Izraeli főrabbik fognak tiltakozni Budapesten az ellen, amit ott is maguk gerjesztenek?

Igen, nem tévedés: amint a Mazsihisz honlapjára 2014. február 4-én felkerült hírcikkből kiderül, márciusban több száz rabbi jön Budapestre, hogy tiltakozzanak az ellen, amit maguk gerjesztenek, a hazánkban „drasztikus” méreteket öltő antiszemitizmus ellen. Hogyan is van ez? Megrakják a tüzet, és aztán csodálkoznak, hogy az mégsem alszik el?

Ám tegyék, de azt azért ne higgyék, hogy mindent lenyomhatnak a torkunkon. Mert akár tudják, akár nem, egyre többen olvassák bizony Szabó Dezsőt, aki a Pesti Posta 1937. november 3-ai számában arra az újságírói kérdésre, mégis mit gondol az antiszemitizmusról, így felelt: „A zsidók csinálják az antiszemitizmust, hogy eltereljék különböző felelősségek vállalásáról a figyelmet.”

De lássuk csak magát a hírcikket! Íme:

„Tiltakozásul a feléledő magyarországi antiszemitizmus ellen Budapesten tartja meg gyűlését az Európai Rabbinikus Központ (RCE) március 24–25-én – írta a European Jewish Press.

A gyűlésen több száz rabbi vesz majd részt, köztük nemcsak Európa több országából érkeznek, hanem jelen lesz David Lau és Jichák Jószef izraeli főrabbik is. A lap szerint a magyar kormány magas beosztású tagjai is részt vesznek a fórumon.

Menachem Margolin, az RCE és az Európai Zsidó Szövetség vezetője azt nyilatkozta, hogy „nem könnyű zsidónak lenni 2014-ben Magyarországon, az elmúlt években az antiszemita megmozdulások száma drasztikusan növekedett”. Azt mondta, a konferencia célja, hogy támogassák a helyi zsidó közösségeket.”

Nem könnyű zsidónak lenni ma Magyarországon? Valahogy túlontúl ismerős fogalmazás ez, mégpedig múlt századunk negyvenes éveinek végéről, amikor is pártunk és kormányunk „szeretett és bölcs” vezére arról kesergett, mennyire nehéz „kilenc és fél millió fasisztával építeni a szociálizmust”. Mint ahogyan ma reneszánszukat megélniük ugyebár mindazoknak, akiknek önmagukon kívül lassan már mindenki náci, fasiszta, nyilas, de legfőképpen persze antiszemita.

Hogyan is van ez? Megrakják a tüzet és aztán csodálkoznak, hogy az mégsem alszik el? Mert hogy állandóan megrakják, nem vélemény, tény. Éspedig meglehetősen régóta. Ami két történetet idéz fel bennünk ismét. Múlt századunk hetvenes éveiben egy középiskolai tanár aMagyar Nemzetben megjelent olvasói levelében arról számolt be, mennyire megrontja beszédünket a gajdolás, amire nemsokára Ungvári Tamás megrökönyödve megjegyezte: ez már tömény antiszemitizmus, ami benne egyenesen az auschwitzi gázkamrák emlékét idézi fel. Ugyanő aztán a kilencvenes évek végén egy budapesti könyvesbolt katalógusát tanulmányozva nem kisebb megrökönyödéssel észrevételezte tulajdonosának, hogy a benne szereplő tíz legkeresettebb kiadvány szerzői közül csak három zsidó.

Izraeli főrabbik fognak hát tiltakozni Budapesten az ellen, amit ott is maguk gerjesztenek? Ám tegyék, de azt azért ne higgyék, hogy mindent lenyomhatnak a torkunkon. Mert akár tudják, akár nem, egyre többen olvassák bizony Szabó Dezsőt, aki a Pesti Posta 1937. november 3-i számában arra az újságírói kérdésre, mégis mit gondol az antiszemitizmusról, így felelt: „A zsidók csinálják az antiszemitizmust, hogy eltereljék különböző felelősségek vállalásáról a figyelmet.”