Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

27.

Böröczki Mihály – Mityka

Útkeresés az útvesztőkben:

HÍRVERÉS

1.

Fölébredek. Jaj, lágy semmittevés
- a rádióból földemet verik,
s a három percbe zsúfolt hírverés
oldozgatja az álom görcseit.

Mint aki mindent márványkőbe vés,
úgy szónokol az éter bölcse itt,
honnan e rám tukmált fölismerés,
hogy én is higgyem, ha már ők merik?

És szól a hír. Félálmon hallgatom,
hogy kit lőttek le, kit vertek agyon,
ki kit látogat, minek és miért?

Hogy mit vetünk, mi marad parlagon,
hogy országunkból kilóg a vagyon,
és nem felelős senki semmiért.

2.

Tűnődöm hosszan, ki merészeli,
hogy néhány percben közölje velem,
a világ ezzel-azzal van teli,
és ezt és azt így-úgy kell értenem,

és ki az, aki messziről meri
feszült pórázon tartani kezem,
s míg gúzsba kötnek álmos érvei,
ki dönget reggelt roskadt mellemen?

Fáradt világ! Az Isten hol lakik?
A három percben kérnék valamit,
mi eligazít, utamra terel,

s az elbitangolt igazra tanít,
mert nappal, mikor verő nap vakít,
már kérdésemre senki nem felel.

3.

Bizony, bizony – én elámuldozom,
hogy jó hírnököm új reggelt örül,
de csomó nőtt a paragrafuson,
és minden mondat összetömörül.

Már az se jó, ha értelmét tudom,
húz darabig, majd visszapöndörül,
a tények tompa fényét bámulom,
s kiballagok az árnyékom mögül.

Mégis világ! Keserű lesz a szám,
ha mondatokba csavarják hazám,
és dajdigálják – ríjj kicsit, ugyan!

Egy szittya nép vajúdta hajdanán,
az Alpok alján, Kárpátok haván,
s én nem állítok valótlant – Uram!

4.

Én magyar vagyok. Furcsa mondatom
végigdöngi a világegyetem,
ha kimondtam – hát veszni nem hagyom,
ha összenőttünk, létezzen velem.

Csak ami van, azt akarom nagyon,
az lélegző és emberi legyen,
s ha csillagokkal kell eljátszanom,
a csillagokat testvérré teszem.

Valahol ott – a csillagok között
görbült sugárnyalábba öltözök,
megpakolom a Göncöl szekeret,

s ha már az égi tákolmány tömött,
a kék bolygóra visszaköltözök
elmondani a napi híreket.

5.

És egész más a törvény valahol,
csapzott növények, kajla fák ölén,
az ősi rend parancsol ott, ahol
a lombot, zöldet öleli a fény.

Nincs semmi hír. Egy falevél se szól,
szél igazít egy bokor öltönyén,
a csönd kimászik batyui alól,
nem leli kedvét semmiben szegény.

Jaj, két világ! Mi tart itt bennetek,
mi szövi eggyé szerelmeitek,
itt bűnre bűn, ott avarra avar.

Itt jog bolyong, ott falevél remeg,
oly óvatosan, olyan reszketeg,
mint vadállat, kit társa megzavar.

