Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

29.

Mihály Böröczki

FASZÉN-VASALÓ

Nagy, ormótlan vasöntvény, íves nyéllel,
fölül záró lap, kampó-szegte véggel,
jó két maroknyi öböl a faszénnek,
kimért lyukak a kék levegőégnek,
a sima talp, fölötte vastag öntvény,
és csontba, bőrbe, vérbe írott törvény,
csak ennyi volt – s vasalt anyám, a büszke,
mindent simára, köznapi ezüstre,
és visszatűrve tiszta szemmel látom,
ahogyan hajtás élül a világon,
és tüzet szítva, ívben mozdult, mintha
én lettem volna kezében a hinta,
s a vége sincsen mozgás, ahogy kellett,
úgy nőtte nagyra anyámban a lelket,
ki-, besurrantam, zsíros kenyér éhhel,
az iram lóbált, sohasem a kényszer,
meg minden, ami örökösen lázad,
hogy láthassam a gőz fölött anyámat,
s a faszéntűzbe, mint ráncba az évek,
besűrűdött kis légzéssel az élet,
s hogy érezze is örömét, keservét,
az ujjhegyével illette a nyelvét,
rámozdította finoman a talpra,
s ha sercent, már a jókedvét vasalta,
először minden kacskaringós ránc volt,
de anyám keze jobbra-balra táncolt,
s én láttam is, a gatyás, nyurga, pőre,
hogy megropog az Isten lepedője,
mert ki-, bejárt, mint testvére a Napnak,
a munka ment, jó egyformán haladtak,
és meg-megvillan, ahogy visszalátom,
hogy hajtogatta naggyá a világom,
s az egészből, mint zsebemben a vasszeg
kis lyukba bújva, végleg ez maradt meg.

*

Csak azért vagy olyan nyugodt,

mert fel se fogtad, milyen nagy bajban vagy

*

Tiszteletadás

Csak egy, nem annyira kiérdemelt dologgal,

pusztán életkoroddal próbálod meg „kivívni” a tiszteletet

*

Rész és egész

Csak egy fogaskereket spórolsz ki,

s nem érted, miért döcög a gépezet

*

Ön-fegyelmezetlen

Csak egy kis játékos birkózásnak indult,

de durva véres közelharcként érkezett meg

(nem tudott a határon megálljt parancsolni magának)

*

Torzonborz

Folyton dúl-fúl, mérgelődik, igazság bunkóval csapkod,

Képtelen rá, hogy olykor-olykor tréfával üsse el a dolgot

*

Rá nem látó

Távolságot nem tartó

Akit a gondterheltsége belenyom a mocsárba,

Mert képtelen a humor magaslatáról rálátni helyzetére

*

Mimóza

Akinek papírja van lelki túlérzékenységéről,

S menten rosszullétet produkál, ha bármi rosszallás éri

*

Pirománia

Csak egy kis tüzet raksz,

lábbal eltaposhatót, de a szelet nem kalkulálod be

*

Szelet vet és vihart arat

*

Istent ugráltató

Csak egyszer műveled meg kerted,

majd „istenre bízod” mintha vadon lenne

*

Egy is sok

Egyszer se!

