Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

Csokonai Vitéz Mihály

ZSUGORI URAM

Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága. 
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

*

Fösvények.

Egy pénzért Bécsbe hajtaná a’ tetűt.

A’ hajszálat is meg hasíttya, ’s úgy adgy el.

El adgya a’ disznó álmot.

Éjjel torkát is bé köti, hogy páráját hasztalnúl ne fújja.

Hatszor is méri az ice lisztet.

A’ tiszta vizet is meg szűri: hogy zsírt talállyon benne.

Jó formán lehelni se mer.

Csak azért nem szóll, mert a’ szóban is fösvény.

Pénze is peniszes, hogy ne gúnyája?

Kupáját se öbliti meg; fél: hogy vize el fogy.

Meg olvassa: hány falatot nyel a’ cseléd.

Számba veszi a’ viz kortyokat.

Sőtt a’ száraz kortyokra is vigyáz.

Lidérc űli pénzét.

Egész nap’ olvassa a’ pénzt.

Úgy űl a’ pénzes ládán, mint a’ kotlós tyúk.

Nadrágjára se zsínort, se béllést nem tétet.

Gatyáját is maga mosogattya.

Azt akarja: hogy jó lakjék, báránnya is meg maradgyon.

Ki nem zsarolhacc tőlle egy fillért.

Még od’ adgya, hatszor is meg olvassa a’ pénzt.

Hatszor is meg nézi a’ garast, ha nem hatos é?

Le húzná a’ tetűnek is bőrét, ha valaki meg venné.

Soha a’ magájébúl jól nem lakik.

Otthon vizzel él, de másutt borral.

Soha kéménnyét füstölni nem látták.

Magátúl is szánnya a’ szalonnát.

Panaszos a’ kenyér.

Hess másé az udvarrúl.

Káposztáját gyertya fagygyúval zsírozza.

Van pénzze, de nem tud vele élni.

Mindég marka viszket.

A’ fösvény két annyit kőt.

Egy nap’ tízszer is vet számot.

Még a’ moslékot is más napra tartya.

A’ szúnyogban is hájat keres.

Mente’ posztaját tízszer is meg fordítaná.

Ökörben is ikrát keres.

A’ disznónak, a’ fösvénnek holtok után hasznok.

Ó köpönyegjébűl új dolmánt csináltat.

Maga öszi meg a’ tojást, levét szolgájának adattya.

Ha a’ szelet le nyeletnék, azzal tartaná a’ cselédet.

Maga le nyelt falattyát is bánnya.

Fél pofára étet.

Nem icével, hanem gyűszűvel méri a’ bort.

Egy rák lábbal akarja jól laktatni béressét.

Sajnállya a’ szenet, hidegen veri a’ vasat.

A’ nyereségnek jó a’ szaga akár honnat jő.

Kinek kinek ebédgyére egy ugorkát számlál.

A’ halált se váltaná meg pénzen.

Örömest venne mindent, csak pénzbe ne kerűlne.

Pénzért hitét is meg tagadgya.

Maga felé horgúlt mind a’ két keze.

Lova’ ganéjját is pénzzé tenné, ha valaki meg venné.

Egy pénzbűl, ha lehetne, kettőt csinálna.

A’ fösvény gazdaszszony mindent drágábban vesz.

A’ fösvén kévánsága aranyos szegénység.

Meg hal inkább szomjan, mint egy kupát igyék.

Élre veri a’ pénzt.

A’ ganét is meg önné, ha büdös nem volna.

A’ holttaktúl is adót kér.

Hólt embernek bőrét is le akarta húzatni.

Szánnya koporsóra a’ deszkát.

Minden nap meg látogattya pénzét.

Dícséri az adakozókat, ha néki is jut valami.

Főldbe ásta pénzét.

Nem nézheti a’ kóldust.

Szidgya a’ szerzeteseket, mint tenyeres talpas koldusokat.

Hogy feleséget nem vesz, annak is fösvénsége oka.

Reá nem vehetni: hogy Testamentomot csinállyon.

Örömest oda ajándékozná mindenét, ha el nem vönnék.

Egy kézzel ád, két kézzel ragadgya viszsza.

A’ fösvény magának se jó: hogy lenne másnak.

Mezítláb jár, hogy csizmáját ne szaggassa.

Köpönyegjét ládába zárta.

Inkább molyal éteti ruháját, semmint hordozva el koptassa.

Ha a’ világ kincscse az övé lenne,

más világot reméllene, melyben még valamit nyerne.

Pénz szennyel piszkos a’ keze örökké.

El kopott újja’ bőre a’ pénz olvasásban.

