Heti hat nap több mint napi 12 óra munka, a túlóra miatt kihagyott étkezések, embertelen körülmények – a Foxconn sencseni gyárában 400 ezer ember gyárt okostelefonokat és táblagépeket, amelyeket Európában és Amerikában értékesítenek, egyik legnagyobb partnerük az Apple. A kínai gyárakban tapasztalt öngyilkosságsorozatokról többször cikkezett a világsajtó, de most jelent meg először átfogó beszámoló egy, az öngyilkossági kísérletébe belebénuló, de a kómából felébredt és mozgássérülten is munkát vállaló munkáslány szemszögéből.
Tian Yu három éve, 17 évesen kísérelt meg öngyilkosságot az embertelen munkakörülmények miatt a sencseni Foxconn-gyárban. 2010 tavaszán levetette magát a munkásszállás negyedik emeletéről, ahol 37 napig bírta a körülményeket. Ugyanebben az évben összesen 18 munkás (mind 25 év alattiak) kísérelt meg öngyilkosságot. Tizennégyen meghaltak, ő túlélte, de deréktól lefelé lebénult. Nem adta fel: most papucsokat köt, hogy el tudja tartani magát. A New Technology, Work and Employment legutóbbi számában részletes beszámoló jelent meg történetéről az elmúlt három évben vele készült interjúk alapján.
Szép új világ
Yu 1993-ban született, nagyrészt nagymamája nevelte fel, mert szülei gyári munkásként dolgoztak. 2010 februárjában kerekedett fel közép-kínai falujából, hogy a városban pénzt keressen, hogy elszegényedett családját támogathassa. Apja ötszáz jüannal, azaz körülbelül 18 ezer forinttal engedte útnak a lányt. „Az internet és a mobiltelefonok ablakot nyitottak nekünk a gazdag és csodálatos városi életre. Szinte minden, velem egyidős barátom és iskolatársam elment a városba dolgozni, úgyhogy miután szakmát tanultam, elindultam a tartományból, hogy új lehetőségeket keressek″ – mesélte Yu.
A lány 1100 kilométeres út után jutott el Sencsenbe, a Hongkonggal határos első kínai különleges gazdasági övezetbe, ami a valóságban nem olyan volt, mint amire a tévé alapján számított. „A felvételnél egész reggel sorban álltam, utána kitöltöttem a jelentkezési lapot, és ujjlenyomatot vettek tőlem. Február 8-án F9347140 számmal munkába álltam a futószalag mellett. Egy óra volt a vállalati busszal az út a Longhua gyárba″ – mesélte Yu, aki szó szerint egy számmá vált a gyár 400 ezer alkalmazottja között. A gyár a kiemelkedés lehetőségével csábítja a szegény családból származó munkásokat, egyik szlogenjük így szól: „A születésünket nem választhatjuk meg, de itt el fogod érni a végzeted. Itt csak álmodnod kell, és szárnyalni fogsz!″
A Foxconn gyárában a munkások kézikönyve így buzdította a dolgozókat: „Siess legkiválóbb álmaid felé, élj fenséges életet! A Foxconn-nál növelheted tudásod és tapasztalatot gyűjthetsz.″ A lány elmondta: a vezetők minden reggel megkérdezték a munkásokat, hogy vannak, amire azt kellett válaszolniuk: „Jól! Nagyon jól! Nagyon-nagyon jól!″ Ezután csendben kellett dolgozniuk.
Nem lehetett visszautasítani
Yu az iDPBG részleghez került, ahol az Apple több készülékéhez gyártanak alkatrészeket, illetve ahol össze is szerelik ezeket. „Az első napomon elkéstem, túl nagy volt a gyár, és eltévedtem, hosszasan kerestem az iDPBG műhelyt. A nyugatitól a keleti kapuig egy óra elsétálni, és nem értettem az angol rövidítéseket sem (például FIH = Foxconn International Holding). Minden futószalagnál több tucat, akár száz munkás dolgozott, nekem a kijelzőket kellett ellenőriznem, hogy nincsenek-e összekarcolva″ – mondta.