Csak egyszer

ülsz részegen a volánhoz,

de akkor gerincet és lelket is törsz

*

Fejőgép

Beletesz - kivesz

Csak fejni akarod a juhnyájad,

de még a legelőre se hajtod ki reggel

*

Ál-gondűző

Csak itallal akarod elűzni gondod,

de az bumerángként visszatér a kijózanodás reggelén

*

Céliránytalan

Nem – jól - extrapolál

Csak kicsit rossz irányba indulsz,

mégis egyre messzebb kerülsz a céltól

*

Jövőképmás 

Nem nézted meg az anyját,

mielőtt eljegyezted és elvetted a lányát

*

Új és újabb

Up to date man

Csak az éppen futó kortárs „bölcsekre” figyelsz,

hisz ők nyilván aktuálisabbak Platónnál, Epiktétosznál

*

Aki a kishitűségét nagyképűséggel orvosolná

*

Kárörvendő

Csak más kárának örülsz,

de azon mégis bánkódsz, hogy nincs kivel megosztani

*

Zéróösszegű játék

Vagy én/mi, vagy te/ti, ő/ők

Csak más rovására szeretsz nyerni,

de idegesít, ha ezzel más is így van

*

Eszközszentesítő

Csalással próbálsz versenyt nyerni,

s még te csodálkozol, ha diszkvalifikálnak

Mint a háborúban, ahol minden megengedett!?

Illetve te tiltott eszközöket használsz titokban…

*

Részletekben elvesző

Nem látod át az egészet, nem látod egybe a dolgod

Ezért így például szépen kimunkálod a kert kerítését,

De súlyos mulasztást elkövetve nem kerül tető a házra

*

A kisebb ellenállás felé

A magát elaprózó – tehetségét aprópénzre váltó

Nem vállaltad a jóval rizikósabb festőművész pályát,

Inkább elszegődtél restaurátornak, díszletfestőnek stb.

*

Rajt-cél verség

Mindig rosszul akarsz járni

Ez is csak kicsit jobb, mint az ellenkezője

Így legalább biztos eléred a célod, nem kell izgulni

*

Váltás

Változást szeretnél,

csak neked ne kelljen változni

Egy kicsit mindenben változtatsz,

de az egész mégis ugyanaz marad…

Jobban játszod a rád osztott szereped,

de te magadnak nem találod ki a tiédet,

s azt végképp nem mered, hogy ne szerepet játssz

*

A mostoha piros almája

Élelmiszernek kinéző vegyületek

Nem mások, titokban vagy kényszerrel „étetnek”,

De te magad önként veszel magadhoz, magadba mérget.

Bedőlsz a látszatnak, hisz a bio gyümölcs oly „satnya”…

*

Konkvisztádor

Aki a keresztet maga elé emelve pusztítja az indiánt,

azt állítva róla, hogy keresztény emberré nem tehető,

miközben épp ő az, vesztére, aki még szakrális rendben élt

Dekadens az a rendszer, mely csak hódítással „életképes”!

*

Csata-háború

Csatákat még csak-csak nyersz,

de a háborút azt mindig elveszíted…

S még egy ilyen „győzelem”, és véged…

Túl sok volt a tisztáldozat, elhulltak legjobbjaid.

*

Trehány, slampos

Aki rosszul veri be a patkószeget,

Ami miatt egy ló elesett, miatta a lovas is,

És így a csata, majd végül a háború is elveszett

*

Önizoláló

Csak csípsz, rúgsz, karmolsz és harapsz:

így gyorsan és biztosan mindenkit elvadítasz magadtól

*

Akkor kezd kutat ásni, amikor már szomjas

*

Ellenérdekeltség

Akkor fizetsz az orvosnak, ha beteg vagy

Ha egészségesen tart, azért nem jár neki semmi

Így nem csoda, ha meg akar tartani fizető paciensnek

*

Olyan orvos keze alá teszed magad,

Aki kigyógyít a náthából, de tüdőgyulladást okoz

*

Abszolút-relatív érték

Csóválod a farkad, ha ötöst kapsz,

de nem tudtad, hogy a tízből adták ezt,

vagyis csak közepesre pontozták a teljesítményed.

Annak viszont örülhetnél, ha önmagad túlszárnyaltad,

miközben azon keseregsz, hogy nem a legjobb lettél…

*

Megítélt ítélő

Csúf nevetéssel

ítéled meg más fogyatkozását;

de megdöbbensz, ha a te vétkeidet is nagydobra verik

*

Világrendfordító

Nem szégyenled, de még dicsekszel is bűneiddel -

mintha valaki azzal büszkélkedne, milyen nagy beteg

(a képmutató legalább közvetve hódol az erény előtt)

*

Fészkébe rondító

Direkt rontod a sorsod, és másokét,

hogy a sok szenvedésből igazgyöngyöt „izzadj ki”.