*

Kisebbik rossz

Sajnálod a kisujjadat levágatni, inkább a halál

Mindent megmentenél, s így az egészet elveszted

Senki nem áldozza fel magát, s így elveszik a város

*

Stabilitás

Egy, két és három láb

Egy lábon áll, inog, ingatag a megélhetésed/életed

*

Kezesség

A tűzbe raknád a kezed érte

És a végén tényleg – mert szavadon fognak

És amikor te mész tönkre, mert másért kezeskedtél,

Aki jó- vagy rosszhiszeműen csődbe vitte vállalatát…

*

Rossz beidegződés

Rögtön kiosztanál egy fülest

Egy adott ingerre mindig ugyanaz a reakciód

*

Módosult tudat

Félálomban – kómában

Azt se tudod, ki vagy – hol vagy

Szándékosan előidézve, hogy kivallassanak

S utána meg már hiába védekezel, hogy nem te voltál

*

Szélhámos

Átverni, becsapni, megtéveszteni

A csaló veszélyesebb, mint a tolvaj

Ő eléri, hogy önként add át neki a javaidat

Ehhez persze nemcsak ügyesség, vakmerőség,

De mély, az ember gyengéinek ismerete is kell…

*

Tiborc panasza

A rabló ítélkezik a végszükségben „tolvaj” felett

*

Vendetta

Egy ország

De sokféle nép és erkölcs

Mégis egy polgári és büntető jog

A családod pl. elvárja tőled a bosszút,

A törvény viszont épp ellenkezőleg: tiltja…

*

Peremvidék

Margó - marginalizálódás

Központosított ügyintézés

Centrum kontra periféria – külváros

Vízfejű ország – a főváros és néptelen vidéke

*

Látó

Néző

Csőlátás

Kancsalság

Színtévesztés

Kettős látás

Csak fényt és árnyékot lát

*

Gulliver

Az óriások vendége egy törpe

Aki nem tudja használni az evőeszközöket

Aki nem tud felszállni a buszra/felmenni a lépcsőn

Ahol mindig attól kell rettegni, hogy eltapossák

Ahol még a szemtelen legyek is veszélyes ragadozók

(Drágám, a kölykök összementek)

*

„Zsidókról”

A fele – sem – tréfa?

Mi a demokrácia? – kérdi apját a gyerek.

- Az a rendszer,

ahol a „zsidók” lenyúlhatják a többiek javait.

- És mi az antiszemitizmus?

Amikor ezt a szenvedő fél szóvá meri tenni…

*

Kártya

Az ördög bibliája

Hamiskártyások ellen nyílt lapokkal játszani

Elkártyázni az ősi birtokot, a fedelet családod feje felől

A kártyaadósság becsületbeli ügy – kéznél van a pisztoly…

*

Kábítószer gazdálkodás

Ha nem tiltaná a törvény, nem lenne ilyen drága,

S nem lenne, lehetne rajta ekkora haszna a maffiának.

Persze időnként koncot, egy kishalat dobnak a publikum elé

A tiltott gyümölcs édesebb, inkább kipróbálja így egy kamasz,

S ha neadjisten rászokik, az áras miatt lop, csal és hazudik is

*

Istenember

A teremtés koronája istent játszik,

Például kiegyengeti a girbegurba folyókat,

Amivel megszünteti az áldásos ártéri gazdálkodást,

És előidézi a nagyvárost, Szegedet is lepusztító árvizeket

*

Tatárdúlás, törökdúlás, labancdúlás – fel, szabad dúlás!

*

Reflexember

Életed önkéntelen reakciók véges lánc-sorozata

*

Disztingválni

Nem tud különbséget tenni,

Mi az, amit otthon, s mi az, amit vendégségben tehet

*

Vagyonvédelem

Nem elég, hogy nyitva hagyod az ajtód,

De még ki is írod: a kulcs a lábtörlő alatt,

Hogy a tolvaj le is másolhasson egy példányt,

Hogy legközelebb már biztosra jöhessen,

Hisz mindig ki van írva, amikor házon kívül vagy

(persze az is, hogy mettől meddig…)

*

Elveszett ember I.

Eltévedve ködben bolyongok

Csak az orrom hegyéig látok

Alattam sima betontenger,

Füleimet hiába hegyezem

Semmi támpont, irányjelző

Egyre hidegebb és sötétebb lesz

Pánikba esem: itt és így pusztulok el?

*

Elveszett ember II.