El nem mész szobája mellett: hogy pénz hangot ne hally.

Pénzért az ördögnek is alá írná magát.

A’ lidércet imádgya, csak pénzt hozzon.

Kevés néki a’ magájé.

Bánnya: hogy a’ szomszéd tehénnek nagyobb a’ tőgye.

Mint a’ béka, a’ fődbe se mer eleget önni.

Bort hord a’ ló is, még is vizet iszik.

Aranyat hord a’ szamár, bogáncs kórót eszik.

Ganéjának is hasznát akarja venni.

Meg fejné az ágast is, ha tejet adna.

Senkit se maraszt ebédre.

Sok egy tojás sárgástúl.

Szomszéd falat jobb darab.

Pénzének rabja.

Drágán árullya a’ disznó bőrt.

Egy fösvénnek sincs soha elege.

A’ nap világot másnak se eresztené szemébe örömest.

Lapát háttal meri a’ borsót.

Gyertyát se gyújt, félti: hogy el fogy.

Minden emberre reá fogja: hogy tolvaj.

Házának ablakán senkinek se hágy bé nézni.

Fél a’ varjútúl: hogy ki krákogja az el ásott pénzt.

Sokallya másnak két szemét.

Minden gyűjtőnek esik tékozlója.

Nem kaparhat annyit a’ fösvény,

melyet el nem tékozolhatna korhely fia.

Az böcsülli a’ pénzt, kinek körme kopik utánna.

A’ fösvény a’ nélkül is szűkölködik,

a’ mie van, a’ nélkül is, a’ mie nincs.

Fösvénnek közönségesen tékozló a’ fia.

A’ bakot is meg fejetné.

A’ fösvény ember bika alatt is borjat keres.

Csak azért halt meg dél előtt: hogy az ebédet ne fizesse.

A’ fösvény többet kőt, a’ röst többet jár.

Disznó szájjal kötötte az erszényt.

A’ követ is meg nyúzná, ha bőre lenne.

Még a’ pörnyébűl is pénzt teremtene.

Szánnya a’ pénzt, fölhővel takaródzik.

Haját a’ Parókásnak el adta: hogy holta után vágja el.

Ha nyálával jó lakhatna, soha se köpné ki.

Hogy a’ fűsű ne kopjék; borzasan jár.

A’ tengelt se kenetné meg, ha el nem kopna.

Csak azért nem hízik; mert ételét sajnállya.

Sós babot eszik, vizet iszik reá.

A’ pénzes bort is drágának állittya.

Ablakján a’ pénzt ki nem szórja.

Sokat koplal: hogy kenyerét meg ne bánnya

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

*

Kezes

Kezes, fizess. 

(Ha jótállottál, teljesítsd a magadra vállalt kötelmet.)

És amikor senki sem vállal kezességed érted a bankban

Ki tenné érted a tűzbe a kezét – és kiért tennéd te…?

*

Nem ideális feleség-jelölt

Hárpia, házsártos, nem házias, kikapós, zugivó

„Emancipált”, koszos, frigid, fehérmájú, nimfomán

Szülésfóbiás, tisztaságmániás, pletykás, lusta stb.

*

A nem eszményi férj-jelölt

Korhely, lump, szoknyabolond, munkakerülő

Szerencsejátékos, bohém, csavargó, kocsmázó

Tengerész/kamionos, börtöntöltelék, poéta, anarchista

*

Kezd

Kezdő

Kikezd – ki kezd

Kezdeti nehézségek

Minden kezdet nehéz

Egy jó kezdés, fél siker

Rossz kezdetnek rosszabb a vége.

Ki soha nem kezdi, soha nem végzi.

Az is kezdheti a békülést, akinek igaza volt…

*

Ladányi Mihály - Dal

Először aludtam veled.
Micsoda húsod van neked!
Forró a szád, gödrös az állad,
a bőröd vadító szagú!
Halálomig kívánlak!

Másodszor aludtam veled,
meghallgattam az életed,
ki szeretett és ki utált -
nem lehetett könnyű neked,
reggelig be nem állt a szád.

Harmadszor aludtam veled.
No, dehát ki hallott ilyet,
folyton csak tenni-venni...
Fordítsd felém a feneked,
hagyj egy kicsit pihenni.

*

Mecénás, szponzor, adakozó

Szegényt támogatni kötelesség, költőt dicsőség

(állítólag Ladányi Mihály mondása)

*

Népszaporítás

Anyának szülni kötelesség, lánynak dicsőség

*

Wass Albert – Idő

Ellophatod valakinek az aranyóráját

és visszaadhatod megint.

Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt.

Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha.

Ez az idő.

Ha valakinek ellopod az idejét.

Ha megvárakoztatsz valakit.

Ez olyan,

mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből.

Nem térítheted meg soha.

Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse.

A várakozásban eltöltött időt

semmi földi hatalom nem hozhatja vissza.

Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.

*

A pontosság

A másik – idejének – megbecsülése

A királyok erénye, a királyok udvariassága

(csak a hölgynek „illik” késnie a randevúján egy kicsit?)

*

Kifejező túlzások

Meghalni sincs időm

Olyan éhes vagyok, mint egy farkas

Akkor lássalak, amikor a hátam közepét

Neked akár szíjat is hasíthatnának a  hátadból

*

Miért lennél te

A púp a másik hátán,

A leggyengébb láncszem,

A felesleges, lehagyható rész,

Az eladólistára tett kerettag stb

*

Szabad választás…

Akihez – jó esetben – holtodiglan ezer szállal kötődsz,

Akivel fekszel és kelsz, eszel és gazdálkodsz, építesz,

Aki a szeretőd, a buzdítód, az ügyvéded, a játszótársad,

Azt úgy választod ki, mint a vásárban a zsákbamacskát?

*

Inkább legyen egy irigye, mint száz sajnálód

*

1. Bánat, bánat, be nagy bánat,
Be tudtam én, hogy így járok.
Bánat, bánat, be nehéz vagy,
Be rég, hogy a szivemen vagy.

2. Eladnálak, de nincs kinek,
Adott az Isten mindennek.
Adott az Isten mindennek,
Minden anya gyermekinek.

3. Sárga hajam vállam veri,
A gyócs ingem mind elkeni.
Bárcsak, rózsám, azt mosnád meg,
A szívem vigasztalnád meg!

4. Ha tudtad, hogy nem szerettél,
Házadhoz mért kerítettél?
Hagytál volna békit nekem!
Más is elvett volna engem.

5. Addig, babám, szerettelek,
Amíg meg nem ismertelek.
Mióta megismertelek,
Könnyen másnak engedtelek.

6. Szeressen már, kinek tetszik,
Nekem nehezennem esik.
Nehezenn esik a járás,
Tölled, babám, a megvállás.

7. Jártam hozzád egy ösvenyen,
Azt is elkertelték töllem.
De nem ággal, se nem fával,
Csak az irígyek szájával.

8. Irígyek, kik irígykedtek,
Ne rágjatok, ne jegyetek!
S lallala...

*

A kisebbik rossz

Amikor a részt be kell áldozni az egészért

Pl. egy osztag katonát a hadsereg megmentéséért

Vagy egy házat, kertet az épülő közérdekű vasútért

Vagy egy végtagot, egy testrészt, hogy éljen az ember

*

Abortusz

Amikor az orvos megszegi esküjét?

Amikor nem életet ment, fájdalmat enyhít stb,

De szántszándékkal, s nem műhibából maga ont ki életet?

*

Társadalmi képmutatás

Üzletszerű kéjelgés és piros lámpás házak tilalma

Engels szerint a polgári házasság mellé kell a kupi!?

*

Rész és egész

Hiába nyer csatákat, ha elveszti a háborút

*

Pirruszi győzelem

Még egy ilyen győzelem és végünk

*

Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett. 
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!

Angol népköltés - Károlyi Amy fordítása

*

Pech!?

Amikor épp a cél előtt megbotlasz a cipőfűződben,

S így a várva várt első hely helyett a legutolsó leszel

*

Boldogok,

a kiknek nem került pénzükbe,

hogy megválasztattak;

kevésbé boldogok,

a kiknek pénzükbe került ugyan,

de csak mégis megválasztattak;

még inkább boldogok azok,

a kik megbuktak ugyan,

de nem került pénzükbe;

de legboldogtalanabbak azok,

a kiknek pénzükbe is került, hogy megbukjanak.

Szt. Bucatius.

*

„Wir Ungarn 

lassen unsere Rechte nicht confisciren!” 

(Mi, magyarok

nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!)

Haynau 

*

Probléma

- Két komoly bajom van. -

mondja egyszer Kohn a barátjának.

- Az egyik az, hogy a feleségem zsidó.

- De hiszen te is az vagy!

- Na, igen, ez a másik bajom.

*

Biblia

Egykönyvű ember

Tudok táncolni, de csak a kályhától elindulva

Ha kirepül kezemből a papír, oda a tudományom

Nem a Szentlélek hajt, hanem az, amit a papom fúj

*

Foglalkozási ártalom

A detektív otthon is nyomoz, leskelődik, vallat

Keresztkérdéseket tesz fel, kihallgat, gyanakszik

*

Élek

Először és utoljára

Egyszer és megismételhetetlenül

Nem játék – ha vége, mindörökre vége

*

Soha többé?

