Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

26.

ARANY JÁNOS

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

A mult időnek bölcsei
Századokon keresztül
Örök-mozgót követeltek
A véges emberésztül:
Az új kor bölcsesége, mely
Amazokat neveti,
Az örök béke, nyugalom -
Vessző-lovát kergeti.

Nagy gondolat! képzelni is
Dicső, fenséges eszme!
Az embernem, mint egy család,
Szeretettől övezve,
Testvériségben, mint talán
Kain előtt élhetett;
- Az Irás, hol jegyezni kezd,
Jegyez csak gyűlöletet.

Mikép egy isten-atyja van
Az égben e családnak,
Kit (a művelteken kivűl)
Minden népek imádnak:
Úgy lenne földön józan ész
Az egy közös hatalom,
Törvény, igazság... akitől
Jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná
Hiú bálványi végett;
Boszulni sértett áljogát,
Vagy nemzet-büszkeséget;
Hogy fajra fajt ne költene
Az ápolt népgyülölség
S nemzet ne kísérné tapssal
Más nemzet sírbadöltét.

Hogy a virág és a gyümölcs,
Mit a jó föld hoz ingyen,
Soha ne lenne had miatt
Feldúlva téreinken:
S a vérvonalt, hol lengtenek
Hazug hir-név zászlói,
Ne kisérnék az éhhalál
Sötét szárnyú hollói.

Hogy ne siratná az anya
Élő fiát halottúl:
Ne retteghetne a jegyes
A mátkai napoktúl;
Ne venné fel a kora gyászt
Kicsiny árvákkal, árván,
A nő, ki nem virraszta még
Férje halálos ágyán.

Hogy az utódok sírjait
Ne számlálná meg a vén,
Hazája vagy idegen föld
Vidékeit nevezvén;
S ne nézne könnyező szemmel
A kéklő messzeségbe,
Keresve, kérdve hasztalan:
Ki fogja már szemét be?

Hogy a késő Emlékezet,
Mikép gyermek-korára,
Álom gyanánt eszmélne csak
A rég eltűnt csatákra;
És lenne béke, oly örök,
Mint isten szellemében;
Megkezdve itt, - állandóul
Folytatva majd az égben.

Hiú szándék! vesztett erő
Ily küzdelemre szállni,
Megáradott nemes lelkek
Sziklába vert hullámi!
A megkövült gonoszságból
Melynek tövén kihaltok,
Nem érdemes, ha mit talán
Századokig lenyaltok.

Mióta és míg a világ,
Nem volt-e, nem leend-e
Erős, ki nyomni mindig kész,
S ki elnyomassék, gyenge?
Amazt mikép mérséklitek
Hogy enyhe légyen lánca?
Mikép ezt, hogy nagyon sulyos
Békóit meg ne rázza?

Avagy ki fékezendi meg
Az ember szenvedélyét,
Midőn iszappal hányja fel
Háborgó lelke mélyét?
Midőn az Ész, a Bölcseség,
Megbántva, meggyalázva,
Mint a hajdan profétái,
Vonul remeteházba?

Nem lophat-é megint egy új
Prometheusz égi lángot,
Kinek fénylő szövétneke
Felgyujtsa e világot...?
Nem lehet-é ismét egy új
Népáradás e földön?
Nézzétek a történetet!
S mondjátok, képzelődöm.

Óh, a világ története
Szomoru egy tanulmány!
Mint buborék tünik fel ott
Nép, nép után kimulván;
Jaj annak, mely már tündökölt!
Annak közelg halála,
Elsímul a víz tükre és
Új hab tolul reája.

