Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

18.

Weöres Sándor

FŰ, FA, FÜST

Özönvíz-táj ez, tág és szédítő,

a kőkorszaknál ősibb az idő,

emlékezés sem kísér az uton --

Ekképp mesélték, csak innen tudom:

mikor pelenkám volt még és dadám

s a hold kezemnél ült az almafán,

az "ee-ee" és "papa-mama" után

az első, amit kimondott a szám:

"fű, fa, füst".

Úgy tűnik, mintha látnám-hallanám:

fölöttem süt víg napocska-anyám,

a dajkával kis kocsiban tolat

engem, reménydús fiatalurat

s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd

mitől országok esnek szerteszét

és véres lesz a puszta és a rét,

hogy kimondom e szent varázsigét:

"Ffü -- ffa -- fjtt --"

Fogatlan szájjal tátogattam és

érzés nélkül jött sírás-nevetés,

a sorsom nem volt könnyü vagy nehéz,

multat s jövőt még nem festett az ész,

idő nem volt, csak az örök jelen,

mely mint a pont kiterjedéstelen

s mert kezdettelen így hát végtelen --

mi áll, vagy mozdul, minden névtelen,

fű, fa, füst.

A tarka egység részekké szakadt,

rámzúdult a különbség-áradat.

Képzelj faágakat: mindegyiken

sok két- és három-magvú tok terem:

így lett lassacskán mindennek neve

párjával: tej-víz, fehér-fekete,

orr-fül, huszár-baka, fésű-kefe,

s hármasban: elefánt-zsiráf-teve,

fű-fa-füst.

Óriások közt telt az életem,

a vállukig sem ért föl a kezem.

És egy nap -- tisztán emlékszem reá --

nem fértem állva az asztal alá.

Lejjebb ereszkedett a mennyezet

és kezem-lábam megszélesedett.

Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,

de napjaimnak kedvesebbje lett

fű, fa, füst.

Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,

még végigélnék néhány-milliót:

hasztalan vággyal nézem a jövőt,

gyerek áll így a más cukra előtt.

De a kevés is jobb, mint semmi se,

az élet szép, csak bánni kell vele,

s ha félrebillen kedvem kereke,

helyrezökkenti a varázsige:

Fű, fa füst.

Szép a való! szebb, mint minden mese,

kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

Azért van mind a tétlenség s a tett,

hogy tompultabban várd a végzeted.

Kinn ülök most a híg téli napon,

mint aranya körében Harpagon,

s ha mennem kell majd: tenger vagyonom

bucsuzóul még összeszámolom:

fű, fa, füst.

*

Bárhol jársz,

sohasem tudhatod,

mikor, honnan és ki tör rád,

akár javaidra, okmányaidra,

akár testi épségedre, sőt életedre...

*

Sohasem vagy benne teljesen biztos,

hogy jól választottál élettársat és pályát -

bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...

*

Arra vagy a legbüszkébb,

hogy életed végégig egy helyen dolgoztál,

kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál,

brigádversenyt nyertél,

munkafegyelmi ügyed soha nem volt.

*

Annyira leiszod magad,

hogy teljesen kivetkőzöl magadból,

az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze,

eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,

lehányod magad,

szégyenkezve, magadtól undorodva

szinte lopva mész haza,

s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni...

*

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,

s azóta se híre, se hamva,

mégcsak megbánást sem tanúsít...

*

Utánzó majom - edd meg, amit a majom kinyom...

*

Nincs türelmi idő,

elég ha egy nagyobbat hibázol,

esetleg a kicsit is felnagyítják,

és máris végleg kizártak a csoportból, iskolából stb.

*

Istenben nem hiszel,

de annak a vadidegen embernek igen,

aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.

Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...

*

Amikor legény kell a gátra,

akkor mindenki anyukája szoknyája mögé bújik,

amikor a hazát kellene megvédeni,

csak anyámasszony katonáit találhatunk...

*

Megtudják,

hogy mi a kedvenc zenéd és ételed,

s életed attól fogva azzal keserítik,

hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok.

*

Vagy a soha nem volt,

az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz,

vagy olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,

ami semmire nem kötelez,

s így passzivitásra kárhoztatod magad.

*

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

de abban senki nem gátol meg,

hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

*

Hol annyira megbízol az embertársaidban,

hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,

s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára,

hol meg minden perccel,  fillérrel elszámoltatod élettársad,

s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra...

