Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az emberi balgaság bölcselete - 1. PDF Nyomtatás E-mail
2012. július 02. hétfő, 11:55

summer_idyll_elfwood

ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

 

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Nagy szó- és mondattár: idézetek és ötletek

 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

A BÉKÉTELENKEDŐ

 

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

 

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e' még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

 

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

 

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

istenhozta

 

Bezárkózott lélek

A fekete dobozába nem fújhat be a Szent Szellem

Ott csak sötét, áporodott levegő és hibernált dolgok

*

 

Rajtad nem múlik:

Te engeded, hogy tölcsérrel töltsék beléd a tudást

*

 

Mástól kérded,

mid fáj, hol fáj, hogyan és mennyire fáj?

*

 

Sós babot eszik, vizet iszik reá.

(Szegény ember kelletlen böjtöl.)

*

 

Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.

*

 

Hol gyáva az apó, anyó néven hívják a fiukat.

*

 

Jó vagy rossz angyal?

Angyal képében is ördög.

Angyal a szava, de ördög a szíve.

Angyal ül a szemöldökén, ördög szeme alatt.

*

 

András.

András bácsi mondja: röndnek muszáj lenni.

(Rendőrök, ügyetlen rendcsinálók.)

*

 

Ne higgy az alvó ebnek.

Őrizkedjél az alvó kutyától.

Ha az alvó ebet felköltöd és megmar,

azt nyerted vele a mit kerestél.

*

 

Könnyű a rossz lóért az alku.

(Nem fogtad fel, hogy szívesen túladnak rajta.)

*

 

Alázatos, mint a kin kifogtak.

Alázatos, mint a verembe esett farkas.

*

 

Vékonyan fog a pennája, tán már soknak irt alája.

(Sokat szerelmeskedett férfi.)

*

 

Agyonlőtte, mint Paska a szamarat.

(P. neszt hallott istállójában;

„Add meg magad tolvaj, mert lelőlek!” -

a szamár nem felelt, P. lelőtte.)

*

 

A kapanyél is elsülhet…

A ki szerencsétlen, bottal is agyonlövi magát.

*

 

Abroncsold be fejét, mert tanulásban megreped.

(Gúny; nem tanul.)

*

 

Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szíveden.

*

 

Ha feje befér is az ablakon,

de nyelve be nem férhetne…

*

 

Ha Isten akarja, az ablakon is beveti.

*

 

Kiment a ház az ablakon.

(Megtudták mi történt a házban.)

Házadnak ablakán senkit se hagyj benézni.

*

 

Kár hogy a szíven ablak nincs.

*

 

Nem teszi az ablakába.

(Nem fog vele dicsekedni.)

*

 

Az abc-ét se tudja, mégis papolni akar.

Az abc-ét sem tudja, mégis katedrába áll.

*

 

Ha a szükség beköszön az ajtón,

a szeretet akkor az ablakon ugrik ki.

*

 

Nagydobra vert jótékonykodás

Szép az adás, de szebb a titokban maradás.

*

 

Tót adta, tót elvette, ebnek adománya.

*

 

Szomorú, mint a ki adósságba jár kapálni.

*

 

Sokesztendei bú-gond

sem fizethet ki egy pénzárnyi adósságot.

*

 

Három űzi ki az álmot az ember szeméből:

a szükség, az adósság és a pör.

*

 

A régi adósság annyira felmegy,

hogy végre el sem éred.

*

 

Átkok

Tatár étel, török tánc, magyar adta, ördög lánc.

(Tatár étel, korbács; török tánc, talpverés;

magyar adta, káromkodás; ördög lánc, rabbilincs.)

*

 

Aggnő

A görbült aggnőnek agg a regéje is.

Aggnő beszéd. (Mese.)

Csak szófia beszéd és aggnő rege. (Pletyka.)

*

 

Csak azért kíván egy fertályig mennykő lenni,

hogy minden élőt agyonüthessen.

