Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Az én bevezetésem a Földi Pokolba - 8.

Kölcsey Ferenc

VANITATUM VANITAS

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!

1823. február-április

*

Az emberek a sötétben gubóznak be,

Nem mernek a Napra menni,

Mert vaj van a fülük mögött,

S megijednek a saját árnyékuktól is…

*

Ezt a világot a Sátán teremtette:

Ami ma ehető volt, az holnap már méreg,

Ami ma még szilárd, az holnap cseppfolyós,

Ugyanolyan hőmérsékleten hol izzadsz, hol fázol

Nincsenek kiszámítható, stabil természettörvények

*

E föld lakói erősen hisznek a másvilágban,

S abban, hogy akit megölnek, az ott szolgájuk lesz

Így igyekszik mindenki minél több lelket „átsegíteni”

*

Errefelé nemzeti sport a kótyavetye,

De nem a megunt, felesleges tárgyakból,

Hanem a pótolhatatlan kincsekből, értékekből:

Például a lányok ziziért is odaadják a szüzességüket

*

Aki többel fizeti le,

Annak ad igazat a rendőr, a bíró

(olykor még nyilvánosan licitálni is lehet)

*

Ahol a lakosok születnek,

Ott nincs megélhetésük, s így maradásuk,

Mindnek világgá kell menni szerencsét próbálni

*

Vagy csak koszos és trehány nők vannak,

Vagy olyan pedáns, rendmániás asszonyok,

Akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod”

*

Csak a Vezér járhat felegyenesedve,

Mindenki más csak görnyedten, hajlongva,

Vagy négykézláb, vagy hason csúszva-mászva

*

Hamupipőkék

Itt nem kényeztetik a gyerekeket:

Mindenki gonosz mostohához kerül,

Akinek van saját, kivételezett édes gyereke is

*

Mindenben és állandóan versenyeznek:

Pl. hogy ki eszi meg leghamarabb a halat,

Vagy hogy ki tudja magát jobban sajnáltatni

*

Az emberek varázstalanítják a világukat:

Karácsonykor nem a „Jézuska” hozza az ajándékot,

Hanem apu elmegy a kisfiával a boltba bevásárolni…

*

Kötelező a közöny

Láttam egy gyereket a sínek között játszani,

De senki nem mert rászólni, pláne nem ráüvölteni

Mert ez már beavatkozás lenne az ő magánügyeibe

*

Teljes a szabadság:

A gyerekek folyamatosan választhatnak:

Új családot, új iskolát, új nevet, új nemet

*

A gyalogos, kerékpáros közlekedést

Teljesen levitték a föld alá, a metrók mellé,

A teljesen leaszfaltozott Földön csak autók száguldoznak

*

Itt minden szögletes,

Tilos bármiféle görbület, körív vagy gömbforma,

Az épületek, a bútorok, a háztartási stb. eszközök:

Mind téglatestek, derékszögeket zárnak be stb.

Maguk az emberek is igyekeznek szögletesen járni…

*

A legönveszélyesebbek a munka-alkoholisták,

Akik nem tudva arról, hogy szenvedélybetegek,

Még büszkén dicsekednek is vétkes bajukkal,

Ami ráadásul társaik életét is igen megnehezíti

*

Az emberek egy része koravénen születik,

Vagy hagyja/akarja magát „koravénesíteni”,

A másik rész pedig anyuka szoknyáját el nem eresztve,

Kihagyja a felnőttkort, infantilizálódik, majd szenilis lesz

*

Ezen a bolygón minden tilos,

De ami nem tilos, az viszont kötelező

*

A szemekre ráoperálnak egy szemüveget,

S így mindenki mindent egy színben lát:

Vagy csak rózsaszínben vagy csak feketében…

*

Elidegenedettek

Senki nem látja át az Egészet

Mindenki csak csavar egy Nagy Gépezetben,

Senki nem tudja, hogy mi a munkája végcélja

*

A királyon nincs ruha

De senki sem mer szólni neki…

Mindenkit elvakít lekötelezettsége, zsarolhatósága stb.

