már életelvesztegetés, önkiherélés lesz!

*

Nem éled bele magad a tragikus hős szerepébe:

nem élsz át mély katarzist, s így nem is tisztulsz meg

Nincs egy olyan ügy sem, amire feltenné életét:

még tragikus hős, hősi halott stb. se lesz/lehet

*

Az esze túlkontrollál – meggátolja, fagyasztja érzelmi áradásait:

így ébren folyamatosan kifejezéstelen, rezzenéstelen pókerarcot vág

Humorérzéke elsorvad: túl komolyan veszi magát,

nem lát  rá annak magaslatáról „óriási” gondjaira…