|
N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
A BALGA
Verses mese
Egyszer a balga
Elmene Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
S mit lát a balga?
Két puszta házat,
A pince mélyén
Ördögöt, százat:
Csúcsosfejűek,
Tányérszeműek,
Vasvilla bajszuk,
Gereblye karjuk;
Csattan a kártya,
Zörren a kocka,
Pénz áll halomba,
Igy szólt a balga:
"Jó lelkek! Isten
Óvjon, segítsen!"
No, több se kellett,
Torkonragadták,
Ugy fojtogatták,
Ugy verték, jajjaj,
Félholtan ment el
Nagy üggyel-bajjal.
Bőg a bolondja,
Ugy fut hazáig,
Sírva, jajongva.
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Balga te, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna;
Igy kellett volna:
»Átok reátok,
Gaz pokolfajzat!«
Az ördög erre
Rémülten elfut
S bot helyett pénz jut
Néked, te balga!"
- "Jól van már, asszony.
Gond ne aggasszon
Anyám, Lukerja,
Húgom, Csernáva,
Soha ily balga
Nem leszek többet."
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
S mit lát a balga?
Négy jó barátot -
Árpát őrölnek,
Igy szólt a balga:
"Átok reátok,
Gaz pokolfajzat!"
Nosza, elkapták,
Ők is megadták,
Ugy verték, jajjaj,
Félholtan ment el
Nagy üggyel-bajjal.
Bőg a bolondja,
Ugy fut hazáig
Sírva, jajongva.
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Balga te, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna;
Igy kellett volna:
»Adjon az Isten
Ezerszer annyit,
El se bírjátok!«
- "Jól van már, asszony,
Gond ne aggasszon
Anyám, Lukerja,
Húgom, Csernáva,
Soha ily balga
Nem leszek többet."
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
Meglát a balga
Hét testvért menni
Anyjuk temetni;
Hangosan sírtak,
Jajongva ríttak,
Igy szólt a balga:
"Hét testvér, Isten
Küldje segítse
Földbe anyátok
S ezerszer annyit,
El se bírjátok."
Nosza, elkapta
Mind a hét bátya,
Ők is megadták,
Sárba tapodták,
Ugy verték, jajjaj,
Félholtan ment el
Nagy üggyel-bajjal.
Bőg a bolondja,
Ugy fut hazáig
Sírva, jajongva.
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Balga te, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna;
Igy kellett volna:
»Szálljon a tömjén,
Isten nyugossza,
Lelkét az égbe
Üdv várja, béke.«
Igy jutott volna
Néked is, balga,
Bor, palacsinta."
- "Jól van már, asszony,
Gond ne aggasszon
Anyám, Lukerja,
Soha ily balga
Nem leszek többet"
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
Násznépet látva,
Igy szólt a balga:
"Szálljon a tömjén,
Isten nyugosszon,
Lelketek égbe
Üdv várja, béke!"
Hej, a két vőfély
Máris elkapta,
Ők is megadták,
Korbáccsal csapták
Arcul a balgát.
Elfutott sírva,
Jajongva, ríva;
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Balga te, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna;
Igy kellett volna:
»Adjon az Isten,
Hercegnő s herceg,
Boldog szerelmet,
Házatok töltse
Be sok-sok gyermek.«
- "Soha ily balga
Nem leszek többet!"
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
Utjába téved
Egy öreg sztárec.
Igy szólt a balga:
"Adjon az Isten
Boldog szerelmet,
Töltse be házad
Megannyi gyermek."
Galléron kapta
Menten a sztárec,
Haj, de megrakta,
Biz, még a botja
Is eltört rajta.
Futott a balga
Hazáig sírva;
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Te balga, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna;
Igy kellett volna:
»Szent atyám, áldj meg
Jóságos szóval.«
- "Jól van már, asszony,
Gond ne aggasszon
Anyám, Lukerja,
Soha ily balga
Nem leszek többet."
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Az erdőt járja.
Meglát az erdőn
Egy nagy vén medvét:
A fák közt állt ott,
Tehénkét nyúzott.
Igy szólt a balga:
"Szent atyám, áldj meg
Jóságos szóval."
Magát a medve
Haj, rávetette,
Karjába kapta,
Megropogtatta,
Félholtan ment el
Nagy üggyel-bajjal.
Bőg a bolondja,
Ugy fut hazáig
Sírva, jajongva.
