Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Az én bevezetésem a Földi Pokolba - 8.
Kölcsey Ferenc
VANITATUM VANITAS
Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak egy sóhajtás lengése; Pára minden pompa s ék: Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája, Nyúlvadászat, őzfutás; Etele dúló csordája Patkánycsoport, foltdarázs; Mátyás dicső csatázási, Napoleon hódítási, S waterlooi diadal: Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi Gőz, mit hagymáz lehele; A kebel lángérzeményi Vértolúlás kínjele; A vég, melyet Sokrat ére, Catonak kihulló vére, S Zrínyi Miklós szent pora Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? Mámor bírta koponyátok, Plato s Aristoteles. Bölcselkedő oktalanság, Rendbe fűzött tudatlanság, Kártyavár s légállítvány Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével Szitkozódó halkufár; Xenofon mézbeszédével Rokka közt mesére vár; Pindár égi szárnyalása Forró hideg dadogása; S Phidias amit farag, Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal, Bölcs az, mindent ki megvet, Sorssal, virtussal, nagysággal Tudományt, hírt s életet. Légy, mint szikla rendületlen, Tompa, nyúgodt, érezetlen, S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Lengjen fényben, vagy homályon Hold és nap fejünk felett, Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse, Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló!
1823. február-április
*
Az emberek a sötétben gubóznak be,
Nem mernek a Napra menni,
Mert vaj van a fülük mögött,
S megijednek a saját árnyékuktól is…
*
Ezt a világot a Sátán teremtette:
Ami ma ehető volt, az holnap már méreg,
Ami ma még szilárd, az holnap cseppfolyós,
Ugyanolyan hőmérsékleten hol izzadsz, hol fázol
Nincsenek kiszámítható, stabil természettörvények
*
E föld lakói erősen hisznek a másvilágban,
S abban, hogy akit megölnek, az ott szolgájuk lesz
Így igyekszik mindenki minél több lelket „átsegíteni”
*
Errefelé nemzeti sport a kótyavetye,
De nem a megunt, felesleges tárgyakból,
Hanem a pótolhatatlan kincsekből, értékekből:
Például a lányok ziziért is odaadják a szüzességüket
*
Aki többel fizeti le,
Annak ad igazat a rendőr, a bíró
(olykor még nyilvánosan licitálni is lehet)
*
Ahol a lakosok születnek,
Ott nincs megélhetésük, s így maradásuk,
Mindnek világgá kell menni szerencsét próbálni
*
Vagy csak koszos és trehány nők vannak,
Vagy olyan pedáns, rendmániás asszonyok,
Akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod”
*
Csak a Vezér járhat felegyenesedve,
Mindenki más csak görnyedten, hajlongva,
Vagy négykézláb, vagy hason csúszva-mászva
*
Hamupipőkék
Itt nem kényeztetik a gyerekeket:
Mindenki gonosz mostohához kerül,
Akinek van saját, kivételezett édes gyereke is
*
Mindenben és állandóan versenyeznek:
Pl. hogy ki eszi meg leghamarabb a halat,
Vagy hogy ki tudja magát jobban sajnáltatni
*
Az emberek varázstalanítják a világukat:
Karácsonykor nem a „Jézuska” hozza az ajándékot,
Hanem apu elmegy a kisfiával a boltba bevásárolni…
*
Kötelező a közöny
Láttam egy gyereket a sínek között játszani,
De senki nem mert rászólni, pláne nem ráüvölteni
Mert ez már beavatkozás lenne az ő magánügyeibe
*
Teljes a szabadság:
A gyerekek folyamatosan választhatnak:
Új családot, új iskolát, új nevet, új nemet
*
A gyalogos, kerékpáros közlekedést
Teljesen levitték a föld alá, a metrók mellé,
A teljesen leaszfaltozott Földön csak autók száguldoznak
*
Itt minden szögletes,
Tilos bármiféle görbület, körív vagy gömbforma,
Az épületek, a bútorok, a háztartási stb. eszközök:
Mind téglatestek, derékszögeket zárnak be stb.
Maguk az emberek is igyekeznek szögletesen járni…
*
A legönveszélyesebbek a munka-alkoholisták,
Akik nem tudva arról, hogy szenvedélybetegek,
Még büszkén dicsekednek is vétkes bajukkal,
Ami ráadásul társaik életét is igen megnehezíti
*
Az emberek egy része koravénen születik,
Vagy hagyja/akarja magát „koravénesíteni”,
A másik rész pedig anyuka szoknyáját el nem eresztve,
Kihagyja a felnőttkort, infantilizálódik, majd szenilis lesz
*
Ezen a bolygón minden tilos,
De ami nem tilos, az viszont kötelező
*
A szemekre ráoperálnak egy szemüveget,
S így mindenki mindent egy színben lát:
Vagy csak rózsaszínben vagy csak feketében…
*
Elidegenedettek
Senki nem látja át az Egészet
Mindenki csak csavar egy Nagy Gépezetben,
Senki nem tudja, hogy mi a munkája végcélja
*
A királyon nincs ruha
De senki sem mer szólni neki…
Mindenkit elvakít lekötelezettsége, zsarolhatósága stb.