Isten egészbe' működik
Egészre fordít gondot;
Midőn egy nép - mint a kovász -
Megérett és... megromlott,
Midőn satnyulva testben és
Lélekben túlmüvelve,
Békét ohajt a gyáva test,
Az elcsigázott elme;

Midőn a renyhe társaság
Büzhödt állóvizében
Új bűnök milliárdjai
Vannak keletkezőben;
Midőn a munka és vagyon
Egymástól messzi esnek,
És a tökélyre vitt csalást
Mondhatni rendszeresnek;

Midőn eltűnve a szerény
Családiság zamatja,
A nő erényét... s ami több,
A férj nejét eladja;
Midőn apát öl a fiú,
Rokont öl a rokonság,
S mérsékli bűne tudatát
A kétes vér-azonság;

Midőn a gazdag megkövül
És a szegény elfásul...
Egyszóval a polgárodás
Fordul reánk csapásul:
Akkor elétör egy vad nép
Szilaj vére s erénye
És elborit, mint a tenger
Hullámi, vagy fövénye. –

Hagyjátok a meddő vitát!
Bölcs Isten az, ki rendel;
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.

(1850 szept.)

*

Szükség törvényt bont

A végszükség nem ismer törvényt

A sarokba szorított nyusziból előjön a vadállat

Ha már nincs mit vesztenie, akkor bármire képes?

Ha életedre törnek, akkor akár te is embert ölsz…

Ha különben megfagyna, erővel-lopva tűzifát szerez

Hogy a gyereked ne haljon éhen, más anyától veszel?

*

Ha az élet feltétlen érték,

akkor becsület is beáldozható

Ha mentheted az irhád,

akkor bárkit elárulsz?

Miért lennél tisztességes,

kiterítenek úgyis!?

*

Életelv és élv

Nem hazudni és jókedvvel munkálkodni

*

Áttételek - közvetítések

Sem Szókratész, sem Jézus nem írt le semmit,

„csak” szóban tanított, bölcselkedett, prédikált

A fültanúk, tanítványok és mások mire emlékeztek,

Mit tartottak fontosnak ebből írásban megörökíteni,

Abból Jézus esetében mi maradt benne a kánonban,

És persze kik, mikor, miből és hogyan fordítják le.

És mindez „szentírás”: se hozzátenni, se elvenni!?

(izgalmas, hogy a négy evangélium összevethető!)

*

Hitelvesztés

Akit már többször hazugságon kaptak,

Annak lehet, hogy pont akkor nem hisznek

Amikor valami életbevágó igazságot mondana

(mint a játékból riogató pásztorfiú meséjében)

*

Szabadsajtó úton  

Mindent elvehetnek a néptől,

De ha megmarad a sajtószabadság,

Akkor előbb-utóbb mindent visszaszerez…

(Kossuth Lajos után szabadon)

*

Vezéráldozat

Aki a szabadságát feláldozza a biztonságért,

Az előbb-utóbb ezt a biztonságot is elveszíti

(és már nem áll szabadságában visszavívni azt…)

*

Köszönet és hála annak,

aki nemzett és aki kihordott, fájdalommal szült

aki enni és inni adott, beszélni és élni tanított

aki óvott a széltől s a fagytól, s a Gonosztól

aki jó szóval és főleg jó példával nevelt

aki gondom viselte - felöltöztetett s kicsinosított

aki lefektetett és betakart, álomba ringatott

aki a veszélyekre idejében figyelmeztetett

aki felkeltette kíváncsiságom, kielégítette tudásvágyam

aki a testi és lelki sebeim gyógyítgatta

aki rám idejéből, energiájából és kényelméből áldozott

aki sok kellemes meglepetéseket szerzett

aki jószándékkal finoman hibáimra figyelmeztetett

aki megtisztelt őszinteségével, bizalmával

aki nagy-nagy türelemmel tanítgatott

aki újra és újra tiszta lapot adott

aki nemcsak igazságos, de irgalmas is volt

aki testével ill. távollétemben is megvédett

aki kérés nélkül és gyorsan úgy adott mintha kapna

aki a szemembe szidott, de hátam mögött dicsért

aki ellenségem volt, mégis igazat tár fel rólam

aki kellő ideig fogta, majd jókor elengedte a kezem

aki eloszlatta téveszméimet, előítéleteimet

aki vendégségbe hívott és vendégbarátom volt

aki keményen gürcölt, hogy én egyetemre járhassak

aki főzött, mosott és takarított rám

stb. stb. stb.

