Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőség őrzés, javítás és rontás

ABCD

ÖNSORSRONTÓ FÉLÉLTŰ VAGYOK

Kosztolányi Dezső

Három szatíra 

Közéleti kitűnőség 

Évente elmegy tíz-húsz temetésre
s harminc bankettre. Részvétlevelet,
üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba
kisasszonyának vagy a diktafonba.
A gazdasági válság "őt se hagyja
közönyösen". Sopánkodik miatta.
Közben meghízik és fölös kilóit
Marienbadban adja le nyaranként,
oly összegért, melyből megélne könnyen
néhány család egy évig. Reggel angol
tanárjával boxol, hogy friss maradjon.
Ha dolgozik, több ízben is alá-
firkantja a nevét - személyesen - s ilyenkor
nagyon soká fáradtan néz az ablak
fényébe, és ködös lesz a szeme.
Viselni kell ezt a tengernyi munkát,
helyén maradni a köz érdekében,
hiába intik, hogy talán megárt,
mert e nehéz időkben néki sem
szabad pihenni, s jelszava: a "munka".
A vérnyomása nagy. Nyugalmat és
mérsékletet rendeltek el a híres,
német professzorok, s ezért azóta
nikotinmentes cigaretteket szív
hosszú szipkából, hetvenet naponta.
Olvasgat is. Főképp miniszterek
és bárgyú hadvezérek vallomását,
sosem regényt, vagy verseket, csak azt,
ami "komoly" és magvas. Éjszaka
fejhallgatóval megvasalja szörnyű,
dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,
hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.
Beszél magyarul, németül s kicsit
angolul is, de minden nyelveken
csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.
Hétszázezerszer mondta: "van szerencsém",
mikor nem is volt szerencséje. Halvány
emlékezetje bágyadt. Izgatott
napokon azt se tudja, hogy ki volt
az apja-anyja, és keresztnevükre
csak néha emlékszik. Helyükbe más van,
pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.
Lelketlen arca földszínű. Megérett
a földre már. Nem értem, mire vártok?
A földbe véle. Temessétek el.

Úriasszony 

Negyven kiló s nagyon boldogtalan.
Szemöldökét finom acél-csipesszel
a társaságban irtja, hátravetve
sovány fejét, s a rúzsával piros
pilléket ír az ajkai fölé,
míg kézitükrében figyel magára.
Pár év előtt az emlőit akarta
eltávolítani egy divatos
sebésszel, ámde erről lebeszélték.
Csak vakbelét vetette ki, előre,
ezenkívül néhány haszontalan
fölösleges szervét, hogy ezzel is
könnyebb legyen. Ma már tehát egészen
üres, akár egy kipakolt börönd,
vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül
és ritmikus tornára jár. Römiz
és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.
Leánykorában zongorázgatott is,
de abbahagyta. Mindent abbahagy.
Sétálni viszi a tragédiáját
s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.
Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.
Ebéd után éhes. "Nem értik őt".
A férje sem "ez a derék fiú" -
így hívja - aki kenyeret keres rá,
de ő kenyeret nem eszik soha,
csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,
s így tőle független. Beteg szegény.
Nagyon beteg. Húsz toalettje van,
harminc szerelme s több "komplexuma".
Mindig halálosan fáradt. A hangja
személytelen és gépi, mint a hangos
filmek beszéde, mely közelbe-távol
egyforma és így senkihez se szól.
Ó Éva, Éva, régi, édes Éva,
hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,
hosszú sörényed, langyos-lusta combod,
mannás meleg melled, tejízű csókod,
amint heversz, mindnyájunk édesanyja,
a paradicsomban, virágok és
kígyók között, hajad szép sátorában.
Ő körmeit mutatja énnekem,
bíborra festett, görbe körmeit,
mint amazon, és azt ígérgeti,
hogy összetép. De ez nem érdekel.
A szobalánya inkább. Hogyha olykor
teára hív, künn az előszobában
megcsókolom a szobalánya száját,
és elmenőben is mindenkoron
a szobalánynak csókolok kezet.

