N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
26.
Reviczky Gyula
MEDDŐ VILÁG
Hiába ismételgetem:
Előre ne tekints, se hátra!
Nem boldogít, csak a jelen,
Ragadd a percet meg... Hiába!
Idáig, ah, nem éltem én,
Csak vesztegeltem álmadozva
Emlékezet volt vagy remény,
Mi szívemet mozgásba hozta.
Renyhén tűnődve, céltalan,
Hogyan s mit kellett volna tennem,
Azzal vigasztalom magam,
Hogy majd jövőre megcselekszem.
Elmém kábultan elmerűl
A távol kékellő világba,
S míg csillagért, napért hevűl,
Megbotlik a göröngybe', sárba.
*
Először a szomszéd, vagy kóbor kis házi állattal,
majd másokkal, végül nem kivételezve: magával kegyetlen…
Csak a borral akarod elűzni minden gondod:
az kijózanodás reggele után bumerángként csap le!
*
Életed teszed rá, a vad oroszlánt doromboló házi cicussá szelídítsd
Úgy adod az értelmiségit: szemüveget viselsz és délben kelsz fel…
Te sem engedsz a „Haragszom rád!” játszmában:
inkább te is szenvedsz - a kapcsolatod kiszenved
*
Annyira büszke hajnali felkelésedre,hogy estig nem telsz be vele:
mindenkinek ezzel dicsekszel, miközben üresjáratban közlekedsz…
Mire kínkeservesen felépült végre a lakóházad, „otthonod”,
addigra teljesen leépültek kapcsolataid: kit látnál vendégül?
*
Híres, gazdag, hatalmas emberek „barátsága” után kajtatva
figyelemre, törődésre se méltatva elveszítette a tálcán kínálkozókat
Felszáll a Mars-expedíció járatra, pedig nincs retour jegy a zsebben
Neki senki sem parancsolhat: még a Grammatika se diktál, korlátoz
*
A tűz elvarázsol és megigéz: egyre közelebb-közelebb köröz fölötte,
míg előbb-utóbb beleszédül, belehull és teljesen meg is semmisül…!
Mindig csak az árral, a nagy többséggel, a tömeggel úszol,
egyre biztosabban sodródva a félelmetes Niagara vízesés felé…
*
A ritka, olykor egyszeri jó alkalmat elszórakozza:
mert - mintha - neki csak nagy játék - lenne - az élet
Ész nélkül rohan kósza hírek, álhírek után!
majd ott kiderül: itt nem osztogatnak, hanem fosztogatnak?
Hic Rhodus, hic salta! Nem tud kitörni
a nagy hencegés és a nagy megszégyenülés ördögi köréből…
Nem az elkerülhetetlen bajok találnak éppen rád,
hanem te megkeresed őket, te magad mész elébük?
*
Ha neadjisten egy gyenge pillanatodban kölcsön is adsz,
addig nem alszol, nem nyugszol, míg nem kapod vissza…
Gyorsan akar minél nagyobb sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni százszor könnyebb, mint építeni…
*
Vagyonod maradékát is plasztikai sebészekre költöd,
hogy egy Madonnát, vagy egy Alain Delont faragjanak belőled?
Mintha megátkozták volna a törökök: szomszédjaival
kiélezi konfliktusát, körkörösen frontokat nyit, állóháborúzik
*
A kiközösítéstől félve hagyod: lehúz magához a középszerűség…
Csak akkor becsülsz valamit, ha abból igen keveseknek van/lehet?
A munkamániás/munkaalkoholista úgy dicsekszik bűneivel,
mintha valaki azzal kérkedne: ő most milyen krónikus nagybeteg…
*
Addig-addig söpröd naponta a szőnyeg alá kis szemeted,
míg az halmozódva, nagyon felpúposodva biztosan elbuktat…
Olyan könnyelmű, léha ember vagy,
mintha mindent megismételhető, minden jóvátehető lenne!
*
Legreményteljesebb gazdasági vállalkozása:
sivatagban homokot, eszkimóknak jeget árul…
Kikacagja a sírókat, és sír, a nevetők, vidulók között,
meglepődik, ha ők ezért megszólják, sőt: alaposan elagyabugyálják…
Valahogy nincs érzéked a határidőkhöz: „Ejh, ráérünk arra még!”
