Földfogyatkozás?
 Történelmi jelentőségű az a zarándoklat, amelynek "ötletgazdája" a XVI. századi egri várvédők mai utóda: Váradi Miklós. Az éppen 33 éves, tehát "krisztusi korban" lévő hazafi nem felejtette el hős földijének, az Eger várával hazáját is védő Dobó István kapitánynak és várvédő harcostársainak esküjét. Ez (Gárdonyi nyomán) ma így is hangozhatnék:
Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a haza földjének és népének védelméért szentelem. Az anyaföld eladásáról, nemzetem elveszejtéséről sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Boldogasszony Anyánk s hazánk Szent Koronáját, és édes anyaföldjét külföldinek el nem adom!
Váradi Miklós a hazát jelentő anyaföld védelmére valami egészen különleges szertartást mutatott be.
Úr napján, az egri harangok vasárnap reggeli zúgásával kezdődött. Az ősök vérétől átitatott, egri anyaföldet honfitársaival együtt "furikra", azaz talicskára emelték, hogy azt maguk előtt tolva mintegy 130 kilométer megtétele után május 1-én megérkezzenek elanyátlanodott anyaországunk a fővárosába.
De még e "földindulás" előtt Eger 56-os emlékoszlopa előtt vezetőjük, Ferenczi Henrik beszélt a kis csapat indítékairól. Elmondta, hogy nem a termő anyaföldet, hanem a meddő homokot kellene a mai árulókra szórni.
Nem kétséges, hogy a "mai árulók" kifejezés azokra vonatkozik, akik mintegy 502 millió külföldi vevőnek szabadforgalmú tőketárgyként akarják elárulni, azaz prostituálni az édes anyaföldet.
Azt az édes anyaföldet gyaláznák meg, amelynek igazi birtokosa - történelmi alkotmányunk tanúsága szerint - sosem volt az éppen regnáló király vagy a hatalmon lévő miniszterelnök. Ennek tulajdonosa pedig végképp nem lehet a terméketlen, gyermekeinek minden éltető jussát, a létezés minden elemét, a tüzet és a vizet, a földet és a levegőt is zsibvásárra vivő, mostoha és meddő "Európa"!
Ezzel szemben első, Szent István királyunk óta tudjuk, hogy ki az az Égi Királynő, aki hazánknak, földünknek egyetlen és igazi tulajdonosa! Birtokaink igazi Úrnője az anyafölddel gyermekeinek áradó jólétet és termékeny bőséget ajándékozó Boldogasszony, a Magyarok Nagyasszonya: Szűz Mária!
Ezt az ősi és keresztény anyaföldet - amely nem csak Boldogasszony-Szűz Máriánk miatt édes - nem csak egy hitéhez, őseihez és nemzetéhez hű politika árverezhetné el. Nem engedhetné kifosztásunkat egy mindannyiunk megmaradásunkért, égi és földi boldogulásáért egyaránt felelős egyházpolitika sem.
Bár az anyaföldvédők szerették volna, ha zarándoklatukat pap áldja meg, s a földet ekként megszentelve hozhatják magukkal, sajnos nem így történt. Az áldásosztástól - úgy tudjuk - az egri érsek elzárkózott, sőt a zarándoklatot - annak politikai jellege miatt - határozottan megtiltotta!
De hát akkor vajon nem bitangolt politikába a történelmi egyházak - köztük a római katolikus püspöki konferencia - főpapjainak a nyelve, amikor - az erről szóló, 2003. évi népszavazást megelőzően és anélkül, hogy a csatlakozási szerződés tartalmát egyáltalán ismerhették volna - máris "igen" szavazatra hívták fel híveiket?!
Ezt a minapi érseki tiltást egy szabadságunkat gúzsa kötő politika diktálta. Ezért aztán az egy szabad magyar emberre nézve nem lehetett kötelező. De sem mi, sem pedig a mi Égi Édesanyánk, Boldogasszony Szűz Máriánk nem tartozik azoknak a joghatósága alá, akik ma már nyíltan is megtagadják kereszténységünket, akik akár templomon kívül vagy belül vannak, mindegyre csak cinkosan összekacsintnak Bizánc vagy Róma, Sztambul vagy Bécs, Moszkva vagy Brüsszel birodalmi uraival. Ezért aztán nem tilthatta meg az érsek azt sem, hogy a Fekete Madonna mintegy Égi Vezércsillagként vezérelje útjukon hűséges fiait, Eger mai hőseit, csillagait. Céljuk ugyanis az volt, hogy az ő méltó és elidegeníthetetlen jussát, a korábban szent királyaink és hőseink vére által már megszentelt anyaföldet Égi Királynőnk jussaként megvédjék - az utolsó rögig. Megvédjék azért, hogy A Regnum Marianum területén minden magyar anya és minden magyar apa megédesülhessen, és a nemzet ekként megmaradhasson.
Világrészek - köztük Európa - tragikus népességfogyásának korában élünk. Oly korban, amikor a nem hivatalos 0.8 gyermek számadata azt mutatja, hogy a nemzeti vészkorszakba sodródott, "magyar" országunkban - statisztikailag - immár egyetlen magyar gyermek sem születik meg.
A mintegy két évszázada kezdődött népfogyatkozás felgyorsítását a mára nemzethalált megelőlegezőföldfogyatkozás sietteti. Ezért ezt az intő jelű napot a Földfogyatkozás Napjaként, de a tiltakozásunkat jelentő kérdőjellel kell fölrónunk történelmünk tépett lapjára. A nemzetünk vészkorszakát népirtással előkészítők tudják: ahol nincs anyaföld, ott nem teremnek otthont, babát, hazát szülő anyák sem. Mi, megmaradt magyarok érezzük még ezt a veszélyt, s ezután is tenni fogunk ellene.
Ezt a végveszélyt jelzi a legújabb egri csillag: Váradi Miklós, aki törött karja ellenére furikban elférő hazájával vágott neki az országos útnak. És ezt a jelbeszédet nem értette az ő "földije", az érseki palotában székelő főpap. Pedig lelki érzékszervéhez eljuthatott volna az a sírás, nyikorgás, csikorgás és nyögés, amit a furik kereke ad. S ha meghallja, könnyen megérti azt is, hogy ez nem valami egyszerű és alantas zaj. Ez inkább igazi, magasztos zene. Hasonlít ahhoz, amit a velencei vendég, Gellért püspök hallott ezer éve egy kézimalmot forgató, munkáját énekkel végző, magyar asszonytól: "symphonia ungarorum". Magyar sorsszimfónia! Ez pedig ma nem más, mint a maradék hont talicskában mentő, toló, egyetemesen tiltakozó, (katolikusként is protestáns és protestánsként is katolikus) igaz, Magyar Sors.
Ha erre és nem arra ügyel, hogy tiltásával befogja a még szólni tudók száját, ha nem takarja el a még hallók fülét és a még látók szemét, akkor talán fölsejlik neki egy alapvető, istenigazság is.
Az, hogy még a Teremtőt is megilleti egy kis agyagos föld, meg egy szemgödörnyi könny, amiből összegyúrhatja majd az első embert - vagy az utolsó magyart!
Redivivus
Kapcsolódó:
Orbán az EU kezébe adná a magyar állam jogosultságait
|