*

 

Mesterét a szablya olykor agyonvágja.

A kard önnön mesterét is agyonvágja

*

 

Ajak.

Ajakába harapott.

Ajakon termett, nem szívben fogant szó.

Felbiggyeszti ajakát.

Megcsuszamodott ajka. (Eljárt szája.)

Lepittyedt az ajka. (Szégyen érte.)

Mérgében ajakát rágja.

Nem szívből ered az ajakon nőtt szó.

Nem egyéb az ajakon termett szónál. (Üres beszéd.)

Rágja-marja ajakát.

Rózsa ajak, tövis nyelv.

*

 

Torkán akadt a szálka.

(Rajtakapták a hazugságon.)

*

 

Nagy akadály a szegénység.

Szépet álmodtál éjjel, reggel bilibe lóg a kezed.

*

 

Akaratos kanca. (Szeszélyes asszony.)

Akaratos menyasszonynak ebrúd a farára. (Bot.)

*

 

Híres vagy, hogyha ezt akartad…

Akasztással is elhíresedik az ember.

*

 

Alakos

Erszényt fejő alakos. (Kicsalja a pénzt.)

Szemfényvesztő hitvány alakos.

*

 

Szemesnek a játék, vaknak alamizsna.

A vak koldusnak is alamizsnán szeme.

*

 

Nincs savanyúbb az alamizsna kenyérnél.

*

 

Lopott pénzből alamizsna.

Könnyű a máséból adakozni.

*

 

Korán-későn orcájára kerül az embernek a nem jó,

ha alattomban cselekedte is.

*

 

Ki nyilván sokat dicsér, alattomban gyaláz.

*

 

Az örökös sírása alattomban való nevetés.

*

 

A pletykás megjárja…

Kinek posta a szája, meszet gyújtanak alája.

*

 

Süketnek és némának kell lenni,

ki alattvalókkal békességben akar élni.

*

 

Buridán szamara

Két szék között a pad alá.

*

 

Anyámasszony katonája

Vitézségök miatt a pad alá bújtak

*

 

Alkalmatlan vendég az éhség.

Alkalmatlan vendég a vénség.

*

 

Olyan, mint a légy az aludttejben.

Szép, mint a légy az aludttejben.

*

 

Az angyaloknak közt is voltak pártosok.

Az angyaloknak is a kevélység ártott

*

 

Megjött Antal Budáról, zöld ágat hozott orrában.

(Féleszűt küldtem, soká maradt, bolondul végzett.)

*

 

Apró pénzzel kifizettem.

(Sértem a sértegetőt.)

*

 

Szomorúnak nehéz víg arcot mutatni.

Nehéz a bánatos arcnak víg kedvet mutatni.

*

 

Arc és pofa

Nincs arca, hanem csak pofája

Nincs arca, mint a kicsapott ringyónak

Oly vastag az arca bőre, mint a bocskorták

*

 

Elmehetsz Kukutyinba zabot hegyezni, jeget aszalni.

*

 

Rossz atyának ritka jó fia.

A rossz fiú atyja koporsójának egyik szege.

*

 

Jobb egy jó barát száz atyafinál.

Jobb ma az idegen, mint az atyafi.

*

 

Nem gyűjthet annyit a fösvény atya,

mennyit tékozló fia elpazarolhat.

*

 

Megszokta, mint Ábrahám zsidó a csalást.

*

 

Ádám Évánál kezdi.

Töviről hegyire, túl messziről indulva mindent elbeszél

*

 

Ádám evett almát, a mi fogunk vásik.

*

 

Álarc

Lerántották az álarcot.

Szép lehet az álarc, de nincs veleje.

*

 

Nem állandó az erőszakos uraság.

Az erőszakos szeretet nem állandó.

*

 

Törpe csak törpe marad, ha hegytetőn áll is.

*

 

Állva sétál, mint a cigány.

(Képtelen mentség.)