Ahogy az ifjú Lukács szerelme öngyilkos lett azért,

Mert a ő elhagyta mondván: boldogan nem lehet alkotó…

*

Önkigúnyoló

Dögkeselyűként lecsapsz

legkisebb hibádra, felnagyítod és kifigurázod azt.

Te megteheted, hogy magadat akár így is kigúnyolod?

*

Álprobléma-megoldó

Drága időd nagy részét arra áldozod,

hogy szellemi gumi- vagy lerágott csontokon rágódsz

*

Vitamániás

Drága időtöket önismétlődően

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el.

Vagy magának a vitának a kedvéért vitatkozol,

s nem az érdekel, hogy kiderüljön végre az igazság

*

Drágakő,

csiszolt gyémánt lehettél volna,

de megmaradtál a nyers formában,

vagy pedig korán szürke hamuvá égtél ki

*

Agresszív kismalac

Dühös vagy az irgalmas szamaritánusra,

hogy miért „késett” segítségnyújtásával

*

Tóték

Édes otthonod „átvarázsolod”

keserves dologházzá: isten hozta, őrnagy úr!

*

Frigiditás

Edzel a jégkorszakra:

kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad és szíved

*

Túlélő

Minden napra bemagolod a leckét,

Hátha éppen ma te fogsz felelni,

Amit már másnap se tudnál felidézni…

(s majd a pálcához nyúl az Élet Tanár Úr)

*

Pótcselekvés

Ég ugyan a házad,

vagy föld a talpad alatt,

viszont közben gyönyörű szép virágoskertet varázsoltál

*

Kivagyiság

Egész hónapban azért hajtasz,

hogy egy este gazdagnak add ki és érezd magad,

és a kocsmában azt mondhassad: mindenki a vendégem,

a pincér neked ugráljon, a cigány a te nótád húzza,

és a szesztestvérek hátba veregessenek…

*

Személytelenség

Beszámozva – arctalanul

Lemondasz a családi és kereszt- és becenevedről

Nem adsz nevet az állatodnak, se a lakóházadnak

*

Cinikus

Egy aranyköpésen élsz:

„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

*

Vesztő taktika

Egy kialakuló-romló betegséggel

sok orvoshoz rohangálsz, s mindnek követed tanácsát.

Ha egyébként meg is gyógyulhattál volna, így biztos nem!

*

Emlékkönyvbe

Egy csónakban evezel az élet tengerén,

míg csak ki nem kötsz a bánat szigetén.

Ott azután egy életre be is rendezkedsz,

S attól fogva nem győzöd sajnáltatni magad….

*

Ökör-makacs

Egy dologban vagy „konzekvens”,

örök következetes: hibáid megismétlésében

*

Elvből elvtelen

Egy elved neked is van:

az elvtelenség – szélkakas és kaméleon vagy

*

13

Az első meglop

A másik kirabol

A harmadik kínoz

A negyedik megaláz

Az ötödik meg is csonkít

A hatodik felperzseli a földed

A hetedik sterilizál és kasztrál

A nyolcadik a bolondokházába zár

A kilencedik még írmagodat is megöli

A tízedik kiirtja a néped és a jóemléked

A tizenegyedik beszélő szerszámmá varázsol

A tizenkettedik barátként árul el és támad hátba

A tizenharmadik szerelmével hiteget, nevetségessé tesz

*

Betűszám

Ha nem lennének

egy nyelvben hanggyakoriságok,

Akkor lehetne olyan titkosírás,

amit ezer évig se fejtenél meg -

így viszont csak órák, vagy napok kérdése

(még anno, a számítógép nélküli korban is…)

*

Örök titok

Nincs privát nyelv

Ha te megérted, akkor elvileg bárki,

Legfeljebb meg kell fejtenie a szabályokat.

