ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS

BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE

A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA

Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia

Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek

Vörösmarty Mihály

Gondolatok a könyvtárban

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leirva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény - véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De a kik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Czondráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv melly czélhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mindegyütt - a jók a rosz miatt -

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! a mit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez ’ember!’ advák örökűl -

Kivéve a ki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis is – még is fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, a mit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg olly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérűnk mínden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, melly ég felé viszen,

S mi a helyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharczok tiszta sugaránál

Ollyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

(1844 vége)

*

Izolálódás

Elkerülnek az emberek.

S erre te „büszkén” még jobban elkerülöd őket

*

Elveszíted a humorérzéked –

Vagy éppenséggel mindenből tréfát űzöl

*

Elviselhetetlen teher pszeudo létezésed könnyűsége

*

Legénykedő – emberkedő

Erőn felül vállalsz, majd idővel bele is rokkansz

*

Néző, de nem látó

Észre se veszed a lehetőségeket vagy nem élsz velük

*

Félelemből mások felett zsarnokoskodsz

*

Rosszra rossz reakció

Frusztráltságod agresszióval kúrálod

*

Gondolkodni is resten dögunalmat áraszt

*

Hagyma

Ha minden héjat lehámozunk, nem marad semmi mag

*

Ha mások ezt nem is teszik veled,

Akkor te magad ringatod el hamis illúziókba…

*

Csengőfrász

Beleremegsz minden éjszakai, hajnali zajba,

S még annak kellene örülnöd, hogy nem érted jöttek

*

Vagy nagyon olcsó a könyv,

De akkor paternalista rendőrállam cenzúrázza,

Vagy mindent, de mindent kiadnak,

Csak éppen egy napi jövedelmed kéne rá kiadni

*

Túl korán a mélyvízbe dobva,

Így csak víziszonyod lesz,

Pedig a víz szerelmese,

Akár úszóbajnok is lehettél volna

*

Kiskorúsítva

Semmiről nem dönthetsz véglegesen,

Még egy apró bolti vásárlás is engedélyhez kötött,

S így indoklás nélkül megakadályozható/megvétózható

*

Damoklész kardja alatt

Bármikor jöhet a végrehajtó, a kilakoltató

*

Ha elmondod, letagadom

Írásba meg végképp semmit nem adok

*

Lázas semmittevés

Imitálni, mintha csinálnál valamit

*

Nem utánam, de előre!

Fogjuk meg és vigyétek!

*

Nem tudsz a sarkadra állni

Mindenki előtt görnyedsz, hajbókolsz

*

Gyarapítják a korrupció melegágyait

Átláthatatlan, nem transzparens közbeszerzések

*

Ha nem lehet a tiéd a lány,

Akkor ne lehessen senki se -

Kútba veted és utána ugrasz…

*

Mind fiúnak ugyanaz a lány tetszik,

Hideg és meleg háborúban irtják ki egymást

*

A sérelmeit módszeresen gyűjtögetőből

előbb-utóbb ön- és közveszélyes emberré válik

*

Sohasem vallod be,

hogy te is szerelmes vagy,

mert akkor a társ nyeregben lenne?

*

Ha nem lenne kutyád,

Senki sem nyalná meg a kezedet

*

Kvittek vagytok?

Nem teszel és nem kérsz szívességet

*

Elszótlanodva

Negatív kommunikációs örvény

Ha nincs kihez szólni, leépül a kifejezőerőd

*

Csak akkor viszel ajándékod,

Ha valami rossz fát tettél a tűzre

(így persze nagyon gyanús is leszel)

*

„Önfenntartó”

Nincs kiért és miért élned

Senki nem vár, senkiért nem dolgozol

*

„Időmilliomos”