*

 

Azt sem tudja, melyik lábára álljon

*

 

Aggszó szerint:

egyféle állatnak sem jó az első kölyke.

*

 

Megáldotta az isten,

mint Törzsöknét a kenyérsütéssel.

(Négyet betett, szétesett, tizenhat lett.)

*

 

Ráfér az áldás.

Nincs rajta istenáldás.

Se ne ártson, se ne használjon, mint a barátáldás.

*

 

Volt – nincs

A szerencsének ajándéka álomkincs

Forgó a szerencse, nincs állandó kincse.

*

 

Álomszakasztás.

Álomszakasztással jár a tisztviselés.

Sok álomszakasztást kíván a méltóság.

*

 

Ámítás

Játékkal ámítják a gyereket.

Könnyű a bolondot elámítani.

*

 

Mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb.

*

 

Tudatlan hatalmas, mindennek ártalmas.

*

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű

*

 

Nincs ártalmasabb méreg,

mint melyet orvosság gyanánt adnak be.

*

 

Ha puszta vádlás elég, sok ártatlan kerül hóhérkézre.

*

 

Ki tíz esztendős koráig nem ártatlan,

húszig nem szép, harmincig nem erős,

negyvenig nem okos, ötvenig nem gazdag,

hatvanig nem szent:

azután sem lesz.

*

 

Petrezselymet árul.

(Nem kérik fel, nem táncolnak vele.)

*

 

Későn való gyermek, korán való árva.

Kora vetés, késő gyerek hamar árván marad.

*

 

Addig kereste őseinek nemességét,

mig ásóra és kapára talált

*

 

Ragadós

Egyik után ásítozik a másik.

*

 

A ki a zsidónak nem köszön, átesik a küszöbön.

*

 

Nyugtával dicsérd a napot

Akkor mondj hoppot, ha átugrottad az árkot.

*

 

Jobb az ösztövér alku,

hogysem a bírónak kövér végzése.

Jobb egy szép ámika, mint a legszebb processzus.

*

 

Éhes disznó makkal álmodik,

de ha felébred tökkel is megelégszik.

*

 

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

*

 

A ki nem szánt, gazt arat.

A ki álnokságot vet, bút arat.

*

 

Az urak aprítják, nyomorultak lakják.

(Urak vétenek, szegények bűnhődnek.)

*

 

Alkupozíció

Likon kivül jó alkudni.

(Nem szorultságban, bajban.)

*

 

A részegnek későn virrad, hamar alkonyodik.

*

 

Sok küszöböt nyalt az ő alfele is.

(Sok helyről kidobták.)

*

 

A csalánba nem üt a mennykő,

de ha üt, akkor nagyot üt

*

 

Kineveti más népek eltérő szokásait –

Nemhogy szégyellné bunkóságát, még hivalkodik is…

*

 

Felszarvazva

Csak onnan tudod, hogy szerelmes az asszony,

Hogy mindig elsózza az ételt, amin nehéz segíteni

(hátha még azt is tudnád, hogy kibe…)

*

 

Hallgatózz!

Csak nosza, ha sok rosszat akarsz hallani magadról

*

 

Kukucskáló

A kulcslyukon keresztül csak lesed mások életét

*

 

Ami jó van benned/neked, az mind ajándék,

Ha nem adsz érte hálát, könnyen elveszíted…

*

 

Aki későn jön, annak csak a csont jut

Békacomb helyett a békafüle meg a farka…

*

 

Nem jobb istenhitre-ismeretre akarsz vezetni,

Hanem a te egyedül üdvözítő gyülekezetedbe cipelni

*

 

A kegyetlen angyalember

Ha én tökéletes vagyok, más sem lehet soha gyarló

*

 

Útonálló – haramia

Utad állja, s még a ruhád is elveszi,

S még örülsz, hogy az életed meghagyja

*

 

Nagyanyám nagyon kemény asszony volt.

Három férjet temetett el, pedig kettő csak szundikált!

