Hogyan lesz ebből országos méretű, sokmilliárdos csalássorozat?
Hol cinkos ebben az adóhivatal?
Horváth András elmondta. Itt összefoglaljuk.
Horváth András 14 évig dolgozott az adóhivatalnál (ez volt az Apeh, most úgy hívják, hogy NAV), és hatalmas csalásokat látott. Szólt a főnökeinek, szólt politikusoknak, szólt mindenkinek, de nem történt semmi. Idén ősszel otthagyta a munkahelyét, feljelentést tett az ügyészségen három leállított vizsgálat miatt, és nyilvánosság elé állt.
Fotó: Botos Tamás
Legfontosabb észrevételeit egy húszoldalas írásban foglalta össze, amit az atlatszo.hu közölt.
Most egy tipikus adócsaló technikát mutatunk be, amit Horváth magyarázott el a 444 tárgyalójában. Ilyenek miatt évente szerinte több száz milliárdos nagyságrendű kár éri Magyarországot. A példákban a cégek neveit mi találtuk ki, hogy érthetőbb legyen.
Példázat a nagy cukorbizniszről
Szlovákiában egy becsületes cukorgyár, a Toth & Tothova s.r.o. gyárt fél kiló kristálycukrot, amit 100 forintért árul.
Ezt megvásárolja a magyarországi Kamu2000 Kft. Kifizeti a 100 forintot a szlovák cukorgyárnak. Ez nettó összeg, mert amikor országok között mozog az áru, nem kell ÁFA-t fizetni. A cukor (legalább papíron) Magyarországra érkezik.
A Kamu2000 Kft. nem csinál a cukorral semmit, talán el se hozza igazából, hanem eladja a Nünüke Kft.-nek, 80 forint + ÁFA-ért, vagyis 101,6 forintért. Látjuk, hogy a cukor nettó ára 20 forinttal olcsóbb lett, mint amennyibe eredetileg került.
Hogyan lett a 100 forintos cukorból 80 forintos, mire a Nünüke Kft. megvette?
Úgy, hogy a Kamu2000 Kft. fiktív számlákat szerez, amelyek azt bizonyítják, hogy 80 Ft. + ÁFA értékben mindenféle költségei voltak, például piackutatást rendelt a Prioritáskutató Kft-től, pont ennyiért. Így a költsége és a bevétele közti egyenleg nulla, vagyis nem kell adót fizetnie.
E rendszerben a Kamu2000 az úgynevezett „missing trader”, vagy „eltűnő kereskedő”, aminek gyors papírmunka után hamarosan nyoma vész, hiszen feltűnően illegális amit csinált. Létezésének annyi az értelme, hogy papíron úgy hozza be a cukrot, hogy az a magyar piacra érve olcsóbb legyen, mint amennyibe eredetileg került. A csalás oroszlánrészét itt követik el, hiszen itt jelenik meg a hamis költségszámla. Mire a cukor majd forgalomba kerül, és az egész láncot esetleg bolygatni akarnák, addigra senkit sem lehet majd ettől a cégtől megtalálni.
A Nünüke Kft. még mindig nem főz lekvárt a cukorból, hanem eladja azt aPrüntyike Kft-nek. A Nünüke már nem fantomcég, nem akar eltűnni, ezért hogy ne keltsen feltűnést, egy kis hasznot is kell keresnie. Ezért már 82 Ft. + ÁFA áron adja a cukrot a Prüntyikének. A cukor most már bruttó 104,14 forintba kerül!
Nünüke tehát beszedi a pénzt, és elszámol. Van egy kiadott számlája (költsége) 101,6 forintról, egy befagodott (bevétele) 104,14 forintról. Van 2,54 forint, ami után tényleg ÁFA-t fizet, felfele kerekítve megy is 70 fillér az államnak.
Prüntyike még mindig nem élvezi közvetlenül a cukor édességét, hanem eladja azt (szerény haszonnal) a Közértláncnak, aminek üzletei ott vannak minden valamire való magyar városban. Mondjuk 84 Ft. + ÁFA-ért, vagyis 106,68 forintért. Itt ugyanaz történik a papírmunka tekintetében, mint aNünüke és a Prüntyike között ment. Prüntyikének is lesz 2,54 forint tiszta haszna a költségek levonása után, megy megint az államnak 70 fillér.
A Közértlánc most már kiteszi a polcra a cukrot, ahonnan Mayerné leemeli, beteszi a kosarába, és kifizeti az árát, 120 Ft. + ÁFA-t.
Néha a Közértlánc az olcsón megszerzett terméket akciósan adja, és olyankor legalább a fogyasztók is élvezhetik a csalás előnyeit. Jellemzőbb azonban, hogy úgy adják e termékeket, mintha a valódi áráért került volna az áruházi polcra, és így a csalás fő haszonélvezője a Közértlánc lesz.