Kannibálok fogságában

Agymosottan egy szekta szirénszigetén

Meghipnotizálva halálos bűnöket követsz el

Adósrabszolga: csak az öngyilkosság a megoldás…

Elveszítetted a jó-rossz szétválasztásának mércéjét

Magadat végleg feladva sodródsz az árral a mélybe

*

Freudi elszólás

Épp amit a legkevésbé szerettél volna elmondani,

Éppen annak adsz hangot egy „véletlen” tévesztésben

Pl.: „összeforrt csontok” helyett: összecsórt fontok

*

Rossz szomszédság, török átok

Sok jó rokonod van, távol, egy rossz szomszéd, közel

*

A közöny

az embertelenség kvintesszenciája

Amikor senki mással nem törődsz, csak magaddal

Amikor kényelemből/félelemből nem mész tanúskodni

Amikor tétlenül nézed végig, hogy megy tönkre „barátod”

Amikor nem tiltakozol: csak a szomszédért jött az ÁVÓ

Amikor nem kockáztatsz, nem segítesz rejteni a bujdosót

*

Nincs közömbösség

A szomszéd bárikor bejöhet a lakásodba,

Megítéli: rendben van minden, jó könyvet olvasol,

S ha valami szokatlant észlel, feljelentést is tehet

A közvélemény szabadon zsarnokoskodik feletted

Mindenki jobban tudja, hogy mi valóban jó neked

*

A nyugalom szobra

Életveszélyes fenyegetéseket kapni

*

Kilóg a lóláb

A gonosz valamivel elárulja magát

A kém a Himnusz összes versszakát tudja

A térítő igen érdeklődik a vagyoni állapotod felől

A pohár vizet kérő bejönnek szétnézni a lakásodban

*

Barátkozás

Gyerekkorodban a szüleid,

Felnőttként a gyülekezeteid tiltanak el ettől-attól

(persze csakis a te érdekedben, rossz utaktól óva)

Így kimarad az életedből a grund, a csavargás stb.

Nem éled át a gyerekcsínyek, gyümölcslopás izgalmát…

*

Egészség

Minden egész eltörött

Más vizsgálja a testet és más a lelket

A legtöbbször ők ketten nem is találkoznak

Te meg, az egy egész ember, szenvedsz tovább

(és fizeted az orvosságokat és az egyházi adót)

*

Népbetegségek

Egyre alattomosabb testi és lelki bajok

Mire kiderül, akkor már szinte menthetetlen

Te meg nem örülsz, ha valaki előjelekre int!?

Nem becsülöd, ha valaki belülről és kívülről is lát

Pedig éppen közeli szeretteid az elsősegélynyújtók!

De te gőgösen hárítod az intést és a tanácsokat…

*

Időhiánybeteg

Soha semmire nincs időd

Mert csak futsz, rohansz a pénzed után

Amit soha nem érhetsz utol, mert sose elég

*

Átnevezés

Minőségjavító ráolvasás

A tömegközlekedést hívjuk mától közösséginek -

Ettől a tömött, késő, büdös, rázós, drága buszon

már szívélyesen várják, invitálják az új felszállót…

*

Pályafutás – vesszőfutás

Csodagyerekként kezdte, hülyegyerekként végezte

*

Bátraké a szerencse

Gyáváké a szerencsétlenség

*

Mindent vállal a vakmerő ember,

s bűnbe rohan száz tilalom között

*

Hitel

Csak annak adsz kölcsön,

aki úgysem tudja visszaadni

(tiéd a ház – övé a lekvár)

*

Hálátlan

Ha már ittál a forrásból, akkor belevizelsz

Ha megkaptad, amit kértél, már el se köszönsz

Kérsz egy pohár vizet, kapsz bort, s közben lopsz…

Fizetett ellenségként viszonyulsz a munkaadódhoz…

*

Most vagy soha

Vannak dolgok, amiket egy ember/nép,

Csak egyszer tehet meg életében, évszázadában,

S ha elmulasztja az egy alkalmat, akkor: jaj, neki!

*

Csak kárt ne okozz!