Fölösleges, káros dolgokra pazarolt drága idő

*

Nem te nevetsz a végén

Nagy nevetésnek nagy sírás a vége

*

A nevető harmadik

Hagyod magad a jóakaróddal összeugrasztani

*

Minden hiábavaló

Vanitatum vanitas

*

Csak azért csepülöd magad,

Hogy a másikból kiprovokáld az azonnali cáfolatot

*

Öncsődeljárás

Önleértékelés - önleselejtezés – kiárusítás – szanálás

*

Meglasszózva

Minél inkább menekülsz, annál jobban szorul a hurok

*

A győzelmedben is vesztes vagy

Tüneteket produkálva zsarolod az élettársad

*

Személyeskedő

Vita, érvelés helyett

A másik személyének a bántása, sértése

*

Patthelyzet

Hallgatás - semmibevétel - mintha nem is lenne

*

Sohasem tudhatod, hogy legközelebb mikor ehetsz,

Ezért ha egyszer a fazékhoz jutsz, torkosan bezabálsz…

*

Túl sok a konzerv, a túlfőtt, az agyonmelegített,

az elpépesített, az adalékokkal mérgezett stb. étel

*

Vagy csak parancsolni,

Vagy csak engedelmeskedni tudsz

*

Lepedővirtuóz

A szexualitásból csak a technikát tanulod

*

Oktatás, nevelés és evés-ivás, dohányzás:

Az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása

*

Imprinting

Uniszex nevelés

Fiús lányok - lányos fiúk

*

Stockholm szindróma

Azonosulsz azzal, akitől félsz?

Így átszáll beléd az ő félelmetes ereje?

*

Nem ismered a szabadon választott,

Csak és kizárólag a kötelező gyakorlatokat

*

Vagy senkihez sem kötődsz,

Vagy engeded magad máshoz láncolni

*

Külföldre kell utaznod,

Hogy elfojtott-szégyellt vágyaidat

A legteljesebben kiélhessed, kitombold magad

*

Mindig a többséggel,

Mindig az árral úszva,

Vagy mindig ellene - csakazértis?

*

Félsz hosszabb ideig elvonulni,

Csendes magányban szemlélődni,

Semmitől sem zavartatva ülepíteni és töltődni

*

Visszajelzéstelenül

Kivonod magad minden társadalmi kontroll alól

*

Gyönge, lekvár férfiak

és bivalyerős, amazonlelkű nők

*

Színtelen, egyoldalú csapat

Hiányzik a kiegészítőd, a komplementered

Nem vonzod magadhoz az ellentétedet -

Túlságosan is hozzád hasonló a társad

*

Fordított nap

Se felelősségérzet, se felelősség-tudat:

Egy napig bárkivel bármit tehetsz,

és semminek nem lesz következménye…

*

Mesterségesen elaltatott

Vagy örökre bérbe adott lelkiismeret

*

Patchwork család

Az én gyerekem, meg a tied veri a mienket

*

Inkább az önkielégítés?

Inkább a falra mássz, ne rám!

*

Nem mersz levegőt se venni

Meddig tudod bent tartani - meddig élsz még?

*

Betanult szöveget kell eltátognod

A mindennapi társalgásban sem rögtönözhetsz

*

Nászéjszaka egy hullaházban

Először a nászéjszakán találkozol a társaddal

*

Sírpalotára gyűjtögető

Pedig a halotti ruhának nincs zsebe

*

Eső után köpönyeg

Késő bánat, eb gondolat

*

Felkap reggel egy gondolatot

És kihúzza vele ezt a napot (is)!?

*

Rá mosolygó álbarát -

A legszívesebben megfojtana egy kanál vízben

*

Hibernálva

Mintha téli álmot aludnál, s nincs ébresztőd

*

Egy tetszhalott, akire már hull a föld

*

Az első meglop

A másik kirabol

A harmadik kínoz

A negyedik megaláz

Az ötödik meg is csonkít

A hatodik felperzseli a földed

A hetedik sterilizál és kasztrál

A nyolcadik a bolondokházába zár

A kilencedik még írmagodat is megöli

A tízedik kiirtja a néped és a jóemléked

A tizenegyedik beszélő szerszámmá varázsol

A tizenkettedik barátként árul el és támad hátba

A tizenharmadik szerelmével hiteget, nevetségessé tesz

*

Faludy György:

Egy helytartóhoz 25 év után

Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják

Megszédültél. Naftalinba tetted

a kötelet s előkerült a kolbász.

Azt hallom, hogy szeretnek.

Trézsi anyánk! Jó öreg Ferenc Jóska!

Tisza István: esze mint a borotva!

Bölcs vezetőnk, Rákosi!

Ha az ember meg nem szökik, megszokja.

