ÉLETBÖLCSELET ABC

BOLDOGSÁG JENCIKLOPÉDIA

EUGÉNIUSZ MINŐSÉGVIZSGÁLÓ

Boldog-boldogtalan ABC - V.

Ady Endre - A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon

*

Akire a pincsi kutyádat se bíznád,

Az fog vigyázni egyetlenedre, kedvesedre, s gyerekeidre

*

Labirintus – útvesztő

Eltévedve, kiutat nem találva egy életen át bolyongani

*

Helyes ember

Helyes cselekedet

Helyesbítés – helyreigazítás

Minden a helyén van - te is ott vagy

Helytelenkedni – rendetlenkedni, rosszalkodni

*

Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis…

*

Jólelkű - rosszlelkű

Jóakaró – rosszakaró

Jóindulatú – rosszindulatú

Jó szokású – rossz szokású  

Jóérzésű ember – rosszérzésű ember

Jó magaviseletű – rossz magaviseletű

*

Soha nem sétálsz, szemlélődsz,

Mindig csak igyekszel innen oda,

Vagy lehajtott fővel, villódzó gond(olat)okkal

Vagy autóval száguldva, az utat minél előbb letudva

*

Kit kísért meg inkább a Sátán?

Az asszony ingatag, törékeny, mint a nád

A népmesék gonosz mostohája, telhetetlen asszonya

*

Lesipuskás

Könnyű préda  

Orvvadász, aki gyilkol 

Vaktölténnyel ijesztgető

Vadász szerencsétlenségek 

Nagyokat lódító „oroszlánvadász” 

Lődüh - mindenre lő, ami csak él és mozog

Célzóvíz és részegen egymást lövő vadászok

Kiváltságosok drága úri passziója – unfair play

*

Malthus nyomdokain

Túlnépesedés ellen védőoltás és meleg háború

*

Nincs irgalom

Pusztuljon a gyenge – társadalmi Taigetosz

*

Az örök csak készülődő,

De soha el nem induló és meg nem érkező

*

Kis pecsenyéjét megalkudva sütögető zsurnaliszta

Sajtótájékoztatókon potyázgató, habzsoló firkász

*

Összeférhetetlen

Pl. egy megrögzött agglegény

Aki alkalmazkodásra már szinte képtelen

*

Teljes hasonulás

Túlalkalmazkodó - teljesen, az önfeladásig asszimilálódó

*

Szélkakas

A folyton ide-oda csapódó,

Ahol éppen több a konc, a potya stb.

*

Mimikri ember – kaméleon

*

Az öreg, a fiú és a szamár

Aki mindenkinek tetszeni akar

Aki minden elvárásnak meg akar felelni

*

Könnyen beszélő

Aki más farkával veri a csalánt

*

Mekk Elek

A hatékony kártevő igyekvő „jótevő”

*

Jóka ördöge

Házsártos házi sárkány

*

Perfekcionista

Pl. egy pedáns asszony,

Egy tisztaság- és rendmániás

(aki szeretteit őrületbe kergeti,

És a lakást otthontalanná varázsolja)

*

Mártírkodó

Önmagát a keresztre felszögező…

*

Gép – biomassza

Szellemvilágtalan és lelki élettelen

*

Zöldszemű szörny

Betegesen féltékenykedő

másneműekre, pályatársakra, szerencsésre stb.

*

Haspók - a bélpoklos, torkos

Akinek a hasa a mindene, a - rossz - istene…

*

A dicsősége áldozata

Kibújik a szeg a zsákból:

a kiállhatatlan, pöffeszkedő fráter

*

Bűntudatos

Aki nappal, de főleg éjszaka, hajnalban

folyamatosan a lelkiismeret kínpadjára vontatik

*

Nárcisz

Aki önmagába szerelmes -

vagy az alkotásába beleszerető művész,

lásd: Pygmalion ókori, de örök történetét

*

Megveszekedett pesszimista

(vagy csak a jólértesült optimista)