Mert szabály és kritérium nélkül nyelv se létezik…

*

Makro és mikro

Kozmosz és káosz 

A csillagos ég felettem

És az erkölcsi törvény a szívemben –

E két dolog tölt el isteni nyugalommal

(Immánuel Kant – Immánuel =isten velem)

*

Mankó

Jól jön a harmadik láb,

Amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,

De ha azt idejében nem dobod el, fogyatékos maradsz.

Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is…!

*

Második természet

Ha megtanultál járni, nem kell figyelned lépéseidre,

Csak ha különlegeses a körülmények: pl. jeges a járda,

És ez így kvázi automatizálódva tehermentesít másra,

ill. differenciáltabb mozgásokra: amilyen pl. a tánclépés

*

Centrum és periféria

Szétszórtan, nem koncentrálva

nem szabad autót vezetni –

egy hiba is végzetes lehet,

de ha nincs periférikus figyelmed,

akkor nem látod a útszélen tántorgó gyalogost…

*

Büntető hatalom

A pofon fájdalmas is, megszégyenítés is,

De szigorúan véve csakis akkor büntetés,

Ha ezt a törvények megsértése miatt kaptad,

Amit a bíró megállapított, s a végrehajtó adott

(a szülők esetében ez a három funkció még egy)

*

Az emberi bűntudat

Lehetek úgy bűnös, hogy nem is tudok róla?

Már eleve-eredendően bűnösen születünk a világra?

Csak a felnőtt embernek van „büntetőjogi” felelőssége?

Az erkölcsi bűnöket a becsületbíróság tárgyalja?

Kik a világ erkölcsi-szellemi törvényhozói,

és kik az erkölcscsőszei?

Ha „a bűn zsoldja a halál”,

miért akarnék ártani magamnak?

Miért jövünk kísértésbe,

hogy megszegjük az isteni törvényeket?

Aki lop, csal és hazudik, annak mind bűntudata van?

A lelkiismeret-furdalás mindig jelzi,

hogy rossz fát rakunk a tűzre?

A kis füllentés az nem bűn, csak az ordas hazugság?

Vannak bocsánatos és vannak halálos bűnök?

Kinek mondjam el vétkeimet,

s a megbocsátást kitől várjam?

*

Önvizsgálatok

hogyan rivalizáltam testvéreimmel?

miként féltékenykedtem pályatársaimra?

hányszor lettem társtettes cinkos némaságommal?

nem csak a feleslegből csurgattam

kikerülhetetlen kéregetőnek-rászorulónak?

csak a maradék időd fordítottad a családodra?

hogyan gazdálkodtál talentumaiddal?

hányszor maszkíroztad

okos engedménynek, kompromisszumnak a megalkuvást?

milyen gonosz tréfákat űztél?

hány bocsánatkérésed maradt el?

kikre, védtelenekre lőtted gúnyod gyilkos nyilait?

mennyi türelmed volt – pl. elviselni a látszatokat?

kin élősködtél, hogy bliccelted el a közteherviselést?

*

Az út lélektől lélekig

kinek mondjam el vétkeimet,

a megbocsátást kitől várjam?

tudsz olvasni

az arckifejezésemből, a kézmozdulatomból?

hogy érjem el, hogy rám figyelj: álljak a fejemre?

van még nekem nálad hitele a szavaimnak?

a tolmács

nem ferdíti el szándékolt mondanivalómat?

a kézbesítő postás

nem cenzúrázza ki a feladott levelem?

tudod, hogy

mikor tréfálok és mikor gondolom komolyan?

nem titkolod, ha új értelmet adsz a magyar igéknek?

tényleg feltárni,

s nem elrejteni akarod kibeszélt gondolataidat?

beszélőre jöttél, s így nem beszélhetsz szabadon?

minden közlésem mögött

valami gonosz hátsó szándékot kutatsz?