A rendszernek az az értelme, hogy a Közértlánc nettó 84 forintért jusson cukorhoz, vagyis olcsóbban, mint amennyibe az valójában kerül. A nagy csalás a Kamu2000 Ktf-nél van, aki a papírmunkával lenyomja az árat. A Nünüke és a Prüntyike csak azért kell a történetbe, hogy a Közértlánc és a Kamu2000 között minél nagyobb legyen a távolság, minél kevésbé legyen átlátható, hogy az egyébként nagyon primitív csaláshoz köze van a nagy áruházláncnak. A valóságban azonban a cukor a Toth & Tothovaraktárából egyenesen a Közértláncba megy. Ha óvatoskodni kell, akkor esetleg hurcolásszák előtte egy kicsit. A csalással tehát a Közértlánc keres, a többiek feltételezhetően az ő hasznából kapják meg fáradozásaik jutalmát. Ha a Kamu2000 csalása nélkül venné Közértlánc a cukrot, akkor az 16 forinttal drágább lett volna neki.
Horváth szerint nagyon sok termékkel hasonló a helyzet. Ruhával, számítástechnikai eszközökkel, fémmel, tűzifával, kávéval, tejtermékekkel, cukorral, étolajjal, energiaitallal és hússal is nagy tételben csinálják ezt.
Szlovákia, Magyarország és Románia között vándorolnak így a termékek. És a csalásban résztvevő nagy áruházláncok különösen nagy profitra tesznek szert, hiszen olcsóbban szerzik be az árut, mint amennyibe az eredetileg kerül. Minél magasabb az ÁFA, annál nagyobbat lehet így kaszálni. Magyarországon a legmagasabb az ÁFA az egész EU-ban, 27 százalék.
A valóságban persze a léptékek sokkal nagyobbak. Egyetlen kamion 24 tonna cukrot tud elvinni, nem pedig fél kilót, ahogy a példában szerepelt. Aki ezen nagyot akar keresni, az sok száz kamion cukorral csinálja ezt.
Elnézik ezt
Horváthnak az volt a tapasztalata, hogy ezeknek az ügyleteknek a feltárását a NAV-nál kifejezetten akadályozzák. Ezért fordult az ügyészséghez. Ezért beszél korrupciós hálózatról.
A Közértlánchoz hasonló nagy áruházak a kiemelt adózók közé tartoznak, akikkel külön ügyosztály foglalkozik. Horváth szerint elnézőek az ügyosztályon ezekkel a csalási hálózatokkal, ezeket nem tárják fel.
Horváth azt mondta, hogy az adóhatóságnál sokszor az EU bíróságának egy ítéletére hivatkoznak, amikor a munkatársak kedvét kell elvenni az ilyen ügyek felgöngyölítésétől. Arról az ítéletről van szó, amikor egy hasonló ügyben a bíróság az áruháznak adott igazat, elfogadva érvelését, hogy a közért beszerzői nem tudhatták, hogy az áru csalással került az országba. Ha a fenti példát nézzük: a Közértlánc nem tudhatta, hogy a Prüntyikének azért olcsó a cukra, mert a Kamu2000 Kft. adócsalással levitte az árát. Így nem tehet semmiről, ártatlan.
Csakhogy Horváth szerint az ítélet nem általában mondja azt, hogy nem lehet ezeket az ügyeket ráverni az áruházakra. Hanem csak arról volt szó, hogy a konkrét ügyben az adóhatóság nem tudta bebizonyítani, hogy az áruház tudott a csalásról. Mivel az ilyen csalások haszonélvezője aKözértlánc, ezért logikus, hogy közük van az egészhez.
Fel lehetne göngyölíteni
Horváth szerint több módszer is lehetséges a bizonyításra. Például be lehet bizonyítani egyéb beszerzésekből, hogy a lánc tisztában van azzal, hogy mennyiért lehet a Toth & Tothova gyárból cukrot venni. Meg lehet vizsgálni a cukor útját a fuvarozók kikérdezésével, a raktározási és szállítási papírok részletes átvizsgálásával. Fel lehet fejteni, hogy az áruházlánc beszerzője kivel állt valójában kapcsolatban. Lehet figyelni a pénz útját is, az utalásokon keresztül.
Horváth azt mondta, hogy amikor kivételesen sikerült ilyen ügyekben alaposabb vizsgálatot indítani, akkor az áruházlánc megrettent, és már az elmarasztalás előtt szakított a Prüntyikeszerű beszállítókkal. Horváth szerint kellő határozottsággal gyorsan, látványos eredményeket lehetne elérni az ilyen üzelmek felszámolására.
Ez az új olajozás
Horváth szerint az adócsaló hálózatokat szervezett bűnözői körök működtetik. Termékekként egy-egy csoport irányítja ezeket a rendszereket, amelyek rugalmasan mozognak Magyarország, Szlovákia és Románia között, és gyorsan reagálnak az egyes országok ÁFA-szabályainak változására. Ettől függ ugyanis, hogy honnan hova érdemes vinni a termékeket. Az olajszőkítés volt utoljára hasonló léptékű, adócsalásra épülő biznisz Magyarországon.
A nem romlandó termékekkel különösen szívesen csalnak, mert ha kell, tényleg lehet őket utaztatni, raktározgatni, ide-oda szállítani. Horváth ha gyanús cégnevet lát egy cukroszsák csomagolásán, nem csodálkozik, ha a cukor már tömbbe tapadt össze. Sokat hozták-vitték.
