Életminőségünk javítása vagy rontása
A segítő-ártó poézis, bölcselet, lélektan
Eugéniusz naplója és testamentuma - Mo. XXI.
Petőfi Sándor
CSOKONAI
Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály.
"No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben; Ottan nem egy hordó bor áll." Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály.
"Ihol ni, uccu!" fölkiált a pap, Amint egy hordóból dugaszt kikap; "Szaladj csapért! ott fönn felejtém; Szaladj öcsém, de meg ne állj!" És fölrohan lóhalálában Csokonai Vitéz Mihály.
A likra tette tenyerét a pap; Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap. S a csap nem jött, és a pap morgott: "De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba' marad az a Csokonai Vitéz Mihály?"
Tovább nem győzte várni a csapot, Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt), Fölmén a pincéből a házba, De ott fönn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály.
Hát a dologban ez volt az egész: Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll? És így csapért szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály.
A szomszédban valami lakzi volt, Elébe hoztak ételt és italt; És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály.
Pest, 1844. november
*
Evangélium
Abban az időben
Jézus így tanította apostolait:
Íme, úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé.
Legyetek tehát okosak, mint a kígyók,
és egyszerűek, mint a galambok!
Legyetek óvatosak az emberekkel szemben,
mert bíróság elé állítanak,
és zsinagógáikban megostoroznak titeket.
Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.
Amikor pedig bíróság elé állítanak,
ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek!
Megadatik ugyanis nektek abban az órában,
hogy mit mondjatok.
Hiszen nem ti beszéltek,
hanem Atyátok Lelke szól belőletek.
Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát.
A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket.
Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.
Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket,
meneküljetek a másikba!
Bizony, mondom nektek:
Nem járjátok végig Izrael városait,
amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23
Pénz
Grüntől kérdezi a barátja: - Mondd csak, te mennyi pénzből jössz ki egy hónapban? - Fogalmam sincs, mert annyim még sose volt
Szegény vagyok, vagy nyomorgok
Tartozol fűnek-fának?
Hitelt nem ad a fűszeres
A koldus adja a hetedik krajcárt
A ruhatárad legfeljebb turkálóból bővül
Este legfeljebb a gyertya lángja világíthat
Sokszor korog a gyomrod az éhségtől
Olcsó, rossz mestert, kontárt hívsz a házhoz
Nem hívsz vendéget, nincs mivel kínálni
Nem mész sehova – szégyelled a rongyaidat
Gyalog közlekedsz vagy bliccelsz, ha tudsz
Az olcsó húsnak híg a leve – ezt eszed napokig
Ügyeidet magad védheted – a nép ügyvédje
Bűnügyben se véd senki, vagy kirendelt ügyvéd…
Csak végszükségben, elsősegélyért fordulsz orvoshoz
Fogorvoshoz járni, fogaidat megcsináltatni: esélytelen
Nem mehetsz focizni, ha hívnak, nincs rá egy ezresed
Bármilyen váratlan kiadás a padlóra küld és rád számolnak…
Stb. stb.
J
Ebéd
Kohn és Grün együtt ebédelnek.
Azt mondja Grün a barátjának: - Nem értelek! Ilyen elegáns helyen ebédelsz,
rákot, homárt eszel, francia pezsgőt iszol,
és közben folyton panaszkodsz, hogy nem megy az üzlet... - Igen, - feleli Kohn - így is van.
Ha jól menne, az asszonyt is elhoztam volna magammal!
Üres vagy teli has
Nem kérdi az éhes has, hányat ütött az óra.
Keveset hall az éh has.
Üres hasnak nem elég a szép szó.
Legtöbb gondot ad embernek a has.
Nincs a hasnak füle.
Nincs a hasnak lelkiismerete.
A teli has nem tanul örömest.
Tizenkettőt ütött a hasamban.
Akkor fájjon a hasam, mikor magam akarom.
Könnyű teli hassal a böjtről papolni.
