Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

32.

Omega -1978- Csillagok útján

Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út
Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt
Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok
Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok

Nem tarthatott vissza engem senki sem
Az életemen kívül nem volt mit vesztenem
A szürke felhőket rég elfújta a szél
A megtett útról már a hírmondó beszél

Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél

Ott jártam én, hol eddig senki se járt
A napközelben senki nem ismer határt
Vakító fénysugártól káprázik szemed
És minden lépésedért meg kell küzdened

Sarkamról lerázom a csillagok porát
Tejfehér ködben indulok tovább
Napfoltos arcom az égnek fordítom
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon

Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél

http://www.youtube.com/watch?v=LKAUG5KKu-4

*

Biztató

Sok lúd disznót győz

Sok kicsi sokra megy

Lassú víz partot mos

Sok vízcsepp kivájja a kősziklát

*

Új házasság

Az özvegy Kohn-né panaszkodik a rabbinak,

hogy nagyon egyedül érzi magát.

Azt mondja a rabbi:
- Menj újra férjhez!

Ajánlok egy nagyon rendes zsidó férfit,

aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik...

- Na, jó, de akkor mit fogok én megtiltani neki?

*

Orvosi eskü

Legalább ne árts

A titoktartási kötelezettség

A beteg java a legfőbb törvény

Szegényt-gazdagot egyformán

A magzatelhajtásban nem segíthet

Nem adhatok senkinek sem halálos mérget

Tudásátadás, de csak az orvosi esküt letevőnek

*

Oroszlán

Orosz lány

Oroszlánrész

Oroszlánbarlang

Emberevő oroszlán

Oroszlánvadászatok

Dániel és az oroszlánok

Ide nekem az oroszlánt is!

Az egér és az oroszlán – mese 

Megrángatni az oroszlán bajuszát

A döglött oroszlánba rugdosó nyuszi

Oroszlánszívű Richárd – Robin Hood

Oroszlán a címerekben – a heraldikában

Az állatok királya rabságban – állatkertben

Lions club – jótékonykodó szabadkőművesek…

In the jungle, the mighty jungle, the lion sleeps tonight

*

Ha a hegy nem megy Mohamedhez,

Akkor esetleg Mohamed megy a hegyhez

*

Tolnai Vilmos:

Halhatatlan magyar nyelv

Vedd el a nemzet nyelvét,

s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt:

nyom nélkül elenyészik,

beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.

*

Áldozás

"Ki egy kardért mindenről lemondani,

és morzsákból megélni nem tud,

annak nincs küldetése az igazságnak dolgában!"

(Prohászka Ottokár) 

*

A nyuggerezés

a bűnbakképzés

ismert lélektana alapján és logikája mentén alakult ki.

Egy társadalmi csoport,

ami elég nagy ahhoz,

hogy szem előtt legyen,

és kellemetlen is tud lenni a többi csoport számára,

viszont gyenge ahhoz,

hogy ténylegesen megvédje magát,

ideális bűnbak.

A nagyvállalkozók, médiacézárok vagy épp a bankárok

túl távoliak, elérhetetlenek és erősek.

Nem botlunk beléjük minden nap.

Az olyan elvont fogalmakról,

mint „nemzetközi nagytőke”

meg már ne is beszéljünk.

A nyugger azonban ott idegesít

a buszon, metrón, villamoson, utcán,

boltban, orvosnál, hivatalban.

Lényegében ugyanezért jobb a cigány a zsidónál,

a zsidó meg a szabadkőművesnél egy széljobber számára.

De hasonló a szerepe a politikusnak is

az össztársadalom számára:

ő a köpőcsésze, rá lehet fröcsögni.

Ő az, aki elviszi a balhét.

Ezért alkalmazzák, ezért fizetik,

szemben a mögötte álló nagytőkéssel.

A nyuggert viszont nem fizetik ezért,

csak felhasználják erre.

*

Sírás és sírásás

A halottakat megsiratni, elsiratni

A halottakat eltemetni, sírjukat megásni

Siratóasszonyok és sírásók – szolgáltatások

Akit saját sírja megásására kényszerítenek…

Aki a saját fogaival ássa meg a sírját

A gyerek, mint szülei sírásója…

*

Kozmopolita

Virágnyelv – világnyelv

Piros rózsát adni mindenütt ugyanazt jelenti?

*

Virágos kert az én szívem,
ahány virág, eléd viszem,
minden virágban egy vallomás van
s egy vallomásban a végtelen.

A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
s a gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.

Mennyi szívből, mennyi színből,
mennyi rímből lett a vágy.
Tegnap fájt még, ma már csak játék,
holnap miénk lesz minden virág.