Anyja megszidja,
Asszonya, húga
Egyre tanítja:
"Te balga, balga,
Ostoba Babka,
Ily szókat szólnod
Nem kellett volna:
Kergetted volna,
Hajtottad volna
Futva, rikoltva."
- "Jól van már, asszony,
Gond ne aggasszon
Anyám, Lukerja,
Húgom, Csernáva,
Soha ily balga
Nem leszek többet."
Indul a balga,
Elmegyen Ruszba,
Hogy járva-kelve
Szerencsét lelne.
Megy, megy a balga,
Ballag a réten,
Egy generális
Arra jön éppen.
Ugrik a balga,
Kergetné máris
Nagyot rikoltva.
Amaz meg intett
Szolgahadának:
Fogták a balgát -
Ütötték, verték,
Igy történt, haj hát,
Hogy agyonverték.
(Lev Tolsztoj: Mesék)
*
Kiengedi palackból a rossz szellemet, már nem tudja visszatuszkolni
Kihagyod a felnőttkort: infantilis maradsz szenilitással megspékelve
Kikacagod a sírókat és csodálkozol, hogy alaposan elagyabugyálnak
Kipróbált, igaz baráttal nem úgy bánsz mint becsülhetetlen kinccsel
*
Kis lakásba kis kutya - és meglep, ha megnőve elveszi az élettered
Kis örömöd csak 1-gyel tudod „szorozni”, nincs kivel sokszorozni
Kísérlet: fogadást köt: a neki legtaszítóbb lénybe próbál beleszeretni
Kishajót és repülőt hajtogatsz a papírpénzből és útjára engeded
*
Kiutasítod-kitoloncolod magad hazádból – kivándorolsz
Önként és dalolva eszi holtáig az emigránsok keserű kenyerét
Kíváncsi vagy lelki teherbírásodra: ellenségeddel költözöl össze
Kizárva a szabad, friss levegőt, saját levegődet te magad rontod el
*
Kohlhaas Mihály: legyen igazság, ha belepusztul a család, a világ is
Komolyan vesz minden vicces ugratást, s nem tréfával felel meg rá
Kóstolgatva minden sértést lenyel, végül a csikket arcán nyomják el
Könnyelmű vagy: mintha mindent meg lehetne ismételni/jóvá tenni
*
Nevetgélve veszed fel a kölcsönt, kínkeservesen, sírva törleszted
Könnyen szavad adod az ördögnek, ő még nehezen sem adja vissza
Könyvespolcán sorba rakva állnak a naponta teleírt panaszkönyvei
Körkörös védelemben rúgkapál, pedig csak kis simogatást szeretne
*
Közvetlenül elérni? A pénz, hatalom, hírnév csak eszköz/ajándék
Kreatív szexuális fantázia hiány - péniszprotézis beültetés a pótlás
Kriptát csinálsz házadból, szükséged van meghalt anyád nyugdíjára
Kultuszfilmjeidből koppintja le: hogyan mosolyog, jár, tartja magát
*
Kutyaharapást nem szőrével - lelki bánat testi örömszerzős kúrája
Külföldiekkel lassan tagolva, hangosan, ismételve érteti meg magát
Külföldről hoz haza itt nem honos egzotikus növényt/betegséget
Külön pályáztat a konyhai, az ágybeli és a társalgó feleség szerepére
*
Lábujjhegyre állva próbál ideig-óráig társához felnőni, de kifullad
Lakást legalacsonyabb komfortfokozatra rendez be, nem puhul el
Lakásod értékbecslését a legszegényebb vevőjelölttel végezteted el
Lakókocsival járja be a világot végleg otthagyva szülőföldet, barátaid
*
Mára fő életprogramod: hogyan cselezd ki, csapd be a BKV-ellenőrt
Lássuk isten, mire megyünk ketten: pusztítja, amit a jégeső hagyott
Leáraz, leértékel és végkiárusít: ki ad érte itt és most legkevesebbet
Lebratyizik a diákjaival, s azután azon kesereg, hogy pimaszak vele
*
Leeszi maga körül és fölül „mézeskalács házikót”: elárverezi a bank
Legfeljebb nullszaldósra jön ki, ha a jó tündértől hármat kívánhat
Legőszintébb megnyilatkozása az, amit álmában/részegen beszél
Legreményteljesebb gazdasági vállalkozás: sivatagban homokot árul
*
Szíve szerint már fiatalon nyugdíjas lenne megúszva felnőtt férfikort
Lélekszakadva menekül egy „üldöző” elől, aki egy csodás állást ajánl
Lelkét egy hölgyre feltevé, s ő üdvösségét könnyelműen tépi szét
Lelki nemesedését teste rafinált gyötrésétől, sanyargatásától várja
*
Lemond az ingyenes, mellékhatástalan lélekgyógyító szép dalokról
Lerombolja a gépeket, tehermentesítőket és időt felszabadítókat
Levagdosod magadról a „felesleget” kiderítendő, mi létfontosságú
Liánként befonják-fojtogatják vad kényszerképzetek, s nem kér kést
*
Lojális szolgálatkészen megszálló hatalommal túlbuzgó kollaboráló
Ma még jutalmaznak plusz teljesítményért, holnap már ez a norma
Magára erőlteti, örül gyereke párjának, pedig gyerekrablót lát benne
Magára vesz dicséretet, pedig mögötte állónak szól, levegőnek nézik
*
Magány feloldást a tömegben keresi, a közönyben még jobban átéli
Maga viszi be az ostromlott vár udvarába az ellenség ajándék falovát
Makacssága tehetetlenségi nyomatéka: mily erő hoz életlendületbe?
