Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete - Mo. XXI.
Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások

Heltai Jenő
Szabadság


Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak s élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

1945. május 1.

*

Rombolni könnyű?
Évekig épített házat, hidat összedönteni,
A rólad évtizedek teljesítménye alapján kialakított képet
Egy rossz döntéssel, gesztussal összetörni

*

A vers többet tud, mint amit a költő -
Illetve a költő az ihlet kegyelmi pillanatában megörökítette,
De akkor „csak” médium volt, ezt ő maga nem tudja produkálni

*

Ha az elején elrontod a gyereked,
Iszonyú munkával lehet csak rajta igazítani….

*

Teljes nagycsalád -
Három generáció együttélése
(és a - kiskonyhás - kis panellakások nagy néptömege)

*

Haszontalan öregek?
Imádkozni a magatehetetlen beteg ember is tud érted…
És a létfontos bölcs tanácsait még ő is továbbadhatja…

*

A beteg ördög szerzetes akar lenni -
zuhanó repülőn nincs ateista lélek?!
A vicc a papról és a taxisofőrről: aludt/imádkozott…)

*

Ha felépül végre a házunk,
Biztos, hogy lassan elválunk?
A házépítéssel automatikusan otthon teremtődik?

*

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
`Egy fiatal házosúlandónak habozása`

Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Óh, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! --

Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amelybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E' kén a szegény legénynek!


*

Fájdalommal szült gyermek

*

Hogyan irtsunk népet?

*

Kudarcélmény halmozó iskolások

*

A Földön egy Úr vendége

*

Ami a legjobb az lehet a legrosszabb is:
Pl.: barátság, szerelem, nevetés, játék, vendégség

*

Gyermekáldás vagy átok?

*

Kullancs szindróma -
Veszélyre figyelmeztetni - pánikor kelteni

*

Farkast hiába kiáltó

*

Jó szándékkal kövezett út a pokolba

*

Rosszul szerető édesanyák

*

Mostoha anya - mostohagyerek
(Árvácskák, Hamupipőkék, Szilveszterek)

*

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

*

Aki nem ölel, az öl!?

*
Ha felgördül a függöny,
Akkor vége a protekciónak

*

Haza vagy haladás,
Honfiú és honleány vagy világpolgár?
Bejárni a Földet és itthon otthon lenni

*

Automata gépek - megoldó képlet
Isten megbocsát, ez a mestersége!?
Heine után Faludy György
Ha olvasta volna Tolsztoj: Ördög c. elbeszélését…

*

LGT: Nem adom fel

Míg a házadba bújtál a széltől
Óóóóh a vihar engem elkapott
És megtépett de feldobott

Míg a jó zárak óvnak az éjtől
Én láttam furcsa arcokat
És az ingem valahogy elszakadt

Amíg mérted a fal milyen vastag
Az én fejem, gyógyult már
És nem is fáj

Amíg nálad a jó pontok gyűltek
Én eldobáltam mindenemet
Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek

Amíg fénylett a kertben az autód
Az enyém többször szétesett
Mert üldözte a végtelent

Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
És addig fut míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

Amíg nézted a lányt milyen szép
Engem eldobott, vagy úgy szeretett
Ahogy álmaidban sem lehet

Amíg próbáltad elvenni tőlem
Óóó nem láttad, hogy velem száll
És nélkülem már meg sem áll

Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
De az is fut, míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

szövegíró : Sztevanovity Dusán

*

Egy cérnaszálon függ az ember élete -
Milyen sebezhető az emberi testünk,
Elég egy ütés, esés, szúrás stb. és végünk.
És milyen sérülékeny az érzékeny lélek?

*

Huszonegyezni -
Tizennyolcra lapot kérő - befuccsoló
(és aki megáll tizenötnél…)

*
„…egy nép ellen nem lehet nagyobb bűnt elkövetni,
mint elvenni, vagy tönkretenni nyelvét.” - I.KANT

*

Édes anyanyelvünk:
Gyök és képzési lánc
Pl.: Tap
• Tapasz
• Tapsol
• Tapasztalat
• Tapint - Tapiz
• Tapintat
• Tapos - taposómalom

*

Ha azt akarom, hogy ne értsenek meg, akkor
• Idegen vagy tolvajnyelvet használok
• Halkan, artikulálatlanul, szaggatottan beszélek
• Folyton félbeszakítom magam
• Nem árulom el: miről/kiről van szó
• Sokszorosan bővített körmondatok
• Enigmatikus - metaforikus homály
• Stb.


*

Aki arra olyan büszke, sőt gőgös,
Hogy milyen végtelenül alázatos(kodó)

*

Rendeltetésszerű használat -
Mire való és mire nem pl. egy gitár,
Amit ember szellem, lélek és kéz hozott létre,
De nem porfogónak, dísznek, kalapácsnak vagy
Műkincsnek, fegyvernek, bútornak, tüzelőnek…