én csak meg akartam simogatni a nyuszit,

de most – hogy így menekül - már agyoncsapom…!

*

Senki nem ért engem?!

a nagyvilágon belül már csak én tudok magyarul

mintha mindenki más süket lenne és néma

egy gombóc miatt nem jön ki hang a torkomon

lelőtték a postagalambot,

s így elveszett titkosírásom kódja

mintha még ma is a bábeli nyelvzűrzavarban élnénk

nem tudják, hogy miről vagy kiről beszélek

ha szóvirág nő szívemben, a csordanépek lelegelik

hiába formálnék szavakat,

csak artikulálatlan hörgést hallatok

Marslakók özönlötték el a Földet:

kézzel-lábbal se tudom elmutogatni

a majmok bolygójára kerültem,

s ők oktalan baromnak néznek

olyan pokoli az alapzaj hangereje,

nem tudom túlüvölteni

még jó, hogy

Isten tud magyarul és válaszol kérdéseimre

*

How fragile we are

már egy cseresznyefáról leesve is nyakad törheted

aprófa-hasogatás közben levághatod az ujjad

ha egy kisgyerekre rádől egy fazék forró víz

elég ha egyszer nagyon megüt az áram

némely méregből egy csepp is sok

ha csak öt percig lenyomnak a víz alá

ha már egy negyed órája nem dobog már a szíved

ha elcsúszol a jeges járdán: combnyaktörés

nagy a baj, ha két autó frontálisan ütközik

a repülőgép-szerencsétlenséget ritkán éli túl valaki

egy kis vírus vagy bacilus a földhöz vág

elég egy rossz szó reggel, hogy egész napod elrontsa

*

Életveszélyben

ha a közutakon száguldasz/részegen botorkálsz

ha vad folyókon hajózol vagy úszol

ha egy eldurvuló verekedésbe avatkozol bele

ha beleköpsz a maffia levesébe

ha saját szedésű gombából főzöl vacsorát

ha otthon kísérletezel robbanószerekkel

ha tetten ér egy vérmes féltékeny férj

ha fegyvert fogsz vkire, de ő gyorsabb

ha eltévedsz a sivatagban vagy dzsungelben

ha belekontárkodsz a villanyszerelésbe

ha viharos időben sárkányrepüléssel próbálkozol

ha járványkórházban teljesítesz szolgálatot

*

Az intézményesülés ára

a kíváncsiság és tudásvágy

lassan kihal belőled az iskolában,

a grundfoci szellemét

megöli a kispályás labdarúgó bajnokság,

anyukám odaadó ápolása

helyett a kórházi gépezet szakszerűsége,

Isten és közém áll a pap, az egyház és a teológia,

ha nem főzök magamnak,

ehetem a közétkeztetés egyen kosztját,

mi ugyan már nem fakadunk dalra,

de profikat ájultan hallgatjuk,

én már nem nyújtok elsősegélyt,

hisz erre ott a mentőszolgálat,

nem a falu békebírája dönt,

de a messze város idegen tisztviselője,

a szerelem mámoros varázsát

széttörik a prózai házasság ébredései,

a spontán társasági összejöveteleket

felváltja a merev házirendű klub,

a szomszéd zöldsége és teje

helyett ismeretlen eredetűt az ABC-ből,

anyu esti rögtönzött meséjét

kiszorítja a telefonos meseszolgálat…

*

Első nap az iskolában

vége a gyerekkornak!

hátratett kézzel és csendben ülj az ócska padban,

csak akkor beszélj, ha kérdeztek!

ha „rosszalkodsz”:

elültetnek, kiküldenek vagy feleltetnek,

jaj neked, ha pont rád pikkel a tanító néni

mindenki mindenki ellen versenyzik,

s jaj a legyőzöttnek,

ha nem törsz be,

a tanár kiközösített és megszégyenít,

rettegsz, hogy rajtad fog nevetni mindenki,

az otthonról hozott játékod elkobozzák,

ha nem spicliskedtek, kollektív büntetés vár rátok,

gyorsan beskatulyáznak minimális kitörési eséllyel,

ha stréberkedsz és nyalizol,

akkor esetleg kivételeznek veled is…

*

Az élet iskolája?