Inkább haskó fájjon, mint leveske maradjon
Hasára esik
Megárt neki.
Azaz rossz, nem sikerült valami,
p. hasra esett hasonlatosság, példa, bizonyítás.
Hasára üt
Hasból beszél.
Azaz készületlenül, p. a pap, szónok.
Falánk
Haspárti
Bélpoklos
A hasa a mindene, az istene
Arányérzék
Sótlan-elsózott étel
Legyetek a Föld sója!
Keserű vagy túl édes kávé
Kevés, elég, sok zsír a kenyéren
Mennyi só, bors, paprika kell az ételbe/életbe
Humor és játék nélküli élet - frivol életművészkedés
Támad – véd
Jogos önvédelem
Ágyúval lő verébre
Aránytalan önvédelmi reakció
Aki pofon csap, azt agyonvered
A legjobb védekezés a támadás?
Megelőző csapást mérni az ellenségre
A pék pókja Az apróka pók-apóka, És a porhanyó potrohú pókanyó A pékségben a szennyezett Mennyezetre Nyálból való Máló hálót font, Pont. A kópé póknép pótlék hálókat eresztve Keresztbe A pékasztal fölött Hálóból ebédlőt kötött. Félt a péppel pepecselő pék, Hogy odapök a pók, Illetve a liszttel Hintett púpos pépre tisztel. Ezért leseperte az apróka Pókpárt a padlóra. Csattant a fapapucs - Fuccs! Így járt pórul a két pupák Pék Pók. Pukk. Romhányi József
Testbeszéd
Szavak nélküli világnyelv?
Kézzel-lábbal elmutogatni – arcjáték
(és ha éppen hallótávon kívül vagy,
vagy valami ok miatt most nem beszélhetsz)
Bólogatás vagy fejrázás – igen, nem
Üres marok tartás – kéregetés, koldulás
Barátságosan integetni – puszit küldeni
Fenyegetőn öklödet rázni
Mosolyogni vagy vicsorogni
A másikat vállon veregetni, megölelni
Puszit adni – orrotokat összedörzsölni
Kezed-karod sajnálkozva széttárni
Irányt jelezni – utat mutatni
Beinvitálni – kiküldeni
Nyugtatni vagy siettetni
Feltett kézzel megadásod jelezni
Autóstopp jelzése – megállító tenyértartás
A közlekedést irányító rendőr karja és botja
Fityiszt mutat – nyelvet ölt
Ujjait összedörzsölve pénzre utal
Nincs kegyelem: lefelé fordított hüvelykujj
Az elismerést kifejező felfelé meredő hüvelykujj
A győzelem/victory V betűjét formázó ujjak
Emelt vagy lehorgasztott fő
A könnyezés, a bánat pantomim jelzése
Taps, kifütyülés, dobogás, köpködés
Stb.
Tapi
Tapogat
Tapperol
Tapaszt
Sebtapasz
Tapasztalat
Tapad – tapadás
Tapadj rá – rátapad
Megtapad – összetapad
A sötétben tapogatózik: mi tapadt rá…
Jól tapogat.
Ott is tapogatod, a hol nem fáj.
Nehéz ott a tapogatás, hol nem annyira viszket, mint fáj.
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, Gyógyítgatom a szívemet a cigány zenével. Elhúzatom halkan csendben, Hogy ebbe a szerelembe Bele lehet halni, Ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni. Nyári este panaszkodom a csillagos égnek. Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is éljek. Te vagy az én legszebb álmom, Te vagy az én boldogságom, Szeretlek a sírig, Síromon a legszebb virág csak te néked nyílik. Úgy fogok én meghalni is,mint ahogyan éltem. Akkor is csak cigány húzza, akkor se lesz pénzem. |:Csak egy valaki jár utánam talpig fekete ruhában az gyászol meg engem. Az elrontott életemet számon Tőle kérem.:|
https://www.youtube.com/watch?v=ixYygUrBG7U
Hall – hallgat
Hallgatni arany
Vétkesek között cinkos, aki néma
Sokat hallj, de keveset szólj. Nem sokat ér a csupa hallom mondom.
