Már nem nyomják Krahácsot!

Szerző: Borzák Tibor

(...)

- Ön emlékezetes figurája volt a Rádiókabarénak is. Szívesen gondol rá?
- Természetesen. Egyik legjobb barátomtól, Latabár Kálmántól, aki nem színésznek, hanem mulattatónak tartotta magát, azt tanultam, hogy bármilyen idióta, dadogó, púpos vagy sánta figurát alakít is a színész, nem szabad elfelejtenie, hogy az is ember. A trükk csupán annyi: azt az embert olyannak kell megmutatni. A hajdani Rádiókabaréban Csákányi Lászlóval tíz éven keresztül adtuk elő a Nyomják Krahácsot epizódjait. Imádta a közönség.
{p}- A mai fiatalok nem tudják, mi az a Krahács.
- Egy falu. A szám pedig erős politikai kabaré volt. A jeleneteket ugyanaz a személy írta, aki Kádár János beszédeit. Ennek következtében előre lehetett tudni, mit fog elmondani az Öreg a következő héten a Csepeli Vasgyárban. Kádár egyszer meg is jegyezte: "Ha maguk engem megemlítenek a Krahácsban, az nagyobb reklám nekem, mint ha két órát beszélnék Csepelen." (Kádár hangját utánozza!)
- Az a kabaré izgalmas volt. Azt hittük, nem szabad, közben mégis engedték.
- Persze. Virágnyelven beszéltünk, de mindenki tudta, mi a mondandónk lényege. Ám adódtak kínos helyzetek is. Az egyik választás előtt az volt a témánk, hogy kik lesznek a nyerők, persze az egypártrendszeriek. Mi meg is adtuk a választ: nem tudjuk, de az biztos, hogy egy "fokkal" tisztább lesz a levegő. Édes istenem: Fock Jenő volt a miniszterelnök! Na, le is tiltottak bennünket, egy évig csendben kellett maradnunk.
{p}- Ma nincs ilyen?
- Nem hiszem. A politikusok szeretik, ha beszélnek róluk. Tessék elmenni a Mikroszkóp Színpadra, ahol olyan bátor dolgok hangzanak el, hogy végigsziszegi az estét a közönség.

(...)