|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám!- 4.
Földi János
Egy kevély széphez
Félre tőlem, szép Kevély!
Rab-bilincsed áldozatja
Légyen ám, akárki fattya,
Hetyke-petyke büszkeséged
Bennem el nem éri véged
Nem; felőlem így ne vélj;
Félre tőlem, szép Kevély!
Félre tőlem, büszke Szép!
Szépre nézni nyúgodalmom:
Rabja lenni fő unalmom,
Két szemem gyönyörködése
Szép szabadságom veszése.
Veszteség ez! Drága Kép!
Félre tőlem, büszke Szép!
*
Személyválogató
Kivel barátkozik, kire hallgat, kivel áll szóba stb.
*
Aki úgy győz le mást,
Hogy ha nem lehet jobb nála, akkor megöli
*
Káin
Testvérviszálykodó – irigy - testvérgyilkos
*
Aki mást is befeketít,
csakhogy ő annál tisztábbnak látszódjon
*
Főhajtás
Aki soha nem hajtja meg/le a fejét,
így úgy beveri be azt az ajtófélfába, hogy arról koldul
*
Aki hol pótolhatatlannak,
hol feleslegesnek tartja/próbálja tenni magát
*
Búvár Kund
Aki azt a hajót süllyeszti el, amin ő is utazik
*
Aki méltatlanra pazarolta legszebb éveit
Akire méltatlanul pazaroltak legszebb éveket
*
Elrettentő példa
Aki nagy erőfeszítéssel küszködte fel magát Senkivé
*
Hegyek vajúdtak, egérke született
Akinek az lehetne a sírfeliratán: Sok hűhó semmiért
*
Aki a könnyebb ellenállás irányában
aprópénzre váltja Istentől kapott talentumait
*
Beváltatlan ígéret
Egy költő veszett el benne
Akiben minden hivatás elsorvadt, elveszett,
s lett és maradt így egészében is egy elveszett ember
*
Aki sasként legyek után kapdos
Egy királyi ragadozó, aki ketrecben legyeket fogdos
*
Nem kérő, de követelő(dző)
Aki az egyszeri kegyelmi ajándékra jogot akar formálni
*
Megistenülő
Akinek még halála előtt istenélménye lesz:
ő maga az isten – és le is borul saját nagysága előtt
*
Mindenható altató
Aki magát Istennek képzelve elaltatná a lelkiismeretét
*
Konc és prédaleső
Aki mindig azt az ügyet szolgálja, ahol szabad a rablás
*
Aki mint zsoldos katona,
addig szolgál, amíg fizetik,
és amíg másutt nem ígérnek többet
*
Aki józanul mizantróp, részegen filantróp
*
Könnyelmű
Aki járatlan a szellemvilágban,
s könnyen szaván fogja az ördög
*
Aki nem tiszteli a természet törvényeit,
s szabadon zuhan a szakadékba, a biztos halálba
*
Petőfi Sándor: Az ember
Mi nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben oly gőgben él
A világot fitymálja ajkai
S mintha az eget akarná szántani
Orrával oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a Te életed.
Rohanva jő az idő, s elrohan,
Egyik kezében bölcsőd pólyája van,
S másikra koporsódra szemfödel
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy szempillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat,
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyellned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg, s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S előbb utóbb szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! Hol?
A nép is elvész, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet.
S a föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
*
Aki mindenáron úr akar lenni -
az is lesz: de csak a szemétdombon
*
Aki másnak vermet ás és maga esik bele
*
Végleg érzésteleníti magát,
hogy többé kínt - igaz, így kéjt - se érezzen
*
Aki nemcsak légvárlakó,
de a pszichiáternek megbízhatóan lakbért fizető
*
Bolondokháza
Akinek ez mentsvár, menhely
Aki azt akarja, hogy ne kelljen felelősen döntenie
*
Aki homokra építi a házát, vagy kőre a szép légvárat
*
Aki egy hetero kudarc után
átevez a tuti és fogamzásgátlós homo vizekre
*
Nem mer egy lányt csókolni,
hátha elutasítja, vagy nem kapja tőle vissza
*
Aki idegenfóbiás -
önvédelemből tulajdonképpen börtönt épít házából
*
Aki lakából, házi szentélyéből
elvarázsolt kastélyt/kísértetházat, vidámparkot varázsol
*
Echo
Aki képtelen párbeszédre,
mert mindig csak magát hallja - oda és vissza
*
Aki csak akkor és addig hisz istenben,
ha éppen jól, vagy még annál is jobban megy dolga
*
Aki szeretett hülyülni, de nem vigyázott: úgy maradt
*
Aki annyira zsugori,
hogy még-már magát is sanyargatja,
nélkülözésre kényszeríti, minden kis „luxustól” eltiltja
*
Aki azt hiszi, hogy csak akkor üdvözül,
ha rögvest az utolsó fillérig szétosztja mindenét
*
Aki vagy mindig jól, vagy mindig rosszul akar járni
*
Aki vagy titkolja vonzalmát,
vagy zaklatja tőle idegenkedő szerelmét
*
Akinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete
*
Aki nem hisz a meséknek,
Mások életpéldájából sem okul.
Így kénytelen-kelletlen, óhatatlanul
mindent csak a saját kárán tanul – ha tanul…
*
Aki magára zárja a lakását,
majd magára nyitja a tévécsatornákat…
*
Aki a kecskére bízza a káposztát,
pedofilra a gyerekét, rafinált kujonra az asszonyát
*
Aki az a leggyengébb szem,
ahol elszakad az egyébként bivalyerős lánc
*
Aki vadidegen előtt könnyen feltárulkozik,
barátai előtt viszont hamar és örökre bezárul
*
Aki élettársával kísérletezik,
naponta újabb és újabb próba alá veti
(direkt féltékennyé tenné, vagy kísértőt küld rá)
*
Aki eleve kizárja,
hogy éppen az ellensége mondhat róla igazat
*
Aki púpot vesz a hátára,
görnyedve, s egyre görnyedtebben cipeli más keresztjét
*
Minden kacatot őrizgető
A múltjából semmit meg nem tagadó1
Aki nem dobja ki a ballasztot a süllyedő léghajóból
*
Aki a rozzantnak látszó gebébe
nem látja bele a táltos paripát
*
Aki semmit nem tud elfogadni –
mindenért és azonnal fizetni akar
*
Aki felfelé csak nyal, lefelé csak tapos
*
Aki a jót saját érdemének,
a rosszat sorsának tudja be
*
Csokonai Vitéz Mihály
A kevély
Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -
Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti. -
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -
Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.
|