Yu fél hétkor kelt, a munkaidőbe nem beszámított reggeli eligazítás után 7:40-kor kezdett dolgozni, 11-kor ebédelt, és a vacsorát általában ki kellett hagynia, hogy majdnem este 8-ig túlórázni tudjon: „A munka előtt negyedórával jelentkeznem kellett a vezetőknél, akik kiselőadásokat tartottak a hatékonyságról, a napi termelési célról és a fegyelemről. A túlórát nem lehetett visszautasítani, és a mosdószünetek is korlátozottak a munkaidő alatt, csak engedéllyel hagyhattam el a helyemet.″
A gyárhoz tartozik egyébként uszoda és bevásárlóközpont is, de ezeknek a közelébe sem tudott eljutni: „A kijelzők ellenőrzésétől nagyon fájt a szemem, és napi 12 óra munka mellett, heti egyetlen szabadnappal nem volt időm semmire.″ A Foxconnban a munkát egyébként taylorista elveken szervezik: a munkásokat stopperrel és számítógépes eszközökkel ellenőrzik, egy iPhone-logó felragasztására például 2 másodpercet kapnak a munkások.
Akár a gép
Ha elérik a kitűzött célt, emelik a kvótát, ha nem érik el, nem pihenhetnek a munkások. Yu felidézte a falon olvasható plakátok szövegét: „Érd el a célokat, vagy a nap nem kel fel többé″, „Növekedés, szenvedés a neved″, vagy például „Az ördög a részletekben rejlik″. Utóbbira különösen ügyelnek, a munkásoknak azt is megszabják, hogyan üljenek.
Yu elmondása szerint a munkások nem nagyon barátkozhatnak: „A kollégák nem nagyon beszélgetnek még a szünetben sem, mindenki siet a menzai sorba és gyorsan eszik. A cég tiltja a beszélgetést a műhelyekben, mindent biztonsági kamerákkal figyeltetnek. Tilos telefont vagy bármilyen fémtárgyat bevinni, még a fémgombot is leszedették velem a ruhámról az őrök.″
A Foxconn egyébként üzletfeleinek üzleti érdekeire hivatkozva tart fenn valóságos magánhadsereget: attól félnek, hogy ipari kémek juthatnak hozzá szigorúan bizalmas információkhoz, ha nem őriznék megfelelően a gyártósorokat.
Egy interjúban női alkalmazottak részletesen elmesélték a büntetési rituálét: „Munka után több mint százunknak ott kell maradnunk, ha egy munkást megbüntetnek. A megbüntetett lánynak vigyázzba kell állnia és felolvasnia egy önmagát kritizáló beszédet. [...] A végén a vezető ránk kiabál, hogy ha egy ember egy percet elveszteget, vajon hány percet veszteget el száz ember...″
Az első hónapban Yu alig tudta a nyolcágyas szobában a hálótársai nevét, mert a beosztások véletlenszerűek voltak, így sokuk nem is beszélték ugyanazt a nyelvjárást, ami a kínai nyelv esetében sokszor azt jelenti, hogy szóban nem is tudják megérteni egymást.
És mennyi a bér
Yut végül pedig egy adminisztratív hiba miatt ki sem fizették: „Mindenki megkapta a kártyát a fizetéssel, csak én nem, kiderült, hogy a kártyámat elkeverték, egy másik Foxconn-gyárba került. (A 130 ezer fős gyár épületében) blokkról blokkra, emeletről emeletre, épületből épületbe mentem, hogy megkeressem a fizetésemet. Senki sem segített, mindenki azt mondta, hogy mást kérdezzek meg. Már március közepe volt, és elfogyott a pénz, amit a szüleimtől kaptam. Még a telefonom is elromlott, nem tudtam elérni a Sencsenben élő unokatestvéremet, az egyetlen kapcsot a családomhoz és az otthonomhoz. Nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni nekem.″ 1400 jüanos (900 jüan alapbér és 500 jüan a túlórákért, összesen körülbelül ötvenezer forint) fizetését végül sosem kapta meg.
Ekkor elszakadt a cérna: március 17-én levetette magát a munkásszállás negyedik emeletéről. Túlélte: 12 napot töltött kómában, és amikor felébredt, kiderült, hogy deréktól lefelé lebénult. Az 50 ezer forintnyi összeg, amivel tartoztak neki, egy új iPhone 5 árának harmadánál is kevesebb.
Fotó: Ym Yik
A lebénult lány az öngyilkossági kísérlet után kapott egy 180 ezer jüanos (több mint 6 millió forintos) gyorssegélyt, hogy otthon elboldoguljon. Mások szerint a cég olcsón meg akart szabadulni a lánytól és családjától, a kifizetés után ugyanis nem állták tovább a kezelés költségeit. Apja szerint „mintha egy tárgyat adtak-vettek volna, nem volt sem együttérzés, sem igazság″.