*

Hangulatember,

Nem ura magának -

Olyan aznap, amilyen lábbal kelt fel

*

Rút kiskacsa

Aki csak halálakor döbben rá,

Hogy ő csodaszép hattyú lehetett volna

*

„Farkasember”

Embernek farkasa

Versenyt üvölt a farkasokkal

Kegyetlen farkastörvények szerint élő

*

Mérgezett egér

Aki úgy futkos, cikázik, száguld,

mintha permanens vészhelyzet lenne

(nem hagy magának gondolkodási időt)

*

Mizantróp

Magamat mindenkinél különbnek tartom

Magamhoz a többi embert méltatlannak érzem

*

A szó elszáll, az írás megmarad:

Mindent közjegyző előtt írásba kell adni,

A szóbeli ígéret, egyezség semmit nem számít

*

Senki sem tudja, hogy a kés kétélű,

És a kenyérszelés közben saját húsukba vágnak

*

Ezek itt beleharapnak a segítő kézbe,

Ugyanakkor kígyót melengetnek a keblükön,

Vagy rászabadítják Mekk mestert a lakásukra…

*

Itt havonta szépségverseny van

És a hátul végző lányokat sterilizálják,

A csúnyának tartott fiúkat pedig kasztrálják

*

Az itt lakók rettegnek a fájdalomtól,

Ezért kérhetik végleges érzéstelenítésüket,

Igaz, így örökre lemondanak a jó érzésekről is…

*

Itt az állatokat gépnek tartják,

Nagyon bonyolult, de érzés nélküli szerkezetnek,

Így csak nevetnek, ha kínzásukkor azok „szenvednek”

*

Itt az emberek előbb vágnak, azután mérnek

*

Nem lehet magánéleted

Nem lehetnek titkaid

Még a gondolataidban is olvashatnak

*

Bele vagy vetve a nyilvánosságba,

Nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz el,

Még a vécéajtót se csukhatod be

*

Egy dúsan terített asztal mellé ültetnek,

De vagy undorítva elveszik az étvágyad,

Vagy a falatozók mellett koplalnod kell

*

Nincsenek ünnepeik,

Mintha hosszú úton vándorolnának vendégfogadó nélkül

*

A politikai másként gondolkodókat,

Pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,

Ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva,

S a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka

*

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt a iskola.

(W. S.)

De a csoda csak három napig tartott,

Utána megszokták az emberek, s így maradt…

*

Amiért az egyik nap jutalmaznak,

Ugyanazért a másik nap megbüntetnek,

S még abban sincs rendszer, hogy milyen nap van ma…

*

Soha nem engednek meg maguknak egy tréfát,

Mert hátha egyszer rosszul sül el, és akkor mi lesz…

*

Vagy untig, a csömörig eszik kedvenc ételüket,

Vagy mennyiséggel akarnák pótolni a minőséget

*

A fél élet munkájával kiérdemelt jó hírnevet,

Egy hirtelen rossz döntéssel végleg veszni hagyják

*

Rontó Pálok

Amit nappal építenek, azt éjjel lerontják

*

De jure a törvény előtt mindenki egyenlő

De facto viszont vannak – sokkal - egyenlőbbek

*

Az álbarátok ölelgetnek,

Hogy kitapogassák a gyenge pontjaidat,

Hogy majd oda döfjék tőrüket – s oda is döfik…

*

Arra emlékszik, ami tíz éve volt,

De arra már nem, amit tíz perce ígért

*

Az emberek egy része póker arcú,

Egy másik részének pedig minden arcára van írva

*

Örökké résen lenni…

Minden cselekedet egyben csel is

*

Mindenki gyanús, aki él

A bűnösséget feltételezik,

Az ártatlanságot bizonyítani kell

*

Tapintatlanok és igazságbunkózók

Itt az őszinteség nem több mint szalonképes szadizmus

*

Mindig az idegen az első…

Az emberek az utcán angyalok, otthon ördögök

*

Egy Alice nevű királynő

Női szeszéllyel osztogatja a halálos ítéleteket

(a holttesteket tilos eltemetni,

Aki megpróbálja, azt tetemhez kötözve rohasztják el…)