*

Elhagyni otthonom, hazámat

mint feldobott kő,

egyre lassabban távolodok, s gyorsabban közeledek

távolodóban

az tartja bennem a lelket, hogy van hova hazamenni

szánom azokat,

akiket erőszakkal kitelepítettek, bár anyanyelvi közegbe

szellemi embernek

a legnagyobb büntetés, ha száműzik (Mikes és Márai)

amit a magyar eufemisztikusan honvágynak hív,

az angolul: home sickness

csak úgy tudod győzködni magad, milyen jó kint,

ha fikázod a hazádat?

ahol nagyobb kenyeret adnak, ott a hazám

(csak kesernyés az íze, ugye)

ahova születél, ott van dolgod –

ha végleg elmész: megfutamodás

felnőtt korban új (konyha)nyelvet tanulni,

s azon idézni Petőfit, Adyt stb.?

tékozló fiúként persze

üres zsebbel is megtérhetsz, ha őszinte a megbánás...

vagy majd nyugdíjasként térsz haza

és 33 Stefánia szeletet eszel a cukiban?

természetes közegéből kiragadva

az ember lehet nagy hal, de partra vetve...

minél több idegent láttam,

annál jobban szeretem a hazámat

*

Mily jó nekem

Mennyire örülök, hogy

kiskertemben mezítláb sétafikálgathatok

önértékelésemnek nincs szüksége mások lenézésre

átlátok a művészeti, tudományos, vallási blöffökön

tudósság nélkül is élvezem még a "komoly zenét" is

szellemóriás elődök vállán állhatok

őstermelő méz édesíti mindennapi kávém

nem akarok mindenáron tartozni valahova

minden évszaknak sok jó oldalát látom

kevéssel, beérem, kevésből megélek

őszintén kíváncsi vagyok életsorsokra

felismerem és kikerülöm csapdákat

gyarlóságom ismerve tudok irgalmas leni

nincs alku: a mindenséggel mérem magam

önkéntes szegénységem sok társat terem

tudok drukkolni s örülni más sikerének

ismerem, kik és hogy élnek fent és lent

kinőttem a sznobizmusom, nyitott vagyok

egy sor Petőfivel bűvös kört teremtek

a költészet megújuló energiaforrásom

régi korok nagy szellemeivel társalgok

azon a tájon élhetek, ahol születtem

minden nap egy tiszta lap

édes anyanyelvem költőivel szólhatok

élettársam nem falaz a bűneimnek

bárkivel kiállok szellemi párviadalra

tudok élni a finom irónia eszközével

tudom tettetni az ostobát

tudok s szeretek is - magamon - nevetni

kedves emléktárgyaim vesznek körül

leépítettem a felesleges kapcsolatokat

a feleségem a szerelmem és a szeretőm

nem engedtem sok csábításnak

van ember, akinek én vagyok az első

nem tudom, mennyi van még hátra

csak addig nyújtózkodok, míg a takaróm...

nem kényszerültem rá hazugságokra

kiváltottam a zálogomat

megadtam a módját a ... (szabad a gazda)