*

A szó elszáll, az írás megmarad:

Mindent közjegyző előtt írásba kell adni,

A szóbeli ígéret, egyezség semmit nem számít

*

Senki sem tudja hogy a kés kétélű,

És a kenyérszelés közben saját húsukba vágnak

*

Ezek itt beleharapnak a segítő kézbe,

Ugyanakkor kígyót melengetnek a keblükön,

Vagy rászabadítják Mekk mestert a lakásukra…

*

Itt havonta szépségverseny van

És a hátul végző lányokat sterilizálják,

A csúnyának tartott fiúkat pedig kasztrálják

*

Az itt lakók rettegnek a fájdalomtól,

Ezért kérhetik végleges érzéstelenítésüket,

Igaz, így örökre lemondanak a jó érzésekről is…

*

Itt az állatokat gépnek tartják,

Nagyon bonyolult, de érzés nélküli szerkezetnek,

Így csak nevetnek, ha kínzásukkor azok „szenvednek”

*

Itt az emberek előbb vágnak, azután mérnek

*

Itt kötelező mindenhez jó arcot vágni

(különben úgy pofán vágnak, hogy arról koldulsz…)

*

Nem lehet magánéleted

Nem lehetnek személyes titkaid

Még a gondolataidban is olvashatnak

*

Bele vagy vetve a nyilvánosságba,

Nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz el,

Még a vécéajtót se csukhatod be

*

Egy dúsan terített asztal mellé ültetnek,

De vagy undorítva elveszik az étvágyad,

Vagy a falatozók mellett kell koplalnod…

*

Nincsenek ünnepeik,

Mintha hosszú úton vándorolnának vendégfogadó nélkül

*

A politikai másként gondolkodókat,

Pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,

Ahol életfogytiglan lehetnek bezárva,

S a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka

*

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt a iskola.

(W. S.)

De a csoda csak három napig tartott,

Utána megszokták az emberek, s így maradt…

*

Amiért az egyik nap jutalmaznak,

Ugyanazért a másik nap megbüntetnek,

S még abban sincs rendszer, hogy milyen nap van ma…

*

Soha nem engednek meg maguknak egy tréfát,

Mert hátha egyszer rosszul sül el, és akkor mi lesz…

*

Vagy untig, a csömörig eszik kedvenc ételüket,

Vagy mennyiséggel akarnák pótolni a minőséget

*

A fél élet munkájával kiérdemelt jó hírnevet,

Egy hirtelen rossz döntéssel végleg veszni hagyják

*

Rontó Pálok

Amit nappal építenek, azt éjjel lerontják

*

De jure a törvény előtt mindenki egyenlő

De facto viszont vannak – sokkal - egyenlőbbek

*

Az álbarátok ölelgetnek,

Hogy kitapogassák a gyenge pontjaidat,

Hogy majd oda döfjék tőrüket – s oda is döfik…

*

Arra emlékszik, ami tíz éve volt,

De arra már nem, amit tíz perce ígért

*

Az emberek egy része póker arcú,

Egy másik részének pedig minden arcára van írva

*

Örökké résen lenni…

Minden cselekedet egyben csel is

*

Mindenki gyanús, aki él

A bűnösséget feltételezik,

Az ártatlanságot bizonyítani kell

*

Tapintatlanok és igazságbunkózók

Itt az őszinteség nem több mint szalonképes szadizmus

*

Mindig az idegen az első…

Az emberek az utcán angyalok, otthon ördögök

*

Egy Alice nevű királynő

Női szeszéllyel osztogatja a halálos ítéleteket

(a holttesteket tilos eltemetni,

Aki megpróbálja, azt tetemhez kötözve rohasztják el…)

*

Kölcsey Ferenc

Zsarnok

Virtus s igazság zengtek nyelveden,
De gyűlölte mindkettőt szived;
Csak leple volt hatalmad bűneidnek,
S szádban a törvény átok leve.
Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál,
Kivűl az ajtón sírt az üldözött.
Még egy falatja volt az éhező szegénynek,
S elrablottad azt;
Avult fedél óvá még a szelektől,
Hideg vérrel hajtád ki onnan is.
Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről,
Sápadt neje
Keblében vitte kisdedét, s panaszát
Poroszlód azt korbáccsal ölte el!
S terád bízatott-e ezreknek boldogsága,
Hogy árulhasd pénzért véröket?
S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés
O Rabló, sírodon?

Cseke, 1823. április