Szabad utazni, csendesen morogni

s lopni – várhatsz-e helytartótól többet?

Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny:

mind elmarad mögötted.

Álnok vagy, szkizofrén, provinciális

s hazug. Opportunizmusod csigája

hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel!

Rendszerint nem hiába.

Erős vagy. Néked a hatalom minden,

Más nem számít. Ezért, hogy alkirályi

Székedből még legjobb barátaid sem

Tudtak kiintrikálni

Egy népet segítettél megalázni

az orosznak. Függetlensége álmán

tipródsz fölényes közönnyel, mint Pálffy,

Bach Sándor, Tisza Kálmán.

A szabadság csodaszarvasát űztük

négyszáz éve. De ki fut most utána?

Te érted el. Szívós vagy. Egy országot

toltál át Ázsiába.

Tied a jelen. Agycenzúrázott

múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben

hallod-e újra, ahogy Rajk barátod

nyakcsigolyája reccsen?

Ha altatóval sem tudsz már aludni:

Tóth Ilonka sóhaja utolér-e,

s Losonczy hörgése, akinek kását

töltettél tüdejébe?

Mint víz alatti, elmerült harangok:

hintáznak-e hajnal fele agyadnál

a tizennyolc esztendős iskolások,

kiket felakasztattál?

És a jövő? Aki még el nem gárgyult,

az ismeri a kilövőpályákat,

miket a ruszkik szerte Dunántúl

gyér erdeibe vágtak.

Ha háború jön, rajtunk kezdik.

A föld olajfestéke hámlik. Izzó szőre

leperzselődik. A Balaton fölforr,

gázfelhő lesz belőle,

a városok rizsporrá kenődnek szét,

halálsugarak csapnak fel az égre,

és nem marad se sir, se rom, sem emlék.

Más nem lehet a vége.

Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok

csámcsognak körül és ha meghalsz, tested

dísz sírba kerül. És hol vannak ők már,

akik utat kerestek,

hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya

közt magunkat békésnek és szabadnak

tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta.

Őt is felakasztattad.

(Toronto, 1981)

*

Helytartók

Mint pl. Rákosi és Kádár János, és a maiak,

akik az elnyomó hatalom érdekeit képviselik,

ha kell – és kell – a saját népük elemi érdekei rovására…

*

Kollaboráns

Aki együttműködik a megszálló és kifosztó idegenekkel

*

A gyarmatosítás lényege

a komprádor-burzsoázia és a komprádor-értelmiség

gyarmatosítók általi kitermelése, létrehozása

és a csúcstudású szakmunkások megvásárlása

*

Addig keres lágy párnát,

hogy aszú padon is elhálnál.

*

Hányd el, vesd el módra.

Elhányja mindenét, úgy szalad

*

Bárcsak egyszer elharapná a nyelvét.

Inkább a nyelvem haraptam volna el…

*

Fél, hogy elharapják az orrát.

Nehéz józanon visszaadni annak az embernek orrát,

melyet részeg korában elharapott valaki.

*

Ha magad kimondod titkodat,

hogy kívánod, hogy más azt elhallgassa.

*

Elhalt ijedtében.

Elhalt mérgében.

*

Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt.

*

Ha az első húslé/feleség elfut, nem ér a második semmit.

*

Ki a farkastól elfut, oroszlánra talál.

*

A békének üres helyét az ördög foglalja el.

*

Ajándék elfogadás, szabadság eladás

*

Rátarti

A köszöntést sem fogadja el.

*

Az elfelejtésnek és nem tudásnak egy a fizetése.

*

A ki másra bámul, magáról elfeledkezik.

*

Ki gyorsan jár, hamar elfárad.

Rest ember még a pihenésben is elfárad.

*

Elfajult gonosz nem szokik a jóhoz.

*

Eleget tesz

Ki tudna mindennek eleget tenni.

Nehéz eleget tenni királynak is, meg jobbágynak is.

*

A ki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

Többen estek el nyelv, mint fegyver által.

*

Leghamarább elesik a félénk katona.

*

Libikóka

Ha te lent, én csak akkor fent

Egynek elesése, másnak felkelése.

*

Üres tarisznya.

Nincs nehezebb a könnyű úti eleségnél.