A rózsa azt jelenti: hű vagyok,
a szegfű azt, hogy a nap ránk ragyog,
a nefelejcs, hogy el ne felejts,
hogy el ne felejts, mert beléhalok.

http://www.youtube.com/watch?v=Zl6QAGHujtQ

*

Laissez faire

A lovak közé dobott gyeplő

(Csináljátok, ahogy tudjátok,

én nem avatkozom már közbe)

*

Megtizedelés

A katonai fegyelem erősítésének módja

Vagy a kollektív büntetés egyik formája,

(ha pl. nem adja ki egy civil falu a partizánt)

Avagy hogyan gyakoroljunk elrettentő hatást.

*

Joghalál

Justizmord

Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.

Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására;

ártatlannak bizonyuló ember elítélése.

(tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget)

A halottat már nem lehet feltámasztani

*

Cirkusz

Zenebohóc

Cirkusz polka

Balettzene elefántoknak

Elefántok a porcelánboltban

Állatkínzás/az állatból hülyét csinálni

A legnemesebb/legalantasabb szórakoztatás

*

Hitehagyás

Amit erőszakkal vesznek el tőled,

Azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja,

De amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni…

*

Kategorikus imperatívusz

Cselekedj lehetőleg mindig úgy,

hogy akaratod maximája

mindenkor egyszersmind

általános törvényadás elveként érvényesülhessen.

*

Példa

Például

Példázat

Példálózik

Jó vagy rossz példát mutat

Megoldási szabály – számtanpélda

A példából kivehető szabály/norma

Csakis a rossz példa az, ami ragadós?

A példa százszor jobban nevel, mint a papolás

*

Igazságkeresők magánya

Arisztotelész mondása szerint

"amicus Plato, sed magis amica veritas"

- Plato a barátom, de még jobb barátom az igazság".

*

Gyorstermelők

Te veszed, bérled a földet

Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

Te műveled, veted, ápolod, locsolod

Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

*

A fa és a gyümölcse

Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

A csemete nem akar gyökeret verni

Megnő a fa, de nem hoz elég termést

Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

Csak nagy sokára és kétévenként terem

Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

Stb.

*

Rossz szomszéd

Aki magas kőfallal veszi körül magát

Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered

Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd

Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat

Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló

Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled

Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál

Stb.

*

Jó helyen lakni

Ahol nyitva hagyható a kertkapu

Ahova alig szűrődik be az országút zaja

Ahol nyájasak és segítőkészek a szomszédok

Ahol törzsvendég vagy a közeli kisközértben

Ahol a ház előtt csobog egy kis szelíd patakocska

Ahova éjszaka egyedül is nyugodtan jöhetsz haza

Stb.

*

Ifjú titán

(titán hasznát veszitek…)

Kialudt benned az isteni szikra

Nagy ígéret volt és nem váltotta be

Egy csiszolatlan gyémánt volt és maradt

*

Teremtmény vagy

Használati utasítások

Ha úgy bánsz magaddal,

Mint aki a gitárt szögbeverésre használja,

Akkor ne csodálkozz, ha kialszik a szikrád

*

Mondóka

Egy – megérett a meggy,
Kettő – csipkebokor vessző,
Három – te vagy az én párom,
Négy – te kis leány hová mégy,
Öt – érik a tök,
Hat – hasad a pad,
Hét – zsemlét süt a pék,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Majd a cica megissza

*

Úr és szolga

Úr – úrság – ország

Uralkodás – uralom – leuralás

Az úrhatnám polgár figurája

Ki az úr a szemétdombon?

Magad ura, ha szolgád nincs

Egyszerre két urat szolgálni

A rabszolga és a egyházi-katonai szolgálat

A felszolgáló szolgáltató és a kiszolgált katona

Aki úr akar lenni, az mindenkit szolgáljon

*

Úr Jézus, a szolgáló

„Tudjátok,

hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek,

azok uralkodnak rajtuk,

és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 

Köztetek azonban ez nem így van,

hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok;

aki pedig első akar lenni köztetek,

az a szolgája lesz mindenkinek. 

Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Márk evangéliuma

*

Mérsékel

Moderáld magad

Alkalmazz moderátort

Tanúsíts ön-mérsékletet

Ne vesd el a sulykot

Fogd vissza magad

*

Kockázatminimalizálás

Nem zsákbamacska minden nő!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

És az udvarlási idő, a tánc stb.: próbaházasság

De mindenekelőtt, felnőttségedre ismerd meg magad!

(és kérd és fogadd meg

a jóbarátaid tanácsait, javaslatait)

*

Kollektív bölcsesség

Előbb mérni, azután vágni.

Nagy, sorsfordító, nem visszafordítható döntések.

Ki segít felmérni a helyességet és a következményeket?

Párválasztásnál, álláskeresésénél, házvásárlásnál stb.

Kik azok, akik téged és a világot is elég jól ismerik?

Vagy magadra maradsz, és azután magadra vethetsz…

*

Jenő bácsi

A bácsa régen bölcset jelentett

Aki megöregszik, az bölcsebb is lesz…!?

Hanyatló korunk tekinti az öreget feleslegesnek.

Bár az egyház, az MTA stb. még gerontokratikus…

Egy rokonságban is elkelne valamiféle vének tanácsa.

