Az eladó és a vevő is veszít a súlyosan deficites MKB Bank államosításán. Az viszont nyerhet, akinek a kormány majd átjátssza, miután kitisztította – részben az adófizetők kárára.
Méltó bevezető akciója a kormányfő frissen meghirdetett illiberális államépítési stratégiájának az MKB Bank megvásárlása. A minap bejelentett állami tranzakció híre – ha a tusnádfürdői Orbán-beszédhez hasonló, a társadalmat megosztó hatást nem váltott is ki – bombaként robbant a kánikulai holtszezonban. Fő üzenete az, nehogy bárki is azt higgye, hogy a kormány pihenőt tart a stratégiainak tartott gazdasági társaságok, szektorok teljes vagy részleges államosításában: a magánnyugdíjpénztárak, az energetika nagyágyúi, a műsorszórás, a tankönyvpiac, a húsipar, a hulladékgazdálkodás vagy a vidék bankjai után a nagyvállalati üzletágban szilárd hídfőállásokat kiépítő patinás pénzintézetet, az MKB-t is megkaparintotta. Kezére játszott a német állam is, amely a válság utáni bankmentő csomagja feltételéül szabta az MKB bajor tulajdonosának, a Bayerische Landesbanknak, hogy maga is szálljon be a szanálásba, és 2016-ig váljon meg az olyasféle veszteségtermelő koloncoktól, mint a magyar filiálé.
Az adásvétel puszta számai félrevezetőek. Első pillantásra olybá tűnik, mintha a méretét tekintve a magyar piacon negyedik, az olasz CIB-et és az osztrák Raiffeisent hajszálnyival megelőző, hétszázalékos piaci részesedésű MKB-ért valójában nem is a vevő, csak az eladó fizetett. A portéka úgy kerül 55 millió euróba – nagyjából 17 milliárd forintba –, hogy a BayerLB 270 millió eurót a pénzintézetben hagy, tőkévé varázsolva korábbi, leányával szembeni követeléseit. Varga Mihály pénzügyminiszter sietett is hangsúlyozni, hogy az üzlet egyetlen fillérjükbe sem kerül a magyar adófizetőknek. Egyelőre. Mert aligha akad bárki, aki számszerűsíteni tudná az Orbán-kormány akvizíciójának jövőbeni szaldóját. Csupán az idei évben eddig 152 milliárd forinttal kellett növelni a költségvetés kiadásait az állami nagybevásárlások miatt – és ennyivel duzzad az államadósság is. Ami az MKB-t illeti, a nemzetgazdasági tárcánál egyelőre semmilyen konkrétumot nem közölnek, arra hivatkozva, hogy a részleteket a lapzártánk után tartandó kormányülésen dolgozzák ki. Így csak találgatni lehet, melyik állami szervezet lesz az MKB gazdája, és azt is, vajon honnan szippantja el ezt a pénzt a kormány – már amennyiben azt feltételezzük, hogy a vételárat nem a bankba helyezett, a jövőbeni biztonságot szolgáló tőkéből húzza ki.
Fotó: MTI / Soós Lajos
Amint sikerült nyélbe ütnie az üzletet, fellélegzett a BayerLB, amely a jelek szerint nem bánja, hogy utoljára még pénzt dobott a magyar leánybank után. Tény, hogy az MKB 2009 óta több mint 400 milliárd forintos veszteséget halmozott fel. Ebbe belejátszik a különadó is, amely a deficites bankokat sem kíméli, és amelynek alapja mindmáig a 2009-es mérleg főösszege. Ehhez adódik a tranzakciós illeték és a devizaadósok mentése miatti veszteség, a három tételből összejön a deficit fele. Ám az MKB ettől még toplistás a legveszteségesebb külföldi tulajdonú magyarországi bankok között. A BayerLB hat év alatt 350 milliárd forintnyi tőkét tett bele, és 120 milliárdnyi követelését is elengedte – azon kívül, amit most bejelentett. Ebből az következne, hogy a bankban van még tartalék az esetleges további veszteségekre, a kérdés csak az, milyen kockázatok ketyegnek benne. A devizaadósok megmentésére hozott törvény alapján az árfolyamrés korrekciója miatt visszajáró 5,1 milliárd forintra az MKB céltartalékot képzett; ennek legalább a tízszeresébe kerülhetne, ha a hitelfeltételek egyoldalúnak minősített módosításai miatt is helyt kell állnia. Ezzel skizofrén helyzetbe kerülhet az új tulajdonos, az állam: ő maga mondta ki, hogy a bankok eljárása tisztességtelen, ugyanakkor az lenne az érdeke, hogy – a többi bankhoz hasonlóan – a bíróságon bizonyítsa be ennek az ellenkezőjét, és lehetőség szerint ne fizessen.
Az igazán nagy rizikót azonban nem a devizahitelek jelentik az MKB számára, hanem a válságban bedőlt ingatlanberuházások finanszírozása. Csak egy példa a tavalyi beszámolóból: diplomatikusan „befektetési célú ingatlanként” tartják nyilván a soproni Fagus Hotelt, hárommilliárd forintos „valós” értéken, holott kétséges, ennyiért bárki elvinné-e a működő szállodát. Továbbá közel nyolcmilliárd forintos „valós” értéken szerepelnek a szintén befektetési célzatú bevásárlóközpontok, amelyek minden valószínűség szerint szintén beragadt befektetési hitelek nemkívánatos maradványai. Több tízmilliárd forintot írt le a bank romániai kalandozása záróakkordjaként is (lásd Az MKB romániai kudarca című írásunkat).