Hallgatás senkinek be nem töri fejét…
Hallgatással szép az asszonyember.
Figyelmes hallgató teszi a papot szorgalmatossá.
Azt hallottam felőle,
semmi sem lesz belőle.
Mondani szoktuk oly tervre s akaratra,
mi ellenkezik a magunkéval,
vagy képtelennek látszik előttünk.
Erdélyi János: Magyar közmondások könyve
Hallga
Hallgató
Hallgatni
Meghallgatni
Kihallgatni
Visszahallgatni
Elhallgatni
Nem értem jól
Nem magyarul beszél
Nem értek idegen nyelven
Nem értek a szaktárgyhoz
Túl modern nekem ez a költő
Túl sok idegen szót használsz
Tolvajnyelven beszél – argóban
Stb.
Nem hallom jól
Rosszul artikulálsz
Túl messze vagy tőlem
Nagy az alapzaj, süvít a szél
Dadogsz, hadarsz, motyogsz
Be van dugva mindkét fülem
Mintha operaáriát énekelnél…
Stb.
Zanza
Tíz év egy mondatban
A szemkilövetés kormányától a szemfényvesztéséig...
J
Vigyázz, ha – nem – jön a kanyar…
Karambol utáni kocsmai beszélgetés székölyök közt:
– Há mondsze el, hogy dőltetök vala bé, komám?
– Há’, izé, há’ tod-e, az úgy vót, hogy jött egy kanyar,
… s bévettük, esmen jött egy kanyar, s azt es bévettük,
osztán több kanyar nem jöve, de mü azt es bévettük.
Rossz evés
Nem tudod, mit eszel
Versenyezve kell falnod
Megtömnek, mint egy libát
Levágtad az aranyat tojó tyúkot
Ha te eszel, nem jut a gyereknek
Kinézik a szádból a falatokat
Gyanakodhatsz, lehet: megmérgeznek
Lökdösnek és rángatják alólad a széket
Beleköpnek a levesedbe
Csizma van az asztalon
Elsózott, odakozmált az étel
Ugyanazt eszed már hetek óta
Nem tudod, hogy mennyi lesz majd a számla
Nem hívott vendég, szegény rokon vagy
Azt kapod, amit az urak meghagynak
Mindenből kapsz, de moslék formájában
Megromlott nyáron a húsleves és bűzlik
Jéghidegben nyalogathatod a fagyott krumplit
Csak a kedvenced eheted minden nap, éveken át
Azt kapod, amit legjobban utálsz, azt is elsózva
Rajtad gyakorol egy kezdő rossz háziasszony
Stb. stb.
Körmendi János
A pénzbehajtó
Klasszikus bohózat.
Körmendi János jelenetében ezúttal
Gálvölgyi János és Szombathy Gyula a főszereplő
https://www.youtube.com/watch?v=gGibVf1vvY4
Tóth Tibor –
Négy, öt, hat / Sztárcsináló
(Gálvölgyi János, Nádas György)
https://www.youtube.com/watch?v=K6ImmCxakxo
Evangélium Egyszer
egy ördögtől megszállott
néma embert
hoztak Jézus elé.
Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma.
A nép elámult ezen, és azt mondogatta:
"Ilyen még sohasem történt Izraelben."
A farizeusok azonban megjegyezték:
"Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."
Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat.
Tanított a zsinagógákban,
hirdette Isten országának örömhírét,
és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.
Amikor látta a népsokaságot,
megesett rajtuk a szíve,
mert olyan fáradtak és kimerültek voltak,
mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora.
Akkor így szólt tanítványaihoz:
"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
Kérjétek az aratás Urát,
hogy küldjön munkásokat aratásába!" Mt 9,32-38
Jókai Mór
Életphilosophia.