ha nincs úttörő nyakkendőd, hazaküldenek

ha nincs leckéd, egyest kapsz

ha puskázol, megszégyenítenek

ha beszélgetsz, kiküldenek

ha nevetgélsz, felállítanak

ha hiányzol, orvosi papírokat követelnek

ha nem magolsz, pótvizsgázhatsz

ha nagy a szád, pikkelnek rád

ha játékot hozol, elkobozzák

ha nincs tettes, spicliskedésre bírnak rá

ha diákcsínyt teszel, az egész osztályt büntetik

ha lopáson érnek a boltban, meghurcolnak az isiben

*

Felbosszantó

ha pofátlanul rabolják az időm

ha vég nélkül fossák a szót

ha kakafón zene bömböl védtelen füleimre

ha az pumpol, kéreget és tarhál, aki nálam jobban él

ha hülyének néznek, balekra vesznek

ha disznók elé szórtam igazgyöngyöket

ha mohón bezabálok, s utána bután-tompán emésztek

ha tudom, hogy átvernek, mégis hagyom, nem ellenkezek

ha legdrágább kincseimből elkótyavetyélek

ha hibát követek el és nem tudom jóvátenni

ha nem tudok kitörni a hidegháború ördögi köreiből

ha kontraszelektált senkik,

gazok kerülnek vezető pozíciókba…

*

Mindent túlélő

kitépik a gyökered és idegen környezetbe deportálnak

elkobozzák a vagyonod és rád gyújtják a házad

az orvosok szerint már végrendelkezned kellene

nagy szerelmedről kiderül, hogy fizetett kém

életfogytiglan bebörtönöznek egy magánzárkába

a nappalt a Szaharában, az éjjelt az Északi-sarkon töltöd

új orvosságot és műtéti eljárást kísérleteznek ki rajtad

koszban, zajban és tömegnyomorban

rozoga tutajjal kellene átkelned az óceánon

monoton kényszermunka ellenséges környezetben

elveszik a gyermekeid, téged bolondokházába zárnak

minden lehetséges kínzást kipróbálnak rajtad

*

Szellemi kaland!?

csak járatlan utakon törni előre

ugrás a mélyvízbe mentőöv nélkül

fonál nélkül a labirintusokban

pápai vizeken kalózkodni

kockáztatni, hogy megőrülsz

gyökerestől kitépve idegenbe szakadni

a házőrző kutya helyett a kóbor eb

mindent vagy semmit „hazárdjáték”

sok hűhó semmiért és teljes újrakezdés

*

A büntetéshez való jog?

Ez így megfogalmazva akkor lesz életbevágó,

ha éppen fenyegeti a politikai pszichiátria veszélye,

amikor is ítélet nélkül korlátlan idáig tarthatják zárva,

s ha ott túl akar élni, akkor alkalmazkodnia kell,

előbb csak játszania a „bolondot”, míg végül az nem lesz!

(de legalábbis – egy agyműtét után – szellemi fogyatékos)

*

Játszva tanul

az állatkölyök, a fióka is,

De ha nem igyekszik eléggé,

akkor az később életébe kerül –

Igaz ez persze az ún. gyerekjátékokra is…

*

A játék,

Ha nem pénzért folyó szerencsejáték,

Azért lehet önfeledt, mert nem vérre megy,

S nem a kimenetelétől függ, hogy eszel-e este…

*

Mérés

A mindenséggel mérd magad?

És akik kerülik a megmérettetést –

Nincs publikált művük, egy cáfolható állításuk,

Nem állnak ki egy mérkőzésre, szellemi párbajra stb.

*

Hölgyválasz

Aki azt hiszi, hogy meg tud hódítani egy nőt,

Az azt képzeli, hogy ő fogja a halat is úszni tanítani

(Gárdonyi G.)