sikerült a kisebbik rosszat választanom

isteni szerencsével megelőztem egy bajt

olyan ételt ehetek, ami pont nekem főtt

pár akkorddal teljesértékűen zenélhetek

kapásból rögtönzök szöveget a dallamra

nem azért megyek el, hogy ne legyek otthon

kutyám idomításának szedem gyümölcsét

nincs ember, aki elől bujkálnom kéne

jó lelkiismerettel pihentetően jól alszom

van lelkierőm kidobni a selejtet

átlátok a szitán, észlelem a csapdákat

én állítom a rádió hangerejét

kedvesem óvatosan ébresztget

van rejtekhelyem, ahova elbújhatok

sok kis ügyes eszköz áll a kezemre

minden élethelyzetre van viccem s dalom

szeretek és tudok elvegyülni és kiválni

személyreszabottan köszönök, s rámosolygok

annyi mindent elfed a feledés homálya

*

Van nekem olyan emberem

akivel minden jóban együtt vagyunk,

de aki leginkább a bajban áll mellettem,

aki tűzbe teszi értem a kezét,

aki megérzi-kitalálja, hogy mire van szükségem,

aki vagyont, időt, munkát, életet áldoz-kockáztat értem,

aki a saját kárára is használ nekem,

aki irgalmasan, de szigorúan bírál engem,

aki folyamatosan tükröt tart elém,

aki négyszemközt szid, hátam mögött dicsér, megvéd,

aki feltétlenül szeret, nem kell kiérdemelnem,

aki csak tisztességes dolgot kér tőlem,

aki lakomámra utolsónak, betegágyamhoz elsőnek ér,

akitől nagyon-nagyon távol áll a hízelgés,

aki jótanácsot ad, ha semmit nem hallgatok el,

aki figyelmesen követi életem s figyelmeztet,

aki a válságban beavatkozik, közvetít,

aki távollétében is gondom viseli: rajtam gondolkodik,

aki értem imádkozik, s akinek imáimba foglalhatom nevét,

akinek soha nem eszköz, de cél vagyok,

aki jobbá, szebbé, igazabbá, szabadabbá tesz,

aki engem magánál különbnek tart,

aki nem ráz le egy előregyártott olcsó vigasszal,

aki engem vidítva vidul s engem boldogítva boldogul,

aki hisz és bízik bennem, olyannak lát, ami lehetek,

aki akkor is hű, ha neki viszi fel Isten a dolgát,

aki még kapcsolatunkat is kockára teszi értem...?

És én vagyok ilyen valaki másnak?

*

Feltétlenül!?

A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata

az ember legnagyobb isteni adománya és csodája,

amit nem kell kiérdemelni,

A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata,

amire nem lehet érdemtelenné válni,

s ami nem függ az idő és a körülmények változásától

*

Mi lett volna, ha

Sohasem tudhatjuk meg,

hogy milyen más ember lett volna belőlünk,

ha sorsfordító döntéseinket máshogy hozzuk meg -

más pályára megyünk, más lesz az élettársunk

(mert mindez nem volt megírva a Sors Könyvében,

s e gondolat akkor bánt minket, ha válságban vagyunk)

*

Savanyú a szőlő?

Nincs hervasztóbb annál,

Mint amikor valaki meg akarja ideologizálni,

Hogy miért jó neki a panellakás, a társtalanság stb.

Pláne, ha itt és most lenne lehetősége változtatni,

„Csak” éppen az a fránya életbátorsága hiányzik…

*

Kóborló

Addig vagy szabad ember,

Amíg ki mersz állni az út szélére stoppolni,

Még nem tudod merre mész és hol alszol ma éjjel,

Legalább belekóstolsz a vagabund/nomád életbe…?

*

Egy boldog ember

Nem költ

drága fölös-káros szerekre, vagy pereskedésre,

Nem válik el

feleslegesen és károsan és igen költségesen,

Nem tékozolja idejét

depressziós és más betegség-játszmákra,

Nem könnyen csábítható

bűnre, bűnbandákba vagy szektákba!

Ezért is kellene

sokkal jobban megbecsülni a balgaságot korholó bölcseket!

A bölcselkedést megszerettető gondolkodókból túl sok van?

Még a jó és közérthető magyar hagyomány is kevés,

Bár nagy a közmondáskincsünk, és sok a filozofikus költőnk…

És voltak és talán vannak is jó magyar prédikátorok…

*

Átlátszó felelősséghárítás

- Nem szartam a kútba, csak a kávájára…

Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk,

És akkor majd nem tapad vér a kezünkhöz?

- Parancsra tettem!

- Mindenki más is ezt csinálta akkor!

Stb.

*

Csóró

Akinek nincs a zsebében egy húszas,

Azt még a mondás szerint a kutya is lepisili

*

SOS.

Titkosírással írod a tengerre bízott palackpostád

*

A’ majom úgy szereti fiát:

hogy ölelései között gyakorta meg öli.