Forradalmár 

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
gubancba lóg. Véres, meleg szívét
künn a kabátján hordja, láthatólag,
mint futtatáson lóverseny-jegyet.
Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",
e "drága ország", melyet tönkretesznek
s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
Ifjúkorában elvett egy csunya,
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
Azóta ez kitartja s ő egészen
"eszméinek élhet". De mégse boldog.
A termetét kissé rövidre szabták,
orrát piszére, szűkre homlokát.
Egyenlőséget kíván mindenütt,
egy nagy fölosztást, abban a reményben,
hogy néki is jut ekkor egy derék,
délceg gerinc, egy főúri sasorr,
s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
az Emberiséget megváltani.
Csak ezt imádja. Mit neki család,
mit gyermek és mit árva asszonya,
olyan goromba véle, mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol,
míg ő utazgat és habot zabál.
Az Emberiség szent barátja ő.
Ha hallja, hogy egy konferencián
az Emberiség tyúkszemére hágtak,
vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
s nem bír aludni, olyan izgatott.
Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
Az Emberiség végtelen szerény,
nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
s így véle ő békésen éldegél.
Örök szerelme nem is fogy soha.
A koldusoknak, kik feléje nyújtják
sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
de mindegyikkel szívesen kezet fog,
mint ember az emberrel. Ez az elve.
És közbe készül a leszámolásra.
Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
erdők s virulnak a burzsuj virágok
és hektikás, kis dijnokok söröznek
és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
akik egész héten padlót suroltak,
kávéjukat kevergetik s fiucskák
és kisleányok ünnepi ruhában
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eregetnek kacagva,
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátját meglökve így szól:
"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".
Mert amikép ábrándozol te arról,
hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
játszik magában vérrel, lámpavassal,
parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet, amelybe mindenkit beír,
hullát szagol és csöndesen akasztat.
Nem gyűlöletből, ám, "történeti
szükségességből." Közveszélyes őrült.
Nem önveszélyes. Hisz magának ő
sohasem árt. Ez minden érdeme.
Máskép vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
volt boldog. A korzón utánament
szelíden egy angyali detektív,
mint ápoló a mániás után,
hogy egy kicsit vigyázzon életére,
hogy meg ne üsse oktalan fejét.
Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
botrányt csapott és Isten, emberek
előtt a művelt és szabad világhoz,
a csillagokhoz föllebezve vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: "Ez reakció!"