*

A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,

oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.

Majd amikor nálad betelik a pohár,

akkor kiborítod a bilit,

s megnyitod a hidegháborús frontokat.

*

Soha nem merült fel a gyanú benned,

hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?

Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,

így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,

így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől?

Ellenségednek veszed, aki nem partner e játszmában,

s csak akkor döbbensz rá az igazságra,

amikor már irreverzibilisek a változások...

*

Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,

hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját -

arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:

senki nem veszi komolyan a szavaidat!

*

Addig imádkozol örök életért,

míg a végén megkapod,

s azután már hiába könyörögsz  kegyelemdöfésért.

*

Úgy bánnak veled

mint a kivert kóbor kutyával,

kővel dobálnak, elhajtanak,

üldöznek és ütnek-vernek,

vagy befognak kísérleti alanynak -

legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

*

Nemcsak a vas,

de minden ember,

sőt minden közszolga korrumpálható -

pénzzel mindent el lehet érni,

több pénzzel az ellenkezőjét is.

*

Szegény embert az ág is húzza...

*

Szabad préda vagy,

akire hajtóvadászatot rendeznek,

s akinek az életével nem kell elszámolni,

s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni...

*

Olyan a munkád,

ami pár év alatt leamortizál,

testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

s ha elhasználódsz,

akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot.

*

Azt hitted, hogy te választottál,

büszke vagy magadra, hogy meghódítottál egy nőt...

De ellenkezőleg történt: hölgyválasz volt,

s te jól bevásároltál egy zsákbamacskát,

s már nincs reklamáció...

*

Mintha egy olyan állat lennél,

aki párzás után felfal a nőstény.

*

Te vagy az a halász,

aki kifogja az aranyhalat,

aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,

míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe.

*

Weöres Sándor

ÖNARCKÉP

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

*

Hármat kívánhattok a jótündértől,

s neked üres a hasad,

így hirtelenkedve kolbászt kérsz,

amire a méltán dühös feleséged rosszat kíván:

nőjön rá a kolbász az orrodra...

Na, most már mit lehet tenni:

a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra,

hogy visszanyerd emberi ábrázatod...

*

Nem számolsz

a szerencse forgandóságával,

s ha egyszer valami nagy szerencse ér,

attól fogva számítasz erre,

mintha bérletet váltottál volna rá...

*

Amit neked egyszer-egyszer

kegyként felajánlanak,

arra a második alkalom után

már jogot formálnál,

amivel egyszer s mindenkorra

megfosztod magad e lehetőségtől.

*

Úgy kínoznak,

hogy a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

s neked semmit sem adnak,

maximum gúnyolódnak rajtad...

*

Annyira jólnevelt vagy,

vagy inkább szemérmes, gátlásos,

aki nem szeretne élelmesnek látszani,

hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,

nem fogadod el.

Mivel ezt többet nem ismétlik,

te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,

ezért nemcsak éhen maradsz,

de neheztelsz vendéglátódra és magadra is..

*

Vendégségbe hívnak,

de úgy bánnak veled mintha ingyenkonyhára jöttél volna,

s még ahhoz is feltételt szabnak,

hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.

Például el kell hangosan mondani egy imát.

*

Arra vagy kárhoztatva,

hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,

majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe,

s ennek a hiábavaló erőfeszítésnek sohasincs vége...

*

Azért csúfolnak

a leggonoszabban és legkitartóbban,

amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz:

testi hiba, beszédhiba, betegség, szüleid szegénysége

*

Azt érted igazmondáson,

hogy mindenkinek mindent

szemtől szembe meg kell mondani,

a szemébe kell vágni:

ha öreg, ha bandzsa, ha fogatlan stb.

Nem ismered az elemi tapintatot...

*

Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni,

mint a te fejedből valamit kiverni,

ha oda belevettél valamit.

Nincsenek eszméid, csak rögeszméid,

nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid.

A végén már magad sem vagy ura, csak szolgája ezeknek.

Először beengedted lelkedbe a megszállókat,

majd kollaboráltál velük,

a végén már se aktív, se passzív rezisztenciád...

*

Félszívvel mész a templomba és a színházba,

s csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,

semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,

purgatórium és mennybeszállás...