Ha bármi is romlik el, biztos: Mekk mesterhez fordul segítségért
Ájult rajongással mindenben követed a Mestered –
még akár a kútba vagy a szakadékba is utána ugrasz?
*
Hogy ne kelljen kidobni, mindig a rohadó almát eszi, sose az épet…
Mint önmagad halálos ellensége: a fogaiddal ásod ki saját sírgödröd
Hogyan is lehetnék én itt és most teljesen boldog,
ha holnap leéghet a házam, s akkor odavész mindenem?
*
Háborog a lelked, ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el
Nappali koplalással bünteti, esti nagy zabálással jutalmazza magát
A bohóc tréfáján megsértődik – mi több: párbajra hívja, feljelenti…
Nincsenek állatai/nem társnak és nem tanítómesternek látod őket!
*
Elbizakodottan előre iszik a medve bőrére,
s ez jelentősen hozzájárul a medve sikeréhez
Ha képes vagy csúzlit, parittyát kiötleni, legyártani,
akkor jogodban is áll lelőni a szelíd galambot és a gólyamadarat?
*
Már előre teljesen magáénak tart minden várható sikert,
így azután a bekövetkező kudarc is kizárólag az ő érdeme…
Halmozódó, nem ismert, titkolt - mert szégyellt - bűneivel
egyre jobban zsarolhatóbbá, új bűnre foghatóvá is teszi magát…
*
Előbb alaposan kiélvez minden tiltott gyümölcsöt,
legfeljebb – ha már megöregszik – majd szánja-bánja?
Ha ma este nyer – helyette is - a kedvenc focicsapata,
akkor akár egy zsákbamacskát is rögtön elvesz feleségül
Nem veheti el hűséges szerelmét, mert a horoszkóp ma mást mond
Hajnalban álomfejtőjével konzultál, addig bele se kezd aznapjába…
Munka után lenne édes a pihenés – csömör a sok édes semmittevés
Magának se ad tiszta lapot: újraolvassa folyton bővülő „rovásírását”
*
Ellenségének mindent, de mindent őszintén bevall,
a barátja, segítője előtt annál makacsabbul hallgat, „konokul tagad”
Nem megemészthető még ma sem a számára, hogy
élete legnagyobb adományai egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!
*
Csak egy kis tüzet rak, lábbal eltaposhatót,
de elővigyázatlanul a szelet nem kalkulálja be!
Egy kis fuvallatot, szellőt vetsz és szélvészt, pusztító vihart aratsz?
Csak játékos birkózásnak indul, de kegyetlen élethalálharcba fajult
*
A túl nagy nevetésnek – ha mégoly kicsi is, de – sírás lesz a vége…
Jól belegondol: hol és hogyan készül ez az állati váladék, a tej…
Anyanyelve is idegen marad: összekever felfüggesztést-felakasztást
Ezerfelé indulsz el, de egyetlen egy helyre sem érkezel meg…
*
Krónikus-mániákus - nem - anonim önfeljelentő,
aki magára terhelően vall, és súlyosbításért fellebbez
Ledegradálja, leárazza, leértékeli és vég-kiárusítja magát:
„licitálni” lehet: ki ad itt és most kevesebbet, legkevesebbet érte?
*
Eltéveszti a házszámot, s a szomszéd házban kezd rendezkedni…
Ha nincs világszép hangja, akkor magának/kórusban sem énekel
Míg ott nem lebegett feje felett az amputáció réme,
még sem csodálta meg földig érő, őt tartó és szállító jobb és bal lábát
*
Reviczky Gyula
EMLÉKEK
Mit keseregsz, ó, halandó,
Hogy ami szép, mind mulandó!
Ami egyszer üdvezített,
Nincs eset, hogy elveszítsed.
Ami terhes, visszahagyva,
Ami bántó, eltakarva,
Meg nem tartva csak a szépet,
Emlékeid így kisérnek.
Ne sirasd hát azt a percet,
Mely emlékké válva legszebb.
Ne vádoljad röpkeséggel:
Sírodig csak ő vezérel.
Mázolt színfal a valóság;
Napon vastag, durva jószág.
Mulatságban úgy lesz részed,
Ha távolból, este nézed.
Kandi szemmel ne vizsgáljad,
Amely megcsalt, azt a vásznat.
Ha okulsz is tán, mit ér a',
Ha nem áltat a komédja!
|