Bevezetés

A századforduló hallatlan fellendülést hozott a magyar irodalmi életbe. Napilapok, folyóiratok százai keletkeztek, mintha érezték volna, hogy a "történelmi Magyarország" napjai meg vannak számlálva. A katolikus egyház csakhamar megérezte a sajtó hatalmas jelentőségét és a katolikus írók is szükségességét látták egy szellemben szigorúan katolikus szépirodalmi folyóirat megindításának. Így jött létre 1909-ben az Élet, a katolikus szépirodalom legjelentősebb szépirodalmi orgánuma, amely 1944 végéig élt és nemcsak a katolikus szépíróknak adott rendszeres megjelenési lehetőséget, nemcsak a katolikus rétegeket látta el szellemi táplálékkal, hanem kritikái és elvi jelentőségű cikkei révén döntő kihatással volt a katolikus olvasóközönség irodalomszemléletének kialakulására is. 

Az Élet színvonala - hosszú fennállása alatt - természetesen nem lehetett egyenletes. Voltak csúcsai és voltak hullámvölgyei, amelyet a változó szerkesztők erősebb-gyengébb egyénisége mellett az az egyoldalúság is magyaráz, amellyel szerkesztők, munkatársak és olvasók az irodalmat nézték és látták. 

Indulásakor Andor József vállalta a szerkesztői tisztséget. Finomtollu író volt, pár regénye maradandó nyomot hagyott a magyar katolikus szépirodalomban. 1909 szeptemberében Izsóf Alajos váltotta fel, aki inkább irodalomszervezőnek volt jelentősebb, mint írónak. Tőle Pethő Sándor vette át a szerkesztést - 1912. júliusában - és vitte tovább a folyóiratot 1915. júniusáig. Az induló évek - fenti három szerkesztő szellemi irányítása alatt - jelentős szerepet játszottak a kor szellemi életében, melyben nagy része volt annak, hogy a nyugatos írók jó része - Kosztolányi, Krúdy, Karinthy stb. - rendszeresen felkeresték írásaikkal a friss folyóiratot. 

Pethő Sándort 1915 júliusában ismét Andor József váltotta fel, majd 1918 szeptemberében Mika Sándor következett. Ezekben az években a folyóirat meglehetősen elszíntelenedett, amelyben nagy szerepet játszott a világháború, majd az azt követő bizonytalan évek is, amelyek az irodalmi kérdéseket háttérbeszorították. 

Új korszak kezdődött a folyóirat életében 1925. januárjával, amikor Alszeghy Zsolt vette át a vezetést. A kritikai rovat egyszerre megszínesedett és súlyt kapott; a szépirodalmi részt azonban nem tudta a kezdeti évek színvonalára felemelni. A lapot elárasztották a nőírók, akik - tisztelet a kivételnek - erősen a dilettantizmus határát súrolták. Alszeghy Zsolt szerkesztésének vége felé azonban (1935. decemberében vált meg a folyóirattól) már jelentkezett a modern katolikus szépirodalom modern, második generációja, amely eleven vérkeringést vitt a szépirodalmi hasábokra is. 

Ezekben az években szerezte meg az Életet a magyar katolicizmus nagymúltú kiadóvállalata, a Szent István Társulat az eredeti kiadótól, az Élet Rt.-től. A kiadóváltozás szerkesztőváltozást is hozott. Alszeghy Zsolt örökét 1936 januárjában Erdősi Károly vette át és ő vitte tovább a szerkesztést a folyóirat megszűnéséig. A kiadó és szerkesztőváltozás a lap alapjellegét is megváltoztatta. A szépirodalmi folyóiratot egy családi lap váltotta fel, amely ha igyekezett is megőrizni a folyóirat nemes hagyományait, az olvasóközönség minden szükségletét igyekezett kielégíteni. A versek igen megfogyatkoztak, a novellák lerövidültek, a kritikák pár soros elmefuttatásokra olvadtak le, hogy hely jusson a divatnak, kertészetnek, háztartásnak stb., amely dolgok nyilván alkalmasak egy folyóirat példányszámának az emelésére, de a színvonalemelést nem igen segítik elő. A második világháború végével bekövetkezett kényszerű megszűnés tulajdonképpen már egy halott folyóiratot érintett; úttörő szerepét a pár évvel előbb indult Vigilia vette át és vitte tovább. 

Fentiek ellenére sem állíthatjuk azt, hogy a folyóirat nem játszott volna jelentős szerepet a magyar szellemi életben. Induló éveinek a nyugatos írók sűrű szereplése adott jelentős irodalmi súlyt, későbbi korszaka pedig a tehetségekben nem szegény katolikus szépirodalom - főleg a vers - állandó fóruma volt. Nem egy jelentős író innen indult útnak, hogy aztán hamarosan más utakon keresse irodalmi fejlődése részére a megoldást, szűknek érezvén a világnézet dogmatikus bilincseit. Utolsó éveiben azonban a folyóirat elsekélyesedett és megszűnése - különös tekintettel a Vigiliára - nem hagyott űrt maga után. 

Jelen munka a folyóirat teljes anyagát dolgozza fel, és két kötetre oszlik. Az első kötet az Élet íróit adja, betűrendben, egyes írókon belül pedig az írások kronologikus felsorolásával. A második kötet az anyagot tematikusan dolgozza fel és nagyjában az ETO rendszerét követi, azzal az eltéréssel, hogy a szépirodalmi és irodalomtörténeti részt veszi előre és helyezi a feldolgozás tengelybe. Magát a szakbeosztást a tartalomjegyzék részletesen megadja. 

Az Élet teljes anyaga - tekintve hetilap jellegét, amelyet csak egy-két év szakított meg kéthetenkénti megjelenéssel - hatalmasnak mondható. Anyaga mutató nélkül úgyszólván áttekinthetetlen és egy-egy adat megkeresése időrabló munkát jelent. E nehézségeken igyekszik segíteni ez a feldolgozás, amely elsősorban a bibliográfusok és irodalomtörténészek érdeklődésére tarthat számot.