***

Csodagyerekből hülyegyerek

Fenegyerekeskedés után beilleszkedő

Megalkuvásait kompromisszumnak állítja

Önfeladó

Álomkóros - álomszuszék

Akinek a szeretkezés házastársi kötelesség

Angyalkából házi sárkányt varázsló

Akinek e földi lét csak próbaidő

Akinek e világ csak siralomvölgy

Folyton csak készülő, de nem induló

Időzített bombán ücsörgő

Damoklesz kardja alá ülő

Aki végleg lemond a szépít(kez)ésről

Aki nem is mer boldog lenni

Permanens önfeláldozó

Betegségével játszmázó

Pánik beteg

Képzelt beteg - hipochonder

Éjt nappallá tevő

Csak egy nap a világ

Levágja az aranyat tojó tyúkot

A múlt dicsőségében sütkérező

Mindent kétszer mond

Előbb vág, azután mér

A kimondott szó nem visszaszívható

Repül a nehéz kő…

Kiengeded a szellemet a palackból

Kontárkodó

Kétbalkezes varázsló/bűvészinas

Kinevezed magad akárminek

Öndicséret bűze

Tábornok vagy sereg nélkül

A mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntöd

A vereséget győzelemnek mondja

Engem nem fog a golyó

Csak te nem vagy halandó

Veréb mondja bagolynak, hogy nagyfejű

Vaktölténnyel lőne vadat

Ágyúval lő verébre

Ígéretekkel van tele a padlásod

Az ígéretet készpénznek veszed

Büszke – nem alázza meg magát, beveri fejét

Vak tyúk is talál szemet

Próba-szerencse

Nem kérdezed meg

Egy szerencse után már bérletet váltana

Mindenkinek tetszeni akar

Nem élsz elidegeníthetetlen jogaiddal

Lemondasz az ellenállás jogáról

Mindent félvállról

Mindig félgőzzel

Sohasem adsz bele mindent

Állandóan csúcsra járatod magad

Tovább nyújtózkodsz, mint…

Nem tudsz kamatos kamatot számolni

A koldus dúsgazdag lányt vesz feleségül

Zsákbamacska feleség

A szerelmeséhez barátját küldözgeti

Kecskére bízza a káposztát

Midasz király – minden vágy teljesül

Az aranyból szart csinál

Tanácsot csak ad, de sosem kér

Tanácsot kér, de sosem fogadja meg

Aki a saját hajánál fogva húzza ki magát

Aki röstell bölcsebbtől tanácsot kérni

Sorrendetlen – kalapból sorsoló

Szobakerékpárral kalandozó

Aki más tollaival ékeskedne

Nem érted a tréfát

Másnak adod ki magad

A minőséget a mennyiséggel pótoló

Igénytelen

Analfabéta – olvasni nem tudó/szerető

Fantáziátlan

Empátia hiányos

Divatmajom

Önmagát elaprózó

A részletekben elvesző

A részletekre nem ügyelő

Aki bármi áron hős akar lenni

Képmutató

Látszat el nem viselő

Minden arany,a mi fénylik

Ökör következetes

Aki ki is tart tévedése mellet

Csak a saját káróból okuló

Zabáló és fogyókúrázó

Önbeteljesítő jós

Önkéntes szabad préda

Eleven céltábla

A főnök viccein legjobban nevető

Érti, de nem élvezi a viccet

Hálátlan – hálát követelő

Szemérmes koldus

Akinek a kérés nagy szégyen

Közönyös bámészkodó

Nem érti a célzást

Mindent szó szerint vesz

Mindent megszokó

Mindent lenyelő

Beszámíthatatlan, cseles csapattárs

Rómában nem úgy él, mint a rómaiak

Illemtudatlan – sértő viselkedés

Akinek minden mindegy

Fanatikus rajongó

Az ideál távolodik és a pohár közel

Párbajképtelen

Papucs férj

Titkokat kifecsegő

Hallgatása beleegyezés

Alig várja, hogy megsértődjön

Defenzív életvezető

Bőven termő bamba diófa

Mamahotel lakó

Önállótlan - infantilis

Rossz memóriájú füllentő

Elefánt a porcelánboltban

Dackorszakos

Színjózan életű

Anyámasszony katonája

Mocskos szájú – trágár vagy prűd

Önmagát imádó/megvető

Magát mindenkinél különbnek tartó

Foglalkozási ártalmairól nem tudó

Struccpolitikus

Fenn az ernyő, nincsen kas

Rongyrázó

Affekta majom

Póker arcú – minden ráírva

Kárba vesző igyekezet

Elfödve tetézi a bajt

Istenkísértő – keresi a bajt

Komolytalan játékos

A vitából veszekedést, sőt verekedést hoz ki

Árnyékbokszoló