Minthogy mostan a legjobb rend Egymással beszélni per kend, Tudós, avagy tudatlan szent Ide hallgasson tehát kend. Hogy ha már egyszer odabent A kályhapadon ülhet kend: Mást, a ki még meg nem pihent Oda se is eresszen kend, Jól megnagyságoljon mindent, A kit nagy urnak talál kend, Annak kiabáljon éljent, Kitől maga is élhet kend. Hogyha nagy ur egyet füllent Azt igaznak esküdje kend; Ha igazat mond a jöttment, Az ellen tiltakozzék kend; Ha valaki van odafent, Annak szekerét tolja kend; De ha alá felé menend, Hagyja szépen gurulni kend, Hogy légyen minden bajtól ment! Az erősebbel tartson kend, Ha pedig megszorítják kent: Fordítsa jobbra a köpenyt, Igy még nagyraviheti kend.
Hivatástévesztés?
Leereszkedik a remete a hegyről,
bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...
Nőt nem tudnak adni.
Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
Legközelebb nagy szükségében alább adja,
de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
mert a Béla sem olyan.
A fele – se – tréfa
A homoszexualitás vicc
Ezt sokáig üldözték, tiltották,
majd megengedték, szinte már támogatják,
azt is megéljük majd, hogy lassan kötelező lesz…
J
Béla
Az öreg zsidó fia odalép az apjához, és így szól: - Jó hírem van, megházasodom. Az apja erre így felel: - Na, ennek örülök, de holnap akkor hozd el a jegyesedet bemutatni! Másnap a fiú odaállít az apjához egy magához hasonló fiatalemberrel az oldalán. - Ő lenne az, Béla. Az öreg erre csak ennyit mond: - Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név.
Egy
Egyre megy
Mind egy – mindegy
Egy bolond százat csinál
Elég egy csepp méreg a vízbe
Egyszer volt Budán kutyavásár
Egyet mondok, kettő lesz belőle
Egy életem, egy halálom
Egy szívvel, egy lélekkel
Belőled egy is sok
Egyszer élünk
Egy rózsaszál szebben beszél
Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél, Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Az ő porából nőtt e virág, életre kelt a néma rög. Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök. Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll: az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég, Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.
http://www.youtube.com/watch?v=P-ekdIWv1nM
Monó
Monológ
Monodráma
Monotónia
Monopólium
Monarchia
Monokultúra
Szabadságjog
Szabadság és jog
A jog a cselekvés lehetősége
Amihez jogom van, azt megtehetem
Jogommal élek: nem kell indoklás/engedély
Pl. egy gyerek a zsebpénzét bármire elköltheti
(így készül fel komolyabb jogok gyakorlására)
Szakítás
Miből készült az anyag,
melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"?
A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek;
belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni;
tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak",
s e pillanatokban csakugyan elszakad
valamilyen finom huzal, fonál,
érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból,
szomorúságból, vágyból szőtt...
asztrálszövet,
mely eddig együtt tartotta őket.
Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket...
alahogy így szakadt el a Föld a Naptól,
a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától.
Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy.
De ilyenkor a világűrben is történik valami.
Márai Sándor
Koravén - infantilis
Amíg az egyik gyereket
már hatévesen kemény pénzkeresetre fogják,
a másik még 26 évesen is a mamahotelben lakozik
Szem
Szembekötősdi
Kiszúrja a szemét
Szemesnek áll a világ
Szemtelen, mint a piaci légy
Bekötött szemmel vezetnek el
Kivégzés előtt bekötik a szemedet
Vigyázz rá, mint a szemed világára
Vakok között félszemű a király
Vak vezet világtalant
Több szem többet lát
Farkasszemet nézni
Szemlesütve, szemérmesen
Szemlesütve, szégyenled magad
(Nem is mersz a szemembe nézni?)
Reciprocitás
Kölcsönös adok-kapok
Ha én adok egy koldusnak valamit,
akkor őtőle is kapok egy visszajelzést,
pl. egy hálás mosolyt, egy „Köszönöm!”-öt,
de ráadásul azt a jó érzést is: van nálam szegényebb
(így nem is voltam altruista, csak értelmes egoista…!?)