*

 

Önkínzó és drága fogyókúrák

Összekötni a kellemetlent a haszontalannal

*

 

A kis bűvészinas

Az ember, aki belekontárkodik a teremtésbe,

am/o:pspan style=/spanikor nem teremtménynek, de istennek hiszi magát

*

 

Hungária

Visszavágyódtat egy sosem volt kamaszkorba…

És/vagy érezd magad szarul, ha nem Amerikába születtél

*

 

Ha a zene gyógyíthat, akkor betegíthet is…

Ha van pozitív, akkor van negatív varázsereje is…

*

 

Zene vagy zajártalom

Nem választhatod meg, hogy mi szól hallótávolban,

Se a tartalmát, se a hangerejét, se az időhosszát stb.

*

 

Mézesmadzag

Előbb ingyen adják, tukmálják,

Majd egyre többet kell fizetni érte,

S végén már lopni, csalni kell, hogy előteremtsd…

*

 

A szegény farok huzigáló Mehemed,

Akit csúnyán felrúgtak a magyar tehenek

*

 

Energiavámpír

*

 

Életművészkedő

Akit zavar a nap kötelessége életkomponálásában

*

 

Az egyik életsúlytalanul lebeg,

A másik meg nem csak saját keresztje alatt görnyed

*

 

Ami a tiéd, az az enyém is,

Ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd

*

 

Amilyen könnyű rászokni,

Éppen annyira nehéz a leszokás

*

 

Átaluszod az egész életedet,

Hogy kipihenve érkezzél a másvilágra

*

 

Igen előzékeny állampolgár vagy,

Magaddal viszed és fizeted a lehallgató készüléked

*

 

Chips, kóla, térerő

Ez a te szentháromságod?

*

 

Egy napig vittek vitorlázni a Balatonon,

Azóta a tengerészkalandjaidat meséled…

*

 

Rettenetesen haragszol a vétkezőre,

S így végül más hibája miatt magadat bünteted…

*

 

Nemhogy nem tudsz örülni más sikerének,

De az egyenesen elrontja az egész napodat…

*

 

Te arra vagy büszke, hogy heteroszexuális vagy,

És azt akarod elérni, hogy a homo szégyellje magát?

*

 

Láncreakció

A főnök belédrúg, te az asszonyba, ő a kutyába…

*

 

Sportfogadást kötsz,

Mert abban a naiv hitben vagy, hogy nincs bunda

*

 

Nagytermészetű férj frigid feleséggel megverve

*

 

A jó műsorok, a létfontos hírek stb.

Akkor láthatók, amikor neked már aludnod kell

*

 

Csalásra fel!?

Például táppénzcsalásra késztetve, kényszerítve

*

 

Társadalmi/természeti vészhelyzetben

A túlélésre rendezkedik be, a baj múltával úgy marad

kevly superbia-bosch

Csokonai Vitéz Mihály

A kevély

 

Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,

Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.

Felemeli orrát a többiek felett,

Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.

Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,

Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.

Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,

Mintha csak ő volna ember a világban.

Sajnálja a főldre bocsátni lábait,

Útálván a véle testvér főld porait.

Sőt büszke lelkének az esik terhére,

A Teremtőt azért veszi crisisére;

Hogy amely levegőt a szegény kilehell,

Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -

.

Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,

Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;

Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,

Így több becsűletet fogunk adni mi is.

Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,

Mégis a hasonló embert fel sem venni!

S azzal, hogy valaki másikat megvetett,

Azzal pretendálni tőle becsűletet.

A becsűlet olyan dögpárának langja,

Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.

Aki ezt kergeti, elrepűl előle,

S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.

Az embernek igen kényes természeti,

S magát megvettetve látni nem szereti. -

Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?

Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -

A kevélység csupán a bolondnak gondja;

Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.

Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -

Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:

Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,

Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.

Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!

Gyermekségből támadt fényes buborékok!

Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,

Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.

LAST_UPDATED2