*

A napot az akasztófa alatt kezded,

s ha nincs egy férfi vagy nő,

aki élettársadul választ magának,

akkor ez földi pályafutásod végállomása

*

Ha nem szorulsz rá,

akkor is mesterségesen táplálnak -

legjobb esetben moslékká keverik ételeid

mondván, hogy úgyis egy helyre megy..

*

Nem lehetnek titkaid,

rólad mindent tudhatnak,

el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve

mint egy színpadon a reflektorfényben,

ahol sötét a nézőtér,

a viszony aszimmetrikus...

*

Személyazonosság lopás,

visszaélnek neveddel,

vagyoni és erkölcsi kárt okoznak

és nem tehetsz ellene semmit...

*

Lépten nyomon igazoltatnak,

indoklás nélkül zaklatnak,

átvizsgálják autódat,

sőt meg is motozhatnak...

*

Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,

gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál?

*

Ha nem jó lábbal kelsz fel,

akkor visszafekszel az ágyban,

és ott is maradsz napestig,

hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

*

Nem akarsz tévedni és hibázni,

ezért nem állítasz semmit,

nem munkálkodsz semmin,

mert csak az nem hibázik,

aki nem dolgozik...

*

Mindent egyformán fontosnak tartasz,

nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,

ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni,

kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -

szimultán játszanál 100 sakkpartit..

*

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,

s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

Aprópénzre váltod a tehetséged:

cirkuszi fejszámolóművészént keresed kenyered

vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett

órabérben széklábakat faragsz...

*

Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,

hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:

nem mosakszol, mosol, nem raksz rendet,

alig alszol, alig eszel stb. stb. -

ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,

de te ebből életformát csinálsz...

*

Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban,

addig nem kezdesz bele még egy könyv olvasásába sem -

erre mindig csak a maradék időt fordítanád,

ha lenne ilyen szabad időd...

De nincs, mert mindig találsz tennivalót,

nehogy szó érje a ház elejét...

*

A szart aranynak nevezed,

az aranyból szart csinálsz

*

Mintha csak egy nap lenne a világ,

úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -

utánunk a vízözön?

*

Petőfi Sándor

MINT LÓT-FUT A BOLDOGSÁG UTÁN...

Mint lót-fut a boldogság után

Az ember, a dőre,

Az egyik hátra, a másik előre,

Mikéntha már ott volna nyomán.

Hiába igyekeznetek!

Előttetek, mögöttetek

Nincs a boldogság... ott alattatok van

A sírhalomban.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

*

Az embereket vagy nem nevelik szobatisztaságra,

vagy szégyellik, ha inkontinensek lesznek:

letagadják és inkább nem mennek el otthonról,

bezárkóznak és búnak eresztik fejüket

*

Az emberek egymással úgy versenyeznek,

hogy az egyikük egy vödörből halászik,

a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren...

*

Elegendő a puszta gyanú,

bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,

ha nem tudja minden kétséget kizáróan

ártatlanságát bizonyítani...

*

Az ország vezetőit

a legjobb pókerjátékosok közül választják,

akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

*

A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán

egy majom bezárta magát az indítógombokhoz

és mi csak kívülről izgulunk.

hogy éppen mihez támad kedve,

s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...

*

Nincs otthonom,

mert mire hazajövök már semmi nincs a helyén,

ismeretlen emberekbe ütközök,

akik megütköznek rajtam

és hívatlan vendégként bánnak velem...

*

Spórolni kell,

mindig azt az almát esszük,

ami már elkezdett rohadni,

így a végén az épből  soha nem eszünk

*

Tanult tehetetlenséged

és rosszul értelmezett büszkeséged is nehezíti,

hogy kikerülj a halmozódó hátrányos helyzetek

ördögi köréből

*

Előbb magasra felemelnek,

kicsit belekóstolsz a jóba,

majd elejtenek,

s mélyebbre zuhansz,

mint az eredeti helyzeted...

*

Te ugrottál volna egy jó szóra nyomban,

de a legjobb eset az volt,

amikor nem szidtak vagy vertek össze,

s nem gúnyneveden szólítottak...