*

Isteni kinyilatkoztatás

Mindig időszerű, mert időtlen igazságok

És a pápai ex katedra csalhatatlanságok…

Amit nem lehet cáfolni, azt igazolni sem lehet

De vannak axiómák, amelyeket el kell/lehet fogadni

Minden bizonyítás valahol véget ér: a közös életforma

(Wittgenstein)

*

Regressus ad infinitum

Minden igazolásnak véget kell érnie valahol,

nem mehet logikailag-időben a végtelenbe –

úgy a matekban, a tudományban, mint az életben.

Tudásunk alapja nem tudás, hanem valami más:

Azt nem tudom, hanem érzem, hogy hideg a sör.

Azt nem tudás, de axióma, hogy a párhuzamosok…

Az életfilozófiában a közös érték ilyen axióma,

az ember isten-törvény előtti egyenlősége nem tény,

ez egy választott eszmény, amire törekszünk…

*

Önbüntetés

Mintha el lenne tiltva a közélettől

Négyévenként leadod az egyszem voksodat,

(amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

*

Létminimum – létmaximum

Ép testben még épp hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz

*

Alább adni

Ettél, ittál, aludtál, öleltél –

De sosem mérted magad a mindenséggel

Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,

Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…

*

Havi 200 fix – vicc

Hatvan évem elszelelt,

Havi kétszáz még sose telt,

Az ám, hazám

(a hazámnak így is tartozok,

az állam meg örökre adósom marad,

mert oly sokszor felkopott már az állam…)

*

Csapda

Ha valamim van, azt mondják, hogy loptam

Ha semmim sincsen, akkor azt: elkorhelykodtam

*

Parafrázis

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Dicsekedni fűnek-fának,

Mi jó dolga van Jenő bá’-nak

*

Amire vágytál: egy zenélő ágytál

*

Holtpont

Nagy, sodró lendülettel belekezdek, haladok,

Majd valahol lankadok, elakadok, leállok stb. -

Ilyenkor milyen belső vagy külső lökés tud átsegítni?

Egy szó szerinti húzás, mint az orosz répa mesében…

Vagy „csak” egy baráti biztatás, bátorítás,

vagy egy isteni megvilágosodás, új motiváció stb.

*

Testügyesség

Felmászni egy fára.

Amelyiken gyümölcs, például cseresznye van,

Vagy amelyikről jó a kilátás, messzire látni,

Vagy amelyikre a veszély elől menekül az ember

(sokszor a visszaút, a lemászás a kockázatosabb)

*

Ember, félisten, isten

Homokszem a gépezetben

Banánhéj és a „tökéletes bűntény”

Ami előrelátható, és ami előreláthatatlan

Mindent nem lehet bekalkulálni – van véletlen

*

Miért gyónjak?

Ha az Isten úgyis látja a lelkem?

Mert a kimondás is segíti a megtisztulást,

Pláne, ha azoknak vallok, akik ellen vétkeztem,

Akik előtt szánom-bánom, s akik bocsánatát várom

(Beismerő vallomással enyhítik a kiszabott büntetést?)

*

Szer-etet

Amikor már semmi sincs itthon,

Akkor esszük az egyszerűt-nagyszerűt:

Tojásos rántott levest fokhagymás pirítóssal,

és palacsintát házi sárgabarack lekvárral

(most éppen frissen szedett meggyfőzettel)

*

Pályatévesztő

Botcsinálta doktor

Milyen doki kése alatt vagy?

„Mert félt a vértől, s a szagtól,

Nem lett ő orvos, csak doktor…!?”

(Vagy annyira szórakozott professzor,

Hogy ő kérdi: most műtünk vagy boncolunk?)

*

Rabbiból apostol

Ha zsidó vezető lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42

*

M-érték

A kevés is elég

Az elég az optimum

A sok az felesleges, sőt: káros

Aki sokat markol, az keveset fog

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,
S hatalmas hévvel többé nem teremt!
Elhűlt az élet édes forrósága,
Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.
Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.
S mint a halottnak nincs lélegzete:
Szellő se moccan. Minden éjbe hal.
A bús rögöt örök fagy vonja be.
De bár kiégve, bár megfagyva régen:
A szomorú gömb ott bolyong az égen,
Más, boldog, élő csillagok sorában,
Mint egykoron, a hév s erő korában!
Forog, forog, hurcolván azt a fényt,
Amit hő napja hullájára hint.
Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,
A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant
Mindaz, mi egykor alkotó elem,
Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:
Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,
Vágy és öröm... édes megindulás,
Szent érzések túláradtán a könny,
Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,
Csak változatlan, fásult, bús közöny,
Unott, rideg kopárság, rémes űr!...
És mégis él, mégis szünetlenűl
Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,
Rád néz s nem csap meg a halál szele.
A pezsgő létben – meg van fagyva bár –
Mint önmagának temetője jár.
Kivűl ragyog... belől örök setét.
Hurcolja folyvást meghalt életét!