Ha még egyszer ott lennék…

Ha még egyszer fiatal lehetnék…

Ha még egyszer párt/pályát választhatnék…

*

Tartuffe szindróma

Kígyót melengetsz a kebleden

Beengeded a tótot/zsidót és kitúr a házadból

*

Némajáték

Fintorgás, pofavágás, grimaszolás, arcjáték

Pantomim, elmutogatás, testbeszéd, tánc stb

*

Jel

Jelez, jelöl, jelkép

Jelen, jelentés, jeles nap, jeles tanuló

Jelbeszéd, írásjel, vészjelzés, életjelek stb

*

Köszönöm édesanyámnak,
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt katonának,
Hogy felnevelt katonának.

Ha édesanyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
De még akkor béíratott,
Mikor bölcsőmbe ringatott.

Csicset adott, elaltatott,
Csicset adott, elaltatott,
Mégis katonának adott,
Mégis katonának adott.

Csálják az erdei utat,
Csálják az erdei utat,
Viszik a szegény fiúkat,
Viszik, viszik szegényeket
Szegény magyar legényeket

*

A mulasztás vétsége

Amikor nem nyújtottál segítséget

Amikor nem merted felkérni a lányt táncolni

(amit már az életben soha többé nem lehet bepótolni)

*

Add tovább, szamár a végállomás

*

Az ütleg útja

Belédrúg a főnököd,

Te belemarsz a feleségedbe,

Ő felpofozta otthon a csintalan gyereket,

Aki meg egy még gyengébben/a kutyán veri le

*

Egy bolond százat csinál

A hülyeség és az ásítás fertőző!?

*

Önfegyelmező technika

Ha vissza kell tartani a nevetést, gondolj temetésre?

*

Zsidó viccet mesélő

Csak olyat mondj, amit bárki hallhat

Társaságban nem illik sugdosni, sugdolózni

*

Falazni az uzsorásoknak

Zsidó a magyar prímás!?

Ha valamit nem tudsz legyőzni, állj az élére

(ahogy ezt annak idején Saul rabbi is megtette…)

*

Isten-ember kapcsolat

Elrévülés – transzba esés – átlényegülés

Imádkozó lelkület- istendicséret – össztánc

(nem puszta verbális papolás a komor hallgatóknak)

*

Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat

*

A magyar pénzt "keres",

a német pénzt "érdemel" (Geld verdienen),

a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent),

az amerikai pénzt "csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések.

A szegény magyart mintha látná az ember,

hogyan keresi a pénzt,

melyik bokorban találhatná meg;

a jámbor németet,

ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal,

míg megérdemli azt a pénzdarabot;

a könnyűvérű franciát,

ahogy kockáztat és nyer,

ha akad egy másikra, aki veszít;

míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben,

s a körmét faragva csinálja a pénzt.

Jókai Mór

*

Koponyalékelés – trepanáció

Agyafúrt magyarok – vésd a fejedbe

Gyógyítás, tudattágítás, tetoválás, agycsont-ereklye

*

Vendégbarátság

A szittyáknál, Homérosznál, a régi magyaroknál

Hívatlan vendéget is szívesen látni és traktálni stb

*

Kívül tágasabb

Hordd el magad!

Akkor lássalak, amikor a hátam közepét

*

Mi kéne, ha vóna?

Már csak te hiányoztál?

Mi szél fújt erre?

A fene evett ide

*

Le style, c’est l’homme

A stílus maga az ember

Útszéli, közönséges, alpári, ordenáré

*

Isten, haza, család szentháromság

Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám

*

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."

Dante

*

Ultimátum

Ha nem jössz vissza hozzám,

Akkor mindent kipakolok, vagy öngyilkos leszek

*

Ledermedve

Meghűl az ereidben a vér

Amikor már a puszta gondolat megrémít

*

Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön

Akkor biztos lehet benne, hagy adósságot unokáira

*

Holdkóros

A szakadék szélén sétál, s ha megijesztik, lezuhan

*

Ha túl kíváncsi vagy és hallgatózol, kutakodsz,

Akkor sok rosszat fogsz maghadról hallani, olvasni

*

Sok rossz ember nagy helyen se fér el

*

Adsz a szarnak egy pofont

Majd belerúgsz a döglött oroszlánba

*

Odatartja a másik arcát

Erőszakmentesen végignézi lánya megerőszakolását

*

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

(1934)