*

Jog és kötelesség

Vannak jogok, melyekkel kötelező élni

Ilyen például a kötelező - állami - oktatás is,

Ami egy indokolt-indokolatlan paternalista rendelkezés,

Hisz ezt nem lehet a gyerekre, de még a szülőre se bízni?

*

Laikus – klerikus

Cölibátus és a diakónusok

Amikor „laikus” családos ember végezhet

egyre több, de még nem minden papi szolgálatot.

Diploma nélkül nem gyógyíthatsz, nem misézhetsz…!?

Jézus, az autodidakta, a hályogkovács, a karizmatikus,

És Pál, a kiképzett rabbiból lett vezető apostol

(aki a legtöbb szöveget adta az Újszövetségbe…)

*

Arany János

EGRESSY GÁBORNAK

Midőn törökországi bujdosásából visszatért

Ölelő karokkal mennek ki elődbe
És fogadnak, vídám füzérré szövődve,
Boldogabb barátid:
Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek?...
Nosza, rontsd szét lelkem az irigy mérföldek
Kényszerű korlátit!

Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk!
Álom! - álom volt hát, hogy kétségbeestünk
Éretted, utánad?
Hogy sirattuk, kölcsön, a nagy veszteséget:
Bánatos szívvel mi, a hazával, téged,
Te távol hazádat?

Ah! nem álom volt az: látom, le van írva
Szenvedő arcádon egy hosszú év kínja;
Szólanak betűi!
Monddsza, nem tört-é meg fájdalomban lelked?
Hol vevél reményt, mely e nehéz türelmet
Ki segítsen tűrni?

És midőn távolról fölvehetted ismét
A hazai kunyhók szálldogáló füstjét
Mint homályos felleg -
Mi őrzötte szíved... mi tartá meg épen,
Iszonyú örömnek előérzetében
Hogy ne repedjen meg?

Vagy - tudom, tudom már, örömednek kelyhe
Csordultig miért nem lehetett megtelve,
Mi keseríté meg...
Hanem itt vagy, itten fogsz maradni mármost,
Lehetetlenséggel többé nem határos
Megölelnem téged.

Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa,
Úgy vala köztetek lelkem elágazva,
Kevés jó barátok:
Már csak egy zöldellő gyöngye volt: a bánat,
Lomb nélkül hagyá a többi minden ágat
Egy siralmas átok.

Egyiket sudáron gyors villám üté meg,
Másikat emészti láthatatlan féreg,
Sorvadának mind, mind:
Most azonban egy a másik után épül;
Nyerve lassan-lassan az élet kezébül
Lombokat és zöld szint.

Haj! csak egy nem akar éledni - hiába
Jött a lanyha szellő, kikelet nyilása,
És a nyári harmat...
Ő, kit úgy szerettem, ő, kit úgy szerettél,
A közös barát nincs örömünnepednél,
Lantja mélyen hallgat.

De fátyolt a búra! - s mellyel köszöntélek,
Ne legyen legalább halotti ez ének;
Szólj vidámabban, lant!
Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel
Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?...
Hátha eljő - s dalland!

Igen! visszatérted a jövőre zálog:
S én, kétségbeesett, most remélek, várok
Boldogabb időket;
Még sötét az égbolt, de borús határán
Kezdi már jelölni egy felső szivárvány
A siró felhőket.

Félre, kishitűek, félre! nem veszett el -
Élni fog nyelvében, élni művészettel,
Még soká e nemzet!
Föl, merész versenyre, kinek az istenség
Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét!
Zengjen, aki zenghet.

Te pedig, barátom, lépj ama padokra,
Hol oly gazdagon nőtt koszorúid bokra:
Légy új büszkeségünk:
Ölts arcodra lelket és igaz betűket, -
Magasztos erényt, mely buktában se csügged,
Ábrázolva nékünk!

(1850)