A mi bankunk?
Utolsó frissítés:
Szerző:Gyenis Ágnes
Nem csoda, ha ilyen körülmények között az Együtt–PM Szövetség azt feltételezi, hogy a kormány rossz üzletet kötött. „Ennek az ellenkezőjét azzal lehetne bizonyítani, ha nyilvánosságra hoznák az értékesítés teljes dokumentációját, amit kértünk is” – mondta Pápa Levente, a párt gazdasági szakértője. A HVG érdeklődésére a nemzetgazdasági tárca, ismételten a kormányülésre hivatkozva, nem árulta el, hogy ezt vállalja-e. Ennek híján Pápa attól tart, hogy a kormányzati ígéretek szerint egy-két év alatt megtisztítandó, versenyképessé formálandó bankot majd átláthatatlan módon privatizálják. Könnyen megismétlődhet a Takarékbanknál tapasztalt visszás helyzet, amikor az erőszakos állami beavatkozásra magukat megadó takarékszövetkezeti káderek közreműködésével a pénzintézet a Spéder Zoltán nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó FHB holdudvarába került. Orbánék mindenesetre nem szoktak rossz üzletet kötni, ha a hátországukat megalapozó gazdasági szervezetek kistafírozásáról van szó.
Az adófizetők szempontjából elgondolkodtató, miért nem az OTP Bank lett a befutó, amely régóta és komolyan érdeklődött az MKB iránt. Igaz, Csányi Sándor OTP-vezér és a kormányfő feltétlen bizalmát élvező Lázár János között több csörtére is sor került az utóbbi időben. Tény az is, hogy a kormány a honi bankok „magyarosítását” nem piaci természetű tulajdonváltással, hanem a felettük gyakorolható hatalmi-politikai befolyással képzeli el. Ezzel együtt a HVG informátorai szerint az OTP nem valamiféle hatalmi játszma részeként, hanem önként lépett vissza az üzlettől, mert saját átvilágítása után rosszabb ajánlatot tett, mint a magyar állam. Becslése szerint az MKB potenciális veszteségei felemészthetnék a jelenlegi, 200-250 milliárd forint körüli saját tőkéjét.
Fotó: Fazekas István
A képet árnyalja, hogy az 1950-ben a külkereskedelmi ügyletek finanszírozására alapított MKB hagyományosan jól szervezett, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtó bank, amelynek országos lefedettsége, profi privátbanki üzletága, lízing- és faktorcége, biztosítója, alapkezelője, nyugdíjpénztára, bejáratott külföldi kapcsolatrendszere van – vagyis jól kiegészíti a vidéken erős takarékszövetkezeti rendszert. A vállalati piacon tíz százalék felett van a részesedése, a lakosságin hat százalék alatt, de utóbbi is közel 500 milliárd forintos hitelállományt takar.
Az igazi dilemma, vajon megfelelő tulajdonosa-e az állam a válságban is kivételes státusú vagyonnak. Az állami kézbe vétel indoklásakor Varga sokadszor is megismételte, hogy az elmúlt években a külföldi banktulajdonosok elzárták a forrásokat a magyar leányok elől, ezzel a gazdasági krízis által sem indokolható mértékben fogták vissza a magyar vállalkozások finanszírozását. Tény, hogy az Európai Beruházási Bank legutóbbi hitelezési jelentése szerint a régióban a magyarországi bankok külső forrásai estek vissza a legdrasztikusabban, a 2008-as nagyságuknak nagyjából a felére. Ez azonban nem véletlen. Egyrészt az IMF-hitellel megsegített államokban működő bankok tulajdonosai vállalták, hogy fenntartják a finanszírozást, ám az Orbán-kormány a 2008-as megállapodást felmondta. Másrészt a régió valamennyi országa közül itt sújtják a legnagyobb teherrel a pénzügyi szektort, itt éri a legtöbb politikai támadás, és itt a legrosszabb a banki befektetések jövedelmezősége is.
Az MKB államosításába belejátszhat a Magyar Nemzeti Bank új koncepciója is. Ennek lényege egy „rossz bank” felállítása, amely afféle eszközkezelőként venné át a bedőlt hiteleket. „Célja a bankrendszer energizálása, a kockázatos vállalati kitettség leválasztásával” – tájékoztatta az MNB sajtóosztálya a HVG-t. Az új, feltehetően állami cég előreláthatólag ősszel kezdi meg működését, s elsősorban kereskedelmi ingatlanhiteleket, illetve a mögöttük álló, már végrehajtásként lefoglalt ingatlanokat vásárolja ki – azaz mintha csak az MKB profiljára szabnák. Ám nincs új a nap alatt. Az utóbbi időben háttérbe vonult Járai Zsigmond – korábbi bankvezető, pénzügyminiszter és jegybankelnök – 1997-ben úgy nyilatkozott az általa menedzselt Magyar Hitel Bankról: „Két alappillérre építettem. Az egyik, hogy az MHB-nak banki tevékenységgel kell foglalkoznia, ezért minden egyébtől, például a befektetésektől, ingatlanüzletektől meg kell szabadulnia. A bankot egy jó és egy rossz bankra kell szétválasztani... külön csapatot kell létrehozni a múlt örökségének felszámolására.”