Nagyképűsködő

Lármás – vaklármás

Rendetlen – rendszertelen

Hiú – hízelgést kedvelő

Szatócslelkű

Irigy kutya

Nem nőtt be a feje lágya

Vizsgadrukkos - lámpalázas

Másnak kaparod ki a gesztenyét

Céltalanul lődörgő

Ambíció – semmi becsvágy

Vezetni akar, de a kritikát nem bírja

Mimóza vezető

Saját tükörképébe szerelmes

Az alkotásába beleszerelmesedő – Pygmalion

Szalmaláng lelkű

Pató Pál

Figyelmetlen, szétszórt

Önelégült

Akkor üti a vasat, amikor már hideg

Hamis illúziókban ringatózva

Csak imitálja, hogy teniszezik

Díszpinty – díszgój

Lankadó szorgalom – nem kitartó

Extrém figura – extravagáns

Vegetárius vallású

Életképtelen

Élhetetlen

Ha megfizetik, hegedülni is tud

Megesküszik, hogy örökre szerelmes lesz

A tengerbe vizet hordó

Ön-védtelen

Odatartja másik arcát

Ön-rabosító

Maga alatt vágja a fát

Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten

Savanyú a szőlő

Börtön helyett diliház

Ön-hitelrontó

Enigmatikus palackposta

Autista – kommunikáció képtelen

Jóindulatú ostoba

Fajankó

Szembekötve támolygó

Az orrodnál/farkadnál fogva vezetve

Ki mint él, úgy ítél: gyanakvó, rosszhiszemű

Akit nem repít, de vonszol a Sors

Langyos, akit kiköp az Úr

Enerváltan vánszorgó

Álmatag – lagymatag

Mintha hallgatási fogadalmat tette volna

Életművészkedő – a nap kötelességét mulasztó

Hangulatember

Egyszerre százfelé figyelő Árgus

Szimultán sakkjátékos

Tévedhetetlen - csalhatatlan

Hencegő, aki felsül

Rossz első benyomás – rossz kezdés, fél kudarc

Ápolatlan - piszkos

Nem néz tükörbe – fintor, grimasz

Csak magát hallja vissza – echó

Nem tölt, csak lő – nem töltekezik

Az egyedüllétet már magánynak érző

Nem egyéniség, csak csodabogár

Egy nyárspolgár, aki különcködik

Nevetségessé váló

Nem fogja fel: rajta nevetnek, nem a viccén

Mimikri, ha kell, ha nem

Önmaga elől menekülő

A doktornál sem panaszkodsz…

Vak megszokások rabja

Nincsenek szokásaid

Még a járásod is szertartásos

Szirupban mindent bevesz

Szereptévesztő: vendég/házigazda

Achilles sarok - sebezhetőség

Nem ismered gyenge pontod - kísérthetőséged

Sötéten lát – fekete szemüveges

Két végéről égetett gyertya

Életkibic, akinek kuss

Üvegen át nyalja a fagyit

Kincstári optimista

Tövis nélkül kéne csak a rózsa

Fix számokkal játszó,

nem hagyhatja abba a lottózást

A lottó ötösre egyenlő esélye van

Nem hiszed el, hogy nem nő ki az ujjad

A szegény Mehemed és a tehenek

A szabadság kellene, de az árát sokallom

Utánzó majom vagy

Ha egyből nem megy, rögtön feladod

Rögeszmés – kényszerképzetes

Beszűkült tudatú - Csőlátású

Korpa közé keveredsz

Szívesség boltos – kufárlélek

Jóért rosszal fizetsz

Kétlábon járó panaszkönyv

Önsajnáltató

Görcsös ragaszkodó

A tehetség és tanulás rossz viszonya

A gyakorlás hiánya miatt nem lesz mester

A hiba az én készülékemben

Önismeretlen: féllábú Tarzan

Szereptévesztésben marad

Szkeptikus – öncélú kételkedés

Ön-valótlan

Majd ha… akkor majd boldog leszek

Bezzeg az én időmben

Sohasem itt és most, mindig máskor/hol

Holdkóros – alvajáró

Félőlény - féléltű

Rettegsz egyedül és csendben lenni

Vagy gyáva, vagy vakmerő – sosem bátor

Gátlástalan

Gátlásos, aki fél egy pohár bortól is

Mindent tudatosan: a lélegzetvételt is

Megalszik a szájában a tej

Csak a más rovására akar nyerni

Sok hűhó semmiért

Néma gyereknek anyja se érti a szavát

A keblén kígyót melengető

Az öreg halász telhetetlen felesége

A három kívánság elrontója

Alázathiányos - gőgös

Hízelgő macska

Hálátlan macska

A gödörbe esve oda berendezkedsz

A szart aranynak nevezed

Elvált szülők játszmáinak eszköze

Cezarománia – parancsolgatni jó?