*

Aki a leghangosabb, annak van igaza

Vitás esetben szavaznak – a többség dönt…

*

Az éjt nappallá teszik, a nappal átalusszák

Sőt: van, akik a két végéről égetik a gyertyát

*

A kecskére bízzák a káposztát,

S a maffiafőnök lesz a rendőrkapitány

*

A halat úszni tanítják,

Az oroszlánt vegetáriánussá idomítanák -

A rókák tyúkvédő tagozatát szerveznék…

*

Csikkek után kutatsz a villamosmegállóban,

Megvető pillantások özönétől kísérve és sújtva -

Aki egyszer lecsúszott, abba már mindenki belerúghat…

*

Kegyetlen játékok űznek -

Gonosz ugratásokat találnak ki

Pihent agyú aranyifjak, zsúrfiúk:

Pl. fogadásból udvarolnak egy „csúnya lánynak”,

Aki egészen beleéli magát, majd öngyilkos lesz…

*

Megalázó kandi kamerázás -

Pénztárcát tesznek az útra a gyanútlan járókelő elé,

S egy terepszínű madzagon mindig arrébb rángatják…

*

Egyenként mindenki Jézusra szavaz,

De tömegben Barabást mentik fel, a gaz latrot

*

Addig válogat,

Míg két szék között a pad alá esik – hoppon marad

*

Mindegy, mit rendelsz,

- bár megkérdezik és kivárják -

úgyis csak egyféle van:

eszed, nem eszed, nem kapsz mást!

*

Profi, pláne dilettáns

operaénekesek, hegedűsök

gyakorlószobája mellett felnőni

*

Minden van -

csak só nincsen,

illetve semmi fűszer,

ami megbolondítaná

az ételed és az életed

*

Már csak a betegségedről tudsz beszélni,

S abban versenyzel, hogy ki a nagyobb beteg,

De itt minden erőd és beszélőkészséged beveted…

*

Kétlábon járó élő s nyitott panaszkönyv,

Aki bebizonyítja, ill. folyton bizonygatja:

Ha nála van szerencsétlenebb, akkor az csal!

Egyszer volt Budán kutyavásár,

De te telhetetlen mohóságodban

Eladod mindened,

Hogy lekopírozd szegény szomszédod szerencséjét

(a kutyákat persze nem veszik, csak gazdiját verik)

*

Törpe vagy az óriások földjén -

Sem a bútorok, sem a használati eszközök

Nem rád vannak méretezve,

S persze a járműveket sem tudod igénybe venni…

*

A csizmádra gondod van, de a lábadra nincs?

*

Meg van tiltva,

hogy taníttasd gyerekeidet -

mihamarabb nehéz fizikai munkára fogod be…

Pont azon az órán hiányoztál,

Amikor az illemet, tapintatot tanították…

*

Bármiért felmondhatnak –

mintha csak próbaidős lennél,

akinek nem kell indoklást adni!

*

Pótolhatatlannak képzeled magad,

Majd meg ellenkezőleg, azt érzed,

Hogy teljesen felesleges vagy a Földön,

Sőt: csak egy teher, egy púp mások hátán….

*

Jó ember – rossz zenész

Bonus jurista – malus christianus

*

Természete ellenére

közszereplésekre kényszerül -

egy introvertált, vagy agora fóbiás

szónok, mozgalmár, ügynök, agitátor…

*

A kvartettből senki sem zenész,

Mindenki a potyakajára jött abban a hiszemben,

Hogy majd a többi biztosan tud valamit muzsikálni,

S így ki kell kínlódni valami elfogadható, jó kifogást…

*

Aki nem tud – a szépre – emlékezni,

És a másik, aki nem tud semmit felejteni

*

Összevont szemöldök, ráncolt homlok

Arcodnak a gyakori alapállása, állapota -

És a végén - nem vigyázva - így maradtál…

*

Ábrányi Emil

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

1879.

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer - barátim, halljatok mesét -

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: "Vivát Krampusz király!"

Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""

Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""

Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""