Annyi vermet ásott/csapdát állított, hogy maga is veszélyben van
*
Már ennyire emancipált nő: kinő a szakálla, káromkodik, köpköd
Beletörődött a született vesztes szerepbe, elég ha a focicsapata győz
Már csak azért is a te bánatod a legnagyobb, mert nincs kivel osztani
Már csak te nem tudod/akarod tudni: fűvel-fával csal a hitvesed
*
Már el se hiszi, ha valami jó éri: ez nem ő, ez tévedés, ez csak álom
Már ma végrehajtott végrendelet: mindened szétoszt, kisemmiződő
Már eleve romosan épít házat-várat, mert neki ez így romantikus
Már hogyne vedelne, hisz bánatos – persze, hogy bánatos, hisz iszik
*
Már minden lehetőt tud: alázat és áhítat– de ilyet még nem érzett
Már a mondat felénél az unalom holtpontján: kis híja, el nem alszol
Már most aggodalmas: mi lesz, ha három év múlva kemény tél jön
Már most eldöntöd, egy év múlva hánykor kelsz fel és mit ebédelsz
*
Sikerül kiskorában úgy elrontani gyereked, egész életed megkeseríti
Már véget ért a színi előadás, de ő még mindig Napóleont játszik
Más ne gyönyörködjön kedvesében: a legszívesebben széfbe zárná
Más által papírra írt szövegből okosnak látszani - de elfújja a szél…
*
Más hiányzó szeretetnyilvánulásait pótlandó ön-agyonkényeztető
Mások felett pálcát törve eltöröd saját, egyetlen varázspálcád is
Mások fényében sütkérezel, s azt hiszed, hogy te magad világítasz
Mások szokásait kinevetve magáról állít ki rossz bizonyítványt
*
Még a feleslegből is rosszkedvűen adakozol - mintha vért adnál
Még a feltétel nélküli szülői segítséget is visszautasító:„lekötelezne”
Még ahhoz is lusta, hogy a hangképző szerveivel SOS-t artikuláljon
Megkomponálnád életedet, s így elhanyagolod a nap kötelességeit
*
Még büszkélkedsz is vele, gyereked legjobb barátja/barátnője vagy
Még nem hasaltál le a fűbe, így neked térkép e „mikrokozmikus” táj
Még rossz belátása sincs, hogy is lehetne így jobb belátásra bírni?
Még unokái is átkozzák megalomán síremlékműve kamatait nyögve
*
Megátkoztak a törökök: szomszédiddal kiélezed konfliktusaidat…
Megcsonkítod magad, hogy koldulhass, de viszolyogva kikerülnek
Megcsömörlik az „édes semmittevésben”, nem fogja közre a „hajrá”
Megértés-megbeszélés híján hálószobátokból kínzókamrát csináltok
*
Már elárulja magát, de ahhoz mégis keveset mond, hogy segíthess
Megfeszülve szorítod össze szád, nehogy egyszer is elnevesd magad
Meghátrál a napi létküzdelmek elől: a diliflepni-diliház védettsége
Meghúzod a vészharangot és kiabálsz, pedig pont a te házad ég
*
Irigyled a kő maradandóságát: megkeményíted lágy, meleg szíved
Irigyled a nők természeti kiváltságát, s férfi létedre szülni akarsz
Megírod a levelet, de titkosírással, rossz címzéssel – fel se adod
Megistenülni ment egy szektába, de ott fanatizált vadállattá süllyed
|