*

Ki fogott el kit?

Fogtam törököt, de nem ereszt el

*

Kerteletlen/gondozatlan virág hamar elenyész.

*

Elemészt.

A vasat elemészti a rozsda.

Elemésztette magát bujában. (Öngyilkos.)

Hamisan gyűjtött pénz elemészti a maradékot.

Többet öl le a farkas, semmint egyszerre elemészthet

*

A ki árnyék után kapkod, a koncot elejti.

*

Nagy lábütő követ gördít elejébe.

Lábtántorító követ ne vess senki elé.

*

Szó éri a ház elejét.

Söpörd a magad háza elejét, hagyj békét másénak.

*

Ha a rossznak elejét nem veszed, erőt vesz rajtad.

*

Az általvetőnek csak elejét látjuk.

(Kettős koldustáska, fele elül, fele hátul lóg –

mások hibáit az elől levőbe rakjuk,

a magunkét a hátulsóba:

mások hibáit látjuk, a magunkét nem.)

*

Nem használ a vaknak, hogy elei láttak.

*

Felmso-bidi-font-weight: normal;fúj

Légyből is elefántot csinál.

*

A rosszaság nem tartós eledel.

*

Ha te döntötted el a teli fazekat,

akkor ne kend másra annak zsírját.

*

Táltól a szájig is elcsorgathatni az ételt.

*

Ijedtében becsinál…

A félsz a hasat is elcsapja

*

Elbúsul napestig a tele korsó mellett.

*

A bogáncskóró is elbízta magát,

mikor a tölgyfa leányát megkérte.

*

Erőtlen, ki elbízza magát.

Bízd el magadat, ha szégyent akarsz vallani.

*

Lottó ötös

Ne vágyakozzál oly szerencsére, melyet el nem bírhatsz.

*

Bolyong, mint az elátkozott lélek.

*

Elásott kincsben kicsiny haszon.

*

Elárul.

A bolond maga árulja el magát.

Lesütött szeme is elárulja a tolvajt.

*

Átalussza az egész életét

Elaludta minden szerencséjét.

*

Minden vétek elalszik a vénben,

csupán a fösvénység ébred fel.

*

Semmi sem agg el oly könnyen, mint a jótétemény.

*

Nehéz attól venni, kinek eladó szándéka nincsen.

*

Eladná istenét is.

Eladná a Krisztus koporsóját is.

*

Megadja, ha az ebet eladja.

(Soha sem fizeti meg adósságát.)

*

Fehér lovon eladta a tót az országát.

*

Eklézsiát követ.

(Nyilvánosan vezekel.)

*

Eklézsia számára maradt.

(Vén lány a templomot járja s a perselyt gazdagítja.)

*

Nem pálcára, hanem ekeszarvára.

(Nem termett bírónak, hanem parasztnak.)

*

Ő is szeret szántani a szegény ember ekéjén.

(Szeret más munkája után boldogulni.)

*

Együtt verik a hideg vasat.

Együtt tették a tűzhöz, együtt egyék meg.

*

Nem őriztünk együtt disznót.

*

Egyszerre a szegénységet és vénséget nehéz elszenvedni.

*

Ne kívánj mindent egyszerre megenni.

Mindent maga akar egyszeriben elnyelni.

*

Úgy járt mint az egyszeri ember.

(Kereste a fehér lovat, melyen ült.)

*

Kinálta, mint az egyszeri ember a papot.

(Tessék tisztelendő úr!

a többinek úgy is van esze, őket nem kínálom.)

*

Vakok között az egyszemű a király.

*

Sok néha a két ünnep is egymásután.

*

Egyhangú mint a koldusének.

*

Egyetlenegy gyermek akasztani való.

(Egyetlen gyermek nagy gond a szülőknek, igen féltik.)

*

Egyformák vagyunk mint Lógóék Szekeresékkel.

(Addig pörösködtek, mig mindenöket elvesztették.)

*

Alaktalan nő

Széle-hossza egyforma.

*

Nagy udvarokban ritka szép egyesség.

*

Azon egyenlő ostobaság

mindennek mindent, mint senkinek semmit sem engedni.

*

Egyenlő ostobaság mindent hinni és semmit nem hinni.