Valamennyi kriminológus számára közhely, hogy a halálbüntetés nem megoldás, és nem véd meg senkit az olyan elkövetőkkel szemben, amilyenek például Soroksáron gyilkoltak. Sőt, agresszívabbá és veszettebbé teszi a bűnözőket, ugyanis már nem marad vesztenivalójuk. A tragédiát követő természetes dühöt nem egy értelmetlen, mélyen immorális és barbár, továbbá nemzetközi szerződések által is tiltott követelésre kellene fókuszálni, hanem a megroppant biztonságérzetünk helyreállítására. Tetszik-nem tetszik, kriminológiai tény, hogy nem a büntetés bestialitása jelenti a visszatartó erőt, hanem az, ha egy bűncselekményt nem lehet megúszni. És nem csak gyilkosságra vagy nemi erőszakra utalok itt, hanem akár rablásra vagy lopásra.
A politikusok házainak közvetlen szomszédságán kívül ebben az országban nincs közbiztonság. A rendőrség polgárokat zaklat és trafipax-milliárdokat halmoz fel, miközben jóformán minden hétre jut valami brutális szörnyűség, meg száz és ezerszám fordulnak elő kisebb bűncselekmények, amelyek nem kapnak ugyan reflektorfényt és nyomozócsoportot, de annál inkább szolgálnak sikerélmény forrásaként a bűnözők számára. Ennek a következménye az, hogy az elkövetők egyre többször és egyre könnyedebben lépnek át minden addigi határt, ugyanis az a tapasztalat, hogy megtehetik.
A rendőrségnél nem történt meg a rendszerváltás. Egy demokrácia és egy diktatúra rendőrsége között az a különbség, hogy az előbbit a bűnözők ellen tartják, az utóbbit a társadalom ellen. Nem csupán a politikai akarat hiányzik a közbiztonság megteremtéséhez, de emberileg és szakmailag egyaránt alkalmatlan hozzá az a rendőrség, ami egyrészt velejéig korrupt, másrészt soha nem a bűnözők, hanem mindig is a társadalom ellen harcolt. Hol érdekelte őket, hogy elhordták a Sanyi bácsinak a veteményesét vagy a Teri néninek a csirkéit, ha épp lesbe lehetett állni a sebességkorlátozó tábla mögött, ki lehetett fosztani pár autóst, mondván, hogy "Láthatnám azt az egészségügyi dobozt?" vagy jól agyba-főbe lehetett verni pár futballszurkolót!
Ennek a haszontalan és velejéig romlott intézménynek a terméke Schobert Norbert, a kövér kisfiúból lett rendőr, későbbi fitneszfasiszta megélhetési celeb. Bár nem politikus, hétről-hétre kényszeresen demonstrálja: nemhogy gerincoszlopot, de még csak egyetlen csigolyát se szereltek abba az update-hüvelybe, ami a sötétségtől és pénzéhségtől kongó fejét tartja. Amire ez a hulladékember a Soroksáron történt tragédiát használja, arra nincs bocsánat. A vállalkozásának a facebook-oldalán - ismétlem: nem a saját személyes profilján - pár fogyókúrás recept meg a beteges önimádatáról tanúskodó fotói mellé kirakta a Soroksáron meggyilkolt fiatal nőnek a fényképét. A hangulat felkeltése érdekében burkoltan cigányozott is egyet, nem zavartatva magát attól, hogy nem is ismertek az elkövetők, végül halálbüntetést követelt a fejükre. Ahogy azt mesterétől, Hajdú Pétertől látta: nincs az a borzalom, amiből egy kellően gátlástalan pszichopata ne lenne képes kivenni némi extra marketingenergiát a szolgáltatása - jelen esetben a Norbi Update-módszer - számára.
Magyarországon a halálbüntetés követelése egy olyan vélemény, amit tízből kilenc állampolgár támogat. A vérszomj a közös nevező, ami mindig is képes volt összehangolt cselekvésre sarkalni a legkülönbözőbb embereket. Schobertnek van pofája a lincselések és pogromok pszichés rugóit feszegetni módszerének és termékeinek további népszerűsítése érdekében. Annyira hitvány és aljas szerepvállalás ez, aminek a töredékéért bármelyik demokratikus országban reflexből fasisztát kiáltanak, ebben a nyomorult, észak-balkáni sárfészekben azonban Schobert rendszeresen ott jópofáskodik a TV2 képernyőjén. Csak azt nem értem, hogy akkor mitől büdös annak a televíziónak a Vona, aki semmivel se demagógabb, rasszistább vagy uszítóbb ennél. Lehet, hogy csupán az a különbség, hogy a Vonának a cége egyszerűen konkurenciát jelent azoknak a politikusoknak, akik hétvégenként összejárnak Schobertel vagy országos haverjával, a szintén emberhalált óhajtó sötét angyallal, Hajdú Péterrel?
Úgy gondolom, kell, hogy legyen összefüggés az egyre bestiálisabb köztörvényes pszichopaták meg a dögevő médiapszichopaták tevékenysége és terjeszkedése között. Ez a beteg kor törvényszerűen termeli ki a maga söpredékét úgy a társadalom mélyén, mint annak csúcsain.