Ha matektanárt hallgatsz, megutálod a matekot

Ha tornatanárral találkozol, megbénul a mozgásod

Ha filozófust hallgatsz, örülsz, hogy nem lesz vizsga

Ha papot hallgatsz, Jézust teológusnak képzeled el

*

Hívő – hitetlen

Mindenki hisz, mindenkinek van egy (Isten)képe,

A teremtésről, a gondviselésről, a lélekről, a halálról,

Ahogy vannak – nem explicit – filozófiai nézetei is –

„csak” az a kérdés: a Jóistent vagy a Sátánt imádja,

S mennyire anakronisztikus, eklektikus értékrendje…

*

Ateista zsarnok

Avagy az ún. személyi kultusz

Aki csak azért üldözi, fojtogatja az egyházat,

Hogy a vallásos emberek, a hívők szétszéledjenek,

A „régi” helyett Új Isten, Új Vallás legyen:

Az emberek Őt imádják,

A költők róla zengjenek dicshimnuszokat

(az őt bírálót pedig istenkáromlásért megkövezzék)

*

Nyugatimádó

Akinek minden jobb, ami nem honi

A zene, a sport, a politikai, az étel és az élet

Ami nem külhoni, ami magyar, az csak ócskaság

(ez a kórság már feltűnik Csokonainál: Tempefői)

*

Korunk liberálisa

Ha nem is ért velem egyet,

Mindent megtesz érte, hogy ezt el ne mondhassam

*

Ha

Ha megnézné valaki, mit ajánlasz FB oldaladon,

Soha nem jönne rá: te magyar (állampolgár) vagy

*

Szentek imádása

Nagyon szereted úgy tisztelni a szentjeidet,

Hogy ez rád nézve ne járjon következménnyel,

Hisz azok különleges, utánozhatatlan éltű emberek,

Te meg egy átlagos gyarló vagy, aki csetlik-botlik…

*

Értetlenkedő

Hogy lehet, hogy ilyen menyed van,

Aki messzire költözteti el a fiad, s unokáid,

Az utóbbiak láthatását még ezen felül is nehezíti

(vajon milyen példát látva vált ilyen lekvárrá fia)

*

Unfair play

Fogadásból udvarolsz valakinek,

Aki igazán megszeret, majd összetörik a szíve

Esetleg egy életre elmegy a kedve, hogy társat leljen

*

Jól nem lakik, ki másnak szájával eszik.

*

Minden pótolható?

Se gyerekszoba, se zongoratanár

Se odafigyelés, se törődés, meghallgatás

Se megkérdezés, se vélemény kikérés stb.

*

Lépcsőházi gondolat

A mai eszemmel – ha újrakezdhetném…

Akkor biztosan a Hufnágel Pistihez mennék…

*

Nem életbiztosítás!

Kockázat nélkül nincs üzlet…

*

Föld alatt „élő”

Mintha illegalitásban lenne

Lopva menni, enni, ölelni, élni

Mintha rejtőzködnie kéne a hatóság elől

(Ahogy – állítólag – Anna Frank tette ezt anno)

*

Születési és fejlődési rendellenesség

*

Hedonista vagy aszkéta

Élvhajhász kéjenc és kegyetlen önsanyargató

*

Gitár

Nem rendeltetésszerű felhasználás

Szobadísz, nehezék, kalapács és a többi…

*

Otthon uraskodni

Munkamegosztás és rotáció:

Ki a bevásárló, ki az ötletadó,

Ki a pénzadó, ki az előkészítő,

Ki a sütő és főző, ki a tálaló…

És ki az, aki megeszi és pontozza

*

Az ige testet ölt

Legyen lottó ötösöd!

Jókívánság vagy rossz kívánság?

*

Keressétek mindenekelőtt

Isten Országát,

a többi megadatik nektek!

Te a boldogságot hajkurászod,

Pont azt, amit csak ráadásként kaphatsz…

*

Telhetetlenség

A három kívánság – variációk

És az öreg halász, az asszony és az aranyhal

És miért mindig a nők azok, akiknek semmi nem elég?