*

Ne quid nimis

Semmit sem szerfölött

Még a jóból is megárt a – túl - sok

*

Hétalvó

Átalussza a napfelkeltét és a hajnali rigókat

Élete kétharmada mintegy téli álomban hibernálva

*

Életpálya-vesszőfutás

Fénytelen harcokban lassan elkopni

Egyre távolabb álmaidtól, egyre közelebb az ital

*

A piperkőc és az önelhanyagoló, slampos

*

Lottó ötös

Az élet nem kívánságműsor

Olykor pont akkor járnál a legrosszabbul,

Ha tényleg teljesülne minden titkos vágyad

*

Három majom

Nem látok, nem hallok, nem beszélek

*

Struccpolitikus

A közelgő baj láttán a homokba dugod a fejed

*

Esélytelenül

Önmagad elől menekülsz

Más országba, más házasságba, más foglalkozásba

*

Képzelt beteg

Akinek a családja többet szenved, mint ő maga

*

Hipochonder

Addig keres, míg minden betegséget felfedez magán

*

Öncsonkító

Lefarigcsálod magadról a nem létfontos részt

Végleg lemondasz: ének, tánc, gyerek, hivatás stb

*

Nominalista

Csak megnevezés kérdése

A vereségedet győzelemnek kiáltod ki

(Ahogy neked az ezer fillér az több, mint a száz forint,

És segged vered földöz az abszolút értékű fizetésemeléskor,

nem törődsz az árváltozással, béred vásárlóerejével )

*

Kétéltű ember

Más teszel, ha látnak, vagy láthatnak,

Mint amikor teljesen biztos vagy egyedüllétedben

*

Szavazz rám!

"Nem tudom, megpróbáltál-e már
elképzelni engem a slágerlista élén... Nyitott
Mercedesen gördülök a reptéri úton,
kétoldalt délceg motorosok kísérnek.
Barátságosan integetnek. Kinyílik a gép ajtaja,
kilép egy férfi... kizuhan - és szájon
csókol. Keletről jött diplomatának gondolná az
ember, pedig Alice Cooper az, megismerem a nyakában tekergő
óriáskígyóról! Bíztat... És én
elkezdem választási beszédemet."

Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok,
Ha harc, legyen harc!
Szavazz rám,
Régóta engem akarsz!

Pokoli népszerű vagyok!
Iszonyú szavahihető vagyok!
Gyönyörűen fogok énekelni,
Ha kapok még egy szavazatot!
Szavazz rám!

Ha majd a csúcson leszek,
Akkor is szeretlek Téged!
A Népem leszel
És én a Népzenészed!

Szavazz rám!
Válassz tisztességesen!
Válassz meg,
Különben végeznek velem.
Válassz meg!
Hidd el, hogy jobban jársz velem!
Szavazz rám,
Bizalmadat úgy élvezem!

Én úgy vagyok szép,
Ahogy az Neked jó!
A Te szavad
A döntő szó,
Szavazz rám!

"Emlékezz majd arra, ami most van! Lépj be a
fülkébe... Gondosan húzd be magad mögött a
függönyt... A borítékban egy cédulát
találsz... alaposan húzd át a másik nevet...
Ragaszd le a borítékot... és dobd be az urnába!...
Emlékezz majd arra, ami most van!"

Már meg is választottál!
- Valóra válik minden álmod.
Fontos döntést hoztál:
Sikerült engem megtalálnod.

Tudom, eddig mindegy volt,
Mostantól fontos lesz neked.
Mentsd meg a megmentőd!
Mentsd meg - hogy megmenthesselek.

"Lenin, Jagger és Clara Zetkin engem javasolt.

Én vagyok a megbízható anti-futurista!

A monumentális propaganda tárgya!
Szavazz rám!"

Szavazz rám!
Undor és rémület fog el!
Szavazz rám!
Mindenki minket figyel!
Szavazz rám!
Válassz meg!
Szavazz rám!

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/28708/

europa-kiado/szavazz-ram-zeneszoveg.html