Kiáltás
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán, Presser Gábor
|
|
|
|
|
Szürke folttá simul össze |
álmosan ablak és fal |
|
|
|
|
|
|
Dohányfüstje rezzenetlen |
húrra száll, kicseng a dal |
|
|
|
|
|
Képek, hangok hullanak szét |
bennem |
|
|
|
És |
összeáll egy kiáltás a |
csendben |
|
|
|
Ó ments meg engem |
|
|
|
|
Üresen omlik rám az |
ég |
|
|
|
Ó ments meg engem |
|
|
|
|
Vágyamban senki nem |
kísér |
|
|
|
|
|
Elsüllyedne minden, ha veled nem ta |
lálkoz |
nék |
|
|
|
És a |
végtelenbe nyúlna az ostoba, meddő sötétség |
|
Ó ments meg engem Ahogyan megmenthetlek én Tudom, hogy valahol létezel Ó ments meg engem Könnyeid letörölhetném én Tudom, hogy valahol, valahol, valahol, lenned kell
Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull Hidegen lebben a füstje, keserű átkozottul
Ó ments meg engem Elfojtott kérdésektől Csak a saját lélegzésem hallgatom Ó ments meg engem Magányos ünnepektől A szerelmet senkinek nem adhatom
Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim Lányok néznek szépen sminkelt közönnyel, a kedveseim Minden hűvös villanás szemükben Egy kiáltássá sűrűsödik bennem
Ó ments meg engem Ellep a csend, ha nem felelsz Tudom, hogy valahol jössz felém Ó ments meg engem Mélyebbre húz le minden perc Megfognám a kezed, ha elérném Ó ments meg engem Érezned kell a kiáltást Tudom, hogy valahol létezel Ó ments meg engem Hallanod kell a kiáltást Tudom, hogy valahol lenned kell
Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog Kicsit szélesebbre tárom a párás ablakot Megcsörren egy csengő, egyre sűrűbb lesz a zaj Rágyújtok és közben valahol megszólal egy dal
|