Csempészáru
Amit éppen nem lehet kapni
Amit nálunk csak drágán árulnak
Amit amúgy – nagyon - megvámolnának
Amit nálunk tilt a törvény árulni/fogyasztani
(s az emberi lelemények a ~ elrejtésére, álcázására)
Más helyett
Más helyett ártatlanul elítélve és szenvedve
Más helyett pénzért letölteni a börtönbüntetést
Irt
Irtó jó
Irtózatos
Irtóztató csapás
Irtás – erdei irtás
Népirtás (genocídium)
Kiirtani mind egy szálig
(hogy írmagja se maradjon)
Nem mindegy: embert írt/irt…
Szabad vagyok
Ki sem adhatnak, be se zúzhatnak
Ki sem nevezhetnek, le sem válthatnak
Ki sem tüntethetnek, meg sem szégyeníthetnek
Rém
Rémlik
Rémület
Rémmese
Rémtörténet
Rémes krémes
Rém édes pofa
Rémálomképek
Rémisztő látvány fogad
Mivel rémisztgeted a gyereket?
Egy rém rendes család életképei
Újsághír: Elfogták a kispesti rémet
(pl. kéjgyilkost, sorozatgyilkost, hasfelmetszőt)
Csokonai Vitéz, Mihály
A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet!
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való.
Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka gyertyányok mohos tövében A tiszta forrás csergedez.
Két hegy között a tónak és pataknak Nimfái kákasátorokba laknak; S csak akkor úsznak ők elő, Ha erre bőlcs s poéta jő.
A lenge hold halkal világosítja A szőke bikkfák oldalát, Estvéli hűs álommal elborítja A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az íly helyekbe Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe Gyakran vezess be engemet, Nyugtatni lankadt lelkemet.
Te a királyok udvarát kerűlöd, Kerűlöd a kastélyokat; S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal - Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal. A nagy világ jótétedet Nem tudja s útál tégedet.
Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel Goromba lelkét bünteted; A nagyravágyót kérkedő hiszemmel A lárma közzé kergeted.
Futsz a csatázó trombiták szavától, Futsz a zsibongó városok falától: Honnyod csupán az érező Szív és szelíd falu s mező.
Mentsvára a magán szomorkodónak Csak a te szent erődbe van, Hol bíztatásit titkos égi szónak Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot, Vagy akinek már ez nyakára hágott, Kiséred és apolgatod; Magát magával bíztatod.
Te szűlöd a virtust, csupán te tetted Naggyá az olyan bőlcseket, Kiknek határtalanra terjegetted Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel, Mint a sebes villám setétes éjjel; Midőn teremt új dolgokat S a semmiből világokat.
Óh, kedves istenasszony! én is érted Gyakorta mint sohajtozom, Mert szívemet baráti módra érted, Midőn veled gondolkozom.
Ártatlanúl kecsegtetel magadba, Hív vagy, nem úgy, mint a mai Színes világ barátai.
Lám, mely zavart lármák között forognak A büszke lelkek napjai, Kőről kövekre görgenek, zajognak, Mint Rajna bukkanásai. - De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak, Mint éji harmat, napjaink lehúllnak, Tisztán, magába, csendesen: Élünk, kimúlunk édesen.
Sőt akkor is, mikor szemem világán Vak kárpitot sző a halál: Ott a magánosság setét világán Béhúllt szemem reád talál. Síromba csak te fogsz alá követni, A nemtudás kietlenén vezetni: Te lészel, ah! a sírhalom Vőlgyén is őrzőangyalom.
Áldott Magánosság! öledbe ejtem Ottan utólsó könnyemet, Végetlen álmaidba elfelejtem Világi szenvedésemet.
Áldott Magánosság! te légy barátom, Mikor csak a sír lesz örök sajátom. De ez napom mikor jön el? Áldott Magánosság, jövel!
1798
|