*

Süni

A három sündisznó-testvér meséje

Puszta „szeretetből”, de legalábbis jó szándékból

Nemcsak magaddal, de mással is rosszat tenni…

*

Átváltozások

Metamorfózisok 

Angyalból házisárkány,

Lovagból házipapucs

Fenegyerekből nyárspolgár

Táltos paripából nyamvadt gebe

*

Ipiapacs

Egy életen át rejtőzködve

Inkognitó - álruha, álarc, álnév

Túl jól sikerült a bújócskázásod:

Mire rád találnak, csak egy csontváz vagy

(és már nem lehet rekonstruálni, ki lehettél volna)

*

Mindent a szemnek

Az üvegen át nyalod a fagyit

Megelégszel kukkolással, pornó filmekkel

(rosszabb esetben fizetsz a szerető alakításáért)

*

Egy kocsmába két dudás.

Egy konyhába két szakács.

Egy hajlékba két gazd’aszszony.

Egy házba két gazda.

Egy jószágba két Úr.

Egy tanyán két sáfár.

*

Kis lélek

Gyenge jellem

A balsors porba sújt – a szerencse megszédít

A fatalizmusba menekülsz – a predestinációba…

*

Vitakultúra

A tényeket vitatod

A véleményedet tényként mutatod be

Nem relevánsan, nem a tárgyhoz szólsz hozzá

Nem reagálsz az ellenfeled – erősebb - érveire

*

Szent fazék, csak a füle kormos

*

Hipokrita

Te nem vagy képmutató, nem

Az álszent legalább tiszteli az erényt,

Ezért fordít sok energiát a látszat fenntartására

Te már fertelmes bűneiddel nyíltan kérkedve grasszálsz

*

Halhatatlan

Örök életet nyersz, de csak a te

Már minden ismerősöd kihal mellőled

Az öregkori betegségeiddel kell kínlódnod

Már senki nem vesz komolyan, emberszámba

És már hiába rimánkodsz: nincs kegyelemdöfés…

*

És mégis mozog…

Minden mozog – örökmozgó

Semmi sem marad a helyén

Nincs egy fix pont, ahol lábad megvethetnéd

Mozgó a lépcső és billeg a tányér, kiömlik a leves

*

Operaház – viperaház

A lebunkózó kritikát öltöződbe csempészik előadás előtt

*

Pisi

Még egy kétszázas sincs a zsebedben

Ahogy mondják: még a kutya is lepisil

De ha neked kellene közterületen pisilni,

Nem tudsz bemenni valahova egy kávéra,

S ha egy fa mellé állsz, megszégyenítenek

(esetleg a közterület-felügyelő meg is büntet)

*

Megyek az utcán lefelé

És senki se mondja, hogy gyere bé

Még a te kis feleséged se szól ki neked,

Hogy gyere be már te szerencsétlen…

*

Bessenyei Ferenc

A csavargó dala

Én lejártam lábam vad giz-gazban
Bőrbakkancsom térdig sáros már,
és a társam, egyetlen hű társam, 
nem volt más, csak egy rossz hálózsák.
Sűrűn hemperegtem szalmán,
éltem éhkoppon, zöld almán,
míg egy asszony megsajnált, mint egy kutyát,
és jó szívvel, gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Másnap reggel könnyű kedvvel
messze jártam és a füttyöm vígan szállt,
jött egy traktor, tülke akkor rám dudált
és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
s néhány részeg este 
az a kedves emlék sokszor visszajárt,
hogy egy asszony gyöngéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Voltam csősz és matróz,
kertész, erdész,
börtönőr és börtöntöltelék,
frakkban, fényes házban jártam,
szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
hálózsákom rég eladtam,
és a víztükrén kétszemem álmot lát:
azt a nőt, ki gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

Gyűrött, züllött lett a képem,
durva öklöm sem úgy jár mint akkor rég,
és a csapszék pultnál ütleg hullt rám,
s a földön rám számlált a csőcselék...
akkor visszapergett még az emlék:
csak egy volt, aki jó volt énhozzám!
Az a nő, ki gyengéd szóval,
pár szem, krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.

http://www.youtube.com/watch?v=FTO3wd1WB6Q