*

Metamorfózisok

Plázacicából háziasszony

Angyalkából házisárkány

*

Jó kezdet fél siker

Ha csak kicsit célzol mellé,

A célnál ez már óriási eltérés lesz

Ha rossz irányba indulsz,

Pláne: ha ellenkező felé,

Akkor minél sebesebben mész,

Annál messzebb távolodsz a céltól

*

Funkcióhalmozás

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka

*

Szerelemgyerek

Csodagyerek - hülyegyerek

*

Telepatikus üzenetek –

Például halálunk órájában

*

Időzített bomba –

Elkezdődik a végső visszaszámlálás

*

Köszön és köszönt.

Ráköszön, nem köszön, elköszön, visszaköszön.

Megköszönöm. Nincs benne köszönet.

Ez a köszönet? Ne várj köszönetet.

Felköszönt.

Ünnepi köszöntő.

*

Tusák és tusok

Verekedni, bokszolni vagy csak imitálni –

Micsoda különbség!

Játékosan tanítgatni, óvatosan edzeni.

Vagy a pankrátor: úgy tenni mintha.

Vagy az élethalál gladiátorharc.

Vagy a háború, vagy a kocsmai verekedés.

*

A diplomácia és a háború nyelve

*

A saját bőröd vinni a vásárra

Vagy más farkával vered a csalánt?

*

Noblesse oblige –

Akinek több adatott, az többet is ad vissza

*

Egy sas nem kapkod legyek után,

Egy matematikus, aki cirkuszi fejszámoló művész

*

Megváltás

Ha elrabolnak

És pénzt vagy életet alapon

Váltságdíjat követelnek érted,

Kik és mennyit gyűjtenének?

Vagy kérnéd, ne hagyják zsarolni magukat

*

Weöres Sándor

ÓDA A KISPOLGÁRHOZ

Mikor a pásztornak, szántóvetőnek

gyökere már nincs

a fenol és a töf-töf korában,

egyetlen akinek gyökere van már,

te folyton gúnyolt,

aki sose én, mindig csak a másik:

gúnyoljalak én is? Inkább

néked dalolnék, egyetlen fülnek,

de hogy is jut hozzád dicséretem?

hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:

a szoros bestia ott szorong;

s ha visszaküldöd a feladónak,

én elfogadom,

de hát tükörbe daloljak?

Nem gúnnyal, áldozatos

lélekkel szólok hozzád,

egyetlen eleven emberi valóság

korunkban, új nemes-osztály!

címered autó, zászlód miki-egér,

jelszód szerezni ami még nincs,

kardod fényes könyököd,

taposó talpad;

hajdani lovagok utóda te,

aki akarsz, aki hódítsz,

ha tágas léttel szemközt nem lehet,

szűk lehetőség kanyarjain át.

Megvallom, már gyerekkoromban

vonzottál: akarásod, erőd

az eszközök és tárgyak sürüjében.

Inkább, mint kutyabőrös

aluszékony pereputtyom,

vagy a lomha tempós

munkájú parasztok:

ámulatomra te voltál,

átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,

Varvácshoz és Kogához:

sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,

nem nézed a holdat, vagy ha mégis,

érzelmes gramofon-zene mellett;

haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor

körülötted, és bohém kedélyed

az ellenlábas nemre vadító,

ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,

de jósz[i]vü vagy, mint senki más,

csak ha megsértik önérzeted,

hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen

csodálatos ember a világon!

Feltalálsz mint Faust,

hódítsz mint Casanova,

és te vagy Byron is, alanyi költő,

csupa ábránd, zabolátlan képzelet,

dallal, mókával, nekibusulással

ontod önmagad nagyszerüségét!

Te vagy a lírai lélek;

a hivatásos poétákban

nyoma sincs költőiségnek.

Jártam Ungarettinél,

Babitsnál, Eliotnál:

hűvös, tiszta szeretet fogadott,

cifrátlan, unalmas.

De mindeniknél a házmester

motort berregetett,

két-három felesége volt,

öt-tíz szeretője,

rengeteg adóssága,

s este részegre itta magát

és sírt, mert senkije,

semmije a kerek érzéketlen

végtelenségben!

Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.

S mert irigységem alád-rendel:

belőled és jelenedből

bár szűkösen, részesülök én is.

Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?

Hajdan Göcsej, a bugris vidék,

mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.

Ha veled beszélni akarok,

csak magamhoz fordulhatok,

sokmillió lángeszű egyéniség közt

egyetlen kispolgár a világon.