Felépülésében egy helyi tanár segítette, aki elvitte egy wuhani kórházba, ahol megtanult újra fogat mosni, felöltözni, sőt, egyedül felülni és egy kicsit mozgatni a jobb lábát. Yu pamutpapucsokat kezdett kötni, hogy megpróbálja fedezni a kezelése költségeit, az interneten kitartása és optimizmusa miatt újjászületett főnixnek nevezték el. Yu végig tudta, hogy újra dolgozni fog: „Nem tudok sem a városban, sem a földeken dolgozni, de az egész kezelés alatt arra gondoltam, hogy amint kikerülök a kórházból, akár tudok állni, akár nem, önállóan képesnek kell lennem gondoskodnom magamról. Hasznos leszek, nem pedig egy haszontalan teher a társadalmon.″
Ostoba, felelőtlen, értelmetlen és kerülendő
A brit sajtóban „öngyilkosságexpressznek″ nevezett öngyilkosság-sorozat (2010-ben 18 Foxconn-munkás kísérelt meg öngyilkosságot) kapcsán a Foxconn azzal próbálta mentegetni magát, hogy kimutatták: a gyáraikban kevesebb öngyilkosság történik, mint az egységnyi főre vetített kínai országos átlag. Kutatók azonban jelezték, hogy a viszonylag magas kínai öngyilkossági rátának jelentős részét az idősek teszik ki, míg a gyárakban fiatalok követtek el öngyilkosságot.
A vállalat emellett elkezdett aláíratni a munkásokkal egy öngyilkosságot kizáró nyilatkozatot, amelyben azt is kikötötték, hogy sérülés vagy halál esetén nem követelhetnek a törvényben meghatározott minimumnál nagyobb kártérítést az érintettek vagy családjuk (ez egyébként akkora felháborodást váltott ki, hogy a cég kénytelen volt visszavonni.) Emellett egy kézzelfogható intézkedést hoztak: biztonsági hálókat feszítettek ki az ablakok alá.
Yut nem látogatta meg egy Foxconn-vezető sem a kórházban, és a szakszervezettől sem várhatott segítséget: utóbbi elnöke érdekes módon a Foxconn vezérigazgatójának személyi titkára, Chen Peng volt, aki szerint „az öngyilkosság ostoba, felelőtlen, értelmetlen és kerülendő″. Így, ugyan a munkások kilencven százaléka szakszervezeti tag, a szakszervezet nem is folytatott vizsgálatot az öngyilkosságokhoz vezető visszásságokkal kapcsolatban.
A kormányzat hasonlóan járt el: valódi megoldás helyett betiltották a Foxconnról szóló híradásokat, a témával foglalkozó kutatócsoport blogját is beleértve. Hosszú távon nem biztos, hogy sikeres lesz a struccpolitika: a fiatal kínai munkások képzettebbek és jobban hozzáférnek a hírekhez-információkhoz, így elvárásaik is nagyobbak. Sokan hatalmasat csalódnak, amikor azzal szembesülnek, hogy az áhított nagyvárosi élet a futószalag mellett zajlik, katonai fegyelem és filléres fizetések mellett. A kiemelkedésükre legtöbbjüknek esélyük sincs.
Mondjon fel
A Foxconn az események után 9 százalékkal emelte a dolgozók bérét (korábban minimálbéren foglalkoztatta őket), hogy tartsa a lépést a munkaerőpiacon, de ezzel egyidőben a kvótákat és egyes munkások munkaidejét is megemelték, egy tokokkal foglalkozó munkás kvótája például napi 5120-ról 6400-ra emelkedett. A cég emellett egy segélyhívószámot is elindított, de a kutatók szerint ennek függetlensége és megbízhatósága erősen megkérdőjelezhető: kiderült, hogy a munkakörülményekről panaszkodó dolgozókat feljelentik a vezetőségnél, egy feletteseiről panaszkodó dolgozónak pedig segítségképpen azt a tanácsot adták, hogy mondjon fel.
A Foxconn (teljes nevén Hon Hai Precision Industry Company) tajvani tulajdonú nemzetközi óriásvállalat, amely az Apple mellett más nagyvállalatoknak is beszállítója. A cégnek majdnem másfél millió alkalmazottja van, így a legnagyobb Kínában működő magáncég, és a világ egyik legnagyobb foglalkoztatója.