*
A szó elszáll, az írás megmarad:
Mindent közjegyző előtt írásba kell adni,
A szóbeli ígéret, egyezség semmit nem számít
*
Senki sem tudja hogy a kés kétélű,
És a kenyérszelés közben saját húsukba vágnak
*
Ezek itt beleharapnak a segítő kézbe,
Ugyanakkor kígyót melengetnek a keblükön,
Vagy rászabadítják Mekk mestert a lakásukra…
*
Itt havonta szépségverseny van
És a hátul végző lányokat sterilizálják,
A csúnyának tartott fiúkat pedig kasztrálják
*
Az itt lakók rettegnek a fájdalomtól,
Ezért kérhetik végleges érzéstelenítésüket,
Igaz, így örökre lemondanak a jó érzésekről is…
*
Itt az állatokat gépnek tartják,
Nagyon bonyolult, de érzés nélküli szerkezetnek,
Így csak nevetnek, ha kínzásukkor azok „szenvednek”
*
Itt az emberek előbb vágnak, azután mérnek
*
Itt kötelező mindenhez jó arcot vágni
(különben úgy pofán vágnak, hogy arról koldulsz…)
*
Nem lehet magánéleted
Nem lehetnek személyes titkaid
Még a gondolataidban is olvashatnak
*
Bele vagy vetve a nyilvánosságba,
Nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz el,
Még a vécéajtót se csukhatod be
*
Egy dúsan terített asztal mellé ültetnek,
De vagy undorítva elveszik az étvágyad,
Vagy a falatozók mellett kell koplalnod…
*
Nincsenek ünnepeik,
Mintha hosszú úton vándorolnának vendégfogadó nélkül
*
A politikai másként gondolkodókat,
Pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,
Ahol életfogytiglan lehetnek bezárva,
S a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka
*
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.
(W. S.)
De a csoda csak három napig tartott,
Utána megszokták az emberek, s így maradt…
*
Amiért az egyik nap jutalmaznak,
Ugyanazért a másik nap megbüntetnek,
S még abban sincs rendszer, hogy milyen nap van ma…
*
Soha nem engednek meg maguknak egy tréfát,
Mert hátha egyszer rosszul sül el, és akkor mi lesz…
*
Vagy untig, a csömörig eszik kedvenc ételüket,
Vagy mennyiséggel akarnák pótolni a minőséget
*
A fél élet munkájával kiérdemelt jó hírnevet,
Egy hirtelen rossz döntéssel végleg veszni hagyják
*
Rontó Pálok
Amit nappal építenek, azt éjjel lerontják
*
De jure a törvény előtt mindenki egyenlő
De facto viszont vannak – sokkal - egyenlőbbek
*
Az álbarátok ölelgetnek,
Hogy kitapogassák a gyenge pontjaidat,
Hogy majd oda döfjék tőrüket – s oda is döfik…
*
Arra emlékszik, ami tíz éve volt,
De arra már nem, amit tíz perce ígért
*
Az emberek egy része póker arcú,
Egy másik részének pedig minden arcára van írva
*
Örökké résen lenni…
Minden cselekedet egyben csel is
*
Mindenki gyanús, aki él
A bűnösséget feltételezik,
Az ártatlanságot bizonyítani kell
*
Tapintatlanok és igazságbunkózók
Itt az őszinteség nem több mint szalonképes szadizmus
*
Mindig az idegen az első…
Az emberek az utcán angyalok, otthon ördögök
*
Egy Alice nevű királynő
Női szeszéllyel osztogatja a halálos ítéleteket
(a holttesteket tilos eltemetni,
Aki megpróbálja, azt tetemhez kötözve rohasztják el…)
*
Kölcsey Ferenc
Zsarnok
Virtus s igazság zengtek nyelveden, De gyűlölte mindkettőt szived; Csak leple volt hatalmad bűneidnek, S szádban a törvény átok leve. Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál, Kivűl az ajtón sírt az üldözött. Még egy falatja volt az éhező szegénynek, S elrablottad azt; Avult fedél óvá még a szelektől, Hideg vérrel hajtád ki onnan is. Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről, Sápadt neje Keblében vitte kisdedét, s panaszát Poroszlód azt korbáccsal ölte el! S terád bízatott-e ezreknek boldogsága, Hogy árulhasd pénzért véröket? S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés O Rabló, sírodon?
Cseke, 1823. április
|